Bence Lajos: Óda a hazatérőhöz

Mottó: »hogy gyávasággal senki
a föld alatt nyugvó elődök
hősi nevére rút szégyent ne hozzon…«
                                    /Alkaiosz/

    I.

Boldog lehet, ki kerülőkkel
dűlőutak mentén,
kertek alatt végül
mégis hazatalál.

Isten! Mivé lesz a Kő is
¾ évszázad után…
mivé szelídülhet a kín,
mivé nemesül a pusztulás?
Mit építhet itt a szenny,
rombol a törvény?
Miféle kór, miféle mákony
hatalma testesül, miféle
önként-halál?

Nem volt másként soha…
Nem volt másabb a sors,
a gonosz mostoha. Se jó se
rossz, se kegyeske:
messzire esett innen
Aquincum, Aquileia
Még messzebb Róma.
Nem énekelt itt Homér,
Vergil, sem Horác.
Huzatos hely, vad hordák
tanyája voltál Halicanum.

E boreaszi fagyban,
nem virult mandula,
csírában fagyott
meg minden vágytól
duzzadó akarat.
/Délben kelt itt
a nap…/
A hordó is savanyú
bort érlelt – nem
isteni ambróziát.
Dalnok, piktor,
„isten hozta” helyett
sunyi mosolyra talált.

    II.

Az élet annak rajza is
másodlagos: ami fontos, a Mű maga;
a kő, a gipsz, a véső, a kalapács,
az isteni sugallatú forma.
Mayer-Zala, vésőd alól dicső
múltunk mázsás törvénye perel;
gyors tekintetű, párducos Árpád
és a Hét Vezér, s bár „egyetlen
négyzetcentiméterük sem hiteles”
mégis hisszük, így jöhettek csak,
lobogó ingujjban, fölkínálva nekik
magát a végtelen róna, ki nem
elégített gyönyörű lány, Pannónia.
Nem ágról szakadt, nem kiűzött horda
fejedelmi arc és fejedelmi külső.
Hogyan is kezdhetnék ki
a súlyos palástot fém-molyok?
/A fátyol alól is könnyű
angyal mosolyog./ Csenoch János
azóta is visszakéri, „amit
életében megmenteni nem tudott”.
Aradon csákányos kezektől,
A Téren mákonyos eszméktől
megtépázva az allegória,
s a Kerepesiben kuncog
a mosottkő… – szegény,
szegény Mayer-Zala.

Vágd bele a vésőt, formáld kalapáccsal,
ha kell, hogy harangként konduljon,
hang- és szótlanul ne legyen
a száj, lelkedből adj hozzá,
csak már mozduljon;
és feszüljön az izomzat,
adj kezükbe nyilat,
vagy hangszert – csak így
ne hagyd őket, az elmenőket
a történelem árváit.
Vagy hívd cinkostársadat,
Az eróziót segítségül – csak így
Ne maradjon, csak így ne hagyd!
Vagy másképpen tégy csodát!
Régóta hiányzik már egy új
csipkebokor-fellobbanás.
Így tán beteljesül a régi vágy.
„Isten is megáldja a hazát!”

    III.

Ki tudja, elmenni,
vagy visszatérni könnyebb.
Simogató mosolyt küldeni
fának, erdőnek.
Tudod, itt már a hősök is
meghaltak, de még moccan
a kiszikkadt csontváz.
Naponta pislákolva gyullad
ki bennünk egy-egy régi láng.
Néhai ünnepelt, Mayer-Zala
légy üdvözölve nálunk.
Amazonaszi rengetegbe
tévedt Odüsszeusz, ki hosszú
bolyongás után végre
hazatalált.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf