Berda József: Madarak szavával szóló

Hagyjatok meg szabad madárnak, ki
szabadon fütyörészhet a fán.
Hisz' tudjátok: eleitől fogva
a szabadság volt az én hazám!

Szemlér Ferenc: Megnyugvás

Mi van még hátra? öt, tíz év?
Talán még annyi sem…
Keresztemet: az életet
Ameddig kell, viszem…
Hervadt virágok: tűnt remények
Borítják megtett utamat,
De értük bánat, csüggedés
Szívemben nem maradt…


szozattovabbacikkhez

Mendöl Ilona: Áldott a magvető

Amikor a földet eke vasa szántja,
A szántóvetőnek magasztos az álma...
S mikor a magnak ad bölcsőt a barázda:
Isten a magvetőt két kezével áldja.

1940

Horváth István: Fest a sátán

Dörgés rázza a mennyboltot,
Még a lég is jajt sikolt ott.
Vasmadarak szállnak, tüzes szárnnyal..
Érckutyák ugatnak, véres szájjal.

A békesség fehér-testén
A Sátán ül, vérrel festvén:
A szeretetre fest gyűlöletet,
Ember-szívbe mártva vas ecsetet.

szozattovabbacikkhez

Gaál Béla: Alázat himnusza

Most Eléd dobott zengő, szent alázat:
Alázatomnak halld, Uram, szavát:

Sikoltó fényben, magamra-meredten
Állok Előtted. Hajdan aki lázadt
Ellened, Uram, s rendelésed ellen
És kevélységgel bársonyozta testét,
Most omló vágyak viharán keresztül
Rádöbbent fájva kicsiny mivoltára,
Meglátta íme féreg-önmagát.

Kicsinységemnek, Uram, nincs határa
S a Te nagyságod nagyobb az egeknél.
Én éj vagyok. Te fénylő mindent-látás.
Benned ragyognak végtelen világok,
Te ura vagy a roppant mindenségnek,
Én idehullott, tehetetlen porszem…
Te minden vagy, én semmi sem vagyok.

szozattovabbacikkhez

Áprily Lajos: Útravaló

A lélek,
mikor búcsúzva bontja szárnyait,
visz magával a földről valamit.

Eszmét, melyet világra ő hozott,
virágot, melyet ő virágoztatott.

Én Istenem, én mit vigyek neked?
Nem vihetek én mást, csak verseket.

Kiválasztok pár utamra valót,
a többinél tisztábban dalolót.

S ahol ösvénnyel vár az égi rét,
zenét hallok majd, felséges zenét.

szozattovabbacikkhez

Prohászka Ottokár: A mindenség érzelmeivel és az Istenség gyönyörűségével

(A mindenség szíve, Az istenszív himnusza, Az Istenség gyönyörűségével)

Aki úgy szeret, mint Jézus, az viszonzást vár, viszonzást akar. Igen, a Megváltót viszont kell szeretnünk. Lelkünknek ez oly világos, oly szükségszerű, oly kötelességszerű. Szt. Gertrud, a nagy középkori misztikus lélek, megtanít rá, mit jelent e kötelesség. Ez a csodálatos, tűzből szőtt emberszív, napról-napra „minden teremtmények szeretetével s az Istenség kimondhatatlan gyönyörűségével”* vitte forró vonzalmát a Megváltó elé.

szozattovabbacikkhez

Dóczi Székely Gábor: Érintőlegesen II.

     Szállóige volt Nagy László Hegyi beszéd című versének első sora: Műveld a csodát, ne magyarázd. Azért mondom, hogy volt, mert napjainkban keveset hallani idézni, nemhogy e sort, de az ötvenhat sorost egyben sem. Pedig a Nagy László-i gondolat-érzelem-indulat hömpölyegben kemény beszéd van. Amint kemény beszédje volt ama Názáretinek is. Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: ,,Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?” Egyesek, a ritkák kemény beszédűek, mások a sűrűek puhán szólnak. Tehát csináljuk a csodát, mert minden út, ami annak látszik, sehova kacsázik. A sorstól pedig ne féljünk, mert az élet kútjai mélyek, végleg nem kiszáradók.

szozattovabbacikkhez

Pilinszky János: Majd elnézem

Majd elnézem ahogy a víz csorog,
a tétova és gyöngéd utakat,
a fájdalom és véletlen közös
betűvetését, hosszú-hosszú rajzait –
halott köveken, élő arcokon –

elnézem őket, mielőtt
a feledést kiérdemelném.

Wass Albert: Csak csendesen

Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,
csak nagyon halkan, nagyon csendesen.

Amerre járunk
ne rezzenjen egy kis levél se meg,
ma lelkem olyan mint a tó:
legkisebb rezzenéstől megremeg.

Gyere a templomunkba:
a bükkerdő ma v ár,
a Csend harmóniája
ott megint a lelkünkbe talál.

Gyere velem…
csak szótlanul, csak csendesen,
csak csendesen…

 

Szabó Lőrinc: Szédület

Nem kell nekem a ti istenetek!
Okos a világ, gyáva, beteg.
Lapos mocsárban lapos az ég:
„Csak felszínt, emberit: ez is elég!”

Hegytetőn állok – Óh, fellegek,
hogy hív a ti rohanó lelketek!
Én emberentúlit akarok –
Óh ormok, rémek, erők, viharok!

Óh, ormok, álmaim ormai!
Óh, szédület iszonyu tornyai!
Föl! Föl! Hunyt szemmel! Kicsi a lét,
de megnő, aki szakadékba lép.

Föl! Át! Le! – Szétcsap az egy irány –
Oldj ki magamból, emelj, Apám!
Tépj ki – végy vissza, Istenem:
ölj meg, ölelj meg, Végtelen.

 

Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

szozattovabbacikkhez

Juhász Gyula: Venit summa dies...

Eljön mindenkinek a pillanat,
Mikor egészen egyedül marad,
Mikor mellette senki, semmi más
És nem segít se átok, sem sirás.

Az élet távol, a halál közel,
Bűnt, balgaságot semmi sem föd el,
Mikor az ember az Írás szerint
Megméretik és megítéltetik.

Eltűnnek a boldog káprázatok,
Minden, mi az életnek színt adott.
Kialszik a remények csillaga
S a lélek van a pusztában maga.

1934.

Falu Tamás: Tengernek születtem

Tengernek születtem,
s csak egy vízcsepp lettem.
Erdőnek születtem,
s egy árva fa lettem.

Madárnak születtem
és csak két szárny lettem.

Két szárny lettem csupán,
amely meg-meglebben,
fölszálltam s eltűntem

a kék végtelenben.

Vargha Gyula: Töredelem

Nincs bennem semmi kevélység,
De a lelkem azért folyvást vádol:
Mily messze, mily messze vagyok még
Szent Ferenc alázatától.

Minden kis zokszó kígyócsípés,
Ott hagyja fülemben a mérget,
Bánt minden lekicsinylés,
De a szívem örül, ha dicsérnek.

Bánt a közöny, szomjúzom a dicsnek
Mézédes borral teli kelyhét.
Jámbor alázat, e bűntől szabadíts meg,
Ládd, én örömest vezekelnék

 

Harsányi Lajos: Fegyverletétel

A holdnak mondtam: mézszínű.
A napnak: aranytollú fácán.
A szép szavak gyümölcseit
kínáltam nektek égi tálcán.

Szennyes szavakat sosem írtam.
A tollam mindig tiszta volt.
Mindig az ég ívén lebegtem,
mint a hold.

De már a láthatár felé
hanyatlik égi lángom.
Nem sok keresnivalóm
van e kerek világon.

szozattovabbacikkhez

Dömötör Tibor: Az Isten titka

Az ember
Kutat
Tejút
Rendszerekben
Keresi
Istent
Űrben,
Végtelenben
Látcsővel
Figyel
Napot
Holdrakétát
Műszerrel
Méri
Bolygók,
Fények titkát
De nem lel
Választ
Fent a
Csillag égben
Mert Földre
Jött az
Isten
Krisztus képben.

1972

Balassi Bálint: A CXLVIII. zsoltár

Mennyei seregek, boldog tiszta lelkek,
Az Úrra örökké kik az égen néztek,
Őtet teljes szívből ti mind dicsérjétek!

Angyalok, az Úrnak követi kik vagytok!
Szentek, kik ő székit mind körülálljátok!
Örökké az Urat felmagasztaljátok!

Fényes nap világa, ez világ fáklyája,
Szép hold, éj lámpása, csillagok sok száma,
Az Úrnak szent nevét mindörökké áldja.

Tüzed hatalommal forgó ti nagy egek,
S a nagy tengerekkel együtt minden vizek,
Örök dicsérettel őtet tiszteljétek!

Mert csak ő egyedül minden teremtője,
S mindent bír, valamint magában rendelte,
Megmarad mindenek ellen ő szerzése.

Földnek kereksége minden állatokkal,
Vízben való halak tengeri csudákkal,
Az Urat örökké áldjátok szótokkal!

Tenger mély örvényi, mennydörgés, villámlás,
Eső, hó, szél és vész, háború, csattogás,
Hegyek, völgyek s nyárban fejérlő sok havas;

szozattovabbacikkhez

Prohászka Ottokár: Az élet és szeretet dala

(A szeretet a lélek élő vize, Istennek dalos kézművese, Az emberszív hozsannája)

Nem elég, hogy vagyunk, élnünk is kell. Puszta léte van a holt kőnek is. Az ember rokonsága Istennel, hasonlatossága Istenhez még a természetes vonatkozásokban sem szorítkozik a puszta létnek alsóbbrendű fokára, hanem a tudatos tettre való képességben áll. A tudatos tett szellemi lényünktől létünk egyszerű tudomásulvételénél többet követel. Benne lelkiéletünk nem csupán állapotszerűségekre irányul, mint ezt az ázsiai szellemi diktálja. Passzívnak lenni szellemi értelemben annyi, mint valójában nem élni. Élni itt valami gyökeresen mást jelent.

szozattovabbacikkhez

 

ÉRINTŐLEGESEN - Dóczi Székely Gábor e havi jegyzete

Kényszerű bevezetés. Világéletemben úgymond keresztény-nemzeti elkötelezettségű voltam és meg is maradtam ebben. Ez az állításom abszolút tényszerű. Sem szüleim, sem nagyszüleim nem voltak a Kádár-rendszerben párttagok. Egyik dédnagyapám kántor-tanító volt, a másik gazdálkodó, ő odaveszett Doberdónál a nagy háborúban. Egyik nagyapám – a kántor-tanító vonaláról lévő – a budafoki papírgyárban volt mai szóval amolyan középvezető. 45 után a munkások szerették volna igazgatónak választani, de egy rosszakarója följelentette, hogy németbarát volt, így végül internálták. Másik nagyapám hentes és mészáros volt. Kis családi vállalkozását, üzletét – burzsoá megbélyegzést követően - 1950-ben államosították.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang
 SZAKC_Hirlevel_2022_06_09sissistalMÖD 2022.június 18-meghívó-1 oldalasKét film szórólap Trianon plakat NET 2022 Kiállítás szózatba 1 szozat a tiszta hangEUCHARKirályfesztSacra HungariaSacra HungariaSacra HungariaKOFESZTszozat a tiszta hangszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang pálosokszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf