Tornai József: Ars poetica
Egyszer elkezdek írni
és nem hagyom abba
se éjjel, se másnap
s a hetedik napon sem,
mert ki kell végre mernem
magamból a magyar nyarakat,
Európát és a mindenséget:
a játékos, fekete kosokat a havasokon,
homokban az egymást-vonszoló,
piros-fekete varázs-bogarakat.
Csillagokká írom a karon,
vérpecsétes levelű kőrisfákkal a lábom, hogy szóvá
tűnjön el minden tagom-szervem
egymásután,
de ti akkor
vegyétek ki a tollat kezemből,
mártsatok meg jeges folyótajtékban,
ahogy a megolvadt, égő
meteorokat
szokták eloltani.