Harsányi Lajos: Jézus eljött hozzám

Jézus eljött

Ma reggel Jézus hófehér palástban
Leégett házam ablakán benézett.
És szólt: sok búval megrakott szívednek
A bánat adjon immár menedéket!

A tiszta albát bátran vedd fel újra,
A cingulust, manipulust, a stólát.
Pompás piros miseruhában holnap
Csókold meg újra az ereklye-oltárt.

Már tiszta vagy és vágyaid finomak,
Mint csipkeleplek oltárom szegélyén.
Mondj egy misét az örök végtelennek
S légy harcosom a választottak élén!

 

Lampérth Géza: Hit és honszeretet

Ezer éve, hogy a magyar idejött,
Ezer évig ezer vésszel küszködött,
Ezer évig mi tartá fenn a magyart?
Dolgos keze, hívő hite: eke s kard!

Ekéjével művelte a föld rögét,
Hős kardjával védte ősi örökét,
Gyász éjjelén bízva nézte az eget,
Csillaga volt: a hit és honszeretet.

Gonosz ellen osztott rá bár száz halált,
Új erővel mindég újra talpra állt.
Szántott-vetett, kardot fogott kezébe
S ment előre: az Úristen nevébe!

Felettünk most újra borús lett az ég,
Lelkünkben hit s honszeretet lángja ég.
Minden poklon átsegíti a magyart
Dolgos keze, hívő hite: eke s kard!

Sinka István: Isten

ISTEN a bokor tüskéit
          úgy teremtette, hogy szúrjon,
          az ágat meg úgy, hogy tüskét hozzon
          s hogy lombba, virágba boruljon …

Az én ujjom tüske is, lomb is…
Én engedem, hogy jól kilásson
a tüske, mert az nem tűrheti,
hogy a lombra sáska másszon.

Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem

Betegeinknek

Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem …
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Harsányi Zsolt: Két magyar

Kápán kulacs. Tallér zekémben.
A kantárom hajdúm kezében.
A szikes rónán végis-végig
Így bandukoltunk ezer évig.

Hát én most nyergemből leszállok.
A gyepen hajdúm mellé állok.
Úgy indulunk meg. A ló nem kell.
Most már csak szántson türelemmel.

Mi gyalogszerrel nekivágunk.
Csak még a csárdánál megállunk.
Lakjál jól, hajdú, ne légy éhes.
Az új út megint ezer éves.

                    1942

Lisznyai Kálmán: Magyar vendégszeretet

Eltört a kerekem! no de sebaj, itt van
Egy ismerős háznép, ebben a faluban.
S volna bár idegen, mindegy, az se patvar,
Otthonnak tekintem, mihelyt magyar udvar,
Hát ebbe a gólyás házba hogy ne mennék,
Hol a tűzterepen örökké parázs ég.
Vendégszeretetről híres, nevezetes,
Hol még a kutya is vendéget vár és les.
Rád csóválja farkát, nyalja térded, inad,
A küszöbig kísér s örömében ugat.

Bizodalmas e ház, mint a fecske-fészek,
Mely az eszterhéjon függ, s bent a kicsinyek,
Még a kürtőjén is vendég van, a gazda
Még a vén gólyát is oly szívesen látja!
Galamb az udvaron, galamb a szobában:
Pártás leány, fejkötős asszony. S ősszokásban:
Őszinte barátság, szemben, szívben, vérben,
Szóban, tettben, borban és puha kenyérben.
Nyílt templom, nyílt kapu, nyílt szív, nyílt akarat.
Teszi ki a magyar házi asszonyt s urat.

szozattovabbacikkhez

Miklós Jenő: A magyar vers

Ó, a magyar vers ne csak vers legyen,
Messze világló őrtűz a hegyen,
Lobogva égjen, füstöt ne hagyva
Izzék az alján parázsló magja.

Mint kemény kardot formája fogja,
De vígan szökjék táncos sarokba,
Ne legyen hangos, üresen kongó,
Inkább mosolygó, kicsit borongó…

Legyen telített, legtöbbje sokban,
Ősi imádság újabb sorokban –
S legyen a színén legmélyebb mélye,
A magyar szívnek csendes zenéje.

Szállhat az égig, de ne örökre
S ne törje szárnyát, ha száll a rögre,
Csillagport hozhat égbül ki kölcsön,
Földi virágon, kerti gyümölcsön.

szozattovabbacikkhez

P. Tewrewk Emil: Az ínség dala

Dalt kérnek tőlem, mikor ínség dúl a hazában,
És testvérinket gyötri kegyetlen az éh.
Minden egyéb gyászból önként támadhat az ének:
Sápatag ínségnek hangja csak ennyi: Segíts!

cracked wall

Sinka István: Magyar vendégek

Három nyárszemű ismerősöm
beállít hozzám, hogyha ősz jön,
tamburálni meg pipázni –
szilaj népek ők, hozzám ám ragaszkodnak.
És hoznak magukkal csobolyó bort,
meg puskát is, mit tilt a törvény.
Az egyik vasfejű és bátor:
az éj fia ő: csak jár a szája, letagadja.
A másik méla roppant pásztor,
csizmája reng,
magának hangszert faragott
s lelkéből egy nagy darabot
eljátszott rajta idelent,
e süket világban, hol én élek
s ahol Krisztusnak szép haját
az utak mellett rozsda eszi.

szozattovabbacikkhez

Herczeg Ferenc: Tavaszi gondolatok

I.

Az égen fényes tavaszi felhők vitorláznak, a földön ezer ifjú élet cirpel vagy virágzik, csak az emberi szívekben tart még a tél. És hiába lángol a napfény, hiába énekelnek a húsvéti harangok: nem tudják a fagyos börtönéből kiszabadítani az embert.

Óvodába való mese, hogy valamiféle gazdasági rendszer tette annyira gyötrelmessé mindnyájunk életét. És együgyűség abban bízni, hogy élemedett urak, ha körülülnek egy zöld asztalt, beszédekkel és jegyzőkönyvekkel helyre tudják megint billenteni a tengelyéből kizökkent világot.

Sokkal nagyobb a baj, semhogy kuruzsló fogásokkal segíteni lehetne. Az átok akkor szakadt a világra, mikor háború győztesei megismételték s régi, szörnyű passiójátékot: előbb leköpték, azután megkorbácsolták, végül keresztre feszítették az Igazságot.

szozattovabbacikkhez

Mindszenty József: Magyarország Nagyasszonya

        Kedves Hallgatóim!

        Épp fél százada, a millennium verőfényében vonult be a Magyarok Nagyasszonya ünnepeink sorába, a misekönyvbe és papi zsolozsmába – de fél évszázad híján – ezer éven át legjellegzetesebb, legerőteljesebb, szinte közjogi fonala a magyar történelemnek, amely nélküle hullámhegyek és hullámvölgyek sűrű változatánál nem lenne egyéb.

    Ha valakiből a természetfelettiség maradék nélkül kiveszett volna és a magyar történelmet csak a visszavetített történelmi materializmus szemüvegével nézné, akkor is fel kellene figyelnie történelmünk hatalmas fenékhullámára, amely egyidős történelmünk kezdeteivel, végigkíséri napjainkig fényben, derűben, bús, összetört időkben. Hazánk ezeréves fennállása a legnagyobb talány. Nem omlott össze annyi történelmi pörölycsapás alatt. Kiépült irtózatos sebeiből, pedig elfolyt a vére. Ám betegágyánál életmentő édesanya őrködött: a Magyarok Nagyasszonya. És ha 1946 magyarját valami fenntartani és vigasztalni tudja, csak ez a történelmi gondolat lehet.

    A rövid foglalata ennek a tannak az, hogy Isten Anyja az ország Pátrónája, Védőasszonya. Az ország az ő ajándéka, de Szent István végrendeletével öröksége, családja és birtoka is. Megszámlálhatatlan jótéteménye után a testvértelen, árva népnek önkéntelen feléjefordulása.

    Meggyökeresedett tiszteletét hirdetik az ország alkotmányjogi kincsei: a szentkorona, a koronázó palást, a koronázási eskü, eskükereszt, az országzászló is. Ezen a Mária-kép jóval idősebb, mint lobogónk hármas színe.

szozattovabbacikkhez

Nyirő Józseffel erről-arról. XXVIII. rész

A szűk Erdélyben és a lehetőségek hazájában: Németországban egyszerre született meg a zseniális ötlet – Drezdában valóság lett belőle, nálunk álmodozásba fojtották a terméketlenítő körülmények…

Berlini jelentés hozza hírül, hogy A. Börner drezdai mérnöknek sikerült olyan eljárást felfedeznie a hajóépítés technikájában, mely a hajóenergia 70–80 százalékát megspórolja és a hajó sebességét óránkint száz kilométerre emeli.

A berlini híradás kétségtelenül megérdemelt feltűnést keltett hozzáértő körökben, de nem hiszem, hogy bárhol is akkora szenzációt okozott volna, mint nálunk, itt, ahol most ezeket a sorokat írom: az Újság szerkesztőségében.

szozattovabbacikkhez

Babits Mihály: Művész imája

Adj nyálat ajkaimnak, Isten,
adj termékeny kilenc esztendőt,
hogy hangos, unokás vasárnap
üdvözítse az új teremtőt!
 
Adj napjaimnak szőkeséget
és éjeimnek barnaságot,
hogy virágától gyökeréig
végigszagoljam szent világod!
 
Naptól, sártól és virágvértől
csatakossan állok előtted:
mind, amit adtál, elfogadtam:
áld meg áldódat, követődet!
 
                    1925. nyár 

Bartók Lajos: Az első napsugár

Kora tavasz első napjának
Uj létre keltő hajnalán
 Egy napsugár hatolt szobámba,
S vígan, játszott rideg falán.
 Egy fényes szál arczomra tévedt,
 S esiklánda, míg fölébredék.
 Oh e sugárka fólderíté
 Borús lelkem bús éjjelét!

Oly nagy volt fénye, mint az Úrnak
Szent homlokán a glória,
Midőn a semmiség helyébe
 Egy mindenséget alkota,
És ujjait parancsra nyújtván,
Világosság özönle szét. —
Oh e sugárka fólderíté
 Borús lelkem bús éjjelét!
 
E fényt látdm ama sugárban,
E láng hatott be lelkemig,
Hol egymást kétség és reménység
Vívódva gyötrik, tépdesik;
Hol győzelemre jobb hitemnek
 Hatalma még nem volt elég . . .
 Oh e sugárka földeríté
Borús lelkem bús éjjelét!

szozattovabbacikkhez

Éltes Enikő: Hit

csukott szájjal
mosolyogva
tudod-e milyen
a sikoly
amikor már már
megpattan az élet is benned
az erőfeszítéstől
s akkor imádkozni kezdesz
előbb összefüggéstelen
kergetve a szavakat
mint nyári zivatar előtt
szél a port majd
összeáll az a mondat
az egyetlen és  
megadod magad
üvöltésként  
terül el rajtad
a tehetetlenség
valami bábuként rángat
túlságosan nagy ez a játszma
s inkább hiszed
a halál csak a hitetlené
másként elveszítesz mindent
aminek értelme van

Rudnyánszky Gyula: Isten áldása

Bármit cselekszünk, hasztalan, –
Csak múló percnek épül;
És eltűnik majd nyomtalan
Isten áldása nélkül.

Ki jóra ösztönöz, segít,
Ki mindnyájunknak atyja,
Munkáink apró köveit
Szilárdan összetartja.

A jó Isten megszenteli
A kezdetet s a véget;
Szívünk virággal lesz teli,
Ha az ő napja éltet.

De bármi épül, hasztalan,
Csak múló percnek épül,
És el fog tűnni nyomtalan
Isten áldása nélkül.

Weppery László: Gyónom…

Gyónom a mindenhatónak.
Igen, neked Istenem,
Hogy tudd, e földön
Milyen nehéz az életem.
Hogy tudd, mi az
EMBERNEK lenni.
A mindennapok útján
Szeretni, szenvedni.
Gyónom…
Hogy mindenki hallja,
Milyen az EMBER
Gondokkal megrakott
Fohásza…
Mi, Atyánk, ki vagy…
Add, hogy ne szenvedjünk:
ÉLJÜNK,
Ragyogjon föl:
EMBERI ÉNÜNK!

Baloghné Molnár Mária: Hazám!

Minél tépettebb rongy lett a ruhád,
Minél csapzottabb tiszta homlokod,
Nagypénteknek égő kínjait
Minél fáradtabb vállal vonszolod,
Minél árvább s lenézettebb leszel,
– Hogy érted újjal mutatnak reám, –
Annál keményebb daccal hirdetem,
Hogy ez a koldusasszony az ANYÁM!

64 varmegye

Bartók Lajos: A magyar ifjúsághoz

A béke rózsahintő napja lángol
Fejed fölött, szép magyar ifjúság!
Tavasza köszönt, de nem tört le hazánkról
A jégbilincs még, s áll kemény tusát.
Nem, nem, barátim, a nagy március nagy
Ifjúságának örökösei,
A szabadságot, amit ők kivívtak,
Nektek kell békében megőrzeni!

Nem sápadt kincs ez, melyet élre verve
Szennyeskezű is megvéd zár alatt:
Piros erőnk a szabadság, a renyhe
Karokbul elszáll, helyet láncnak ad.
Ki bölcsőben a kígyót összetépte:
Hős Herkulest legyügzi egy fonál;
Kardot, vagy béke fegyverét e kézbe,
S nem öl rozsdával a tétlen halál!

Harc edzi a hőst és dönt egy csapással,
De munka-tűz acéloz jellemet;
Ki bék’ időn ég lelkes lángolással,
A századoknak csak az épített.
Föl ifjúság, mint riadóra, bátran,
Nem harcmezőn, de béke mezején!
A békét nyerjük meg most a csatákban
Ránk fog ragyogni diadalmi fény!

szozattovabbacikkhez

Br. Bánffy-Máthé Mária: Ének a székely Végekről

A Végeken várok…
Én itt őrt állok.
Jobbra sohse nézek,
Balra nem is látok:
Én itt őrt állok.
A Végeken várok…

Lobognak a zászló.
A zászló a remény,
Közöttük az enyém!
Higgyél pajtás híven!
Zászlónk rejtsd a szívben –
Megsegít az Isten!

szozattv


szozat a tiszta hang konferencia 20190921 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf