Gáspár Irén: A nőnek sorsa az imádság

A nőnek sorsa az imádság.
S imája nem száll fel híjában!
A tiszta, szerető szívet
Isten meglátja az imában+!

A nőnek sorsa az imádság…
A férfi megvív sorssal, évvel:
A nőnek minden fegyvere
Pár szó, melyet vált Istenével!

A nőnek sorsa az imádság…
Az ifjú hölgyét elrabolja,
Üdvöt imában kér a nő,
Vesztét imában panaszolja!

A nőnek sorsa az imádság…
A férfi harcra kelt a léttel,
Körüle vész, bűn, női csáb –
A hitves honn zokogva térdel.

A nőnek sorsa az imádság…
Midőn az új födél alá tér,
Aztán ringó bölcső felett,
Majd sírok közt, és önmagáér!

A nőnek sorsa az imádság…
Óh ifjú, míg körüled mámor
Bősz kara zúg, halkan rebeg
Anyád imája távol, távol!

A nőnek sorsa az imádság…
Csak egy fohász, egy rengő könny,
S elér hatalma messze túl
Sötét síron, fényes felhőkön!