Őstörténet - másképpen

Jóna Dávid írása

Nem kell attól megijedni, ha az itt olvasott újabb kutatási eredményeim új történeti következtetést készítenek elő. Szeretnék hozzájárulni a tisztán látáshoz. A magam módján. Vágjunk bele! A "hun hon hun van?"alapkérdés vizsgálatát egy újfajta megközelítéssel igyekszem érthetővé tenni. És ezt éppen úgy a nyelvészettel teszem, mint a finnugor elmélet hívői, követői.
A lovas nomád életmódot folytató eleink nem használtak bonyolult szóösszetételeket, hiszen jobbára  lovon ülve kommunikáltak. Gyakorlati vizsgálatok igazolták, hogy lovagolva egy szótagos szavakkal lehet leginkább kommunikálni. Tessék csak kipróbálni! A hun hon hun van tehát autentikus ősnyelvi kérdés...
A genetikai vizsgálatok igazolják, hogy Európa őslakosai a magyarok és a baszkok voltak.

szozattovabbacikkhez

Alföldi Géza: Pajtás a hitet el ne add!

Pajtás, a sorsunk fojtogat,
a hited azért fel ne add!

Gyűrött az arcod, éhezett,
de ragyog még a két szemed,

a hajad lassan hófehér,
de hangod keményen zenél,

a kezed olykor már remeg,
s ritkul a homlokod felett,

és néha keserű szavad:
a hited azért fel ne add!

Hit nélkül csak az állat él.
Az ember küzd, hisz és remél!

Maradj ember, pajtás, maradj,
a harc elől meg ne szaladj!

szozattovabbacikkhez

Áprily Lajos: Holló a kereszten

Zápor elől futott kocsink.
Fekete felleg-táltosok
zivatart vontattak az égen.
A városvégi szőlőhegy fokán
– mint véres őse egykor Golgotán –
várva, mikor öleli át az est fenn,
magában, feszület nélkül, sötéten
állt a kereszt.
Holló gubbasztott a sötét kereszten.

A holló álmodott:

Tömeg-zúgás indult a hegy tövében.
Valakit hoztak. Annyi bánatot
holló nem látott még ember szemében.
Rikácsoló, kaján szól hullt: „Király!”
És a kereszt megtelt egy szőke testtel.
Karján végigfutott a vér, az omló,
s a szegre-sújtó kalapács nyomán
végigfutott a borzongás a fán –

Nagyot rikoltott s felrebbent a holló.

Dutka Ákos: Az Isten örök és egy egyedül

Az Élet örökké teremni készül,
Az Isten Örök és egy egyedül,
Mi többiek itt lenn egymásra vágyunk,
Vérünkben az örök láz hegedül.

Hogy holnap eredjen, újra szülessen
Ezer új jármos, szenvedő szolga,
Kínokra, csókra, elmúlásra,
Ez az Isten örök egy dolga.

Az élet örökké újra fogamzik
S a Halál nevetve egyre arat.
A nagy Isten örök és egy egyedül;
Játszani vélünk néki szabad.

egyazisten

Horváth Béla: Tán Isten ujja

Elektromosság
Nélkül már semmi sincs, figyeld a láng-betűket:
A megfakult eget vidáman ostromozzák
S aztán a fáradt fellegekbe tűnnek.

Nincs már divatja
A csillagnak, nagyon kopott lett és olyan unt már,
De villanyos-körtékkel villogón kirakva,
Világosabb az éj a nappalunknál.

Villany, titokból
Születtél és titokban hamvadsz vissza újra,
Nem látta senki még, a drótokon ki tombol:
Talán vég, talán az Isten ujja.

szozattovabbacikkhez

Kovács András Ferenc: Kiben Máriát dicséri

Mária gondos jó anya
Gabona ringó aranya
Zengjen a zápor kara ma

Mennyei felhők méhese
Zuhogó fényes mély zene
Fájdalom zengő méze te

Kegyelem édes liljoma
Keserű tenger temploma
Isten tüköre rend hona

Szomorú szemem bársonya
Gyöngyös bötűre váltson a
Lélek örök karácsonya

szozattovabbacikkhez

Ölvedi László: Az Isten felé

»Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik, lelkem úgy óhajt ó Uram…«
                                    42. zsoltár

Kereslek zúzott emberszívekben,
halk illatában álmodó virágnak.
Ma még vakság veri két szemem,
de hiszem, hogy egyszer megtalállak.

Magamba szívom szent igéidet
az Írás égő, lendülő szavában;
hűs forrásodra áhítozom
eltikkadva, halálra váltan.

Testem sokszor bálványok rabja lesz,
döbbentő, lázas, új csodákon ámul.
Sűrű vérem gátakat szakít –
s megtagadlak százszor pogányul.

szozattovabbacikkhez

Kannás Alajos: Magyar Golgota

A Golgotáról nem hallottak
a szőke kisfiúra vártak
ki díszes karácsonyfa ágat
visz a mennyekből minden jónak
de egyre késett csak az ablakon
hervadtak el a jégvirágok
az égő város
leheletétől és a nyom
az éjszakában azt jelezte
hogy az a kisfiú is felnőtt
s eljött az idő rózsás felhők
helyett a halálos keresztre

igazsagot

Keresztes Lajos: Tetszhalott

Mint mély álomban alvó,
Ki évek óta alszik,
Kit nem serkent kakasszó,
Olyan vagy, ó magyar nép!

Kriptádba nesz se hallszik,
A pántos cifra ajtót
Hiába tárja sarkig
Új idők friss fuvalma.

Lihegnek még a hajtók,
Kik börtönödbe zártak,
De megtört büszke tarkód
S már új erőre kapnak.

Immár hiába vártad,
Hogy kriptád zára roppan:
Elhulltak mind a bátrak
S árván rabul maradtál.

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Mezítlábas ember

A cipész üzlete előtt
Mezítláb áll egy ember,
Talpa alatt hideg a kő,
Felette a november.
Egy pár bakancson függ szeme,
Nem látnám semmi vétkét,
Ha odaadhatná érte
A lelki üdvösségét.

Nem hull még hó, de itt a tél,
Földtől a felhős égig –
Varjak és fütyülő szelek
Borzasan húznak végig.
Szúró hósziklák esnek majd,
Ránkdől a fehér tenger,
Hóliliomon jár majd a
Kéklábú magyar ember…

Magyar Újság, 1940, november 20.

Tóth Endre: Elhagyott gyár

elhagyottgyarAz elhagyott, néma gyár
a tanyák és a halmok között
mozdulatlan áll.
Kietlen udvarán
térdig ér a csalán.
Riadt károgással szállnak fel
avarjak, ha ember arra megy,
keskeny sínpárja homokba
süppedt és benőtte a gyep.
Kéménye az égre mered,
mint egy felnyújtott
esdeklő emberi kar,
de már alapját ingatja
a sok kiállott vihar.

szozattovabbacikkhez

Wass Albert: Százéves dal az ismeretlen bujdosóról

    Ne várj ma tőlem zengő éneket hősi időkről. Íródeákod tollát utálat és szégyen tartja kötözve. S babonázzák szemét lidérces kerge tüzek.
    Kossuth és Petőfi nevét kívánod hallani tán? Nosza nyisd ki füled: céda ripőkök ma minden útszéli bordély kapujában cégérül rikoltják e szent neveket! Hősök fattya ma minden orozva lopő s a börtönök őre Kossuth nevét hirdeti őse gyanánt.
    Nem testvér, ne várj ma zengő éneket tőlem. E szent neveket én jobban tisztelem annál, semhogy a csürhével együtt üvölteném őket.
    Ám mégis szólok egy hősről. Egy árva vitézről mondok el egyszerű dalt. Nevét nem rótták olimpuszi kőbe a rosszkedvű múzsák. Késő utódok sem fontak babért emléke köré. Jeltelen sírját befújta a szél valahol s az idő belepte mohával.

szozattovabbacikkhez

Zsabka Kálmán: Sorsunk

Én édes, drága, bús hazám, imádott nemzetem,
Olyan szegény vagy, mint a fa ősszel az útfelen.
   És rongyos, tépett, meggyötört,
   Vihartól, vésztől összetört.
Jaj! koldus vagy a koldusabb bitangok küszöbén
És tengődsz alamizsnákon, sírva, akárcsak én.

De nemcsak szegény, árva is, ezerszer árva vagy!
Óh hazám! többé magzatod megnőni sose hagyd,
   Mert lásd, most minden rossz kölyök
   Rongyod cibálva kiröhög,
A nálad nagyobb nyomorék is sárral megdobál
És védőd – senki sincs, csak én… de rám is hull a sár.

szozattovabbacikkhez

Törőcsik Attila: Historiográfia - A történetírás történetisége

az emberiségnek nincsen történelme, csak korlátlan számú történet létezik, amely az emberi élet minden lehetséges aspektusát érinti…”
                                                                                                                                               Karl Popper

Bevezetés

    Ha feltesszük azt a kérdést, hogy mi a történelem, a megkérdezettek túlnyomó többsége azt válaszolja, hogy az emberiség története. Ilyen egyszerű lenne a válasz? Akkor miért látja ugyanazt az eseményt másképpen akár még két ember is, hiszen látszólag magától értetődő, hogy ugyanazt a történést élik át. A legjelentéktelenebb esemény is másként látszik, ha különböző nézőpontból tekintünk rá, ha ifjúként vagy idős, sokat látott emberként észleljük, de kis idő elteltével is más-más emlékképeket csal elő, mint a megtörténtekor, így megint más nyomokat hagy meg bennünk.

szozattovabbacikkhez

Farkas Árpád: Zsoltár

Lekeveredtünk ismét az állatokkal,
és feléd nyújtott tenyerünket
a zápor szögeivel vered át, uram,
és mérgezettek a te zivataraid,
és a te látogatásaid kénnel és kámforral valók.
Állunk ideszegezve hideg szögeidtől,
állunk kétlábra ágaskodva,
állunk dicséretedre.

És hurkásan csurognak alá
tekintetünk ablakain a te vizeid,
alázuhognak
gyermekkorunk könyörgő rétjeire,
csöngős csikaira,
göndör bárányaira,
szelíd füveire,
arany almáira.

zsoltaroskonyv

szozattovabbacikkhez

Kányádi Sándor: Isten háta mögött

üres az istálló s a jászol
idén se lesz nálunk karácsony
hiába vártok
nem jönnek a három királyok

sok dolga van a teremtőnek
mindenkivel ő sem törődhet
messzi a csillag
mindenüvé nem világíthat

megértjük persze mit tehetnénk
de oly sötétek az esték
s a szeretetnek
hiánya nagyon dideregtet

előrelátó vagy de mégis
nézz uram a hátad mögé is
ott is lakoznak
s örülnének a mosolyodnak

Móra László: Istenhez utazóban

A mi fészkünket nem mi építettük,
Hanem az Isten.
Itt soha sincsen
Hideg. Se durva szél itt nem hegedül.
Itt csak boldogság, s mi boldog négyen
Élünk együtt.

A mi fészkünkben fehérek a színek.
Itt szép a tegnap,
Bíztat a holnap.
Itt mindig, mindig szaladnak a percek.
Boldogok vagyunk… Tanul a két gyermek.

szozattovabbacikkhez

Puszta Sándor: Legvégső imám

Te voltál mindig minden
életem első és utolsó sora
az első lépés legvégső távlat
az első és utolsó vacsora

utolsó előtti is Te légy

plehkrisztus

Rab Zsuzsa: Keserű zsoltár

   Kezeid formáltak engem és készítének egészen körös-
körül, és mégis megrontasz engem?!
   Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy
készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
                                                    /Jób, 10; 8-9/

   Kevesen voltunk és gyöngék voltunk, vértünk a mi lágy bőrünk és pajzsunk üres tenyerünk és fegyverünk a te igazságodnak fegyvere.
   Nem csüggedtünk azért, ha a te orcád ritkán fordult hozzánk, mert szétszóratott néped fiai közül mindig akadt egy-egy, aki befogadjon.
   És amikor megfanyarodotta mi szánk az erdők gyümölcsétől és amikor a mi inaink elfáradtak, éhünkben és szomjunkban és fáradalmunkban a te nevedet hajtogattuk bizodalommal.

szozattovabbacikkhez

Tornai József: Az isten-semmi

        Te voltál ott a hó fölött
                        a kopár fa ágán,
midőn kamaszkoromban
              síléceimmel dombról-
                             dombra
       feléd suhantam,
                  te hívtál, hogy ott maradjak
a hidegben,
            a téli dercés köd-hálóban is,
             te voltál a síkság homály-szoknyájába
            belenyilazó rétisas-vijjogás,
                   te voltál, mikor gyerek-révületben
hókristályok körme
                 kaparászta a kis szoba hunyorgó
                     ablakát,
                      te voltál a lábom előtt feketedő
                      hosszú-nyelvű mocsár,
                      te voltál a bíbicek szakadatlanul
villogó jajgatása,

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang 
szozat a tiszta hang szozat a tiszta hang
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf