Mindszenty József: Bécs Szent István király ünnepén

1974. augusztus 20.

Kedves Magyarjaim!

A hagyományos augusztus 20-án ünnepeljük Szent István királyunkat, az ezeréves történelemnek legnagyobb magyarját és a mi szent hitünk térítő apostolát.
Amikor ezt megállapítjuk, nem szabad felednünk azt, hogy az emigrációnak, a nagy kísértésnek az idején propaganda folyik, különösen az Újvilágba, Szent Istvánunknak az alakjával szemben. Hibáztatják azért, hogy a turáni és a szumír pogányságot elhagyta és a magyarok felvették éppen annak a Nyugatnak a kereszténységét, amely olyan nem szépen viselkedett az őt is védő keresztény magyarsággal szemben a tatár, a török időkben és a jelen harmadik keleti áramlattal, a bolsevizmussal szemben.

szozattovabbacikkhez

Gáspár Jenő: Gyónás

gyontatoVan úgy, hogy jönnek gonosz órák,
Száz nyelvük van és csókjuk éget,
S mint a kísértő Krisztus bércén,
Elém tárják a messzeséget.
Kincset görgetnek, tenger tárul,
Hattyúk vonják az aranybárkát,
Vagy napsugaras, pálmás parton
Felmosolyog egy csipkés árkád.

Van úgy, hogy tudnék énekelni
Én is a bűnről forró ódát,
S piros ajakkal kacagnának
Rímeimben a csókok s rózsák.
Az élet palotát emelne,
Gyémánt küszövén óbor folyna,
S Kirké keze szórna gyöngyöket
A részegeknek sárba, porba.

szozattovabbacikkhez

Környey Paula: Kísértés hegyén

Énbennem minden kínok összefutnak,
Egy nagy keresztút lettem én,
Ami enyém volt: nem enyém;
De jó azoknak, akik élni tudnak.

Énbennem mondhatatlan pusztaság van:
Botránykő lettem és titok,
A sápadt angyal csábított,
Azt mondta: nem üthetem kőbe lábam.

Énbennem éjszakára barnult minden,
Tengernyi kínban elveszek –
Add a kezed! Add a kezed!
Én Messiásom – benned szabad hinnem.

szozattovabbacikkhez

Mentes Mihály: Harmatcsepp és Isten

Szegény sóvárgó, gőgös kicsi ember,
Nem tudod kiinni: olyan nagy a tenger;
Nem tudod fölmérni, azért tagadod,
Pedig rajta ring-reng apró csónakod.

Szemedbe nem fér, csak pár kicsi hullám,
Mely tart téged, bárkád alá simulván.
Dióhéjcsónakod füttyös szél viszi.
Azt hiszed: te vagy nagy s a tenger kicsi.

Ha szilaj kedvében olykor háborog,
Zsarnok-haraggal megkorbácsolod
S ha megkíméli apró életed,
Magadnak zengesz himnusz éneket.

szozattovabbacikkhez

Pilinszky János: Zsolozsma

Rovarok és gyerekek, most és mindig,
kövek, füvek és állatok
figyelik, figyeljük ahogy
a nap alászáll. Mint Isten halálát
amint a vér kivonul a világból
és végre alhatunk. Igen,
ahogy a semmi ágyat vet, figyeljük
és jónak tartjuk ahogyan
végülis megpihenhetünk.

Élet és Irodalom, 1973. jún. 16.

Szentimrei Jenő: De profundis

Kegyelmednek titkai vannak
Uram,
Mindazok előtt, akiket
Te választottál el magadnak.

Nem jó fürkészni titkaidban
Uram,
S vallatni Téged untalan:
Az mért van úgy s ez mérthogy így van?

Te gyújtottál szívünkben mécset,
Uram,
Ha mégoly pille-lángút is,
Akár egy világító vércsepp.

Csak menni kell vízen-tűzön
Uram,
A láng után, mely nőve nő
S egyszer elönt a fényözön.

szozattovabbacikkhez

Ady Endre: Szép magyar sors

adyNem álldaltak bús bölcsőink körül
Sem bölcsek, sem rokkant királyok,
Mert nekünk senki sem örül.
Magyar életünk kezdtük tétován,
Nem láttunk hét kövér esztendőt,
De minden esztendőnk sovány.
Szorongóknak sohsem adtunk kezet,
Becsméreltük a jóltevőket
S örültünk, ha ki vétkezett.
Valami nagy-nagy Sors, Ok, Cél van itt,
Valami nagy-nagy, ős tanulság,
Amely kis népeket tanít.
Jöttünk, mert hítt a nyugati Vagyon,
De erőnk nincs a küzdelemre
S nyilaktól vérezünk agyon.
S mégis szivesen áldozunk velőt,
Mert tragikusabb és szebb sors nincs
Isten és emberek előtt.
Más fajta nép roboghat tova,
De ily szép, álmos, láncolt fajnál
Poétább faj nem élt soha.

Csighy Sándor: Szabolcsban én is ott vagyok Erdélyben

Innen Szabolcs homokjáról
leng csak feléd lelkem zászlaja.
Ó, messze, nagyon messze vagy…
Mérföldek poros szalagján
végtelen számok jelzik
mily utat kell tenni vágyó
áldó lelkemnek, hogy lássalak.

Nem riasztanak e számok,
nincs távolság, ami tőled
kincses Erdély elválasztana…
Szinte szomorú a halom
szőlőtől kipirult arca,
látva vágyódó szemem havas
homlokodra nézni hasztalan…

szozattovabbacikkhez

R. Berde Mária: Terem az ember

– A Kacsó Sándorok fajtájának –

Van egy furcsa parasztmondás:
Divatlan már, ókeletű:
Hogy terem az ember, akár
Juhászbundában a tetű,
Nincsen őse, családfája,
Első léptét nem ügyelték,
Nem jegyezték gügyögését,
Bölcsőjét is feltüzelték.

Nem, hogy rá nem számítottál,
De nem is számoltál véle.
Hiszen hírét nem hallottad,
Nem is tudtad: hahogy él-e.
Verset hozzá sohsem írtak,
Kinek se volt kiszemeltje,
Lovat, polcot alá nem tolt
Senki, pajzsra se emelte.

szozattovabbacikkhez

Rab Zsuzsa: Első világháborús emlékművek

Dulce 1914  et decorum est
pro Patris mori… 1918

Édes dicsőséges
meghalni hazánkért…

habemlAz a sok csorba homokkő-vitéz,
aki a faluk főterén
egy tyúkkaparta virágágyra néz!
Előttük árvácska meg papsajt…
Mind Rozi néni, János bácsi apja.

Van, akit lankadt angyal ölel fel,
arra néz fel golgotás szemmel,
a másik, szuronyt szögezve előre,
kinéz a marhalegelőre,
a harmadik meg térdre esve
számlálgatja a kondát
minden este.

szozattovabbacikkhez

Salamon Ernő: Üdvözlet hazatéréskor

Ne ugassatok telepi kutyák,
melengessetek most már gyári rétek,
elmúlt a gyötrő, ifjú szomjúság,
csavargásomból megtértem közétek.

Köszöntlek rönktér! Nagy erdei fák
hamvas húsa, kifosztottan az ágtól!
Városinak oly idegen világ,
de én nekem menedék e világból!

Zengj cirkula, búgj gatter, hollá, hollá,
pendülj le most, nyújtózz álmos anyagtér!
Szerszámműhely! csengess és dúdolj rá!
Ezért jöttem vissza, a régi hangért!

Jó barátom, szeles barna mező,
eső hozója, napfény hordozója,
villámok ágya, ködökbevesző
őszi tér, téli hó jó ringatója

szozattovabbacikkhez

Szombati-Szabó István: Jób

jobElveszett minden: vagyon, múlt, öröm,
Vígság, dicsőség, jövő, gyermek, élet,
Csak én maradtam s bánatom, hogy élek,

A boldog voltból csak jajszóm enyém,
S egy koldusbot tán, mit ha felveszek:
Botorkálva a sírig elvezet.

S ki most sebgenny és könnytócsában ül,
És jajveszéklőn önmagára búsul:
Én vagyok én: Jób, a tegnapi dús úr.

A verő Isten bolydult gerjedelme
Dali testemre varból varrt ruhát:
De e sebeknél selyem sincs puhább.

szozattovabbacikkhez

Mindszenty József: Segítse a magyar a magyart!

    Budapest, 1945. november 18.

    Kedves Fiaim és Leányaim!

1291-ben III. Endre királyunk 80 000 fegyveressel Nyugatra vonult. Nem kezdett harcot, csak felszólította a hódítót követei útján, adja vissza a magyar területeket. Ez nem történt meg. Ekkor elindult a Lajta és Bécs közt a terület pusztítására, foglyokat szedtek, a gabonát aratás idején elpusztították. Az ország előkelői nem tudták nézni hat hétnél tovább a pusztulást, keresztülvitték a békekötést. A foglyokat hazaküldték, az éhínség veszélyének véget vetettek. /1/

    Így volt ez régen, nagyon régen.

szozattovabbacikkhez

Kiss Jenő: Mise a Gizella-templomban

Gizella sírja ez? Ő fekszik itt?
A lélek elfullad, majd felsikít.

Mellen ragadja a roppant idő –
hisz ki ne tudná azt: ki volt s ki ő.

Mert volt és van: nem járt le ideje,
évszázadok nyugosznak itt vele…

Nagy kegy számomra, hogy itt állhatok
mindent megőrzőn, mint a századok.

Hiszen a múltunk együtt él velünk,
egy az imánk és egy az énekünk.

szozattovabbacikkhez

Pilinszky János: Ismerem

Ismerem Jézus éjszakáit,
és a bal lator istentelen magányát.
A jótett szelíd mezejét, s a merénylő
elhagyott, üszkös kezét a tett után.

És ismerem a bárány vesztét,
úgy is, mint aki veszkődve topog
halálos esése előtt,
és úgy is, mint aki hitével
a meleg belsőt keresi.

zaroko

Szabó Ferenc: Hajnali mise

Pierre Teilhard de Chardin 660x350 1421748200

Teilhard emlékének

Az álom tengeréből megszületve
óriás hegyeken átrepülve
szikrázó havas csúcson
ember-előtti csöndben
ostyaként felmutatom
a fénylő napkorongot

2002. szeptember

Tamás Lajos: Az örök álom

A lelkem fényes, szent kehely
Telve a jóság italával
S ha beszélgetek a halállal,
A halált is az életért szeretem.

Egy éjszakán úgy jön majd értem,
Mint céljaim teljesedése;
A pályámat híven kimérve
Ölébe vesz és kisdedként elaltat.

Pillámra száll az örök álom,
Miből indultam, visszatérek.
Békült szívemben nem lesz vétek,
Mert kő helyett kenyeret adtam.

szozattovabbacikkhez

Túrmezei Erzsébet: A Wittenbergi oltárkép előtt

Turisták belépnek, kimennek…
Századok belépnek, kimennek…
Szép ősi templom, wittenbergi.
tmp38Új meg új gyülekezet zengi
dicséretét az Úristennek.

Messziről jött magyar zarándok,
áhítattal én is megállok.
Kőbe, színekbe dermedt zsoltárt,
gót íveket és szárnyasoltárt
csendesen sorra megcsodálok.

szozattovabbacikkhez

Wimberger Anna: Most elpihentél drága föld…

Most elpihentél drága föld,
te óriás, kerekded, barna emlő,
mit szívtak millió éhes életszájak.
Most elfordult szent szeretőd a nap,
az osztó nagy násztokba belefáradt.
Most egyedül vagy, barna bús magad,
csak szíved mélyén szent, melengő lázak,
s öledbe bújik minden kis csíra állat,
s az öled ringat ezer jövős álmat.

szozattovabbacikkhez

Csighy Sándor: Népem szószólója vagyok

magyar cimer 01 copyNe bántsátok az én népem,
ne bántsátok az én fajtám,
mert nem kiált fájdalmában,
a bú ott sír néma ajkán.

Nem látjátok mint hull könnye,
mint hull verítéke, vére,
hová elleni szegezték:
ezeréves keresztjére?

Ne haragudj Uram érte,
hogy sajnálom ezt a népet!
Nemzetem is úgy szeretem,
mint ahogy szeretlek Téged.

szozattovabbacikkhez

szozattv

 
 
Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf