Kárpát-medencei keresztkötődések III. - Major Zoltán: Trianon és re - víziója (2. rész)

Nincs most itt terünk arra, hogy a gazdag revíziós nemzetközi jogi irodalomról bármilyen szemlét adjunk. Csak néhány alapművet említhetünk meg, és azok kapcsán szólhatunk némely revíziós jogcímről. Az ezirányú külföldi szakirodalomból kiemelkedik mint alapmunka – standard work – a Kunz Die Revision der Pariser Friedensverträge, Bécs 1932. Ez a munka három nagyobb témakörbe csoportosítva tárgyalja anyagát: 1. a békeszerződések szerkezete revízió szempontjából; 2. a revízió jogcímei; 3. a revíziós (jogi) eljárás. Itt csak a revíziós jogcímekkel foglalkozunk. A revízió jogcímeinek szempontjából Kunz megkülönbözteti a szűkebb és tágabb értelemben vett revíziós formát. Megjegyzendő, hogy Kunz felosztását a vonatkozó szakirodalom elfogadta, de Buda László ellenkező nézeten volt az említett A revízió nemzetközi jogi alapjai Bp. 1933. című tanulmányában.

A jogi dzsungelben történő tájékozódás megkönnyítése céljából ideiktatjuk a két revíziós forma meghatározását: (a) szűkebb értelemben vett revízió: valamely nemzetközi szerződés módosítása a megkötése óta bekövetkezett körülmények figyelembevételével. A szűkebb értelembe vett revízió a nemzetközi szerződések megszűnésének tanai elsősorban a következő jogcímeken eszközölhető:

1. a szerződéses kötelezettségek nem teljesítése a szerződő (ellen)fél részéről.

2. a szerződésben előírt magatartás (el)lehetlenülése

3. a viszonyok lényeges változása, ez a rebus sic stantibus clausula

4. a Népszövetség Egyezségokmányának 19. cikke alapján

(b) tágabb értelemben vett revízió: valamely nemzetközi szerződés módosítása (más vélemények szerint hatálytalanítása) a megkötésével kapcsolatos tények miatt. Hétköznapi szóhasználat szerint a szerződés születési hibában szenved, hiszen a szerződés létrejöttéhez tapadó hiba, illetve hiányosság teszi lehetővé a szerződés módosítását, illetve hatálytalanítását.

A tágabb értelemben vett revízió esetei, jogcímei:

1. tévedés

2. kényszer

3. jog-, igazság- vagy általában erkölcsellenes tartalom

4. a szolgáltatás lehetetlensége

5. a szerződés megkötésénél a tárgyalások hiánya, a szerződés diktátum jellege, természete

6. a szerződésnek hamis feltételre, például a háborús felelősségre alapozása

7. a szerződés tartamában a felek egyenjogúságának kifejezett megsértése.

Ebből a rövid felsorolásból is kitűnik, hogy az újabb keletű történetírás némely munkáinak az a beállítása, amely a revíziót valamilyen értelmetlen, hiábavaló okvetetlenkedésre próbálja leszűkíteni, hamis. A revízió elsősorban a természetes jogérzékbe ütköző valóságos problémák korrigálására való törekvést jelentette. A nem felszínesen gondolkodó előtt, azt hiszem, evidencia, hogy az élet, s benne a nemzetközi élet is alá van vetve a változás törvényeinek. Ami mozdulatlanná merevedik, meghal – hangzik el a szentencia Tarkovszij örökértékű filmjében, az Andrej Rubljobban a brezsnyevi pangás korszakára. A történelem bizonysága szerint sokszor rendeztek az államok között vitás problémákat, ellentéteket, helyzeteket a hatalom útján, de szinte törvény gyanánt megállapítható, hogy minden alkalommal, amikor más tényezőket figyelmen kívül hagytak, azok előbb-utóbb felszínre kerültek, s megtörték a tisztán hatalmi rendezést. A győztesek, a kedvezményezettek, nyersebben fogalmazva a nagyobb zsákmányt markolók post factum, a tények után, birtokon belül a status quót, a meglévő állapotot védelmezik, jogi műszóval a szerződések szntségére, a pacta sunt servanda jogelvére hivatkoznak. Ezt tette Benes is 1919–1938 között. Azonban minden status quo egyszer status quo ante volt! Benes is egy előző status quót támadott meg, vett revízió alá egyáltalán nem békés eszközökkel, semmibe véve a status quót és az államok szuverenitását. Birtokon belül már védte a status quót és az államok szuverenitására hivatkozott, ellenszegült mindenféle revíziónak, revizionistából antirevizionista lett. Általános elvként elmondható az is, hogy a történelemben nem találunk örökké érvényes szerződéseket. A békeszerződések sem köttetnek örök időkre. Bizonyos időre, néha hosszabb, néha rövidebb időre relatív biztonságot nyújtanak csupán a győzteseknek. A békeszerződések következményei azonban az erők játéka folytán, de facto a gyakorlatban sokáig fennmaradhatnak. Anélkül, hogy a nemzetközi jog klasszikusai fölött kimerítő szemlét tartanánk, Bluntschlitól Grotiuson át Vattelig, több mint törvényszerű az erők bizonyos kiegyenlítődésének parancsa, ha több állam volt a győztes, akkor rendszerint az összhang bomlik meg köztük, nehéz több államot egy nézeten tartani. Ha a győztesek túlfeszítik a húrt, a megrövidített, a vesztes egy másik római jogelvre, a salus reipublicae suprema lex esto – a legfőbb törvény a köztársaság java – elvére hivatkozhat. Amikor a győztesek közt megbomlik az összhang, ellentétes gyakorlattal desuetudo – részleges, parciális revízióra nyílik lehetőség. Egyáltalán, ha a körülmények, melyek mellett valamely szerződés köttetett, megváltoznak, a változást nyomon kell követnie a szerződés átalakulásának. A szerződések változnak az idő folyamán a körülmények miatt. Életbe lép a rebus sic stantibus clausula. Egyes vélemények szerint a nemzetközi szerződéseket eleve úgy kell felfogni, mintha rebus sic stantibus clausulával lennének ellátva, vagy azokhoz hozzáértettek, intelligitur. Ami pedig a gyakorlatot illeti, jó tudni, hogy az élet mindig színesebb, mint a szürke elmélet, és ezt a nemzetközi jogászok is tudták. Göllner Aladár így fogalmaz: „A »pacta sunt servanda« és a »salus reipublicae suprema lex esto« elvek összeegyeztetését és kiegyenlítését nem tudta megvalósítani a »rebus sic stantibus« klauzula alkalmazása nemzetközi viszonylatokban, amint hogy ez ellentétek teljes kiküszöbölése addig nem is lesz tökéletesen megvalósítható, amíg népek, nemzetek születése, fejlődése, virágzása és halála nem jogi formulák alapján történik.”

Amire itt Göllner utal, az nem más, mint a Népszövetségi paktum 19. §-a – „A közgyűlés időnként felhívhatja a szövetség tagjait az alkalmazhatatlanná vált szerződéseknek és olyan nemzetközi állapotoknak újabb megvizsgálására, amelyeknek fennmaradása a világbékét veszélyeztethetné.” – és annak revíziós célra történő felhasználása. Göllner a témának külön monográfiát szentelt A nemzetközi szerződések revíziója és a népszövetség. A népszövetségi paktum 19-ik szakaszának interpretációja címmel (Bp. 1931.).

– folytatjuk –