Sajó Sándor: Magyarnak születtem

Magyarnak születtem. Bölcsőm puha fája,
Édes anyám keble azzá ringatott;
Érzés ez: hatalmas, mint a tenger árja,
S mint gyöngyöző vízcsöpp, oly tisztán ragyog.
Napfényben a vízcsöpp szivárványszínt játszik,
Épp úgy ez az érzés szívem rejtekén;
Lelkes büszkeségtől könnyhullató gyászig
Ezer változatját mind átérzem én.

Magyarnak születtem. Kebelembe’ hordom
Tűnt századainknak fájó örökét;
Kedvembe’, ha víg is, van valami zordon,
Mint sorsunkba’ mindig valami sötét…
Tűnő reményinket úgy siratjuk egyre,
Mint a megcsalt szív a hűtlen szeretőt,
s mintha jövendőnkön mindig gyász lebegne,
Melyet egy bús végzet titkos keze szőtt…

szozattovabbacikkhez

Tompa Mihály: Épen mint a kakas…

Hogy országcímered jó nemzetem
Hármas halom s kereszt,
S nem inkább egy nagy taréjos kakas:
Mindig csudáltam ezt.
S gondoltam: vesd el azt a régi jelt,
S helyette ezt rakass:
Mert olyan vagy szerelmes nemzetem
Épen mint a kakas!

Arany paszomán ragyog melleden,
S fenn hordod a fejed;
És a csatározó kakaskodást
Mód nélkül szereted;
Sarkantyús nép vagy mindenek felett
S szükség, hogy jól mulass:
Egymást taréjon csípni emberül,
Épen mint a kakas!

szozattovabbacikkhez

Vargha Gyula: A magyar ember

Magyar ember különb ember,
Mint a többi!
Úgy el tudok a fajtámban
Gyönyörködni.
Megfordultam sokfelé már
A világban;
De a legtöbb tisztes arcot
Csak itt láttam.

Becsületre, tisztességre
Nincsen párja.
Azt, mi illik, meg is adja,
El is várja.
Érzi saját méltóságát,
Érzi azt is,
Tekintetes úrnak termett,
Ha paraszt is.

szozattovabbacikkhez

Jócsik Lajos: Demokrácia és a nemzetiségek

A magyarság népi fejlődésében a XIX. század elejéig egy összezsugorodó és összezsugorító irányzat érvényesült. Az összezsugorító hatások közül a legtragikusabb a török megszállás volt, amely a magyarság népi kiterjedésének, telepeinek több mint a felét hasította ki és ezen a területen egyes városias központokat kivéve, megszüntette a magyar népi és nemzeti létet. A török hódoltság megszűnte után az ellenreformáció befejezése, Rákóczi szabadságharcának leverése hatott zsugorítólag a magyar népi kiterjedésre. A Délvidékre milliós tömbegekben telepedtek idegenek, északon az ellenreformáció elűzte a magyar reformátusságot, helyébe a szlávság telepedett. A Felvidék nyugati részén a szlovákság nyomult le körülbelül 60-70 kilométeres mélységben, a keleti részen a Verhovináról leszorult a magyarság és a ruszinságnak adott helyet. A magyar etnikai lét olyan volt, mint Balzac Szamárbőre. Valahányszor gondolt egyet a történelem, az utolsó századokban, ez a gondolat pont annyiszor a magyarság néprajzi kiterjedésének a csökkentésében jutott kifejezésre. Vagy valahányszor a magyarság történelmi vagy szociális vonatkozásban gondolt és tett egyet, annyiszor fizetett gondolataiért és tetteiért népi kiterjedésének összezsugorodásával. 1848-ban és 1918-ban fizetett a legtragikusabban.

szozattovabbacikkhez

Nyirő Józseffel erről-arról. /VI. rész/

    Szerelem, születés, munka és halál”

    Óriási eredeti székely filmet ír, rendez és finanszíroz Nyírő József a nyáron, őszre darabot ír a Nemzetinek, karácsonykor új könyve jelenik meg.

    Egyszerű penziószobában száll meg Nyírő József, ha Pestre jön. Itt fogad. Első dolga, hogy kinyitja az ablakot, és mély szippantásokkal csalogatja be a levegőt.

    -  Lecsukom ilyenkor a szemem – mondja tréfásan, nyírott bajusza körül hamisítatlan góbé-mosollyal –, és azzal csapom bé magam, hogy nem bérkaszárnyák között, hanem otthon vagyok, szabadban és szabadon. Mert itt mindig kicsit fogolynak érzem magam. Mert hiába no, a havas, az havas. De hagyjuk az én szűk világomat. Mi újság Pesten?

    -  Újság? Éppen újságért jöttünk, Jóska bátyám! Igaz, hogy Nyírő-film készül?

    -  Hát: beismerem. De nemcsak írok, hanem csinálok is. Emberek a havason a címe és saját produkciómban, saját művészeti vezetésem mellett készül, sőt: magam finanszírozom is. De semmi esetre sem kedvtelésből. A cél művészi és magyar feladat. 

szozattovabbacikkhez

Agyagfalvi Hegyi István: Harangkötél

I.
Mindenkinek ágya fölé,
álma fölé, vágya fölé,
lenyúlik egy aranykötél,
aranykötél, harangkötél.

Harang: az Úr aranyszíve,
hogy konduljon harangszíve
arra jó az aranykötél,
aranykötél, harangkötél…

Imádkozó, – harangozó –
földi ember, este-reggel,
nagy sereggel
kongatja az istenszívet, –
vajon minek?

Hej, kevesen égi célér!
Templom, ima nálunk cégér,
mellyel a piacnak, útnak
megmutatják, hírül adják,
hogy: itt jóságot árulnak!

szozattovabbacikkhez

Bárd Oszkár: Én meg akarom magam tartani!

E ránkszakadt, bolond világban,
hol senki sem mutatja azt, ami,
e félrelódult, zagyva árözönben
én meg akarom magam tartani.

Szent hivatás s mindennél nehezebb,
vakmerőn csábító és könnyesen édes,
megmutatni a jövő nemzedéknek,
hogy ember az Istent megőrizni képes,

hogy jöhet pokol és gennyes szerteomlás,
jöhet átok és galád kataklizma,
ki Isten arcára teremtetett egykor,
ön isten-arcában csökönyösen hisz ma!

Én nem látom, ha mind romokban hever
az eddigi világ, a korhadt, az ódon,
én a két karomon kitartom az Istent,
nekem ma nem szabad, én meg nem hatódom.

szozattovabbacikkhez

Sárkány Kálmánné: Megritkult sorok

Szétnézek az Úrnak szent hajlékában,
Melyben összegyűltünk imádkozni ma,
A megszokott képet, hogy tömött sorokban
Ülők ajakáról szálljon fel az ima,

Hiába keresem. – Megritkultak a sorok!    
S a megritkult sorokban leginkább csak aggok,
Fiatal gyermekek, zokogó asszonyok
Összegyűlt tömege borul zsámolyodhoz.

Deli legényeink hol? hát a gondos apák?
Felelni ezekre könnyek nélkül ki tud?
… Hősi csaták után álmukat alusszák –
A többi távol még; haza ugyan hány jut?!

Mint elhagyott fészkét hazavágyó madár,
Fényt hozó napsugárt börtön sötétje hív,
Meglátni övéit oly szívrepesve vár
A távolban küzdő, sokat szenvedő szív.

Hogy hazatérhessen, hogy itt térdelhessen,
Szívének, ki kedves, azzal mondva imát:
Óh, boruljon le lelkünk, bűnbánatos szívvel
Imádkozva kérjük Istennek irgalmát.

                               1916

Sík Sándor: Te Deum

Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.

Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
    hála legyen.

Hogy mindig jutott két garasom adni,
és magamnak nem kellett kéregetnem,
    hála legyen.

Hogy értenem adatott másokat,
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,
    hála legyen.

Hogy a sírókkal sírni jól esett,
és nem nevettem minden nevetővel,
    hála legyen.

szozattovabbacikkhez

Szász Béla: Egy édes hang

Egy édes hang rezdül
Lelkemen keresztül.
Mint kis galamb lassú szívverése,
Mint harang virág csilingelés.

Mint távol hallatszó,
Esti szent harangszó
Letérdeltet, imádkozni késztet:
Önkéntelen áhítatot érzek.

Kezem összefogom,
Halkan imádkozom,
Egyre hallom a harang zúgását,
Lelkemen a te neved rezdül át.

harang

Bányai Kornél: Magyar nász

Így múlnak napjaink: mindig közelebb és súlyosabban
hajlunk a földhöz, utolsó biztos ágyunkat keresve.
Bimbósan hervad életünk s tűnődve hallgatózunk
süllyedt idők porából hívó jelekre.

Hamar betellő végzetünk legdúsabb szépsége ez a hullás.
Nem húz a rög sehol mohóbb s halálosabb szerelemmel
Magyar világ! vonzódásod borzalom, de érdemes gyönyör
örök zene s rejtelmesebb, mint mélyein a tenger.

Vesztő helyünk jövendő násza izzik csókjainkban,
nyár tüzeit rejtő sírok temetnek: ölbe és borba dőlünk.
Jó bíztatással önmagunk ekhója döng a földből
s fürtös vesszők álomba rántó gőze száll belőlünk.

szozattovabbacikkhez

Erdélyi János: Intés

Ha szíved a hazáért
Úgy lángol és eped,
Hogy vérező keservek
Miatt majd megreped:

Zengj, tégy, csatázz, kinek mint
Adák az istenek,
Oltári a hazának,
Hogy füstölögjenek.

Ha zengsz, csak honszerelmet
Súgjon minden dalod;
Ha tészsz, híven kövessed
Meghívó angyalod.

Ha mégy csaták elébe,
Szakítsd föl kebledet,
Meglátjuk a kiömlő
Vérben szerelmedet.

Hangay Sándor: Magyar csillagok

Az Isten, aki mindenek fölött van,
Számontartója minden gondolatnak.
Az Isten lágyan öleli magához,
Kik szeretetből mindent odaadnak.
Szívük hozzák a lelkek Ő elébe
S mi jó volt bennük, az ott felragyog.
– Én azt hiszem, ily égő sok halott szív
Mennyek mezőjén fenn a csillagok.

Tőlük fénylik a magyar firmamentum,
Mely őszi éjen, mintha lángban állna.
Világ négy tájról hosszú-hosszú sorban
Indul Urához sok halotti lámpa…
Tisztább tűz ennél nincsen a világon,
Meg is becsülik, tudom, odaát
S az Isten jobbján vigyáznak hazánkra
Szívük fényénél fönn a – katonák.

Oláh front, 1917. augusztus

Ölvedi László: Minek éljek?

Vérem átkos, balga: magyar.
Szívetekbe zuhogni mégis
Mért is akar, mért is akar?

Senkiben sem ég a lángja.
Bolond vagyok, minek élesztem
Éjszakáról éjszakára.

Tiétek az ölelésem,
Hitem, vágyam, dalom és csókom.
S nem kell mégsem, nem kell mégsem.

Én vagyok az örök jajszó,
Én vagyok minden fölszakadt seb,
Piros, lázas és patakzó.

A Halál már szívem tépi.
Minek éljek? hiszen magyar sors:
Szikrát szórni és elégni.

Sajó Sándor: Rab Magyar

Messze, messze, napkeletre,
Hol az ég a földet éri,
Onnan újra éghajlásra
Tízszer, százszor, sokezerszer,
Hegyeken túl, vizeken túl,
Ismeretlen bús országban
Fakunyhóban, deszkaágyon
Sindevész egy rab magyar.

Ott más az égbolt, más a földhatár;
Odáig innen el nem jut madár,
Szárnyat hiába bontogat,
Se vándorfelhő, se a kósza szél,
Csak a sóhajtó gondolat,
Az is megőszül, mire odaér;
Magyar rab ottan búban tengve él,
Vihartól sodrott árva falevél…

szozattovabbacikkhez

Nyirő Józseffel erről-arról. V. rész

    Thury Zsuzsa szerint Nyirő József „a székely nép megingathatatlan, súlyos szobrát” akarja írásaival kifaragni

    Kolozsvár [1932.] május 7.

    Egy ember jött be Kolozsvárra tizenkét évvel ezelőtt. Csizma volt a lábán, kis egylovas szekérről zsákot vett le. A zsák búzát eladta, karjával egy kicsit megkefélte a kabátja elejét, azután elindult a Szentegyház utca felé. Egyik bolthelyiség ajtaján bekopogott. Két íróasztal állt a sötét, ablaktalan szobában, és az a néhány ember, aki a szobában tartózkodott, csodálkozva nézett a furcsa jövevényre.

    - Nyirő József vagyok – mutatkozott be az ember.

    Nevek hangzottak el: Áprily Lajos, Reményik Sándor, Walter Gyula, S. Nagy László… Volt, aki ismerte a fiatal Nyirő József nevét, a falusi molnárét, aki novellákat írogatott a Katolikus Szemlébe. A zsák búzától beporozott kabát belső zsebéből írás került ki, az Erdélyi Szemle legközelebbi számában napvilágot látott a novella, és az ablaktalan bolthelyiségben, ahol az akkori Erdély szellemi életének jelentős része lezajlott, hamarosan otthonos lett Nyirő József. A mesteri novellák kéziratán barna olajfoltok éktelenkedtek: szerzőjük a malomban írta azokat… A gép forgott, a molnár ott kuporgott alatta, a térdén papírlap, a gépből csepegett az olaj a papírra, szálltak a fehér lisztszemecskék az író kezére, a fekete betűkre, amelyek sűrűn sorakoztak egymás mellé. Ebben a zajos fehér világban megszületett az első kötet, a Jézusfaragó…

szozattovabbacikkhez

Szeleczky Zita: Ima

/1990./  

     Örökkévaló Isten, akinek tetszett, hogy elhívj bennünket magyar népedbe, leborulunk előtted az óesztendő utolsó, s az újesztendő első pillanatában Hozzád fordulunk a Te szent fiad, a Jézus Krisztus ígéretébe kapaszkodva, aki azt mondta, hogy ha valamit kérünk az Ő nevében, Te megadod azt. Ó Istenünk, engedd meg, hogy eléd hozzuk azt a mindig friss, de a most következő esztendőben még elemibb erővel égető bánatunkat, hazánk, népünk tragédiáját. Hallgasd meg könyörülő füllel panaszunkat és jobb jövőért való könyörgésünket!
     Igazságos Isten, Te tudod, hogy mindig Érted, s az Igazságért Harcoltunk! Te tudod, hogy milyen nagy véráldozattal szereztük és tartottuk meg ezer éven keresztül azt a drága földet, melyet számunkra kijelöltél. Te tudod, hogy jó szívvel fogadtuk be azokat az idegeneket, akik nálunk menedéket, kenyeret, meg-élhetést vagy emberibb életformát kerestek. Te tudod, hogy az Európát fenyegető áramlatoknak mi álltunk ellen, s mi véreztünk el más nemzetek boldogulásáért.
     Mi véreztünk, míg a hazánk területére befogadott nemzetiségek békében éltek és szaporodtak, úgyannyira, hogy a végén már nemzetek lettek a nemzetben, s maguknak követelték véráztatta földjeinket. Te tudod azt is, hogy most 40 esztendeje a sötétség hatalmával szövetkezve történelemhamisítással, ellenünk való hazug és csalárd rágalmakkal elérték, hogy országunk nagy részét elrabolhassák tőlünk, és testvéreinket igájukba kényszerítsék…

szozattovabbacikkhez

Agyagfalvi Hegyi István: Isten

Ő a magvető, ültető,
Ő a vízöntő, tűztevő,
Ő a jéghozó, szüntető,
a megbocsátó, büntető!

Csak Ő a nyár, csak Ő a tél,
Ő az idő és Ő a tér,
csak Ő a vágy, csak Ő a vér,
a gazdag év s az ösztövér!

Csak Ő a cél, csak Ő az út,
csak Ő a forrás, Ő a kút,
csak Ő a sors, – ha szép, ha rút, –
Ő osztja szét a fényt s borút!

Ő a gondolat, agyvelő,
ha van végtelen nagy: ez Ő!
Az örök élet, az erő…
Tagadni ki oly vakmerő?

(A napot sem tagadja, csak
a pókháló a part alatt,
penészes gomba, lom, salak…
Hitetlen: minek mondjalak?)

József Attila: Csöndes estéli zsoltár

jozsef attilaÓ, Uram, nem bírom rímbe kovácsolni dicsőségedet.
Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat.
De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.
Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem,
 minek zöldel, meg kinek zöldel.
Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját
fogja megégetni a szám.
Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom, minek fú, mikor
én szomorú vagyok.
De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked.

Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked
elmondani, hogy én is vagyok
és itt vagyok és csodállak, de nem értelek.
Mert Neked nincs szükséged a mi csudálásunkra,
meg zsoltárolásunkra.

szozattovabbacikkhez

Lendvai István: Szűz Mária bölcsődala

A szép Szűz Mária szent Fiának
így énekelt vala Jézuskának:
– »Csillagom, mindenem,
pirinkó Istenem,
aludj, aludj!

Aranyvirág vagy és aranymadár,
láttodra én szívem repesve jár.
Édesded óhajtlak,
csendesded ringatlak,
aludj, aludj!

Most vagy még boldog, szép égi gyerek,
nem jönnek még érted csúf emberek,
csak jó jövének el,
s angyalkák énekkel,
aludj, aludj!

Most vagyok én is még boldog anyád,
ölemen adok még meleg tanyát,
véremmel csitítlak,
csókommal borítlak,
aludj, aludj!

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo