Kuthy István: Európa

Oh, szegény Európa,
Hazánkkal szívében,
mit várhatsz Nyugattól
sorsod érdekében?

„Komik-őrületben”
él apraja-nagyja,
s hogy a holnapból mi lesz,
arra semmi gondja.

Boldog, s elégedett
azzal a világgal,
mely szakított hittel,
s minden hagyománnyal.

Oh, szegény Európa,
Hazánkkal szívében,
mit várhatsz Nyugattól
jövőd érdekében?

Sajó Sándor: Örök bánat

Siralomvölgyben keserült a szám,
Ajkamra buggyan két szó: nincs hazám,
És belesírom a nagy semmibe;
Ez égi törvény, – így kell lennie…
Siralomvölgyben hangos nép tolong,
Száz új reménység csordul, mint a méz,
Rám, bús kobzosra, szánakozva néz:
Hát nem halt meg ez a vén bolond?

Még nem haltam meg, – meg se halhatok:
Én magyar fájdalom vagyok;
És ez a bú már föl se lobban,
Csak önmagában elmerengve
Homályzik rá a síri csendre,
Mint örökmécs a kriptaboltban;
Az én szívemben emlékek jajongnak,
S a bús tegnapnál még búsabb a holnap;
Én láttam Koppányt, – vére rámkiált,
Láttam Mátyást, mint bús öreg királyt,
Jártam Mohácsot bűnbánó-kesergőn,
Sirattam Zrínyi eldőltét az erdőn;
Mely itt vajúdott ezer éve,
Rajtam betelt a végzet átka,
Én láttam bukni nemzetet:
Hős fegyverét hogy eldobálta,
Az Isten ezzel írta égre
A rettentő szót: elvégeztetett…

szozattovabbacikkhez

Sinka István: Magyar táj képekkel

Széperdőn csen volt…
A fák lombján a rigó
fütyölt vígan s fénylett a mennybolt.
A domb lábánál állt a bodza
és virágzott… és harangozva
békét üzent egy messzi torony.
S a tájba hajolva kora reggel,
küzdve indákkal, levelekkel,
anyókám zsémbelt: nő a gyom.
– Mert sok volt a babra. Dereka nem állta.
De énekelgetett mégis szegény
s az aszú pityókát kapálta.

Szaloky IStvan 95230

Nyirő Józseffel, erről-arról. VIII. rész

nyirőjózsef    „Az író igenis politizáljon”

    Beszélgetés Nyírő Józseffel az erdélyi írók politikai küldetéséről

    Az erdélyi irodalom egyik legmarkánsabb egyénisége, az erdélyi gondolat egyik legtisztább kifejezője Nyírő József. Népszerűségben, olvasottságban a legelsők között áll, könyvei igen nagy példányszámot értek el, és a Művészeti Hetek alkalmával rendezett retrospektív könyvkiállításon egy csomó külföldön megjelent Nyírő-regénnyel találkozunk: az Uz Bence, a Havasok könyve, Az én népem, a Kopjafák német kiadásával, Az én népem és az Erdélyi novellák olasz fordításával, az Isten igájában holland kiadásával, de megtaláltuk az Uz Bence cseh nyelven és észt nyelven megjelent kiadásait is. Amikor Nyírő a legutóbbi időben országgyűlési képviselő lett, több figyelő és aggódó hang kérdezte: nem fog-e ártani Nyirőnek, az írónak a politizálás, kell-e, szabad-e az írónak politizálnia?

    Vörösmarty utcai lakásán kerestük fel őt, hogy erről a kérdésről elbeszélgessünk vele.

szozattovabbacikkhez

Gyökössy Endre: Zsoltár a háborúban

           Ad notam: 108-ik dicséret

Orosz mezők tenger népe
    Vasba’, vértbe’
Nyílegyenest ránkszakadt,
Mint mikor az iszapoló
    Áradt folyó
Szétveti a gátakat.

Mindnyájunknak el kell menni
    Dárdát vetni,
Hős piros vért ontani,
A megindult orosz felhőt,
    Kozák erdőt
Hessegetni, – irtani.

Az Úristen szent szívével
    Nappal, éjjel
Mifelettünk sátoroz,
Roboghat ránk pogány haddal,
    Gőgös karddal:
Le nem tipor az orosz!

Halleluja, halleluja!
    Hadak Ura,
Szemed rólunk le ne vedd…
Hadak útján vezesd végre
    Dicsőségre
Vitéz magyar gyermeked.

Mária Margit: Az én Krisztusom!

Az én Krisztusom
a feltámadott,
halálon győzedelmeskedő.

Az én Krisztusom
a bűnt taposó,
a tiszta lelkű élethős.
 
Az én Krisztusom
az áldást osztó,
békét hirdető előőrs.

Az én Krisztusom
vágyat igázó,
csábot megvető magvető.

Az én Krisztusom
az Úr Szívében
a mindenséget éltető.

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

szozattovabbacikkhez

Sz. Márta Mária: Nem kell tudás

Uram, nem kell tudás,
Hogy megismerjelek!
Szórtál virágot,
Hogy lássam Képedet.

Adtál szívet,
Hogy szerethesselek,
S vállamra keresztet,
Hogy követhesselek.

plehkrisztus

Túrmezei Erzsébet: Husz börtöne

Conrad Ferdinand Meyer után németből

Utam végére jár.
Ügyem és ítéletem
Isten trónjánál van már,
nem emberi kezekben.
S már fénylő fellegen
az Emberfia jő elém
népétől övezetten.

Eljött az ünnep napja.
Nagy nyugalom vár engem.
Látom az örök tavaszba
sietőket boldog seregben.
Biztos cél felé mennek.
Utat, ösvényt ismernek.
Mitől félnél hát, lelkem?

Dutka Ákos: A Kárpátok dala

Míg áll a Kárpát büszke gránitorma
s fiút fogannak rab magyar anyák,
tekintsetek az örök csillagokra
s daloljátok a Kárpátok dalát:
e bérc örök, s a rabló bűn múlandó,
gránithatárt itt istenkéz emelt,
mit megcsúfolhat millió halandó,
de földi törvény nem dönti e pert…
Földinket bár rablók cibálják –
örök határunk mégis csak a Kárpát.

Míg áll a Kárpát büszke gránitorma –
és délre folynak onnan a folyók,
hegyek szívének kincsét ide hordva,
érett kalászért küld cserébe sót.

Kárpátok

Harsányi Lajos: Tragikus magyar

Száz millió helyett csak néhány millió
Olvassa zengő költőjét, ha ír.
Konstantinápoly ebein egy világ könnyezett,
A magyar senki nem szánja, ha sír.

Nincs minden ötödik magyarnak autója,
Mely sötét tükör-utakon cikáz.
Poros úton nyikorog lőcsös szekere.
S marasztalja lábát pokolbeli sár.

Nizzában bársonyos fekete rózsák nyílnak.
Tövisük nincs. Az illatuk ámbra.
Nálunk holtfáradt arató-hadak.
Pipacsra dőlnek s apró szarkalábra.

A Rajna partjain kastélyos hegytetőkön
Kíváncsi missz s nyurga diák barangol.
A magyar várakat török és német kirabolta.
/Még királyát is elvitte az angol!/

szozattovabbacikkhez

Petőfi Sándor: Honfidal

Tied vagyok, tied, hazám!
E szív, e lélek;
Kit szeretnék, ha tégedet
Nem szeretnélek?

Szentegyház keblem belseje,
Oltára képed.
Te állj, s ha kell: a templomot
Eldöntöm érted;

S az összeroskadó kebel
Végső imája:
Áldás a honra, istenem
Áldása rája! -

De én nem mondom senkinek,
Ki nem kiáltom:
Legkedvesebbem hogy te vagy
A nagy világon.

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Az utolsó magyar

        Az MTA Farkas Raskó jutalmával kitüntetett költemény

Hadd meneküljek enmagam elül!
Oh jaj nem lássak ilyen rémes álmot!
Szörnyű teherként a lelkemre ül
És gyászba vonja az egész világot;
És hogy valóra válhat csakugyan:
E gondolattól szívem holtra dermed,
Oh hitet, hitet, hitet adj Uram,
Hogy álmodván is, tudjak bízni benned…
Hallgasd meg álmom s adj, Uram kegyelmet!

A rónaságon hűs szél csavarog,
Mint szárnyas bú, mely nyugtot nem találhat;
A Tisza árján csobbanó habok
Gyászt zsonganak az alvó hun királynak.
A szeri emlék immár puszta rom,
Kőomladékát bús avar takarja,
Ott bujdokol, még élő fájdalom,
Egy meghalt ország utolsó magyarja.

szozattovabbacikkhez

Zsabka Kálmán: Hiszek egy Istenben

                Szeretett kis öcsémnek: Bérci Olikának ajánlom

Egy kis árva gyermek könyörög most hozzád
Ég és föld királya. Fordítsd felém orcád,
Panaszát lelkemnek hallgasd meg nagy Isten,
Hiszen rajtad kívül jaj! már senkim sincsen…

Szülőfalucskámat, ahol bölcsőm ringott
S imádkozni hozzád anyuskám tanított,
Ahol harangszóval borult rám az este
S még Bodri is az én mozdulatom leste –
Kis szülőfalumat tűz rombolta széjjel
S koldussá tett mindet egy kegyetlen éjjel,
Nem maradt meg semmink, csak szomorú sorsunk
S a romok, melyekre sírva leborultunk.
De soká a romok közt sem bujdoshattunk,
Mert hozzád magyarul könyörgött az ajkunk,
Bilincseket vertek apám két kezére
S úgy dobták egy sötét tömlöc fenekére.
Anyuskám a börtön kapujáig ment el
És búcsút sem mondva ott halt meg egy reggel.

szozattovabbacikkhez

ISTEN ES A SZŰZANYA KIENGESZTELŐDÉSRE SZÓLÍTJÁK MÁRIA ORSZÁGA NÉPEIT!

Eg es Fold Gyozelmes KiralynojeAz idők jeleit és egybemutató égi jelzéseket megszívlelő csoport engesztelést kezdeményez az 1918. december 1.-jei erdélyi események centenáriuma előtt erősödő román-magyar feszültségek okainak orvoslásáért, és egyben összefogásra hív minden hasonló kezdeményezést:

    Meghirdetjük Mária Országa népeinek üdvtörténeti kiengesztelődését, amely szándékra engesztelő sorozat indul 2017. Nagyboldogasszony Ünnepén Csíksomlyón, az Ég és Föld Győzelmes Királynőjét megjelenítő létesítménynél. D. e. 10 órától Dicsőséges Rózsafüzért imádkozunk a szőkefalvi fohásszal („Szűzanyánk, mi esdve kérünk, hallgasd meg fohászaink, gyógyítsd be a gyűlölet és széthúzás sebeit. Mennyei fényeddel áraszd el szívünket, hogy egység és szeretet legyen a lelkünkben. Ámen.”

szozattovabbacikkhez

Nyirő Józseffel, erről-arról. VII. rész

Kolozsvár, [1941.] június 11.

Nyírő József. E név hallatára önkéntelenül is az erdélyi havasok üde, friss levegője csap felénk s Uz Bence, a vén Üdő Márton, meg a többi régi jó ismerősünk elevenedik meg előttünk. És ugyanez az érzés fog el akkor is, mikor először képünk a Keleti Újság szerkesztőségébe. Itt sem különb semmi más redakcióbeli viharvert fészeknél, mégis más, több itt minden, mert az egyszerű főszerkesztői szoba íróasztala mellett Nyírő József ül.

Az első benyomásunk, hogy milyen fiatal! Szinte el sem akarjuk hinni, hogy Csaba, a fia már másodéves orvostanhallgató, és Réka meg Ildikó is nagy lányok, VI., VII. gimnazisták már.

Nyírő József kedves egyszerűsége, szívélyes fogadtatása zavarba hoz, s a sok kitervelt mondanivalónk, amivel ünnepélyesen felkészültünk erre a találkozásra, mind bennünk marad. Valahogy nehéz megérteni, hogyan lehet egy ember, akinek a neve ma már fogalom, ennyire közvetlen és pózmentes. Az is meglepő, hogy könnyebb bejutni hozzá, mint egy hivatali főnök előszobájába.

Igen, Nyírő József ajtaja mindenki előtt tárva van, s beszélgetés közben arra is rájövünk, hogy a szíve is. Az elfogódottságunk gyorsan eloszlik, s hamarosan azon vesszük észre magunkat, hogy szinte régi jó ismerősként beszélgetünk.

szozattovabbacikkhez

Dr. László Kálmán: Háborús ének.

Isten, kinek szavára hegyek s völgyek megindulnak,
Kinek pillantására erdők s mezők megújulnak,
Oh, esdve kérünk, jöjj el hozzánk, irgalmazz nekünk,
Nagy szomorúságunkban légy mivelünk, maradj velünk.

Messze idegen földön, vérben járnak jó fiaink,
Itthon, szegény hazánkban, értök hullanak könnyeink.
Oh, esdve kérünk, elégelg meg szenvedéseinket,
Áldó kézzel töröld le könnyeinket, könnyeinket.

hitremeny

szozattovabbacikkhez

Fazekas Lajos: Énekkel szeretlek

Énekkel szeretlek,
imával tisztellek,
    Uram.
Panaszom Hozzád szól,
s gondomban vigyázol,
    Uram.

Öröm zeng általad,
hálával áldalak,
    Uram.
Menekítsz magányból,
virrasztva vigyázol,
    Uram.

Megáldasz jó kedvvel,
s dicsérlek énekkel,
    Uram.
Múlik a dolgos nap:
– igazítsd sorsomat,
    Uram.

Harsányi Lajos: Vigília

Hamut hintek ijedt fejemre.
Ráteszek egy kér koszorút.
Megverem rossz fiam: a szívem,
Hogy rátörjenek a borúk.

Virrasztok én már kilenc éjjel.
Kenyéren, buggyadt vízen élek,
Hogy eltávozzék közelemből
Vad kínzóm, a kísértő lélek.

Uram, zokogva levetettem
Aranypiros ruhámat.
Durva daróc borítja testem,
Melyet sebten a nagyböjt rám ad.

szozattovabbacikkhez

Hervay Gizella: Leltár

Mert megszülettem én is úgy, hogy nem akartak.
Mindegy, hogy ki. Apám, vagy Anyám,
vagy csak ez a század,
két háború árvája, szegény.
Megszülettem mégis, mert még befizet
a Jó Természet egy-egy árvaházra,
hogy a névsorolvasásnál legyen valaki.
Szülőföld helyett térképen tanultam járni,
kiradírozott hegyekre rajzolt tengerek
és tengerekre festett hegyek között.
Halottaktól tanultam beszélni –
mondták magukat a kövezetnek konokul,
alattuk az ég. Így lettem felnőtt.
Így vert vaságyra a szerelem.
Életben maradtam mégis.
Mindegy, hogy meddig és miért.
Megszületett a fiam és akartam.

szozattv


szozat a tiszta hang 2017. SZENT KORONA KONFERENCIA mod meghivo 2017 dec 16 Kerecsen 17 Kerecseny 17 lelkisegély1 lelkisegély2 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf