Balla Gyula: In memoriam Sáfáry László

Szívemig érő télben átlőtt
farkasordítások, miatyánkok,
csillagra merevedő szemek
között állok szerelemtelen:
gyermekálom-pelyhekben
száll alá az ég,
s kézmeleg fegyverek
csipkézik mindnyájunk szemfödelét.

szozattovabbacikkhez

 

Finta Éva: Képzelt párbeszéd

Somogyi küldönc:
– uram, megnyugodhatsz,
uram, megnyugodhatsz,
pajkos dalaink elenyésznek,
pogány dalaink elenyésznek,
nem énekel senki, uram,
de mi lesz a dallal, uram,
táltos szavainkkal, varázs-dalainkkal.
dalainkban élő isteneinkkel el kell dobni a dalt,
uram, dal nélkül szürkén ébred a táj,
dal nélkül…

István király:
– fiam, új dal születik majd a régi helyébe,
Isten napját ébreszti, hívogatja az,
csukott pillánk mögött születik,
nyitott szívünkből röppen elő,
mert csak pogány szavainkat,
mert csak szavaink pogány erejét,
régi hitünket viszi el az enyészet,
várj, fiam, egy keveset,
s új dal születik,
hisz a lényeg sose hal meg,
minden hit dallá születik.

                                                               1980

Fodor Géza: Bukovinai esték

Szemünk alján bordószínben
Villámlik egy messzi évszak, –
Ritkul fehér hollóingen
Árvalányhaj, gyöngyiszalag

Vadzab növi a temető
Kopjafáit révültében
Hegyoldalból mélykék erdő
Forog tükrös fejszeélen

szozattovabbacikkhez

 

Kovács Vilmos: Testamentum

Uram, emeld fel csontig nyűtt testem,
s fújd el belőle múlt lobogások
füstölgő üszkét.

Ismerd fel bennem halandó másod,
ki most fekete árnyadra estem,
s hozzá szegeznek lázvörös tüskék.

szozattovabbacikkhez

 

Stumpf Benedek András: Barbárok

                 /Új hódítókra várva/

    I.

A vasfüggönyt centire eladtuk.
Az ország kapuit kitárta.
Lakója mind

          főhajtva hallgat,
Új hódítókra várva.

szozattovabbacikkhez

 

Vári Fábián László: Várad felől az alkony…

Ezernyolcszáznegyvenkilenc
július harmincegy volt,
amikor Segesvár fölött
megborzongott a mennybolt.

Pacsirták elnémultanak,
elhúztak messzire,
feltornyosul az egekig
a háború híre.

szozattovabbacikkhez

 

Ács Károly: Vers 2000-re

                        „Nem tudjuk szeretni magunkat,
                        És nem hisszük el, hogy szeretnek…”
                                                               Ady


Kezdjük hát az utolsó évet,
ha az Isten is úgy akarja…
S ha átjutunk az ezredváltón
egy év múlva, vagy tegnap óta,
kezdjük a számolást elölről,
évezredben is gondolkodva.

szozattovabbacikkhez

 

Gergely Boriska: Csoda

Mi lesz, ha egyszer nem lesz többé csoda
és a józan górcsövön mindent megtanulunk látni
és nem lesz majd hit sem, amely anyja a csodának
mert a csoda hitünk méhében él…
Amikor már semmi sem segít
az élet nem vonz, nem taszít,
a színek számot kapnak a hátukra
és szétkenhetem magamon, mint az orvosságot.

szozattovabbacikkhez

Jung Károly: Pannon esti zsoltár

Ha partba ütötte orrát
Az utolsó ladik is,
Ha már mindenki
Mécsgyújtásra készülődik,
A tiszteletes az égre néz.
Mint szép híves patakra
Szarvas kívánkozik,
Szava úgy száll
Az Úrnak lába elébe,
Vele a halászoké,
Pákászoké, földmívelőké.
Erre elhallgat minden
Erdei vad a láp vizében;
Vízben nézi magát a falu is.
S messze túl a szökevény,
A bocskoros, az ingoványban;
De benne az idegen Hold is.
S látja benne magát az Úr,
Az örök csillag-mécses,
Miközben könyörgés,
Fájdalom száll az ég felé.

Majthényi György: Harmonikaszó

Szelíd estéken,
Mikor fáradtan ültök, hullott emberek,
S a csillagsugár fázlódva fölremeg,
Valami csüggedt, vén padon
Harmonikázni szeretnék nektek.

szozattovabbacikkhez

 

Podolszki József: A teremtésből kilépve

Ki a teremtésből kilépve zenged
                                                  fogyhatatlan
ki nem hiszel tudatlan anyagban s léttelenben
ki három pólyába csomagoltál minket
ki hisztérikusan hiszel minden tapasztalatok
minden zűrzavar és minden elmúlás ellenére
a visszatüremlő végtelenben
mi magát bennünk sokszorozza

szozattovabbacikkhez

Szenteleky Kornél: Fülemet rányomom a földre

Tikkadt nyári éj, milliárd csillag
hunyorog s dermeszti a vért bennem.
Egy kis gyöpön fekszem, körülöttem
sok ezer hold a paraszti munkát
zengi, éli, érleli a csendben.
Messze van a falu, messze minden:
ember, szerelem, gyűlölet, élet.
Itt-ott messzi szállások felül
ugatás bugyog fel, majd elül…
Éjjel. Bácska. Csak én heverészek
fáradt földek tikkadt kebelén.
Csak én.

szozattovabbacikkhez

Herczeg Ferenc: Prágai demokrácia

Nem volt még ország, ahol a hatalmon lévők annyi lobogtatták és csörgették volna a demokráciájukat, mint a csehszlovák köztársaságban. Az emberi szinte azt hihette, hogy túl a Ronyván – vagy melyik is az a bizonyos „hajózható” határfolyam? – az élet egyetlen vidám demokrata piknik, amelyen Benes az előtáncos és talán Masaryk a bálanya.
És milyen farizeus önteltséggel sajnálkoztak a magyar népen, hogy annak nincs olyan Istennek tetsző demokrata kormánya, mint a csehszlovákoknak! – Hogyne! Egy defetista magyar demokrácia éppen kapóra jött volna a cseh kormánynak, amely, akár demokrácia, akár diktatúra, mindig a csontja velejéig imperialista marad. ...

szozattovabbacikkhez

Mindszenty József: Pásztorlevél a deportálásokról

1947. október 2-án a magyar püspöki kar nevében Mindszenty József bíboros hercegprímás az alábbi pásztorlevélben tiltakozott a felvidéki magyarok és a magyarországi svábok deportálása ellen

Kedves Híveink!
Azt a szilárd és megingathatatlan alapot, amelyen boldogemlékű Serédi Jusztinian bíboros-hercegprímás és érsek hazai apostolutód társaival együtt a szerencsétlen és végzetes hitleri parancsuralomnak faji alapon folytatott kegyetlen zsidóüldözésével szemben küzdött, a hatalmaskodók és a nagy nyilvánosság elé tömören így szegezte oda:  ...

szozattovabbacikkhez

Simon Menyhért: Magyar testvérekhez szólok!

Magyar testvérek,

Nem vagyunk mi mögötte
Egyetlen népnek sem
Eszmények szeretetében
Igazságért harcolni tudásban,
Tetterőben, munkakedvben,
Tudásvágyban!

szozattovabbacikkhez

 

Sajó Sándor: Éj a szavadban

Ragyog az ég. Az úr leheletére
Csillognak rajta rezgő fénypihék;
Tündöklő titkok halkszavú zenéje
Zendíti át a mindenség szívét.

Tündöklő titkok égi messzeségben,
Szomorgó csend az alvó föld ölén;
Ezernyi árnyék kél-száll észrevétlen
S feketeszálú fátylat sző körém.

szozattovabbacikkhez

 

Kersék János: Sóhaj a bujdosók után

Zászlós oromról mélybe, porba rántva,
Sok színes álmunk meztelenre hántva,
Hátunk fájlaljuk ólmos bot után.
Sok vágyunk, tervünk, minden összeroppant.
Égig csapó láng hirtelen kilobbant.
Nézünk a romba ájultan, bután.

szozattovabbacikkhez

 

Jankovics Marcell: Magyar porszemek

Magyar porszem! – a forgó szél
Miért ragad el rohanva?!
Omladozó udvarházak
Elapadott szívek hamva…
Magyar porszem, kincses porszem,
Tölgyfa, kalász, rózsa őse,
Benned aludt rege-álmot
Balidők bús hegedőse…
Nagy idők szép hegedőse…

szozattovabbacikkhez

 

Fehér Ferenc: Vajdasági kesergő 1949-ben

Házunk ereszétől elszöktek a fecskék,
házunk elejéről lepereg a festék
   s nem meszeljük újra.

Gyerekünk ha látjuk, gyerekünk csak éhes,
asszonyunk csitítja, s kedvünk semmivé lesz –
   káromkodunk újra.

szozattovabbacikkhez

 

Darvas János: Magyar végzet

Győzelmes hitben én még sohasem hittem.
Mit most csinálok, hit nélkül csinálom.
Tudom, hogy úgyis minden mindegy itten.
Hiába-harcom mégis híven állom.

Hiába vívok, hit nélkül, de híven.
Mit vérrel védek, rom csak, régi várrom.
Se jussom nem lesz, sem jövőm, se hírem.
Hiába-harcban szép hulltom se várom.

Szeretnék hinni győztes hősi hitben,
De ezred-éve állok már így itten,
És ezred-éve vívok így világba.

Nem lesz se jussom, sem jövőm, se hírem:
Megvívom mégis, hit nélkül, de híven.
Magyarként, daccal, végig és hiába.

szozattv


szozat a tiszta hang wass2019 trikolor gala 2018 cweb stefan dunapalota hunyadikonf jankocsm Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf