Sík Sándor: Rozzant őrház

Ez itt Tömös. A 76-os őrház.
Rajt nagy betűkkel: Timisul de Jos.
Előtte áll vörös-kék sapkadísszel
Marci bácsi, komoly gyergyói székely,
Az itt felejtett vén vasúti őr.

orhazEz itt Tömös. A 76-os őrház.
Egy rozzant viskó. De rányílt szememben
Az ócska ház most óriásra nő:
Megalázott nagy síró kapuvá.
Jön, tódul rajta búgó síneken
A hegyekből a bocskoros Kelet.

Jön a vonat. Már messziről sikolt
Az általmázolt sok magyar vagon.
Már messziről a fülembe hasít
A kiabáló hangok egyvelegje.
Jön a vonat, zsúfolva szakadásig.
Lépcsők, átjárók és kocsitetők
Nyüzsögnek lármás emberek sokától.
Mint rajzó méhek, egymás derekán
Lógnak az izzadt, elfúlt vonaton.

Itt most mindig mindenki utazik.
Valami csodálatos nyugtalanság
Hajszolja ezt a népet szüntelen.
Mindenki jön-megy, tesz-vesz, kiabál,
Újságot olvas, kézzel magyaráz,
Nevet, kacsingat, illeg és veszekszik.

Egymás hátán katrinca és kötény,
Tüsző, kitűrt-ing, bocskor, pópa-kaftán.
Havasi rétek boldog illatával
Itt egybeolvad barbár egyveleggé
Izzadt testszag, pálinka, birkabűz.

Az úri részen úribb hangzavar.
Sikoly-pirosra festett ajakon
Francia szók sejpegnek olykor-olykor,
De sírnak itt is messziről felém
Az elcibált, cigánnyá dünnyögött,
Megalázott, szegény latin igék.
Belépsz. Káprázik, sajog a szemed:
Arany gyűrű ég piszkos körmökön,
Rongyos harisnyán színe sem elég
Leírni ezt a vad szín-bacchanált:
Kék, sárga, rózsa, zöld, piros, lila:
Kiáltó, szúró, öklöző színek.
Párizsi színek, párizsi szabás,
Balkáni ízlés, arc és mozdulat.
Keleti rítus francia zenéhez,
Holnapi divat és tegnapi szenny.
És nyugtalan, ide-oda szemek,
Mint hogyha sunyi gőggel mondogatnák:
Úgy-e látszik, hogy milyen szép vagyok!
Úgy-e, milyen előkelő vagyok!

Az országúton, két lépésre innen,
Gépkocsi tülköl gépkocsi után.
Hirtelen-hízott, újdon uraságok,
Habzsolni sóvár bukaresti nép
Köpködi szét az ős erdélyi fák közt
A benzin jövevény szagát.

Korom, benzinbűz, autóverte por közt,
Zaklató, pöfögő kerekek közt,
Nyugtalan, kiabáló törtetés közt
A vén vasutas csendesen kiballag,
Elveszi öreg cseréppipáját,
Megtölti szépen, lassan, gondosan,
Annak rendje és módja szerint, – aztán
Csendben kiáll az őrház ajtajába,
És hosszan, hosszan, mozdulatlan elnéz
Az  erőlködő kis vonat után.

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo