Dsida Jenő: Tóparti könyörgés

szekerkerekEz pusztulás. Beteg világ.
Beteg világban béna ember. Zilált ligetek zörrenése.
                   Utolsó fény. Sötét november.

Ó, jöjj velem, ne hagyj magamra
a rémület vigyorba züllött időszakán! Hallom zörögni
                    a korhadó, görbe küllőt,

mely a futó föld kerekét
tétován fogta eddig össze s már szétomol, hogy utasát
                   árkok szennyében megfürössze.

Ez nem negédes jajgatás,
finomkodó poéta-lárma, de fejem fölött penge leng,
                    s fejem alatt kigyúlt a párna.

Kuszált körívet, parabolát
cirkalmaztam és léniáztam. Nem tudom hol, a számítást
                    összezavartam, elhibáztam,

s most már nincs többé elme, hogy
a rend bogával összekösse e rámbízott, romlott világot,
                    mely belefut az üstökösbe.

Tört homlokomon távoli
lángok visszfénye váltakozva lobban s kialszik. Irgalomtelt
                    angyalra várok, hátha hozna

valami enyhe-lanyha mérget,
amelytől csapzott- fürtű, csúnya fejem elalvó lassúsággal
                    válladra esne s ott kihunyna.

Vagy – fuss velem, hiszen szeretsz.
Tán gyógyulás ősparkja vár itt: szívedre bízom magamat,
                    most légy okos és tégy akármit.

Nő vagy és voltál kisgyerek
s felsírtál bizonyára éjjel, melletted látva bábudat
                    lyukas, tört porcelán-fejével.

Mit tettél akkor? Ó, ha most
eszedbe jut, próbáld meg újra! Mivel csodát, tíz gyönge ujjad
                    legyen gyógyító Isten ujja,

végy valahol varázsragasztót,
lássam magamat újra épen, s sok riadt, repedt szilánkot
                    egy darabban és emberképpen! –

Ez itt a park s ez itt a tó
Már nem sírok és nem menekszem,
                    történjen bármi mindezekkel,
                    fáradt vagyok, a padra fekszem,

nézd: a megtestesült betegség,
gigászi beteg a törpe padkán; milliárd ember várja benne,
                    hogy könnyes kínja elapad tán!

S te csak magad vagy, édesem.
Van-e szerszámod, mely kivágná e duzzadó daganatot?
                   Tedd a világot orvossággá

és add be az emberfiának! –
meleg felhőkből adj kabátot a széthulló, szegény betegre,
                    ki betegen is csak barátod!

teremts neki tavaszt, ha tudsz,
ezer vigyázó virágméccsel s készíts teát a parki tóból,
                    ha fuldokolva felköhécsel,

bodzateát a parki tóból,
csészéje, kristállyá meredve, maga legyen a tó kerek
                    kavicsos-öblű, tiszta medre,

és facsarj hűs citromlevet,
savanyú fényt a sárga napból, mely óriás csészénk fölött
                   ring-leng és bágyadtan barangol,

s a mesebeli hószín hattyút,
mely most suhogva vízbe ugrott, süllyeszd el benne olvadón,
                   mint fehér, édes kockacukrot… – –  

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf