Dutka Ákos: Magyar szavunk siratója

Szerelmes szó, Te, szárnyaló szavunk:
népünk lelkének büszke hordozója,
a szél, a víz s az ó falu Tihany
véled zokogott és kacagott vígan
egy zord emlékű, hosszú ezred óta.

Téged hallgat a hallgató Duna,
egy ezredéve visszhangoz a róna,
ha zengsz, ha szárnyalsz szabad szilajon,
véled felesel a fodros Balaton.
Magyar lelkünk hímes, drága szója.

Apánk szerelme téged dadogott,
véled becézte fiatal anyánkat,
a lelkünk sánta, szárnytalan, balog,
ha nélküled, ha más nyelvén dadog,
ha szolgaságra adjuk néha szánkat.

Vérünkben rejtett muzsika dalol
napos keletnek szent, idegen kincse
s amíg egy cseppig él az ősi vér
napos kelet szent ritmusa zenél;
nincs oly erő, mely szavunk elveszítse.

Inczédi László: A magyar nyelv

Nincs olyan édes, nincs olyan zengő
Nyelv a világon, mint a magyar,
Egyszer mint a szellő, lágyan csengő,
Máskor meg zúgó, mint zivatar.

Játszi, enyelgő benne a tréfa
S oly komoly, édes a szeretet.
A harag pattog, mint a rakéta
S borús a bánat, mint fellegek.

Mint csatakürt zúg: Előre! Előre!
Fenséggel szól benne az Isten szava,
S mint ringató szellő lehel a bölcsőre,
Dalát, ha dalolja az édes anya.

Feslő virága hazám kertjének,
Magyar leányok, figyeljetek:
Hogy ápoljátok, hogy szeressétek
A haza nyelvét, fő tisztetek!

Az ősöknek ez szent hagyománya,
S ezzel maradt csak magyar e nép,
A házi tűzhely legyen oltára,
Amelyen örök áldozat ég.

Szítsátok e lángot, égjen lobogva
S szentély lesz házi tűzhelyetek,
Melyben a férfi, titeket áldva,
Új lángolást nyer és új hitet!

Olosz Lajos: Testvéri szó

Évezredes törvények titkain tűnődve
merem igazságnak hirdetni,
hogy aki nem szabadul a gyűlölettől,
az önmagának is esküdt ellene.

Ez a föld Neked is édes Anyád.
Nekem is.
Én is szeretem örök szerelemmel.
Te is.

Bocsássuk meg egymásnak
igaz bűnbánattal,
amit a századok folyamán
vétkeztünk egymás ellen,
és öleljük meg egymást becsületesen,
igazságban és testvéri szeretetben.

Oltsuk el a gyűlölet sötét tüzeit!
Csak az lobogjon szíveinkben,
ami világít és melegít,
lelkeinkből seperjük ki
a gyűlölködés kísérteties árnyait!

Aki megrögzik az ősi bűn
gránitkövezetű medriben,
az nem szabadulhat meg
a Labdakida-átok
örökletes terheitől,
és lelki békességben
soha, de soha meg nem pihen.

szozattovabbacikkhez

Ölvedi László: Magyar virág: az őszirózsa

Kacér leány a bomló tavasz,
A perzselő nyár hűtlen asszony.
Jön, hogy csókoljon, leszakasszon
És kacagjon hideg ajakkal.

Lombjavesztett szomorú hittel
Az élettől már mitse várunk.
Talán szebb lesz majd a halálunk,
Jóságosan behavaz a tél.

Késő napfény sápadt tündére
Imbolyog a néma ugaron.
Megbocsátó, békés nyugalom
Költözik halkan a szívünkbe.

Halálos, fáradt mosoly az ősz
S magyar virág az őszirózsa.
Hervadt kertünk fehér lakosa,
Sírba hulló, örök szerelem.

Megáldjuk boldog áhítattal,
Fölgyúlva még egy régi dalba.
Lerogyunk a deres avarba –
S betakarnak az őszirózsák.

1925

Németh László: A kritika feladatai

        (1929)

Költő leszek, – mondod, s amikorra észreveszed magadat, kritikus vagy. Talán egy megszorult szerkesztő csípett el, hogy írj a nagy regényíró jubileumára. Olvasta egy novelládat s azt hiszi, udvarias leszel. Te azonban hallottál valamit kritikai becsületről; tudod, hogy most le kell szállnod a tenger fenekére s farkasszemet nézned az íróval, akit az ítéletedre bíztak. Ott ülsz egy hónapot; felhozol öt-hat oldalt s elgurítod a sorsodat. Amit írtál, tehát rossz, de az emberek úgy érzik, másokkal is le kell szállnod és másokkal is kettesben kell maradnod, mintha a ti farkasszemetekért készült volna a világ.

szozattovabbacikkhez

Nyirő Józseffel erről-arról [LI. rész]

Tomcsa Sándor: Nyirő József otthonában

Székelyudvarhely, [1938.] április

Nyirő József meglátogatását összekötöttem egy kísérlettel. Úgy tettem, mintha nem ismerném a városkát – jobban, mint a tenyeremet –, és nem tudnám, hogy hol lakik Nyirő József. Pedig azt még előbb tudtam nála is, mert én mondtam neki, amikor még nem lakott a megnyugtató saját házban, hogy József bátyám, volna egy telek, meg kéne „akasztani”. Mert Nyirő abban az időben mindenkit azzal állított meg, hogy nem tudna-e egy neki való telket.

szozattovabbacikkhez

Erdélyi József: Ünnepi beszéd

Nem emlékszem már, mit beszélt papom,
csak arra, hogy a templomablakon
sugárkévéket zuhintott a nap,
míg visszaverték a meszelt falak
a pap hangját s a vadgesztenyeág
bókolt a szóra… Mintha a világ,
az ég, a nap, a fellegek, a föld
a szín, a sárga, a kék meg a zöld
néma beszéde papunk szavait
elnyelte volna… És ez volt a hit,
ez volt nekem a túlvilági szép,
felejthetetlen, isteni beszéd.

1932

Falu Tamás: Istenáldás

Én Istenem, jó Istenem,
de jó voltál mindig velem.

Összegyűjtöm áldásaid,
hogy magaddal az égbe vidd.

Minden áldás csupa malaszt,
megtalálni nem lehet azt.

Mind csupa hit, szívhez tapad,
más nem méltó rád, csak magad.

Kórosy Lajos: Még porszem se vagy

Annyit se érsz, mint a porszem:
Megmondom ezt néked.
Hiába vagy gazdag, büszke…
Semmi sem az élted.

Ezen a nagy földön
Te csak egyszer élhetsz…
De az a kis porszem százszor
Fel-fel csap az éghez.

1940

Pilinszky János: Kérdés

Hol járunk már az éden fáitól!
Világunk büszke madarának
csőrében porladunk.

Hullám befagy,
lüktetés, csobogás eláll,
meghasadnak az evidenciák.

Akárhonnan,
érkezhet mondat
akárhonnan?

Weöres Sándor: Vonj sugaradba

Vonj sugaradba Istenem!
mint madár a fészkére, szállnék hozzád,
de látod, a rét örömei közt
elpattant a szárnyam csontja.
Végy kosaradba Istenem!
mint hal a horogra, sietnék hozzád,
de látod, a gyűrűző mélynek
rám-tekeredett ezernyi hínárja.

Lelkemet mért áztatod
maró-lúgban évek óta,
ha sose végzel a mosással?
Kondorodban a tüzes lé
minek fortyog körülöttem,
ha sohase puhulok meg?
Mit akarsz szőni belőlem,
ha mindig elmállok, mint a szecska?
Gonoszaid megtérnek, de hozzám
sose jön el a te országod.

Szívemet kétféle húzás tépi,
egyre lyukasabb, egyre zavartabb –
ládd-e, sokszor már azt se tudom,
melyik a te horgod zsinegje
s melyik a mélység inda-köteléke.
Vonj hevesebben! ön-erőmből
nem jutok én soha hozzád.

Ölbey Irén: Vers

Rád nem lehet gondolni másképp,
csak fénylő szívvel, szomjasan,
szívemben fájó, tüzes vágy ég
s a lángnak átadom magam.

téged nem lehet várni máskor,
csak párás, meleg délután,
ha lepke csapong s rőt nap lángol
a vörös-arany dálián.

Téged egyszer lehet szeretni,
egyszer és többet sohasem,
de elmúlásomig bezengi
életemet e szerelem.

1940

Rónay György: Lábadozás

Elmerevedtek az ízületek.
Berozsdásodtak a forgók.
Elpetyhüdtek az izmok.
Fájnak az inak, sajognak a csontok.

– Mégis,
kelj föl, és próbálj járni.

Mindig egy lépéssel előbbre.

Mindig egy lépéssel közelebb hozzám.

Ha szédülsz is,
ne félj:
én itt vagyok.

Mindig
megkapaszkodhatsz bennem.

Sík Sándor: Ezeréves dallam

Lányok, lengő ruhákban, lebegő
Aranyvásznán az esti napsugárnak
Fátyol pillék a zsongó víz felett,
Összefogózva körbe-táncot járnak.

Oly fiatalok, oly könnyűdedek,
Le sem verik a fűről a zománcot,
Lejtenek, ezeréves dallamon
Kétezeréves hajadoni táncot.

Mögöttük mosolyog a Balaton:
A pillanatnyi hullámok zsibongnak
Tízezeréves altató zenét
A százezer esztendős Badacsonynak.

Mögöttem Pest felé, Párizs felé,
Lohol a jött-ment vonat sivalogva.
Elönt egy mérhetetlen nyugalom,
És fölnézek a rejtett csillagokba.

Tamás Menyhért: Mondd

Mondd
mondd mivé lesz a visszamaradt nappal
mondd mivé lesz
mivé lesz ha az ég megmentéséről már a fák is lemondtak
és mi végre érkezik újra a reggel ha győzelemre semmi esélye
mi végre érkezik
mi végre

Toldalagi Pál: A legjobbnak találom

Nemcsak a mában, az emberiségnek
egész történetében élek én,
az évezredes sírkamrák, a tárgyak,
az összeragasztott sok ős-edény,

az énekek éneke és a baljós
Kréta-szigeti labirintusok,
a szelíd Jézus, a példabeszédek,
a véres csaták és amit tudok

királyi hitszegésről, szeretőkről,
törvénykönyvekről, úgy vesznek körül,
hogy legjobbnak találom, ha az ember
az embertársain megkönyörül,

úgy veszi őket, ahogy összeálltak,
az egyik félig ember, félig állat,
a másik szent, aki másoknak adja
magát, magától mindent megtagadva.

Nyirő Józseffel erről-arról [L. rész]

    Nyirő József a Notre-Dame körül

    Van az emigrációban egy lapunk, amely személyi híreket is közöl. Biztosan benne lesz egy hír két sorban, talán efféleképpen: „Nyirő József, a nagy magyar író Németországból Párizson keresztül Spanyolországba utazott.” Ha meg is jelenik ez a hír, mi itt hozzáfűzünk egy keveset.

    Igen, azt írtam ott fentebb, hogy Nyirő József a Notre-Dame körül. Kicsit furcsa, de így volt. Mert a Bajorerdő homályából egyszerre itt termett a németországi magyarság vándorapostola. S miután bévül kigyönyörködte magát, többszörösen körüljárta a katedrálist. Nem szólt semmit, hanem levett kalappal nézett az ég felé.

    A kísérők már idegeskedtek, de ő még mindig szótlan maradt. Csak akkor fohászkodott neki, mikor már a rakpartról gyönyörködött ülve.

    - Amondó volnék, hogy bizony tudomány kellett ide, meg művészet. A harmadik mellékhajóban szeretnék felütni egy sátrat s onnan nézni napokon át. Még akkor sem tudnám lelkembe szívni mindezt a sok gyönyörűséget. De tudom, hogy míg a Nyugat ezeket a katedrálisokat építette, a magyarok véreztek ott a keleti végeken; így építettük, mi magyarok, a nyugati katedrálisokat: vérünkkel! – Ha másért sem, de a Notre-Dame-ért visszajárok majd Párizsba.

    Így nyilatkozott Nyirő József a szívébe zárt katedrálisról, s másnap este már a Gare d’Austerlittzon búcsúztunk.

    - Tankönyvekből ismertem Párizst. Amit néhány óra alatt láttam, az egészen más; érzem: ha volna időm jól megismerni a franciákat – akkor szeretni tudnám őket.

szozattovabbacikkhez

Tiry László: Loyolai üzenet

A hős és álmodó spanyol lovag, aki a pamplonai vár védelmében szétroncsolt lába sebeinek lázában gyötrődik a vértől nyirkos ágyon és fájdalmainak iszonyú hevében lelke a navarrai királynő hideg mosolyának emlékén pihen, majd Jacobus a Voragine művének, a „Legenda aurea”-nak sorai között kutatja a szellem enyhületeit – mindig tisztábban és élesebben látva Krisztus sebeinek ragyogását és a kereszt titkának csodáit a királyné arcának földi fényei fölött – a küzdő és szent lovag égi sugárzása távolról fürdeti a világ tájait, de Szeretetében sohasem állt hozzánk ennyire közel. Mert bár a szentség és szeretet a misztikának lényegben egyesült fogalmai, út a szentség cél felé csak a szereteten keresztül vezet. És mert a szentség idegen a bűntől, csak a szeretet alázata hajolhat le hozzánk és annál nagyobb ez a szeretet, minél mélyebbre hajol. A küzdelem, amelyet a vér és anyag tüzei szítanak benne a lélek ellen, közelebb vonja hozzánk a szentet és közöttünk tartja akkor is, mikor alakja már az égbe nőtt…

    A szellem és lélek égi áttisztulása, amely Szent Ignác első életírójának, P. Gonzaleznek szavai szerint a Zarándok végső szentségét jelenti és a monserrati Vándor kardján megcsillanó fáradt arc mögött ezt a lelket már a Kegyelem teljes ragyogásában mutatja meg, amikor kardját és életét a szép és kegyetlen Germana csókjai helyett a Szűznek ajánlja, és amikor a szentség és erő fokozhatatlan szépsége élete értelmének legtökéletesebb kifejezését adja ajkára ebben a mondatban: Omnia ad majorem Dei gloriam, – úgy érezzzük a Megfeszítettnek üzenete az, melyet a Zarándok által küldött el hozzánk, négy évszázad után, a lélek útaitól messzeszakadt világba.

szozattovabbacikkhez

Áprily Lajos: Imádkozom: legyek vidám

Én Istenem, legyek vidám,
hogy házamat vidítni tudjam.
Mosolyogjak, ha bántanak
és senkire se haragudjam.

Arcom ne lássa senkisem
bánkódni gondom és hiányom.
Legyen szelíd vasárnapom,
ha mosolyog a kisleányom.

Én Istenem, legyek vidám,
ma minden gondot tűzre vessek.
Nyújtsam ki kincstelen kezem
s szegényen is nagyon szeressek.

Tudom, sokat bűvölt a gyász,
a hollós téli bút daloltam.
A bátrakkal hadd mondom el:
panaszkodtam, mert balga voltam.

Én Istenem, legyek vidám,
ujjongjon újra puszta lelkem,
mint rég, mikor falum felett
az első forrásvízre leltem.

Ködökbe csillanó sugár,
víg fecskeszó bolond viharban,
tudatlan gyermekhang legyek
a jajgató világzavarban.

Bajza József: Sóhajtás

Múltadban nincs öröm,
Jövődben nincs remény,
Hanyatló szép hazám!
Miattad vérzem én.

Miattad zeng panaszt
S örök bút énekem:
Sötét felhőd alatt
Ez élet gyász nekem.

Oly sok küzdés után
Örvény s hullám közül
Segélni part felé
Egy csillag sem derül.

Ki szívet alkotál,
S belé érzelmeket,
Szeretni lángolón
Hazát és nemzetet;

Kinek hatalma szab
Törvényeket, határt!
Oh népek Istene!
Küldj egy reménysugárt.

szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf