Dsida Jenő: Tóparti könyörgés

szekerkerekEz pusztulás. Beteg világ.
Beteg világban béna ember. Zilált ligetek zörrenése.
                   Utolsó fény. Sötét november.

Ó, jöjj velem, ne hagyj magamra
a rémület vigyorba züllött időszakán! Hallom zörögni
                    a korhadó, görbe küllőt,

mely a futó föld kerekét
tétován fogta eddig össze s már szétomol, hogy utasát
                   árkok szennyében megfürössze.

Ez nem negédes jajgatás,
finomkodó poéta-lárma, de fejem fölött penge leng,
                    s fejem alatt kigyúlt a párna.

Kuszált körívet, parabolát
cirkalmaztam és léniáztam. Nem tudom hol, a számítást
                    összezavartam, elhibáztam,

s most már nincs többé elme, hogy
a rend bogával összekösse e rámbízott, romlott világot,
                    mely belefut az üstökösbe.

Tört homlokomon távoli
lángok visszfénye váltakozva lobban s kialszik. Irgalomtelt
                    angyalra várok, hátha hozna

valami enyhe-lanyha mérget,
amelytől csapzott- fürtű, csúnya fejem elalvó lassúsággal
                    válladra esne s ott kihunyna.

Vagy – fuss velem, hiszen szeretsz.
Tán gyógyulás ősparkja vár itt: szívedre bízom magamat,
                    most légy okos és tégy akármit.

Nő vagy és voltál kisgyerek
s felsírtál bizonyára éjjel, melletted látva bábudat
                    lyukas, tört porcelán-fejével.

Mit tettél akkor? Ó, ha most
eszedbe jut, próbáld meg újra! Mivel csodát, tíz gyönge ujjad
                    legyen gyógyító Isten ujja,

végy valahol varázsragasztót,
lássam magamat újra épen, s sok riadt, repedt szilánkot
                    egy darabban és emberképpen! –

Ez itt a park s ez itt a tó
Már nem sírok és nem menekszem,
                    történjen bármi mindezekkel,
                    fáradt vagyok, a padra fekszem,

nézd: a megtestesült betegség,
gigászi beteg a törpe padkán; milliárd ember várja benne,
                    hogy könnyes kínja elapad tán!

S te csak magad vagy, édesem.
Van-e szerszámod, mely kivágná e duzzadó daganatot?
                   Tedd a világot orvossággá

és add be az emberfiának! –
meleg felhőkből adj kabátot a széthulló, szegény betegre,
                    ki betegen is csak barátod!

teremts neki tavaszt, ha tudsz,
ezer vigyázó virágméccsel s készíts teát a parki tóból,
                    ha fuldokolva felköhécsel,

bodzateát a parki tóból,
csészéje, kristállyá meredve, maga legyen a tó kerek
                    kavicsos-öblű, tiszta medre,

és facsarj hűs citromlevet,
savanyú fényt a sárga napból, mely óriás csészénk fölött
                   ring-leng és bágyadtan barangol,

s a mesebeli hószín hattyút,
mely most suhogva vízbe ugrott, süllyeszd el benne olvadón,
                   mint fehér, édes kockacukrot… – –  

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf