Túrmezei Erzsébet: Csak Jézus

Ismeretlen szerző után németből

Égen és földön semmi
úgy meg nem elégíthet,
semmi olyan igazi
örömre nem deríthet,
mint Jézus.

Semmi nem ad napfényben
oly tiszta boldogságot…
borúban, éjszakában
más nem gyújthat világot,
csak Jézus.

szozattovabbacikkhez

Wimberger Anna: Mária

Mária, én nem járok hozzád a templomokba,
hol glóriában, koronásan állsz.
Én nem nevezlek égi királynőnek
és nem akarom, hogy a kincset lásd,
melyet neked visznek.

Régen a régi legendát anyám mondá emígyen:
…és mentek az éjszakán, a pusztán, mentek a szélben
és sehol a messzeségben lakóház, enyhe, meleg.
Úgy elcsüggedt már, mire meglelték mégis a fedelet,
hol langyos meleg volt és szelíd tehenek állták körül.
Aztán jászolba fekteté a kisdedet…
Mária, én akkor sírtam. És Mária, én most sem tartom vissza a könnyeket.

szozattovabbacikkhez

Dalmady Győző: Hazafiság és magyarság

Hazafiság és magyarság!
Ez legyen a jelige.
Ezt írjuk a lobogónkra,
Ezt vigye a sorompóba
A hon minden gyermeke.

Hazafiság! van-e ennél
Magasztosabb érzelem?
Ihleti a lelket nagyra,
Megtanít sok áldozatra,
Alkudozni képtelen.

És magyarság! van-e ennél
Öntudat szebb, nemzetibb?
Lelket önt a csüggedőbe,
Hősiséget az erősbe,
Holtakat fölmelegít.

szozattovabbacikkhez

Kannás Alajos: Kormos kövek

48.

Egy ország ül az árok partján
nyál sercen tökmag roppan
s az ár a gátakat csavarván
vonyít a híg magosban
iszap takar be embert tornyot
szittyós hajúk a házak
hinnéd hogy minden összeomlott
de szivárványt vet sok ki homlok
ólajtón halásznak

Kosztolányi Dezső: Magyar vagyok, minthogy magyarul írok…

Magyar vagyok, minthogy magyarul írok,
magyarul mondom ámuldozva: tej
s magyarul mondom a halálos Áment,
ha ingadozva hátradől e fej
s az elomló test végső reszketéssel
a levegőbe rázza vézna öklét
s egy mozdulattal és egy bús igével
egy lesz vele a rejtélyes öröklét.

                                1933

kosztolanyi dezso 02

Kiss Menyhért: Censztochói legenda

Ős Jaznagora felhős orminál,
Mint egy repülő, óriás sirály,
Mely szárnyait a fellegekbe vonja:
Áll zordonan a templomok templomja;
Hajnaltól egyre folynak a misék,
Tarka búcsúsnép a nagy messziség,
Százezrek jönnek, bánattal, arannyal,
S ha elsírják, mi szívüket átjárja,
Könnyen, fehéren mennek, mint az angyal,
Meghallgatta a censztohói Márja…

És ott, hova litvánok, lengyelek,
Százéves gyászt, keservet, könnyeket,
Titkon elsírni járnak, ahova
Nem ér el a vad zsarnok ostora,
Fehérkámzsás pálosok seregébe,
Hol szent zsolozsmák hangja epedez:
Élt szomorún, törötten, feledésbe,
A legutolsó magyar szerzetes…

szozattovabbacikkhez

Tarnavölgyi [Fiák] András: Hősök ünnepén

Legyen ma minden, minden a Tiétek,
Ami e földön kedves, drága, szép,
Kis síró búnkban, könnyeinkben éltek,
Míg itt vállunkra nehezül a lét.
Nektek ragyogjon csak a nap sugára,
S az égbolt tiszta kéklő tengere,
Dalos madár az erdők vadonába
A neveteket daloljabele.

Minden virág csak Nektek illatozzon,
Nektek tapsoljon rezgő lomb a fán,
Patak, folyó csak rólatok csobogjon,
Ahány csak átfut a magyar hazán.
Legyen Tiétek erdő, völgy, hegy, róna,
Szegényes kunyhó, büszke palota.
Vonuljatok fel közénk ma dalolva,
Sok elesett hős, sápadt katona!

szozattovabbacikkhez

»A XXI. század a Titánok százada lesz, a XXII. pedig az isteneké…«

Ernst Juenger [Gondolatok Ernst Jüngerről]

Február 17-én hunyt el 19 éve Ernst Jünger [*1895. március 29. Heidelberg- †1998. február 17. Riedlingen] prominens huszadik századi német író, akinek irodalmi és politikai sorsa klasszikus szimbóluma mindannak, ami a XX. század európai kultúrájában avangarde, erőteljes és nonkonformista. Az első világháborúban katona, majd utána ismert jelenség- jelenségek szószólójaként lépett fel. Mind a két világháború résztvevője és szemtanúja, az 1920-30-as évek német konzervatív forradalmának egyik fő teoretikusa, a nemzetiszocializmus inspirálója, aki nem sokkal Hitler hatalomra kerülése után eszmei alapon „elpártolt a jobboldaltól”, túlélte a náci totalitárius uralom alatti hivatalos kegyvesztettséget, hogy a győztesek kirekesszék a „nácitlanítási” hadjárat alatt, és aki tehetsége valamint gondolatainak mélysége által le tudta győzni a „demokraták” elfogultságát.

szozattovabbacikkhez

Arany János: Reggeli ének

Új erőben ébredve
Köszöntöm fényedet
Istenem s műveidre
Fordítom szememet.
Mily dicsően kel fel a nap
S minden új életet kap.

                                   1840

118 arany jános

Gyóni Géza: Latrok között

Tovább, tovább... ez a parancs.
Tovább, tovább a barmok útján.
Lakatlan, végtelen a puszta
S naptalan, szürke ég borul rám!

Hej, messzi még a Golgota?
A poroszlót hiába kérdem.
Kereszt alatt, gyászom alatt
Meg-megcsuklik elgyötrött térdem.

Hej, messzi még a Golgota?
Egy csöpp italt, bár ecet volna!
S elfojtott könnyeim vize
Szivárog csak rekedt torkomra.

Latrok között a Golgotára
Uram, Uram, miért üzesz engem?
Mint a titok hallgat a puszta
S egy varjú száll a végtelenben.

                      Krasznojarszk, 1916.

Horváth Imre: Az én Istenem

Ó, testvérem, nagy a te bölcsességed,
ki ismered az Istened, tudod:
örök az élet – s elméddel felméred
a koránt, kátét és a talmudot.

És te talán még bölcsebb vagy, testvérem,
ki hirdeted, hogy nincs más, te magad
sem vagy egyéb, mint a végtelen térben
fénylő elektromosság: Ősanyag.

És testvérem, lásd, pirulok miatta,
de nem tudom, kis életem ki adta –
és a halál célját sem ismerem.

Nem ismerem sem magamat, sem téged –
s e mindenható ismeretlenségek
roppant örvénye: az én Istenem

Marconnay Tibor: Világ Páncélja Lenni!

Nem gondolhatok immár önmagamra,
nem tűnhetek el sors sebes folyásán;
nem nézek vissza a letűnt napokra,
sem növekvésemre jövőm dagályán.

Mást ragadtam magamba s mások sorsa
lendít most és nem tarthat vissza sátán,
nincs kedv merülni léha mámorokba
az ember roppant tereit belátván.

Hatalmasabb e jó, mint mind a rémek,
mihelyt páncélnak sem kellek magamnak
s ezzel minden koron túl élet.

Isten kezében vagyok boldog Eszköz,
világ páncélja a vak emberek közt,
kiket nem sejtett örvények ragadnak.

                                                   1925

Túrmezei Erzsébet: Imádság a februári tavaszban

Amikor ablakom előtt
már hóvirágok harangoznak,
kis májvirágok kéklenek,
s a cseresznyefa rügyei
mind kipattanni készek,
látod, Atyám, hogy a korai,
februári tavaszban
rügyekre, virágokra
milyen féltő szeretettel nézek.

Hiszen ha őket
óvó kezeddel be nem takarod,
mindent letarolhatnak
hirtelen, kemény fagyok.

S akkor nem fakad rügyekből virág,
és gyümölcs sem terem.

szozattovabbacikkhez

Dalmady Győző: Csak magyarok legyünk!

A világon, melyben nekünk
Egy kis helyünk jutott,
Küzdelemmel kell töltenünk
Az éjet és napot.
De jöjjön bár még több s nagyobb
Zivatar ellenünk,
Megállunk a vészek között,
Csak magyarok legyünk!

Küzdeni az áradattal
A hajónak nehéz,
De a kemény kősziklának
Csak játék az egész.
Ezer évnek kőszikláján
Mi árthasson nekünk?
A földingás sem ingat meg,
Csak magyarok legyünk!

Voltak idők, hogy a magyart
Elhagyta a remény,
A hullámok százezrei
Összecsaptak fején.

szozattovabbacikkhez

Garay János: A hetyke huszárok

huszar16Ekéje mellett a suhanc áll,
Egy vakmerő legény;
Előtte büszkén a huszárhad
Kardot csörtetve mén.

,Hová, hová, kardos vitézek;
Ti cifra büszke had?’
Kiált a pórlegény utánok,
S forr melle és dagad.

«Hová megyünk-e, hej hová-e?
Prédára, földike!»
Riad kevélyen, elbízottan
Reá mindegyike.

S hegykén, kevélyen eltekintnek
Gúny és kacaj között,
Daróc ruháján a fiúnak
S a kérdező fölött.

szozattovabbacikkhez

József Attila: Egyszerű ez

Lement a nap nyugaton,
Följött a nap keleten.
Egyszerű ez.
Él az, aki eleven.

Rongyos mindegyik zsebünk,
Rossz a magyar zsebe rég,
Egyszerű ez -
Elveszett az ezerév.

Ha elveszett, elveszett,
Nem keressük már elő,
Nem érünk rá,
Vonaton jár az idő.

Expresszen jár az idő
S gépből csinált madarán,
A gyalogos
Bizony hogy elmarad ám.

Szolgabíránk az agyunk,
Nem parancsol más nekünk,
Egyszerű ez,
Mi már motorral megyünk.

Nem vagyunk mi bölcs urak
S nem is vagyunk szamarak.
Új ezerév
Új magyaroknak marad.

                                    1924 nyara

Marconnay Tibor: Mi magyarok vagyunk

Magyar vagyok, szerelmem, drága kincsem.
Magyar vagyok, Te vagy rá nagy bizonyság,
magyar vagyok: a mi szerelmünk minden.
Úgy, ahogy te szeretsz engemet
s úgy ahogy én szeretlek, magyar sors szeret.
Elveszett világok lángolnak szemeimben!

Egy széttépett ország méltó fájdalma dobban
minden dalunkban, bús lélegzetünkben.
Mi magyarok vagyunk: ezt el nem veszi senki.
Sorsunk: a Föld sötétjén átderengni,
Magyar vagyok: a mi szerelmünk minden:
azt látom lenni, amit megjósoltam!

Magyar vagy, Föld és elérkezett Álom!
Csudát szór szerte a világnak sorsunk.
Oly szegény vagy és árva. Te lehetsz a párom!
S hatalmas Új-világ lesz vérünk sarja,
ölni a zsarnok hasztalan akarja:
magyar lesz, Föld és elérkezett Álom!

                                                         1924

Reményik Sándor: Üres kardhüvely szól

Kereslek, Lélek –
Szomjazom Reád –
Nem lehetnek szomjasabbak a fák,
S a füvek szomjasabbak nem lehetnek
Harmat, s eső után,
Mint ahogy én aszottan epedek
Lélek utánad. –
Mert íme megüresíttettem megint –
Hogy ne legyek egyéb,
Mint hüvely, melyből kiröppent a kard –
Valahol véresen és fényesen
Körülhordoztatik
Bíztatni, s erősíteni
E csillagtalan mindenség-homályban –
És a veszedelemre inteni
Minden magyart.
Ahol magyarok élnek, »valahol«,
S talán mindenfelé
Körülhordoztatik
Véresen, s fényesen a kard.

szozattovabbacikkhez

Barkuti Jenő: Ady Endréről szólva…

Van a magyar kultur életének néhány sarkalatos pontja, ami újra és újra szembetűnik, ha a gondolkodó magyarok visszatekintenek elmúlt életükre s sorsunkon kezdenek töprengeni. Aztán ha eljutunk odáig, hogy összevetjük a történteket napjaink közéleti viszonyaival, különös azonosságokat tapasztalhatunk. Legjobb vizsgálati terep ehhez, irodalmi múltunk, ami társadalmi viszonyaink mindenkori állapotának élethű lelki fotográfiája, erkölcsrajza. Mondhatni: össznépi pszichológiai térképünk. Itt van Ady Endre személye és költészete, ami miatt a párhuzamok keresésében nem érdemes tovább menni, s nem szabad megkerülni sem, mert amit a magyar életről, társadalmi kapcsolatinkról, közerkölcsünkről írt, abban sok vonatkozásban kísérteties a hasonlóság napjainkkal. Ergo, ennek okán itt van egy újra éledő Ady kultusz, amivel kezdeni kellene valamit, mert bizonyos hogy a jövő nemzedéknek is sok töprengést okoz majd Ady és költészete, mert mindig visszakanyarodunk Adyhoz, mint szomjazó a kúthoz. Magyar írástudó mind itt köt ki. Ide zarándokol, ide menekül, itt keres vigaszt.

szozattovabbacikkhez

Cs. Szabó László: Kis népek hivatása

Victor Hugo nyolcvanadik születésnapján a külföldiek is hódoltak előtte. A költő akkor már az emberiség látnokának tartotta magát. Rászoktatta a számkivetés. Sokáig élt egy szigeten, szemközt a megőszült tengerrel, amelyen látomásai rajzottak. Sokat látott, két királyság és két császárság bukását: 1848-ban majdnem agyonverték a vörösök, s 1871-ben a fehérek. Mindenkit túlélt, a családját is s úgy fogadta ünneplő házába a népeket, mint Noé apó. Főpapi botja az emberiség fölé emelkedett: szerepeket osztott. Bemutatták az angolt. «Shakespeare» felelte zengőn. A spanyolt. «Cervantes». Aztán a többit. «A világosság», «a szabadság», bókolt az aggastyán. Egy kis nép előtt kifogyott a szép szóból. «Ah, l’humanité!» vágta ki magát. Lehet, hogy másnap fordítva emlékezett volna a jelzőkre. Öreg és feledékeny volt, a szerepek kapásból jutottak eszébe. A népek másnap amúgy se kezdtek volna a szabadságért és világosságért fáradozni. A jelenet egyszerre fennkölt volt és nevetséges, de a magatartás mindenképpen tiszteletreméltó és jellemző. Európa egyik tekintélye minden népnek egyenrangú szerepet szánt, a hozzásereglő hódolatra az alkonyuló nagy század legkedvesebb eszméjével felelt. Eötvös Józsefnek vagy Wesselényi Miklósnak tetszett volna ez az ünnep.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo