Sértő Kálmán: Hányaveti ballada

Öregapám bíró volt
Nyalka öregbíró,
Fogdmegkancsós, tajpipás,
Nevét félve író.
Hét gyereket exportált
Erre a világra,
Ördögbokros dörmögő
Volt tolvaj-cigányra.

Lacikonyha szerető
Volt a rezes orra,
Egérlyukba is bebújt
Egy itóka borra.
Csókos csőrű asszonyok
Riszálódtak érte,
Bírói tanácsokra
Az ördögöt kérte.

Pince volt a temploma,
Nem húzott a kútból,
Hazafelé az ekén
Sárt hozott az útról.
Vasúton csodálkozott
Legyen neve áldott,
Úgy elment, hogy egy hülye
Gramafont se látott.

Négy komája vitte ki
Szentmihályló hátán,
Tavaszi Nap is megállt
A temetés láttán.
Fakoporsója után
Zümmögtek a méhek
S halkan szállt a hegyekről
Visszaverő ének.

A Reggel, 1933. június 17., Esett a hó, 1939