Faludi Ferenc: Az Úr Jézushoz

Jézus, szívem szép szerelem,
Az én lelkem gerjedelme
     Buzgón szeret tégedet;
Nem azért, hogy üdvözüljön,
Tűzre, kínra ne kerüljön:
     Másként szeret tégedet.

szozattovabbacikkhez

Harsányi Lajos: Vers az égi asszonyhoz

Most kell elmondanom,
mit eddig még nem mondhattam el én,
de lefutott a legszebb hullócsillag:
már túljutottam életem delén.
Elmondom hát, hogy zordon életemnek
Te voltál mindig élő csillaga,
titok voltál, az egyetlen öröm,
a tiszta szerelem maga.

szozattovabbacikkhez

Mécs László: De profundis!

Nem csodálom, hogy már ebbe annyi ember beleőrült,
felüvöltött, mint a holdra bús kutyák és ordított!
Tenderfenék rabja vagy te, tenger tornyosul terajtad:
éjnél éjebb ismeretlen, rejtély, rébusz és titok!

Világító halak úsznak, kagylók a magasban,
mondod: Nap, Hold, mondod: bolygók, mondod: csillag-ezrek.
Világítsz a tudománnyal, világítsz a vallásoddal,
s áll a vak, süket sötétség, s önmagad sem ismered!

szozattovabbacikkhez

Rab Zsuzsa: Miatyánk

Mi Atyánk! Ki vagy a mennyekben!

Ott vagy, igen, de jönnél egyszer le a földre, lépdelnél végig közöttünk, lehelne rád nyirkos kapuboltok szemétszaga, néznél be udvari ablakokon a szobákba, ahol feldöntött pálinkásüvegek közt egy pontra merednek az asszonyok!

Szenteltessék meg a te neved!

Mindenható vagy, add hát, hogy megszenteltessék az ember neve is. Gyarlónak, halandónak ítélted, azért volt neki mindegy, mit cselekszik a földön.

szozattovabbacikkhez

Agyagfalvi Hegyi István: Levél Amerikába

Magyar testvérem, túl az Óceánon,
a préri síkján, vagy a bánya mélyén:
visszahoz-e úgy néhanap az álom?
Látod-e még a hármas hegy keresztjét,
s jársz-e olykor a négy folyó vidékén?…

szozattovabbacikkhez

Arany János: Rendületlenül

Hallottad a szót: „rendületlenül –„
Midőn fölzengi myriád ajak
S a millió szív egy dalon hevül,
Egy lángviharban összecsapzanak?…
Oh, értsd is a szót és könnyelmű szájon
Merő szokássá szent imád ne váljon!

szozattovabbacikkhez

Bella István: Halotti beszéd

           néhai Bella István
           karpaszományos honvéd
           sírtalan sírja fölött

Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz!
Ha elsírjuk róla a havat, ha a földet
elhányjuk róla, talán találunk
kardbordát, csontsípot, csigolyagyöngyet,
talán találunk a szíve helyén
Északi Fényt, s fekete csöndet.

szozattovabbacikkhez

Buda Ferenc: Himnusz haza

           Füziéknek: Áginak és Lacinak szeretettel

Homok-haza Szíkföld-haza
múltam és jövőm halmaza

édes gyümölccsel éltető
aszú füvön tengődtető

Köröskörül kinyílt egek
hová legyek mivé legyek

hátul pogány s pogány elől
jobbról Bizánc Bécs balfelől

szozattovabbacikkhez

Döbrentei Kornél: Betilthatatlan szívdobogás

Gondoltad-é, Petőfi Sándor, ott ahol délibáb lódít
csillagpályára négyökrös szekért, el így iramlik az élet
gondoltad volna-é, mikor a héjjasfalvi magaslaton
búcsúzóul még odalegyintettél a vakondok-bundájú
Napnak, tenyeredről visszahőköl a fény s ma is vakít,
a foncsorig bölcsek a tükrök, akár a disznóólak
kátránypapír tetői a Noét aggasztó esőben,
mely feketeszárú, mint a cseresznye, ám magja jég,
és a szégyennél orcaragyásítóan elevenebb –,

szozattovabbacikkhez

Móricz Zsigmond: Kesergő

Balkarom keletre, jobbkarom nyugatra,
szegény, fáradt lábaim déli sárban áznak,
megtöretett bús fejem az északi kopáron:
földre teríttettem, gázoljatok rajtam!

Nem hogy vérem hullott, nem hogy kimerültem,
nem tudatlanságból, koldus nyomoromból,
nem gonoszságnak miá buktam el esetten,
nem éltem fogyott el: de a becsületem!

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Magyarnak születtem

                                 Magyar vagyok; Petőfi

Magyarnak születtem. Bölcsőm puha fája,
Édesanyám keble azzá ringatott;
Érzés ez: hatalmas, mint a tenger árja,
S mint gyöngyöző vízcsöpp, oly tisztán ragyog.
Napfényben a vízcsöpp szivárványszínt játszik,
Éppúgy ez az érzés szívem rejtekén:
Lelkes büszkeségtől könnyhullató gyászig
Ezer változatját mind átérzem én.

szozattovabbacikkhez

Sulyok Vince: Hazád és anyanyelved

    Mi történik a nyelvvel,
a másik életből hozottal,
az anyanyelvvel,
mi történik vele évtizedek
során az idegenben,
hol ellene létezik minden,
támadja, ostromolja, rontja
minden órában rádió,
tévé, újság, reklámszöveg

szozattovabbacikkhez

Tornai József: A nemzet szelleme

A szuvasfog-várköveken ül,
pályaudvari bőröndökön,
kunhalmok gazában, szeméből lovasok portyáznak szét a vályogviskók közé,
fakéményes, homok-esős faluk közé, tűz agyarai közt ropogó padlódeszkákon át,
poros állomások állatábrákkal televésett fapadjain alszik, vonatok fölhasított ülésein issza a pálinkát, csattintja ki a bicskáját,
földrajzkönyvek, történelemkönyvek fölött bámul: hova lett ez a nagy ország, hova a Budavárból háromezer dereglyével vitt drágakő, nyakék, búza, erő, nekiszabadulás:
Az önismeret tüzes-trónján ül,
öncsalás tükörgömbjében,

szozattovabbacikkhez

Vas István: Branyiszkó

Hagyd már, öregem, ezt a léhaságot,
Hogy az élet értelmetlen, a halál
Átjárja minden sejtjeit.
Hagyd a homályt a boldog taknyosokra!
Ha ötven éves elmúlt már az ember,
van oka félni a lefokozástól,
A sötétedés könnyű fényűzését
Többé nem engedheti meg magának,
Hanem csak nevet, sokszor, hangosan,
Ha megtudja, hogy a halál hada
A havas tetőn már gyűlik ellene,

szozattovabbacikkhez

vitéz Somogyvári Gyula: Panaszkodnak a magyar szelek

Hópihékké fagytak az Isten könnyei,
csavargó varjú száll szürke fellegekben,
messziről jött szelek bús, haragos szárnya
veri, kopogtatja ablakom szüntelen…

Felsivít a kémény, mint égő boszorkány,
pörög a rézkakas vármegyeház tornyán,
nyugatról, keletről vad viharok jönnek
s mint a száműzöttek sírnak, könyörögnek.

szozattovabbacikkhez

Vörösmarty Mihály: Szózat

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned halnod kell.

szozattovabbacikkhez

Bágyoni Szabó István: Egy XXI. századi költőtáborhoz

                                Árkossy István
                                Ady-vers illusztrációjára

Álmatlan idők
a versrefogható szegénylegények hada fölött.
Koponyájukban ármánykodó szél,
zsebükben vámoló napfény.
Nincs gyermeki halihó,
szerelem-maradék legalább.
Pirulni kényszerül, ki hazára gondol.
Csak a keserves puszta.

szozattovabbacikkhez

Czegő Zoltán: Nosztalgia

Csak ülsz a víz mellett, sárszínű
csonka lombokon babrálva.
Mire gondolsz?
    - Magról növesztett a tövében
    s aztán kiszáradt
    kölyökkorom büszke diófája.

Hónapok óta nem írtál semmit;
mondd;
nem hiányzik a szavak zenéje?
    - Egy asszony ment át
    a gesztenyék alatt,
    mint a nap,
    úgy nézett a fia fejére.

Gittai István: Pipacs

És megjelenik a pipacs, hozza a búzatáblát, 
a kéken égő pacsirtát. Ő maga az útszélen 
színtelen. 
És első szavam: hol hagytad fenséges 
bíborszíned? 
És felel ő: lám, csak kelléknek szánsz, színem 
hatalmára vágysz, s a beteljesülésért 
mindent elkövetsz, hogy kedélyed virulni lássék; 
engem megidéztél, és jöttem én, a vihartúlélte 
pipacs: gyökérrel, szárral, levéllel. 

Paizs Tibor: Szemek

Ti szemek, 
kulcslyukon ki-be járók,  
kiváncsi kukucskálók,  
milyen a ti szerelmetek? 

Ti szemek, 
két sámáni látnok,  
örök-éhes falánkok, 

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf