Diószeghy Dezső: Szonett Júdáshoz

Holt Mester! köszöntelek megértő mosollyal,
Ma is látom tűzben a sanda szemed,
Kétezer éve élsz, s e hanyatló korral
A te hatalmad egyre növekedett.

A Messiás most is kifosztva, mint régen,
Mi hasztalan várjuk az ígért csodát,
Szemében a jövő borzalma s fehéren
Nyújtja a csókra a sápadt homlokát.

Lesik már a jelt a poroszlók régóta,
A kereszt is áll már kétezer év óta
A Messiáson midég győz az árulás.

Pilátus szavára keresztet veretnek,
Ha van kereszt, mindég kerül rá eretnek
És diadalt ül büszkén száz apró Júdás.

Kiss Menyhért: Csak néhány szót még…

Csak néhány szót még sietve, gyorsan
szólni szeretnék, aztán már jöhet
a bamba végzet, mely megbomoltan
elveszi éltünk és halomra ölet.

Csak néhány szót még, jaj, mit is mondjak
az életről vagy a nagy halálról;
üvöltve, tán bőgve daloljak,
míg dalom gyászol és sírva táncol.

Ó kegyetlen sors és mily esztelen,
nem értjük soha, míg bús estelen
merengünk, titkát fürkészve némán.

Szemünket vessük tán az egeknek;
kérjük kegyét az erős Istennek,
törött testünket vonszolva bénán.

Márai Sándor: Az Isten szól

Ne a templomban hallgassátok az Istent.
Az ezeréves gramofon elromlott.

Én hallom sokszor Istent, szól velem.
Ha nő nevet. Bor csurran. Pénz zizeg.
Ha hülye néz. Konflisló vánszorog.
Ha lábán énekel részeg torok.
Ha másét kívánom és nem hiszek.

Én bűnben élek s Isten él velem.
Isten a bűnben sokszor szól nekem.
Fejem meghajtom s vallom: Istenem.

                                               1922. március 25.

Szántó Róbert: Isten!

egosumviaMegtépett keblemnek százszavú sírása
Életemet ássa…
Bilincses jajszavak égő gyötrelmeit
A szívembe verik…
Elfutnék bomlottan úttalan-utakon,
Sóhajos nyomokon…
De te rohanásom letarolt végeken
Megállítod, Isten.

Szomorú szemekkel a múltakat szántom,
Bűneimet bánom,
Hogy utamat rontó bolygó lidérc és más
Bül-bülszavú hívás,
És már elsietnék új fertők mélyébe
Feledést remélve…
S elém torpansz feddő, bírói szemekkel
Mindentudó Isten.

szozattovabbacikkhez

Zas Lóránt: Kitörölhetetlen

Kitörölhetetlen ez a konstelláció,
az ég delelőjén az a csillag
megőrzi álmainkat,
ha kihül a világ.
Lesz még virág, ének és dió,
nem hadakozhat a zaj a csenddel,
az arkangyal véres palossal rendel
térdhajlítást, zászlólengetést, imát.
Az óceán ömölhet még miránk,
mi megmaradunk alfának a rendben,
arcvonásainkban és sejtjeinkben EMBER,
aki énekel és mond litániát.

szozattovabbacikkhez

Ady Endre: A fajtám sorsa

Mert gyáva volt és szolga volt
S életét élni sohse merte,
A Sors, a sorsa,
Hajh, be megverte, be megverte.

Most itt várhatja a Pokolt
Szórva, megtépetten, ritkulva
S a Sors, a sorsa,
A sorsa búsabb, mint a multja.

És most a multja bünteti
Fekete korbáccsal, keményen,
A Sors, a sorsa:
Hogy éljen? vagy hogy már ne éljen?

szozattovabbacikkhez

Agyagfalvi Hegyi István: Úri koldusok rendje

Alapítva: Trianonban,
anno: 1920,
s oly jólétet szerzett nyomban,
el se hinné öreg Máltusz!

Nem csoda, ha megkedvelte
jólét-barát úri népünk,
kolduslegalább is, sorba-rendbe
az új rendbe mind belépünk!

Célja: leszoktatni minket
a túlhajtott fényűzésről,
nem lehet több, csak két inged
s egy kabátot hagy a hétből!

szozattovabbacikkhez

Berda József: A cseh-tót ivadék szól így

Nem kertelek, nem hazudok:
véretekből való vagyok.
De nékem inkább hazám
immár ez a kicsiny haza,
melynek nyelvén szólalt meg
szívem-elmém minden szava!

felvideki tot viselet

Csighy Sándor: Bujdosó dala

szentkoronaUtat nyitok a tavasznak,
lépjen be
gyöngyvirággal, orgonával
fészkembe.

Eddig a gyász nyitott benne
virágot,
minden szála csak bánatot
virágzott.

Ma a hajnal rózsa-ujja
simogat:
szabad reggel zengő hangja
hívogat.

szozattovabbacikkhez

Pósa Lajos: De keserű a magyar nép kenyere!

De keserű a magyar nép kenyere!
Talán azért, mert a könnye hull bele!
Tövisből van a pihenő párnája,
Felhőből a takaródzó dunnája.

Megvirrad még, azt sírja a hegedű,
A kenyere nem lesz mindig keserű,
Rózsa lesz még a pihenő párnája,
Csillagos ég takaródzó dunnája.

Sértő Kálmán: El kell menni

nemeth laszloNémeth Lászlónak

Lehetetlen itt maradni,
Mindenkinek meg kell halni,
Hívó szóra elrepülni,
Hová, hová se kerülni…

Mankót farag ez az élet,
Semmi sem ád fedezéket,
Marcangol a dac is nagyon,
Világon csak utas vagyon…

Voltam itten külön világ,
Voltam fényes, árva virág,
Nemcsak voltam, ma is vagyok,
Addig, amíg meg nem halok…

szozattovabbacikkhez

Bangha Béla SJ: Lehetséges-e a világot Krisztusnak visszahódítani?

banghabelaA probléma emberi kilátástalansága s a megoldás természetfölötti ígéretei. – A kereszténység ötök időszerűsége s egyetemes lélekhódító ereje

    Felmerül itt a kérdés, lehetséges-e még egyáltalán egy nagyarányú keresztény visszahódító munka? Van-e a mai viszonyok közt komoly remény, hogy az elkereszténytelenedett társadalmat ismét nagy arányokban s főleg vezető és formaadó vonásaiban megint kereszténnyé: öntudatosan, örvendezően, szilárdan kereszténnyé tegyük? A történeti fejlődés után, amelyen átmentünk s a jelen sivár és ijesztő jelenségei közepett, amikor az egyház hatalmi eszközei megfogytak, népszerűsége s tekintélye sokfelé csaknem a fagypontig süllyedt alá, s amikor irtózatos erejű ellenségek egész sora dolgozik állandóan gyengítésén, még megmaradt erejének is végleges összetörésén: lehet-e egyáltalán komolyan gondolni arra, hogy a kereszténység még egyszer Európa és a világ szellemi őre és vezére legyen?

szozattovabbacikkhez

Jóna Dávid: Az élet szövete III.

Herman Ottó nem csupán a Nemzeti Múzeumban dolgozott, de ott is lakott. Városi legenda, hogy oda járt hozzá Kolozsváron megismert szerelme, a gyönyörű színésznő, Jászai Mari.

Herman Ottó és a debreceni Jóna János dédnagyapám összebarátkoztak, a neves tudós könyvében a Jóna-féle debreceni ötös fogat (két ló elöl, három hátul, a hajtó az egyik első lovon lovagol, nincs bak a kocsin) is szerepel. Névre dedikált illusztrációit bekeretezve őrzöm.

Etológus akartam lenni, amikor olvastam Herman Ottó leírásait, még nem tudtam a családi előzményekről. Akkortájt jártam fotózni, szakosztályi előadásokra a Fővárosi Állatkertbe, amit Anghi Csaba vezetett. Véletlen, hogy nagyapám Jóna István óbudai temetőben lévő sírjához közel fekszik Anghi Csaba (1901–1982) zoológus sírja. Akkor itt elmesélem, hogy sokunknak volt olvasmány élmény Winnetou és Old Shatterhand, utóbbit a kelet-német szerző egy bizonyos Xantus Jánosról mintázta, aki az Állatkert alapítója (1866) és első igazgatója volt.

szozattovabbacikkhez

Bartalis János: Isten – kedves

1
Csak reá gondolok,
az Ő fényére, az Ő sötétjére.
Szívem, ne bánkódj.
Én csak vele vagyok.
Ha sötétbe jutok és elpusztulok,
ha merő fény birodalmába kerülök
és megvakulok –
Te szívem – ne bánkódj.
Nagy az Ő
éjje, fénye.

szozattovabbacikkhez

Jékely Zoltán: A marosszentimrei templomban

    Fejünkre por hull, régi vakolat,
így énekeljük a drága Siont;
egér futkározik a pad alatt
s odvából egy-egy vén kuvik kiront.
    Tízen vagyunk: ez a gyülekezet,
a tizenegyedik maga a pap,
de énekelünk mi századok helyett,
hogy hull belé a por s a vakolat,
a hiúban a denevér riad
s egy-egy szuvas gerenda meglazul:
tizenegyedikünk az árva pap,
tizenkettedikünk maga az Úr.
    Így énekelünk mi, pár megmaradt
– azt bünteti, akit szeret az Úr –,
s velünk dalolnak a padló alatt,
kiket kiirtott az idő gazul.

                                                         1936

Kersék János: Templomcsend

Elörült örömök, kifájt búbánatok,
Észrevétlen, hűtlen magamra hagytatok.
Templom-csendes lelkem, mit akarsz még várni,
Ha nem tudsz örülni, ha nem tudsz már fájni?

Fújja nagy fanfárját odakint az Élet,
Öröme, bánata egyképp szerteszéled;
De nem tudja lelkem elsodorni még se,
Közönyös a harca, apró küszködése.

Másoknak szívében vágyatajzó célok,
Mikért összecsapnak vértivó acélok,
Másokat borzasztnak nyitott hideg sírok,
Nekem nincs örömöm és én nem is sírok.

szozattovabbacikkhez

Petri Mór: Hitet!

Mohi pusztán volt már egyszer
Egy nagy átok, végítélet.
mohacsVárnánál a másik, ahol
Újra minden semmivé lett.

Hanem aztán jött Nagy Lajos
Három tenger határával
S Mátyás király reneszánsza
S Kinizsi Pál a kardjával.

Csele patak… Romhány, Vadkert…
S jaj, Világos… Ami történt
Minden tájon, a hosszú sort,
A sok véres szörnyű törvényt –

szozattovabbacikkhez

Reményik Sándor: Csak te…

Uram, csak Te tudod:
Mikor külsőleg a legmagasabbra
Emeltek emberek – –
Akkor voltam a legsíróbb, legkisebb,
Legbűnösebb
És legmegalázottabb gyermeked.

Kolozsvár, 1941. január 4.

Sántha György: Isten cséplőgépje

egboltCsillagtól csillagig
örökké jár a Fény.
Suhogó gyémántszíj
forgatja gyötörvén
a roppant masina
miriád kerekét:
pergetett világok,
rendszerek ezerét.

Kis Göncöl, Nagy Medve
egymásba fogódzón
zúgatják az orsót:
a Sorsot, a sorsom.
Tejutak forognak
a titkos messze Egy
sugárzó erején.
Egyszerű egyszeregy.

szozattovabbacikkhez

Csighy Sándor: Betakart rózsák

Betakart rózsa a magyar szabadság,
betakart rózsák a magyar szívek,
rajtuk ül a fagyott rabság,
és rajtuk a börtön-hideg.

Ki kellene már takarni,
illatra szomjas a lelkünk.
Magyar rózsák, szent vérrózsák
illatozni elfelejtünk?

Magyar rózsák, jön a tavasz,
vándormadár is visszatér…
Magyar rózsák, Kassa alatt
szabadságról dalol az ér.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang konferencia 20190921 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf