Illés Lajos: Magyar falu

Dögrováson ember, állat,
kocsma, robot, hazug lárma
görnyeszti itt az életet,
s borít éjszakát a tájra.

Ijesztő kép, reménytelen,
végtelen lidérces álom:
zsellérek mennek az úton,
s kérődznek a pipaszáron.

Súgnak, búgnak: nincs földesúr,
nyomukban csendőr nem baktat,
elűzték a szolgabírót,
mégis cselédek maradtak.

Új ispánok törtek rájuk,
Vérük szívják, mint a féreg.
Mázsás súlyként tehénkedik
nyakukra az üres élet.

Fogy a falu, vihar tépi,
elárvulnak tanyák, földek.
Kit börtönbe visznek, ki meg
elmegy, beáll börtönőrnek.