Ráday Pál gróf: Az Atyaisten dicsérete

Oh örök Atya úr Isten!
Kit tisztel mennyben és itten
Minden nyelv és vall urának,
Tápláló édes atyának,
Dicsérlek téged, Istenemet,
Ki bölcsen teremtél engemet.

Te vagy minden mindenekben,
Legfőbb jó természetedben,
Ura minden uraságnak,
Oka minden valóságnak,
E világnak bölcs teremtője
És minden testnek éltetője.

Dicsérlek szívből tégedet,
Ki hozzám kegyességedet
Mutatád öröktől fogva,
Hogy ne legyek rabul fogva,
És elválasztál szent Fiadban,
Hogy részes legyek országodban.

szozattovabbacikkhez

Reviczky Gyula: Isten

Isten, óh, mondd, a világon
Azt a pontot hol lelem,
A fűszálat, a bogárkát,
Ahol nem te vagy jelen?...

Mintha arczod mosolyogna
A természet kék egén,
S virágok közt járva, mintha
Lehelleted' érzeném!


egyazisten

Kompolthy Tivadar: Amerikában

Kelet felé száll a felleg,
Keletre száll a madár,
Nyugtot lelkem csak ott lelhet, –
Gondolatom arra jár!

Mindig ezzel kötözöm bé
Bujdosó szívem sebét,
Vagy tán meg se látom többé
Szép hazám derült egét?

Oh! csak szívhatnám a port már,
Melyet magyar szél kavar,
Annyi földet hazámból bár,
Mennyi engem betakar!

kompolthykép99

Petri Mór: Harangszó

A falu ködben, a torony se látszik:
Leborulok a hontalan magányban.
Fülem a földhöz nyomva figyelek,
Kiveszem tisztán: zúgnak a harangok.

Közülük egy különösen kiválik,
Amelyet egyik ősöm öntetett,
Valami kuruc a Rákóczi-korban.
Cseng-bong, cseng-bong: Istennel a Hazáért!

Így ver szívem a ködös éjszakában
Borongó ősz gyászába burkolózva.
Ver-üt, ver-üt... O, harangozok én is!

Nem tudom, meddig hallik el a hangja.
Csak zengi, zengi, amit a harang.
Míg ver, míg ver: Istennel a Hazáért!

Reményik Sándor: Az utolsó mondat problémája

„Ember küzdj és bízva bízzál!”

Csak azt tudnám, hogy ezt a mondatot
– Keresztnek a toronytetőre –
Mester, a tolladba ki mondta?
Ádámot az örvénytől el ki vonta?
 
Mert nem te voltál összhangodnak őre.
Lelked sikoltó diszharmóniája
Más véget követelt.
Hadd legyen vége a komédiának
Valóban, s elmondhasd: a sors betelt.
A hűtlen asszony, a vesztett haza,
A nyűgös test, mely szellemlakosának
Börtöne inkább, semmint otthona,
A céltalan, őrült történelem,
Mely kerekével vaktában tipor
A tehetetlen, balga népeken,
A horizontra ráereszkedő
Vérpárán magyar alkonyat:
Csak azt diktálhatták, hogy letaszítsd
Évájával együtt Ádámodat.

szozattovabbacikkhez

Sáfáry László: Véreim

Fejük felett a gondok úgy bokáznak,
mint részeg részesek gyümölcsvesztett tarlón.
Az élet sorsa csillog a mezsgye táján,
mint boldog és erős kalangya,
mely vére lesz sok kemény parasztnak.
Ó, szomorú az elhullt búzaszemek sorsa!
Várnak,
és durva lábak járnak fölöttük.
Várnak,
és éhes varjak keringenek fölöttük.
Várnak,
amíg lehull a hó
és mindent elsimít.

Szabó Lőrinc: Örök ösztönzőm, áldott Anyaföld!

Nincsen erő, mely elrabolja tőlem,
mert ketten Egy vagyunk, Én és a Föld;
napos csirái bomlanak belőlem,
én vagyok a fű, a föld.

Testvér? Barát? – Nincs testvére a hegynek:
minden hegy Egy, mert teste-lelke föld.
Testvér? Barát? – Én megmaradtam Egynek,
mert mindenkivel Egy a Föld.

Halottak élnek, élők elromolnak,
kopik az ember és hallgat a föld;
évezredek múltjából lesz a holnap:
tegnap, holnap: minden a Föld.

És mintha ma teremtett volna Isten:
új vagyok s mégis régi, mint a föld, –
mert a te véred dalol ereimben,
örök ösztönzőm, áldott Anyaföld!

Bajcsy-Zsilinszky Endre: Belesodródunk a világháborúba, s benne továbbsodródunk

Nehéz nyomról nyomra követni ama gyászos menetét eseményeknek és mulasztásoknak, melyeknek során előbb lassan, aztán rohamosabb ütemben valahogy elmosódott a kiegyezési korszak második nemzedéke szeme elől a Szent István-i állameszme. Bizonyos azonban, hogy e politikai elszikesedés fő okát ott kell valahol keresnünk, hogy ez a nemzedék megfeledkezett amaz apáitól – és Kossuthtól, Deáktól egyszerre – örökölt nagy feladatról, hogy negyvennyolc felé, vagyis az Ausztriával való perszonális unió felé sürgesse és szorítsa a fejlődést.

    Az az újból kísértő fölfogás, hogy negyvennyolc közjogi győzelme a 67-es kiegyezés után a Monarchia fölbomlásához vezetet volna, már a világháború előtt nemcsak téves, hanem pontosan ellenkezője az igaznak: csakis a perszonális unió menthette volna meg a Monarchiát. Mert megszüntette volna a sziámi ikrekhez hasonló biológiailag közös életét Magyarországnak és Ausztriának, s lehetővé tette volna e két állam egyéniségének történelmileg és szerkezetileg más fölépítésének érvényesülését egymás mellett.

szozattovabbacikkhez

Nyirő Józseffel erről-arról. [XX. rész]

vitéz Dezséry Endre beszélgetése Nyírő Józseffel, Kolozsvár, [1941] augusztus 22.

Budapest csak fél füllel hallott Erdély kérdéséről, mely külön kolozsvári rádióleadót követel. Ha bárkit megkérdezünk itt, Erdély „fővárosában”, szakszerűen és lelkesen kifejti ennek a kívánságnak igazán elfogadható és alapos okait.

„Mindenki” ért ehhez a kérdéshez. Az erdélyi nép tud és akar harcolni a kultúráért, s egyáltalában nem zárja ki szellemi harcából az ifjabb korosztályokat, talán még gyermekeiket sem. Apák és fiúk, öregek és fiatalok vállvetve küzdenek egy kérdés megoldásán, erre tanította meg őket rabságuk. Itt mindenről kellett mindenkinek tudnia, hogyha az élen küzdő tapasztaltak kezéből kicsavarják egy-egy eszme zászlaját, azonnal át tudja venni a következő évfolyam.

Diákkal, színésszel, egy grófkisasszonnyal, s végül magával az eszme első harcosával, Nyírő József íróval beszéltem erről a kérdésről.

Így szólt Kiss Egon, a diák:

- Kell. Nagyon sokunknak gyenge vevőerejű rádiója van. Alig tudjuk fogni a budapesti adást. Itt különösek a tektonikus viszonyok. Néprádiót egyáltalában nem használhatunk. Pénzünk pedig drága készülőkre nincs.

A színész nyilatkozta:

- Külön erdélyi műsorral csak az egyetemes magyarság gazdagodna – mondja Várady Rudolf kolozsvári nemzeti színházi tag. – Mi másképpen látunk. Csak egy példát említek: önök azt mondják, fehér bor, vörös bor. Mi így fejezzük ki magunkat: sárga bor, vörös bor. Ha jobban megfigyeli, az a „fehér” szín valóban „sárga”…

szozattovabbacikkhez

József Attila: Isten

Én az Istenem úgy szeretem,
Hogy a szívemet földbe vetem,
Megérik, akkor learatom,
Fölösét pedig másnak adom.
 
Meg is köszöni, akárki az,
Akárha huncut, akár igaz,
Ha mindörökre, ha csak percre,
De az Isten fölébred benne.
 
Ha lány az, hozzákomolyodva
Rongyos kabátom megfoltozza,
Hogyha meg ember, csak megállít,
Ki is kísér az ajtajáig.
 
Ha éppen főzik az ebédet,
Ottan marasztnak várt vendégnek
S ahol az asszony sose hamis,
Meghínak ott még máskorra is.
Aztán csak amikor dolgoznak,
Rólam is el-elgondolkoznak.
S hogy munkaközben megpihennek,
Erejét érzik a szívemnek.
 
Nem csinálnak egymás közt mozit,
Bennük már Isten álmodozik,
Álmodik tágas, erős égről,
Kicsiny fiának nagy szívéről.
 
                                     1925. május

Kanizsa József: A Hit ereje

E mély csöndben
sápadt, fáradt arcomat
fény érintette.
Imádkozom.
A Hit ereje csordult
a szívembe.
Uram!
Adj erőt, hogy e Hittel
tovább tudjak élni,
érző, hívő, magyar
keresztényként
hozzád megtérni…

                             2010

kanizsakép1

Olosz Lajos: Ecce homo

Ha századok mély szádájából
gyémántlelkű krisztusember suhanna fel
és varázsló szájjal, lélekhegesztőn
kinyílt szemek nyitott beszédét újra beszélné
és igéi közt ott reszketne
világmegváltó üdvösségtek,
ha szerelmesen vallásába
templomot, lelket mind bejárna,
ha bűnhamvasztó tűzszemével
végigsimítná kebeletek,
lelkiismer’tek papcsuháját,
ha áldozatot kérne érte,
hogy boldogok lehessetek,
ha szólni merne,
hogy rossz a tallér,
mellyel az Istent fizetitek
ha szólni merne pipázgattok,
hogy oltárterítőkön odaaludt vér barnállik,
meg vagyok róla valósulva,
hogy újra csak megfeszítnétek.

Szemlér Ferenc: Katona

Dúlt országúton menetel,
kezében kemény katonafegyver,
szívében halk káromkodás
s ima a kegyes Szűzanyához.
Kék erdőkön baktat, s bakancs
lábán végtől-végig vizes,
este tört ablak várja és
parancsszótól zajos kaszárnya.
Nem látja a kecses menésű,
telt keblű nőket, keveset
eszik s igazi tisztelettel
nézi kapitánya kardját.
Megtanulja, hogy mi a gáz,
mennyire hord a puska, mennyi
embert öl egyszerre a gyors
srapnel s gyakorta célbalő.
De hogyha gyermeket talál
útjában, elmosolyodik
s a hideg téli reggelen
galambokat etet kezéből.
Sajnálja a szegényeket
és gyakran gondol szerető
anyjára és komoly orcájú
apjára s felfohászkodik
esténkint: tiszta Szűzanya!
óvj engem, őket, mindeneket,
adj békét, jóízű napokat
s őrizz minden háborúságtól!

Túrmezei Erzsébet: Ancilla Domini…

Augusztus. Vasárnap.
Fénylő, feledhetetlen.
Szolgálatra szentelten,
boldogan énekeljük:
Ancilla Domini…

Ragyogó emlékénél
öröm megállani,
s húsz esztendő után is,
míg élünk, ezután is
újra elénekelni,
és újra vallani:
– nem a ruha teszi,
csak a Lélek teszi –
Ancilla Domini…

Ancilla… látlak, amint
munkádat végezed.
Krisztusé a szíved,
Krisztusé a kezed.
Lelkével Ő vezet.
S a kicsiny köveket,
szétszórt szolgálatunk
színes, apró-cseprő
mozaiköveit
nem engedi elveszni,
egyszer összeilleszti,
hogy álmélkodva nézzed
a csodálatos képet,
s meg nem szűnj hű kezének
hatalmát áldani…

Együtt áldjuk már most is,
együtt szolgáljuk most is:
Ancilla Domini!

1965. augusztus 5.

Alföldi Géza: Szenvedni kell!

Minden szépért szenvedni kell,
a dalért, a színért,
a szavakért, a rímért:
minden szépért szenvedni kell.

Minden jóért szenvedni kell.
A jóság sorsa könny és átok,
a szenvedés szüli a boldogságot:
s minden jóért szenvedni kell.

Az Igazságért is szenvedni kell.
Az igazság útja rögös, sáros,
a szenvedés vezet az Igazsághoz:
s az igazságért is szenvedni kell!

Az életet is szenvedéssel adják.
Szenved, aki szül, szenved,
aki kínban megszületett:
az életet is szenvedéssel adják.

A szenvedésből fakad miden.
Szenvedni kell, ez a végzet,
hogy megtaláljad a szépséget:
a szenvedésből fakad minden.

És ezért szép és jó a szenvedés.
Mert anyja mindennek,
álmodnak, hitednek:
és ezért szép és jó a szenvedés.

A szenvedéstől az Isten sem ment,
Ki úr az öröklét felett.
Az Isten fia is szenvedett:
a szenvedéstől az Isten sem ment!

Mert Nagypéntek nélkül nincs Feltámadás!
Örök az ige. Örök a rendelés.
Kell a könny, kell a szenvedés:
mert Nagypéntek nélkül nincs Feltámadás!

Erdélyi József: Nyári rapszódia

1.

Én nem tudom, mire is mondják,
hogy a világ megváltozott? –
Elmúlt a tél s a tavasz éppen
olyan virágokat hozott,
mint ezelőtt; a kis pacsirta
épp úgy dalol, akár tavaly;
hát ha semmi sem változott,
mért változzon éppen a dal?

2.

Nem hótól már, hanem virágtól
fehérek az útszéli fák;
futó kocsink szelétől bókol,
köszöntget a cseresznyeág;
áll a fasor, mint lakodalmas,
fehérruhás leánysereg;
mit is susog? – Egyszerre tán hogy
Isten hozott, Isten veled.

szozattovabbacikkhez

Palágyi Lajos: Sok magyar

Van ó-magyar és új-magyar,
Nemes-magyar és nemtelen,
Van ál-magyar és mű-magyar,
Szemes-magyar és szemtelen.
Engem hazám nagy gondja mar:
Van-e még, aki csak magyar?

64 varmegye

 

Reményik Sándor: Mi a magyar?

/Korszerűtlen versek VIII./

Magyarok voltak Magyarország nélkül,
Magyarok vannak Magyarország nélkül,
Magyarok lesznek Magyarország nélkül.
Mert az országnál mélyebb a magyarság,
Mert test az ország és lélek a nép –
Keret az ország, s az ország-keretben
A magyarság a fejedelmi Kép…
Két évtizedig idegen keretben
A Kép, a lényeg alig változott,
Oltárképpé magasztosult talán,
Bár nyomta a keret, az átkozott.
A régi, rokon, ismerős keretben
Ne felejtsük: ez is csak foglalat –
Jobban hat a neki való keretben,
De mégis csak a Kép az, aki hat!
Csikoroghat az államgépezet,
Mert minden állam test és csikorog –
De Arany János dallama örök,
S Petőfin nem fognak ki divatok!
Vannak bolondjai a szerelemnek,
S őrültjei a honfi-láznak is –
De néha nagyon is hamar kisül,
Hogy mindez múló, balga és hamis.
Vannak korszakos szörnyű tévedések
És vad politikai divatok –
De néha egy-egy költő mondja el
Joggal: az állam mostan én vagyok.
Két évtizedes idegen keretben
Mi megláttuk az örök lényeget –
Országokat lehet szétdarabolni:
Nem lehet legyilkolni lelkeket!

Kolozsvár, 1941. május 15.

Reviczky Gyula: Magyar virtus

Lármázz magyar! Ellenfeled’
Kongó szavakkal kardlapozzad;
És öltsd azokra nyelvedet,
Kik megcsúfolni nem haboznak.
Óh, mert nyelved merész, csodát mível,
De az utolsó vagy, ha tenni kell.

Aludj’, magyar nép! Bármi jő:
Mindegy, te sült verébrül álmodj’,
Változván ember és idő,
Őrizd meg ősi lomhaságod’.
Míg más egész nap fárad, izzad:
Te szempilládat föl se nyissad.

Hallgass magyar! Ha rád morog
A külföld, némulj el szavára.
Mert bár mindenbe’ majmolod,
S mint árnyék támolyogsz nyomába:
Nem hallgatsz, csak dicséretére;
Hibád’ ha látja, esz a méreg.

Vakulj magyar! Türelmedet
Nem józanság okozza, hidd el.
Szidd inkább gyönge merszedet
S keleti röstséged veszítsd el.
Nagylelkű, higgadt nép nem vagy te, nem!
Csak léha vagy, csak rest vagy, nemzetem!

Németh László: Kisebbségből kisebbségbe

Egyik délután tudni akarom, hány óra, s kinyitom a rádiót. Az erdei emberekről beszél valaki, hogy azok hogy szálltak alá, mit loptak össze valami városban. Lassan rájövök, hogy az erdei emberek a románok, a várost is felismerem, hogy Marosvásárhelynek kell lennie. Végre a kicsit hadaró hang is ismerős zöngével üt át a közöttünk lévő hangot bádogító gépen. Megértem, hogy az erdélyi írók estjét hallgatom, humorista barátom panaszolja el a maga módja szerint a pestieknek, mit kellett kiállniuk a kisebbségi sorsban. A felolvasón túl, valami szörnyű nagy barlangból időnként egy különös gurgulázó hang árad a gép felé: a közönség az, aki itt arc nélkül nevet. Hallgatom, s arra gondolok, milyen könnyű dolga van az én barátomnak. Arról, hogy mi egy idegen nép alatt kisebbségben élni, a Városi Színház minden karosszékében dereng valami sejtelem. Az erdeieket is értik s tetszik nekik a tréfáló paraszt. De mi lenne, ha egy itteni írónak kellene a visszatért Kolozsvárott arról a kisebbségi sorsról beszélnie, amelyben mi éltünk húsz évet. Tudnák miről van szó, ha tréfálna s nem hinnének e rögeszmésnek, ha komolyan próbálná elmagyarázni.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf