Medvigy Endre: Sinka István - Molnár Sándor balladája

Az irodalmi életből kiszorított, hallgatásra kárhoztatott Sinka István 1950-ben, Szeghalomtól úgy félúton című balladájával kuláknak minősített, statáriális eljárásban lefolytatott koncepciós per áldozatává vált dolgos parasztembernek állított emléket.
Molnár Sándor 49 éves köröstarcsai módos gazda füzesgyarmati felesége 36 holdas hozományán és 10 hold bérelt földön gazdálkodott. 1950. június 29-én, Péter-Pál napján Köröstarcsáról Füzesgyarmatra szekerezett, hogy ott a 16 hold szántón megkezdje az aratást.
Másnap, 30-án ebédfőzéshez néhány téglával tűzhelyet rakott, arra bográcsot, a bográcsba vizet és a megtisztított krumplit. Déli harangszókor alágyújtott a bográcsnak. A tűz szelet fogott, és belekapott a száraz fűtorzsába. A gazda mindent megtett a tűz megfékezése, oltása érdekében, de fáradozása kevésnek bizonyult. A földeken dolgozó parasztemberek néhányan odaszaladtak, hogy segítsenek az oltásban. Végül két traktor tűzfogó sávot szántott. Nagy sokára a tűzoltók is megérkeztek, de nekik már csak a pernye elfojtása maradt. Felperzselődött Molnár Sándor 10 hold legelője, a kunyhója és ½ hold erdeje. Kárt senki más nem szenvedett, csak a tulajdonos és családja.
1950. július 15-én Molnár Sándort mégis rögtönítélő bíróság elé állították, mint a rendszer ellenségét, mint szándékosan gyújtogató kulákot. A bíróság és Sági Béla, Békés megye államügyésze képviselte. Vádindítványában gyújtogatás bűntette miatt halált kért a vádlottra. Szegedi Aladárné tanácselnök nem várta meg az ítéletet, jó előre telefonált a pártközpontba: „Elvtársak, ma kulákot akasztunk!”. A napközben lefolytatott bírósági eljárást és az esti ítélethirdetést a rádió közvetítette, este 7 órakor hozták nyilvánosságra: kötél általi halálbüntetés. Molnár Sándor az utolsó szó jogán hiába esedezett: „Az életemhez ragaszkodom, minden embertársamat kérem, hogy segítsen!”. A védőügyvéd kegyelmi kérvénye is süket fülekre talált. „A kegyelmi tanáccsá” alakult statáriális bíróság nem tartotta kegyelemre méltónak a 49 éves földmíves gazdálkodót. A halálbüntetés végrehajtására, a nyilvános kivégzésre 1950. július 15-én 20 óra 30 perckor került sor a békéscsabai járásbírósági fogház zárt udvarán.
Sárkány Györgyöt, a halálbírót, a rögtönítélő bíróság elnökét 1956-ban, a forradalom alatt érte utol a népharag. Ekkor megbízható káderként, fontos elvtársként a szegedi territoriális hatáskörű ügyészség ezetője volt. 1956. október 30-án lement cigarettát venni és örökre eltűnt.
Sinka István a sokáig tilalmas balladáját a minden jogelvet megcsúfoló bírósági színjátékot követően, a halálos ítélet végrehajtása után, még 1950-ben megírta a vérbírói segédlettel meggyilkolt Molnár Sándor emékezetére.

Irodalom:
Cseres Tibor: Játékosok és szeretők (regény), Magvető, Budapest, 1970
Rónay György: A párduc és a gödölye (regény), Magvető, Budapest, 1978
Bíró Friderika – Für Lajos: Búcsú a parasztságtól I., Kairosz-Skanzen, Bp., 2013