Szávay Gyula: Zászlóavatásra

Babért kezünkbe! Fonjuk hervadatlan
    Koszorújával zászlónkat körül.
Hívjuk a múltat s e nagy pillanatban
    Állítsuk a jelennek tükörül!
Szemünk fényétől csillog tiszta lapja,
    S amint a képet lelkünk visszakapja.
Pillánkon néma, hű feleletül –
    Örömnek, búnak testvérkönnye ül.

Legyen irántad érzésünk leróva,
    Te fényben úszó, szelíd arcú múlt,
Melyben e drága, büszke lobogóra
    A szenteltvíznek esőcseppje hullt;
Tengelyei e világ szekerének
    Ti voltatok, akkor: polgárerények!
Azóta gőz és villám született,
    De sírba szállt sok régi szeretet…

Itt voltál, zászló apáink kezében,
    Ha összetartás kellett, hogy legyen.
Itt lobogtál mindig komoly-kevélyen,
    Istendicsérő ünnepségeken.
Mi, gyermekek, vártuk örömben égve,
    Hogy hozzányúlnunk szabad lesz-e végre?
S búcsút tőled könnyek közt vettenek
    A sírbatérő megtért öregek.

Borult az ég. A küzdelmek világa
    Sötét felhőkkel ránknehezedett.
Belévegyültünk izgalmas zajába
    S te vitted, zászló, harcba népedet.
Óh nagy harctér a mindennapi Élet,
    Harcolva véle, hány hős semmivé lett?
S a győzteseknek mi a pályabér?
    Küzdés, önérzet – és száraz kenyér!

Mi büszke zászlónk, féltett szép ereklyénk,
    Vezess előre új félszázadig,
Örömünk, búnak, melyben téged felednénk
    E nagy időn sem találkozhatik.
Lelkünkbe példák tanítása mellett
    Az egyetértés szellemét lehelled,
S az egyetértés köztünk megleszen:
    Hogy lengedezhess dicsőségesen! 

szozattv


szozat a tiszta hang csurkaszentmihályi Egy az Isten 1117 Fényességes csillagok 1124 bevonulás A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf