R. Berde Mária: Terem az ember

– A Kacsó Sándorok fajtájának –

Van egy furcsa parasztmondás:
Divatlan már, ókeletű:
Hogy terem az ember, akár
Juhászbundában a tetű,
Nincsen őse, családfája,
Első léptét nem ügyelték,
Nem jegyezték gügyögését,
Bölcsőjét is feltüzelték.

Nem, hogy rá nem számítottál,
De nem is számoltál véle.
Hiszen hírét nem hallottad,
Nem is tudtad: hahogy él-e.
Verset hozzá sohsem írtak,
Kinek se volt kiszemeltje,
Lovat, polcot alá nem tolt
Senki, pajzsra se emelte.

szozattovabbacikkhez

Rab Zsuzsa: Első világháborús emlékművek

Dulce 1914  et decorum est
pro Patris mori… 1918

Édes dicsőséges
meghalni hazánkért…

habemlAz a sok csorba homokkő-vitéz,
aki a faluk főterén
egy tyúkkaparta virágágyra néz!
Előttük árvácska meg papsajt…
Mind Rozi néni, János bácsi apja.

Van, akit lankadt angyal ölel fel,
arra néz fel golgotás szemmel,
a másik, szuronyt szögezve előre,
kinéz a marhalegelőre,
a harmadik meg térdre esve
számlálgatja a kondát
minden este.

szozattovabbacikkhez

Salamon Ernő: Üdvözlet hazatéréskor

Ne ugassatok telepi kutyák,
melengessetek most már gyári rétek,
elmúlt a gyötrő, ifjú szomjúság,
csavargásomból megtértem közétek.

Köszöntlek rönktér! Nagy erdei fák
hamvas húsa, kifosztottan az ágtól!
Városinak oly idegen világ,
de én nekem menedék e világból!

Zengj cirkula, búgj gatter, hollá, hollá,
pendülj le most, nyújtózz álmos anyagtér!
Szerszámműhely! csengess és dúdolj rá!
Ezért jöttem vissza, a régi hangért!

Jó barátom, szeles barna mező,
eső hozója, napfény hordozója,
villámok ágya, ködökbevesző
őszi tér, téli hó jó ringatója

szozattovabbacikkhez

Szombati-Szabó István: Jób

jobElveszett minden: vagyon, múlt, öröm,
Vígság, dicsőség, jövő, gyermek, élet,
Csak én maradtam s bánatom, hogy élek,

A boldog voltból csak jajszóm enyém,
S egy koldusbot tán, mit ha felveszek:
Botorkálva a sírig elvezet.

S ki most sebgenny és könnytócsában ül,
És jajveszéklőn önmagára búsul:
Én vagyok én: Jób, a tegnapi dús úr.

A verő Isten bolydult gerjedelme
Dali testemre varból varrt ruhát:
De e sebeknél selyem sincs puhább.

szozattovabbacikkhez

Mindszenty József: Segítse a magyar a magyart!

    Budapest, 1945. november 18.

    Kedves Fiaim és Leányaim!

1291-ben III. Endre királyunk 80 000 fegyveressel Nyugatra vonult. Nem kezdett harcot, csak felszólította a hódítót követei útján, adja vissza a magyar területeket. Ez nem történt meg. Ekkor elindult a Lajta és Bécs közt a terület pusztítására, foglyokat szedtek, a gabonát aratás idején elpusztították. Az ország előkelői nem tudták nézni hat hétnél tovább a pusztulást, keresztülvitték a békekötést. A foglyokat hazaküldték, az éhínség veszélyének véget vetettek. /1/

    Így volt ez régen, nagyon régen.

szozattovabbacikkhez

Kiss Jenő: Mise a Gizella-templomban

Gizella sírja ez? Ő fekszik itt?
A lélek elfullad, majd felsikít.

Mellen ragadja a roppant idő –
hisz ki ne tudná azt: ki volt s ki ő.

Mert volt és van: nem járt le ideje,
évszázadok nyugosznak itt vele…

Nagy kegy számomra, hogy itt állhatok
mindent megőrzőn, mint a századok.

Hiszen a múltunk együtt él velünk,
egy az imánk és egy az énekünk.

szozattovabbacikkhez

Pilinszky János: Ismerem

Ismerem Jézus éjszakáit,
és a bal lator istentelen magányát.
A jótett szelíd mezejét, s a merénylő
elhagyott, üszkös kezét a tett után.

És ismerem a bárány vesztét,
úgy is, mint aki veszkődve topog
halálos esése előtt,
és úgy is, mint aki hitével
a meleg belsőt keresi.

zaroko

Szabó Ferenc: Hajnali mise

Pierre Teilhard de Chardin 660x350 1421748200

Teilhard emlékének

Az álom tengeréből megszületve
óriás hegyeken átrepülve
szikrázó havas csúcson
ember-előtti csöndben
ostyaként felmutatom
a fénylő napkorongot

2002. szeptember

Tamás Lajos: Az örök álom

A lelkem fényes, szent kehely
Telve a jóság italával
S ha beszélgetek a halállal,
A halált is az életért szeretem.

Egy éjszakán úgy jön majd értem,
Mint céljaim teljesedése;
A pályámat híven kimérve
Ölébe vesz és kisdedként elaltat.

Pillámra száll az örök álom,
Miből indultam, visszatérek.
Békült szívemben nem lesz vétek,
Mert kő helyett kenyeret adtam.

szozattovabbacikkhez

Túrmezei Erzsébet: A Wittenbergi oltárkép előtt

Turisták belépnek, kimennek…
Századok belépnek, kimennek…
Szép ősi templom, wittenbergi.
tmp38Új meg új gyülekezet zengi
dicséretét az Úristennek.

Messziről jött magyar zarándok,
áhítattal én is megállok.
Kőbe, színekbe dermedt zsoltárt,
gót íveket és szárnyasoltárt
csendesen sorra megcsodálok.

szozattovabbacikkhez

Wimberger Anna: Most elpihentél drága föld…

Most elpihentél drága föld,
te óriás, kerekded, barna emlő,
mit szívtak millió éhes életszájak.
Most elfordult szent szeretőd a nap,
az osztó nagy násztokba belefáradt.
Most egyedül vagy, barna bús magad,
csak szíved mélyén szent, melengő lázak,
s öledbe bújik minden kis csíra állat,
s az öled ringat ezer jövős álmat.

szozattovabbacikkhez

Csighy Sándor: Népem szószólója vagyok

magyar cimer 01 copyNe bántsátok az én népem,
ne bántsátok az én fajtám,
mert nem kiált fájdalmában,
a bú ott sír néma ajkán.

Nem látjátok mint hull könnye,
mint hull verítéke, vére,
hová elleni szegezték:
ezeréves keresztjére?

Ne haragudj Uram érte,
hogy sajnálom ezt a népet!
Nemzetem is úgy szeretem,
mint ahogy szeretlek Téged.

szozattovabbacikkhez

Dr. Ölvedi László: Futóhomok

Mint kavicsozó balga gyermek,
Úgy építünk, tudóhomokra.
Nem gyökérzik itt a mélybe,
Sudár fává nem szökik soha
Merész ábrándok törpe bokra.

Görnyedve kúszik lent a porban,
Betemeti a barna számum.
Megdermed, ha nemere suhog.
Hazug leplével betakarja
Puha, csillogó homokburok…

szozattovabbacikkhez

Merényi Gyula: Eljövendő nótás magyarság

Fekete sorsok szirtjei között
Zúgató, rangos vér, bús, beteg
Szilajjal sodró patakok
S rajt örök nótát őrlő kínais
Imamalom: a kedvetek.

Már azóv nyarában is álltak
S buzgó nóták piros malasztját
Azótás életekben őrizik
Mind dalolóbban, a véretek mennél
Feketébb bánatok dagasztják.

szozattovabbacikkhez

Reményik Sándor: Nébó hegyén

Népem, hanyatló, hulló nemzedék,
Nébó hegyére vezet föl az Úr
És megmutatja nekünk Kánaánt;
Az ígéret és szabadság földjét,
Az ősi földet csorbítatlanul,
A visszanyert hazát.

Képet varázsol elénk, ködvilágot,
Mely egykor valósággá tömörül;

szozattovabbacikkhez

Tamás Lajos: Harcom a szavakkal

gyokerSokszor birkózom a szavakkal,
S a legtöbb harcban vesztes lelkem,
Mert hajnal-szőtte vízióim:
Testté válni másokban, szebben, –
Oly ritka mámor.

A szó erős, vagy lelkem gyenge?
Én mindenem a szónak adtam,
A vágyódásom, küszködésem
Visszhangja ott zeng a szavakban,
Visszhangra ismét választ kérve.

szozattovabbacikkhez

Túrmezei Erzsébet: Három üzenet idegenbe szakadó magyaroknak

Életed és bilincseid

Ha sorsod, hogy magyar vagy,
büntetlen el nem vetheted!
Ne gondold magadat vándormadárnak!
Fa vagy, s az Isten ide ültetett.

A fák nem kelnek útra,
ha esőtlen a nyár, vagy zord a tél.
Kiállják. Várnak esőt és tavaszt.
Életük és bilincsük a gyökér.

szozattovabbacikkhez

Herczeg Ferenc: Mozduljon meg az ország

Érthető, hogy a magyar közvélemény még mindig a Flandin-féle béketerv lesújtó hatása alatt áll. A francia külügyminiszter ijesztő ötlete, mely huszonöt esztendőre lehetetlenné kíván tenni Európában minden békés fejlődést, egy negyedszázadra meg akar állítani minden európai óramutatót: egyenesen és kizárólag Magyarország ellen irányul. Nem egyéb az, mint kísérlet a trianoni békeszerződés könyörtelen megmerevítésére és megszigorítására. Óvatossági rendszabály, nehogy a magyar nemzet valahogyan mégis kikeljen a kriptából, hova eleven testtel befalazták.

    A többi „legyőzöttek” már önhatalmúlag úgy változtatták meg a rájuk kényszerített szerződéseket, ahogyan jónak látták.

szozattovabbacikkhez

Orpeus / Felvidék/: A magyar költő hivatása

Gondviselésszerű a magyar költő hivatása!
   A tengernyi szenvedéssel, de csak kevés örömmel átszőtt, becsülettel végigküzdött, dicsőséges múltunk fényes tanúságtétel a bennünket el nem hagyó, sorsunkat szeretettel féltő gondviselés mellett. Amidőn a gyötrő megpróbáltatások vihara legjobban tombolt felettünk, amidőn sötét kárpit ereszkedett mindenre, amiért hősies kitartással annyi életet és vért áldoztunk, úgyhogy az örvényszélén támolyogva, már-már veszve láttuk legdrágább kincsünket, jövőnket is, – akkor megszánt bennünket az isteni mindenhatóság: életet támasztott vérünkből, költőt adott, hogy a vak sötétséget fölverje riadó szavával, s bizakodó hittel hintse szerteszét a remény aranyugarait.

szozattovabbacikkhez

Baka István: Gecsemáné

Már évek óta csak búcsúzkodom
S még mindig itt vagyok tréfálsz velem
Hogy annál jobban megalázz Uram
Te azt hiszed hogy végül elhiszem
Meg sem halok s megint nyugodtan alszom
És akkor de csak akkor ujjaid
Egyetlen pöccenésével a férgek
Közé parancsolsz hát nem hát nem hát nem
Nem ejtesz át ily könnyen a bőröndöm
Becsomagolva és lezárva áll az
Ajtóm előtt rég útra kész vagyok

gecsemane

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang konferencia 20190921 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf