34. Zsoltár – AZ IGAZ BOLDOG SORSA – A BŰNÖS GYÁSZOS VÉGE

1 Dávid-zsoltár. Amikor Abimelek előtt őrültnek tette magát, az pedig eltávozásra kényszerítette.

2 Áldom mindenkor az Urat,
számban dicsérete örökké megmarad.

3 Benne talál a lelkem dicsőséget:
örvendeznek, ha hallják, a szegények.

4 Csodáit magasztaljátok velem,
dicsérve

5 Én az Urat keresem, s ő felelt
s minden nyomorúságomból fölemelt.

6 Feléje nézel s arcod felderül,
és soha meg nem szégyenül.

7 Gyötrelmeiben a szegény az Urat hívta,
az hallgatott rá s megszabadította.

8 Hadával az Úr angyala
azokkal táboroz, kik félve tisztelik,
és győzelmet szerez nekik.

9 Ízleljétek és lássátok,
hogy jó az Úr, és boldog az az ember,
kinek reménye benne.

10 Járuljatok, hűséges hívei, az Úrhoz félelemmel,
ki féli őt, hiányt sohase szenved.

11 Koplal az oroszlánkölyök és éhezik,
de kik az Urat keresik,
híjával semmi jónak sose lesznek.

12 Lépjetek hozzám, gyermekeim, jól figyeljetek,
az Úr félelmére tanítlak bennetek.

13 Most van-e hát, ki életet kíván:
hosszú napok víg örömét?

14 Nyelvedtől távol álljon rossz beszéd,
az álnokságot szádból messze vesd,

15 kerüld a rosszat, tedd a jót,
keresd a békét s azt kövesd.

16 Őrt áll az Úr szeme az igazak felett,
ügyeli füle könyörgésüket.

17 Pusztító dühe a gonoszt eléri,
s a földön még emlékét is lerontja.

18 Ránéz az Úr szeme arra, ki esdve kéri,
és minden bajban pártját fogja.

19 Szomorú szívekhez az Úr közel
és megmenti a megtört lelket.

20 Tömérdek szenvedés sújt rá az igazakra,
az Úr mindegyikből kimenti őket.

21 Úgy védi minden porcikájukat,
hogy egyetlen csontjuk se törhet el.

22 Végül a Pusztulás véget vet a gonosznak,
s elpusztulnak a szentek gyűlölői.

23 Zálogdíjat fizet az Úr szolgái életéért,
ki benne bízik, pusztulás nem éri.

Ez is „ábécés” zsoltár s ennélfogva szerkezete laza. Egyetlen témát dolgoz ki: Isten az ő „szegényeit” ellátja és gondozza: „ki féli őt, hiányt sohase szenved” (9. vers)