Sértő Kálmán: Írat a béres

Mert a fia egy lagzis házban
Bedöngölte félnép fejét,
A Sors ellenük zúdította
A méhkas-uras vármegyét.
A legény négyhónapot kapott.
„Kettőt” – apja szól: „lenyomott,
Írjon fiam, én majd diktálom,
S címezze meg a’ zatrecot…”

„Tisztöllek fijam, meg anyád is,
Tegnap itt vót Szögfű Juli,
Sírt, hogy magához ingvitálná
Erőszakkal a Kis Gyuri.
De a’ zistenre esküdözött,
Hogy Téged szeret, nem Gyurit,
Hogy megszabadulj, a köröszthön
Vasárnap égő gyertyát vitt…”

„A Vilmának üszőbrja lett,
Lököd a’ zannya csöcsein,
Mint haramia úgy szopik
Az emlő tejgyökerein.
Új gazdatiszt van, s még cifrábban
Szórja reánk az Úr nevét,
A szentgyörgynapkor kikélt hollók
Ássák ki mind a két szemét…”

„Most Isten áldjon kedves fijam,
Fürüstöknél a szívünk fáj,
Tisztöl a’ zanyád, meg a Juli,
Meg én, apád a Bús Mihály.” –
Kezet szorongat, hálálkodik,
Villámkönnyem a felelet,
Bélyeggel itatom arcomról,
S leragasztom a levelet…

Szabadság, 1933. április 25., Esett a hó, 1939