Erdélyi János: Nemzeti zászló

Három színű zászló lobog
Fuvalmi szárnyakon.
Légy üdvöz óh! kit ez jelent,
Szívem szerette hon!

Légy üdvöz és virulatos,
Te ősi szent haza,
Kit honfikar e három szín
Alatt oltalmaza.

Ez a szivárvány míg a gyász
Borúi közt lobog,
Emlékezünk rád és a szív
Feléd, feléd dobog.

magyarzaszlo

Sárosi Árpád: A vén huszár

Gondolkodva ballagdogál
Árokháton a vén huszár.
Rongy a dolmány, rongy a mente,
Bajuszát mégis kikente.
Kopott nadrág, lyukas kalap,
Átkandikál rajta a nap.
Bocskor is van, de nincs talpa,
A vén huszár mégis nyalka.
Hátán egy rongyos tarisznya,
Üres az is, semmi haszna. –

Aztán a torka is száradt
Éhezik is, el is fáradt…
Hányszor mondták neki: «Apám!
Ritkolja be kend paripám.»
Több ott a ló, mint kellene,
Most gyalog jár szegény feje.
Körültekinget meg-megáll
S megint odább ballagdogál –
Egyet búsul – nem búsulna,
Ha paripája megvolna.

szozattovabbacikkhez

Sinka István: Adtál neki érte tetőt

Szegény kicsi ángyom-asszony,
hogy Krisztus előtt könnyet fakasszon,
jó pár mérföldet ment maga.
Hajnalban indult, s panaszkodott,
hogy nincsen lova, se szamara,
de hite azért így is ragyog
s Isten elé viszi gyalog.

A bihari táj, ha szürke volt,
világított neki a hold.
S az Úr juha, ő a bárány,
kontyát ringatva erre-arra,
a tündöklő pusztán át járván,
már jó élemedett korban,
fáradtan járt az őszi porban.

szozattovabbacikkhez

Zsabka Kálmán: Hontalanok

Hontalan bitangok lettünk mi szegények,
Dicső, nagy harcokban lerongyolt vitézek.
Nincs már nekünk semmink, sem házunk, sem tanyánk,
Sem könnyező szülénk, sem elhagyott aránk,
Szép, viruló hazánk.

Futó széllel megyünk ki a nagyvilágnak,
Csapzottan, megtörve országút porának,
Új hazát keresni idegen tájakon,
Néma megnyugvással vértelen ajakon.
Szomorú ajakon.

Kísértő emlék lesz a múltak sok árnya:
Árpád és Szent László, Hunyadi s barátja:
A vitéz Kapisztrán, Rákóczi, Vak Bottyán…
Kóbor szél csavarog a nagy hősök sírján,
Azokon úgy sírván.

szozattovabbacikkhez

Vitéz Hábel György: Mi magyarok, csehek, szlovákok és ruszinok

Mire ez az ötödik kiadás megjelenik, átléptem életem 93. évéből a 94.-be. A hatodik kiadást aligha én fogom irányítani. Engedtessék meg tehát, hogy kiegészítsem Balassa Zoltán: Két nemzet a Kárpát-medencében, A szlovákok történelme című kitűnő művét. A Felvidéken születtem 1922-ben, csehszlovák uralom alatt. Hatéves koromban, 1928-ban a kiutasított szüleimhez költöztem. 1939-ben visszatértünk. 1945-ben a szüleimet újból kiutasították. Hadifogságból fél év múlva hazatérve engem is kiutasítottak a szlovákok, de azért gyakran visszajárok, és ismerem ennek az új országnak politikai, történelmi és gazdasági eseményeit. Aki a középkori Magyarország városait és falvait meg szeretné ismerni, az gyakran látogasson el a mai Szlovákiába, mert ezt az országrészt megkímélte a török megszállás és pusztítás. A törökök Érsekújvárig, Léváig és Fülekig jutottak el, ott is csak rövid ideig tartózkodtak.

szozattovabbacikkhez

Lukács György [alias Georg Löwinger] filozófus, a rombolás apostola

21492 lukacs gyorgy    Lukács György, alias Georg Löwinger (1885-1971), életének két, rövid ideig tartó időszakában töltött be felelős pozíciót magyar kormányban. Első ízben 1919-ben, a Kun Béla féle Tanácsköztársaság idején nemcsak politikai biztos volt az ötödik Vörös Hadosztálynál, hanem közoktatásügyi népbiztos is. Majd 1956-ban, a Petőfi Kör és a Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjaként oktatásügyi miniszter lett a Nagy Imre által vezetett kormányban.

    Mégis, a magyar kulturális életre ható leghatározottabb és legfertőzőbb beavatkozása Löwinger-Lukácsnak 1945 és 1946 között történt, miután visszatárt Magyarországra; tagja lett a Tudományos Akadémiának, és kinevezték a filozófia és esztétika professzorának a budapesti Egyetemen.

szozattovabbacikkhez

Berde Mária: A kereszt előtt

Valaki egyszer Krisztusa elébe
Ily szókkal járult imádság helyébe:

„Uram. Én értem, mit üzen a péntek:
Imádkozni értük, kik nékünk vétnek.

Tudom, mit mond a bűnösasszony-példa:
Fölemelni, ki elesett, ki céda.

S hogy ördöngösből istenest csináltál,
Hogy kődobónak kenyeret kínáltál…

– És ládd Uram, én felvettem a vértet,
Mely a te gúnyád és harcoltam érted.

A kővel szemben kenyérrel kiálltam,
És méregért piros vérem kínáltam.

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza: Térjetek meg

Térjetek meg
És szeressetek.
Elnyel mindeneket a hőség
És csak Istené a dicsőség.

                        1917. VI. 15.

Magyari Lajos: Újmagyar Mária-siralom

„Valék siralom tudatlan.
Siralomtól süppedek,
Bűntől aszok, epedek.”

Istenünk, ha e földre letekintesz,
hová leküldted egyszülött fiad,
hogy üzenje meg végtelen kegyelmed,
most látva lássad, hogy miként vigad
újra az álság: hadai gyűlnek,
kufárok verik föl a templomod,
a jók között gonoszok elvegyülnek,
Törvényed ellen készülnek torok.

szozattovabbacikkhez

Olosz Lajos: Pietás

A cédrus szálfából kihúzták a sötétkék szegeket
es Krisztus félrehajtott fejjel
a borzadó karok közt
lerogyott a keresztfáról
és sebei piroslottak
és koronája lehullt.
Mária sötét leplei közt
leszegte keskeny arcát
és ölében tartotta a halottat,
egyszültött fiát.
Visszarévedt
Istentől követségbe küldött
szeplőtelen szerelmére,
melytől méhe
csodálatos fiat szült.

szozattovabbacikkhez

Reviczky Mária: Önnön bűnével

haditemetoA föld, ó, a föld minidig szörnyű volt:
mindig volt rajta pár tenyérnyi folt.
hol vad dühvel ölte egymást az ember.

De meggyűlölni mégse lehetett:
fölé borult a Te csodás eged
s kék részvéttel az emberhez hajolt.

– S az ember mind-mind mélyebbre merült:
– gyűlöletének nem elég a föld –
harctérré tette a Te egedet,

hová rég gyermekszívvel nézni sem mert.
– Verd meg, Uram! – vagy már vered az embert?
Jajszava már földet-eget betölt.

szozattovabbacikkhez

Tamás Lajos: Jóságom sátora

Jóságom tágas sátorában
Űzöttjei a kínzó gondnak
Gyűlnek a tűzhely melegére
S míg lelkük falán öröm dobolgat,
Tanítom hívő gyermekségre.

Jóságom tágas sátorában
Dacos ifjak s gubbasztó vének
Krisztus-hitem vigaszát isszák
Itt híre sincs az öntő télnek,
Mert az öröklött bűntől tiszták.

Ez ősi bűn a bánat-átok,
Mely gyűlölséget vet s arat.
Ó jóságnak égi sátra,
Meg ne görnyedj a súly alatt
Mit rád nyilaz a rosszak vádja.

szozattovabbacikkhez

Alföldi Géza: Temetők népe

Mi a temetők népe vagyunk.
Csak a sírok ezre között
Érezzük jól és otthon magunk.

Az élőket mi kutyába vesszük,
Az alkotókba belerúgunk.
De ha meghalt, sírja fölé
Mea-culpázva odahullunk.

Az élő Krisztus itt sosem kellett:
Csak a halott Isten s a keresztek.

Mi az élőket csak szidni tudjuk,
Akármit tett, gyúrni, gyalázni,
De a halottakat fölénk emeltük,
Szoborba öntettük, s tudtuk imádni…

Ásgúthy Erzsébet: Csatatér

A tar mezőn halotti csend honol.

asguthyhozHadúr, mi lesz?
    Itten nem nyílik tavasz?
    A vérrel áztatott föld zsírosabb:
    mért nem nő rajta
    se virág, se gaz?

Hadúr, mi ez?
    Mér riadoz rügyek közt a rigó,
    mikor már dalra feni
    csőrét épen:
    mert eltörött kürt
    sír a réten?

szozattovabbacikkhez

Bodor Aladár: A hallgató magyar

Túl új határ sorompóján,
Könnytül sósabb új kenyéren
S fojtott hosszú alkoholján
Nevelkedik a testvérem,
A hallgató, új magyar.

A mi fajtánk, de lórulszállt,
Nem a régi, boros, szájas,
Nem kurjantja fel az utcát,
Át nem látszó szeme száraz,
Föld alá néz s hallgatóz.

Ős gyökérről alattomban
Jött messzire bujtott sarja,
Mozgásában új titok van,
S ajkán belül marad hangja,
Jaj, hozzánk már szava sincs.

szozattovabbacikkhez

Gyóni Géza: Magyar rónán

Kalászos mezőkön kaszát kalapálnak…
Kalász érésére kisajtolt magyarok
De nehezen várnak; de nehezen várnak…

Búsult öreg magyar az Egeknek mondja:
„Magyarok Istene, immár fölségednek
Lesz-e miránk gondja? lesz-e miránk gondja?”

Sasmadár repül a rónákon keresztül –
Sárga kalásztenger valami szellőtől
Susogva megrezdül, - susogva megrezdül…

S hogy a suttogó hang mind erősbre válik,
Tisztán hallja immár: „Csak a jogod mellett
Állj meg mindhalálig, állj meg mind halálig!”

                                               1906. jún. 24.

Végvári [Reményik Sándor]: Magyarok mindenütt

turulMagyarok mindenütt a végeken,
E csikorgó, vad téli éjeken,

Kiknek nincs takarótok, vértetek:
Csillagokra gyakran nézzetek!

Úgy nézzetek a csillagokra, bátor
Szívvel, mint hajdan a rab prédikátor

Kemény gályapadokon, láncok között. –
Mert íme, nincs már, ami összeköt

Egymással minket, csak a csillagok.
Fényök, mint Etelközben, úgy ragyog.

De ködön át, de szemfödélen át,
Vajon ma merre mutat új hazát?

szozattovabbacikkhez

Zempléni Árpád: Örök magyar

Ha minket is elfú a sors zivatar
Nem lesz az Istennek soha több magyarja.

Oh, honnan térnek vissza a nagy elmék?
Kitől öröklik bölcsességöket?
Múltból, amelyről nem tud már az emlék,
Ősöktől, kiknek rég nyomuk veszett.
Évezrek jőnek s évezrek suhannak,
Az emberiség nő, fogy, vesztegel;
Oly nemzet, melynek lángelméi vannak,
Nagy múltat élt már és nem veszhet el.

Romolhatatlan, – mint arany a sárban, –
A nemzetek lelkében ami nagy;
Sőt egyre nő, mint a korall az árban…
Ily vertarany szirt nemzetem, te vagy!
Szegény tudós ábrándohók meséje,
Költők sejtése, mind valóra vált;
Izzadt az ásó, – nyílt a sírok éje, –
És Babilonban szittya őst talált.

szozattovabbacikkhez

Árpás Károly: Élettapasztalatom

Az 1988-1989-es tanévben a korabeli szabályoknak megfelelve szeptembertől májusig a 2/A osztályfőnökeként meglátogattam a szülőket.

Megismerkedtem az USA Kalifornia államában élő Szabó Szilárddal, ugyanis a felesége Szegedre költözött, és itt nevelte a csecsemőket. Ő viszont San Francisco peremén Oaklandban élt.

    Mivel Judit gyermeke a kéttannyelvű Deák Ferenc Gimnázium angolos osztályába járt, ezért felkért minket, hogy vigyünk diákokat hozzá.

szozattovabbacikkhez

Büki Attila: IMA

Hova vezettek csillagi törmelékeid
elmentem Uram akaratod szerint
hogy írjak és fessek élők között
- jómagam holtan – földi műhelyedben
Uram megadatott só kenyér
szenvedély és gyötrelem
a látomások hattyús mezejéhez
Egyező volt akaratoddal Uram
szándékom szerint amit tettem
hisz csúszkáltattál óriás jégpáncélodon
meghasadt nádszálak között
Hajoltam Uram napra-nap
szakállas lelkek szívhangjával
mintha mázsás súlyokat emelnék

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang 
szozat a tiszta hang szozat a tiszta hang
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf