Féja Géza: Szemelvény az „Énekek Éneké”-ből

„Én mezői virág vagyok. És völgyeknek lilioma, miként liliom tövis között: ugyan én barátom leányok között. Miként malos fa erdői fák között: ugyan én szeretőm fiak között. Kit én kívánok vala, annak árnyékán ülök és gyümölcse édes én torkomnak. Király engem borpincébe vőn, én bennem szerelmet szerze. Virágokkal ékesejtsetek, malos fákkal szórjatok meg engem, mert szeretet miatt ellankadék. Ő balja én fejem alatt: és ő jobbja engem megölel. Ó Jeruzsálemnek leányi esketlek titeket mezőknek kecskéire és szarvasira én szeretőmet fel ne serkentsétek, fel ne ébreszjétek: míg nem ő akarja. Én szertőm szava íme ez hegy közbe szökdösve jött, dombokat által szökött. Én szertőm kecskéhez hasonlott, és gím borjúhoz. Íme ő mi falunk alatt áll, ablakon néz és rostélyokon kakucsol. Íme én szeretőm szól én nekem, kelj fel barátom, én galambom: én jó termetem: siess és jöjj. Mert immár tél elmúlt, hideg eltávozott és elment. Mi földünkbe virágok jelentek, irtásnak ideje bejött. Mi földünkbe gerlice szó hallatott, figefák bimbóztak. Virágos szőlők illatokat adtak. Kelj fel én barátom, én szépem, én galambom és jöjj el. Erős kő likakba, kő rakásnak vermébe. Mutasd meg te orcádat énnekem. Te szód hangosolljon és filembe. Mert édes te szód és ékes te orcád. Fogjátok meg (nekönk) magatoknak a kis ravaszokat, kik szőlőt pusztejtanak. Mert mi szőlőnk még virágzott. És én szeretőmnek: és ő én nekem, ki liliomok között ül. Míg nap támad és árnyékok elhajolnak, én szeretőm tér meg. Légy olyan ment kecske: avagy Bethel hegye beli gím borjók”.