Bódás János: Károli Gáspár emlékezete

           A Vizsolyi Biblia megjelenésének 350. évfordulójára

Bár a csontod is régen porrá vált már,
itt élsz közöttünk, jó Károli Gáspár.
Ha élhet az, ki történelmet formált
s neve ragyoghat évszázadokon át,
ha élhet az, ki kőbe, dalba, képbe
nagy lelkét, álmát írta, sírta, véste,
neked örökebb élet lett jutalmad
s amíg magyar él, neved ki nem halhat.

szozattovabbacikkhez

Gulyás Pál: A Biblia siratása

Mentem az őszi fák alatt,
nem néztem hátra, sem előre,
kettéhasadt a Biblia,
elszállt az üzenet belőle.

Minek itt nézni hátra és
előre vak, üres szemekkel?
Kettéhasadt a Biblia,
eltűnt kősírjából a Mester.

szozattovabbacikkhez

Mécs László: Hajnali harangszó

Kongatom piros harangom, ifjú szívem kongatom.

Szörnyű éj volt: a megőrült csillagok mind vért röhögtek,
vad vigyorral vért körött a máskor lányos, szűzi hold.
És az Ember: sárkány-magból sarjadt fattya véres rögnek
elfeledte, hogy az arca régen Krisztus arca volt.
Álmodott vad háborút és vér csurgott le testén, lelkén
s népek közt és szívek közt a szivárványhíd leszakadt…

szozattovabbacikkhez

Mentes Mihály: Isten rabságában

Az ablakrésen a szigetre látok.
Az ablakrésen nem lát senki be.
Kereszt tövénél ülök. Künn a nyár ég.
Dalol és táncol. Nem gondol ide.

Dalol és táncol. Sebét mind behoztam.
Krisztus vérével balzsamként kenem.
Daloljatok csak. Magam vétke mellett
Világ bűnét is kell vezeklenem.

Rab Zsuzsa: A XC. zsoltárra

Elejitől
magamban kellett volna bíznom.
Most már
az öncsalás se tesz csodát.
Fejem alá szorítom
megszenvedett nyugalmam
hűvös és tiszta vánkosát.

Agyagfalvi Hegyi István: Haza izenek…

Izenek a romnak, a falnak, a kőnek:
– szülőházamból ami megmaradt –
a kőmívesek, ácsok egyszer csak jőnek!

Izenek a kertnek, a gyomverte-sivárnak:
fenem már a sarlót, jól kifenem,
ahogy eddig várt, most már csak kivárhat!

szozattovabbacikkhez

Erdélyi Tibor: Feszülnek a húrok

Feszülő húrok világa ez.
Nagyon csúf világ, biz annyi szent.
Az ész a szívnek, s a szív az észnek
– nem tudom miért – hadat izent.

Ott túl az ellen! Nem közöttünk!
Vigyorgó képpel pusztít, rabol.
A Tátra képe ködlik felénk,
s hazánk népe mégsem egy akol.

Ahányan vagyunk annyifelé
húz a szívünk s rikolt a szánk.
És sírva, nyögve, könnyek között
sínylődik szegény magyar hazánk.

Juhász Ferenc: Himnusz töredék

hymnEmeld föl fejedet
   büszke nép!
Viseld el a világ
   szégyenét!
Emelkedj magasba
   kis haza,
te, elnyomatás
   iszonya!
Emeld föl szívedet
   nemzetem:
lángoljon a világ-
   egyetem!

 

Kosztolányi Dezső: Életre-halálra

Mint aki búcsúzik, beszélni
akarok.

Itt éltem én, vér véretekből,
magyarok.

Mint akit égő szókra gyújt föl
a halál.

Szájam kigyulladt víziókat
kiabál.

Együtt örökre, együtt, együtt
veletek.

szozattovabbacikkhez

Marsall László: Magyarnak lenni

           Xéniák, minden magyarul beszélőnek

Magyarnak lenni: késlekedni
késni: lapulni, bicska-fenni,
fenni: fogat gigát harapni,
harapni: bújni, megmaradni.

Magyarnak lenni: ó-feszengés,
üres jog-házban szó-kerengés,
kényszerből kalap-emelintés
kopaszodás és korpahintés.

szozattovabbacikkhez

Sinka István: Hős katona… hogy is híjják?

Millióknak vágyaival
megy a honvéd, mint a vihar,
s virágot vet a Szamosba,
hogy a népek könnye helyett
a víz a virágot mossa.

Hős katona… hogy is híjják?
száz éve honvédnek írják –
névszerint tán Kis Andrásnak,
– ősebb ős száz uraságnál,
kiknek otthon szép boglyát rak.

szozattovabbacikkhez

Döbrentei Kornél: A rendíthetetlen lovag

                    Gróf Tisza István szoboravatására

Hazával házalók védhetnek hont?
Hasznot, éber orruk ha megorront,
megkaparintják az Idő Rostát.
Honnan a jog, rájuk ki ruházta át,
hogy kény és kedv szerint kihullassák,
ki szabad, s kőműves páholyba ront,
karddal és elmeéllel nemet mond,
mert a Kárpátok magasán túllát,
s néz ördögbugyra-forgy Európát.

szozattovabbacikkhez

Garai Gábor: Magyarul

Miféle beszéd ez?
                       Idegen meg nem érti.
S aki csak ezt beszéli –
                           mindenütt idegen.

magyarcimer

szozattovabbacikkhez

Madách Imre - Keresztury Dezső: Csák végnapjai

CSÁK     Megállj!
Azért küzdjünk tán, hogy Károly helyett
Svábot, csehet emeljünk trónusunkra?
Vagy hozzunk trón ellen köztársaságot?
De ki bírja meg ezt körületek?
Nem Róma e hon, melynek harci lelke
A lemondásban nyert polgárerényt.
Itt minden szív rangot, hasznot eseng,
S ha nincs felettök egy erős ököl,
Egymást rabolják, egymást üldözik.
Szentek hona csak a köztársaság,
S melyben élünk, jaj: e hon latroké.

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: A felföld

Kárpátoknak bérce, völgye,
Fenyveserdő, rengeteg…
Dicső költő! Tán csodálod,
Ám azért csak mit neked!
Az aranykalásszal ékes
Nagy alföldi rónaság.
Duna-Tisza sík vidéke
A te bölcsőd és hazád.

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: A veréb

Bús ősz borong a Kárpátok alatt,
Dermesztve napfényt, szárnyas bogarat;
Ködfátylas csendben hallgat a határ,
S te már úton vagy, jó gólyamadár.

mezeiverebIndulsz te is már, sürgő fecskeraj,
Hisz igazad van, – éhen itt ne halj;
Hisz igazad van: szomorú az ősz,
S ha új tavasz lesz, – újra visszajősz.

Könnyű szárnyúak hasznos igaza:
Hol sok bogár van, ott van a haza;
Szomorú felhős magyar ég alatt
Mit keresnétek, kényes madarak?

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Hegedűnek száraz fája…

hegeduHegedűnek száraz fája…
Úgy megzokog a nótája,
Hol fölsikít, hol ellágyul, –
A szívem is belefájdul.

Mintha ez a magyar nóta
Nem is itt a földön szólna,
Mintha zengne fönn az égben,
A jó Isten közelében…

Barna cigány, sírok, nézzed:
Hulló könny a fizetésed;
Hulló könnyem ha gyöngy lenne,
Akkor is mind tiéd lenne…

Sajó Sándor: Mikor az erdő halk szellője lebben

Mikor ez erdő halk szellője lebben
S a lombok árnyát megremegni látod;
Valahol kint, tán messze végtelenben
Isten haragja rendít száz világot;
Mikor az erdő halk szellője lebben
És titkos hangra neszezi a gallyat:

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Nem vagyok én forradalmár

Nem vagyok én forradalmár,
Sok szép időm odavan már;
De azért, ha csöndeskén is,
Új időket,
Szebb időket várok én is.

És ez idők jönni fognak!
Távol égrül már robognak!
Föloldják a régi átkot
S megifjítják
Ezt a vénhedt, bús világot!

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: Tárogató

Magamnak zengek s jó magyaroknak,
Kik meghitt órán magukba rogynak
S szívükben századok fájdalma gyúl,
Magyar bút zengek bús magyarul.

Kuruc kedvemnek mámoros teljén
Keservet inni könyökölj mellém:
Ne bánd, ha szíved megszomorul,
E bútól a kéz is ökölbe szorul.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang vers2020a A3 wass albert est plakat 2019SZENTKORONA iroszov konyvtar 11 26 attila20191214 23 56 os eganivanpalmeghivo 2019SZENTKORONADELUTANOK újpogányság szalonna alap 1 VIIKerecsen Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf