Nyírő Józseffel, erről-arról [XVII. rész]

     Erdélyi írók művei olcsó kiadásban
    
[Néhány nap múlva négy lejes füzetekben kerül forgalomba Nyírő József székely tárgyú regénye, az Uz Bence] Kolozsvár, [1940.] május 28.

     Erdélyi írók művei ponyva-kiadásban jelennek meg. Az olvasó valószínűleg meghökken erre a kissé különös szóösszetétel olvasására. Ponyva és irodalom – valóban furcsa hangzású valami, első pillanatra. Pedig a legigazabb valóság. Csak nekünk, magyaroknak – még inkább erdélyi magyaroknak – hangzik szokatlanul. Megszoktuk, a ponyva jelzőre az irodalombarát háta lúdbőrözik, mert szemei előtt a rettenetes rajzú, lelket mételyező „Szívek harca”, vagy „Sobri Jóska” füzetek képzelete szökken elő. Mi rejtőzhet akkor két ilyen elcsúszott forgalom jelzője mögött. Nagy népi gondoskodás és fáradságot nem ismerő akarat.

     A nagy nyugati műveltségű országokban rég bevezették és általános szokássá emelték a kiadók, hogy a nemzeti kultúrkincseket alkotó írók műveit olcsó, füzetes kiadásban jelentessék meg, olcsó áron. Alig lehet elképzelni azt a műveltségemelést, amelyet ezzel a módszerrel értek el a széles néptömegek között. A világ metropolisainak külvárosaiban és a vidéki szövetkezetek pultjain egyaránt ott hevernek a legkiválóbb írók művei, nem díszes bőrkötésben, de éppen egyszerűségükben megkapó füzetsorozatokban. A népnek – s ezt már sokan bebizonyították – kell a „,magasabb” irodalom, kell, de természetesen csak akkor, ha hozzáférhetővé teszik ezt számára. Ellenkező esetben is olvas, azt is tudjuk jól azonban, mit olvas. Ügynökök, mozgó könyvárusok lepik el ma magyar falvainkat, és elárasztják szörnyű detektívmesék, meg émelygős, szívdöglesztő fércművek tömegével. És hogy micsoda üzleti vállalkozásnak bizonyul ez a lélekölő kufárkodás, kitűnik a füzetek gombaszerű szaporodásából is.

     Az első lépés…

     Itt kerül talán sor egy kis magyarázatra, mit jelentsen az irodalmi ponyva fogalom összetétele. Igazi kultúrértéket képviselő művek olcsó füzetekben való közreadása ez, amit ezzel jelölni akartunk. Az erdélyi magyar nép kultúrigényének szükségletét kielégíteni olyan módon, hogy a széles néptömegek és munkásosztályok művészi szépségű és egyben értékes munkákat forgassanak pihenő óráikban, az eddigi fércművek helyett.

     Erről a tárgyról sokat beszéltek és keveset cselekedtek. Míg most megtörtént az első lépés a megvalósítás felé… Megszűnt a kísérletezések és próbálgatások kínos korszaka, az elgondolások szépsége kiröppent a kávéházi asztalok áporodott levegőjéből, szállni fog a falura, magyar falusi testvéreink közé, és szegény sorsunkban is részesülhetnek most már magyar kultúrkincsek szépségeiben.

     A füzetes Uz Bence

     Kisebbségi kultúréletünk jelentős tényezője a Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet és Nyírő József, a kiváló erdélyi író a megvalósulás stádiumában helyezték ezt a mérhetetlen fontosságú népnevelési elgondolást. A kiadó áldozatoktól vissza nem riadó hivatástudata és egy nép sorsát szívén viselő író akadályokat nem ismerő akarata megteremtette azt a lehetőséget, hogy népünk széles rétege verejtékkel szerzett lejeiért a magyar irodalom termésének legjavát kapja.

     Az első mű, amely ilyen formán napvilágot fog látni, Nyírő József nagyértékű erdélyi regénye, az Uz Bence lesz. A füzet első száma június elsején kerül forgalomba, tizenhat oldalas lesz és ára mindössze 4 lej. Valóban oly csekély ez az összeg, hogy azt bárki, talán még a legszegényebb sorsú ember is áldozhat ennyit, és az az öröm, melyet az Uz Bence kalandjai fognak okozni, őszintén mondjuk, többet, de sokkal többet fog érni. Erdély minden részében, az újságárusoktól, a falusi szövetkezetekig, mindenhova eljutnak majd ezek a füzetek, és Nyírő József Uz Bencéjének kedves, de egyben mélyértelmű kalandjai is.

     Mit mond Nyírő József a kérdéssel kapcsolatban

     Felkerestük Nyírő Józsefet, mondja el, hogyan született meg ez a nemes vállalkozás.

     - Régi és hosszas vajúdás után érkeztünk el ennek a kérdésnek végleges rendezéséhez – kezdi nyilatkozatát a kiváló író –, és most örömmel tölt el az a tudat, hogy meg is valósíthatjuk ezt a nagyfontosságú kérdést. Eddigi minden ilyen irányú kísérleteim zátonyra futottak. Ennek részben oka volt az is, hogy íróink idegenkednek attól a gondolattól, hogy műveiket – ponyvaregények módjára – füzetekben, azaz folytatásokban lássák megjelenni. Természetes, helytelen írói előítélet tükröződik ebben az álláspontban. Úttörő akarok lenni a jelen esetben, és meg akarom mutatni, hogy nincs ebben semmi szégyellni való, sőt igen magas művelődési hivatást töltök be akkor, midőn átengedem műveimet a Minerva kiadóvállalatnak, hogy azt a már említett formában népem kezei közé juttassa. E kérdés sürgősségét és szükségszerűségét értettem meg, amikor ekképpen járok el.

     Nyírő József hangja kissé elfátyolosodik, mikor egy pár pillanat múlva így folytatja nyilatkozatát:

     - Én mindig a népemnek írtam. Annak a népnek, amelyik reggeltől-estig kemény munkáját végzi a földeken, vagy azon a helyen, melyre Isten vezérelte. Őket írtam meg regényeimben, az ő életüket tolmácsoltam a magam eszközeivel legjobb akaratom szerint. És én vagyok a legboldogabb, hogy műveim ezen az úton fognak eljutni azokhoz, akiknek szíve a műveimben is dobog.

     - A sorozatot az Uz Bencém fogja megnyitni, amelyik eddig több mint 60 ezer példányban forog közkézen a magyarlakta területeken. (Itt szeretném megemlíteni, hogy idegen nyelveken is páratlan sikert ért el Nyírő József Uz Bencéje. A külföldi lapok méltatásai nem egyszer a világhírű Thyl Ulenspiegellel hasonlították össze a székely író sajátos és jellegzetes szépségű regényhősét.) Most pedig külön örömömre szolgál, hogy az a népréteg is hozzájuthat ahhoz a művemhez, akiknek tulajdonképpen szántam.

     - Sokat beszélgetünk eddigi erdélyi olvasóközönségről is – folytatja Nyírő József –, hol szidtuk, hol dicsértük. A valóság pedig az, hogy soha nem próbáltunk olyan megoldásokat keresni, amelyek ténylegesen lehetővé tegyék az olvasóközönség széles rétegeinek bekapcsolódását irodalmi életünkbe. Ezt is szem előtt tartottuk most. A nép nélkül nem lehet olvasóközönségről beszélni. Kevés pénzű emberek nem tehetik meg, hogy drága könyveket vásároljanak, de biztos vagyok abban, hogy kiszorítanak annyit, amennyibe ezek a füzetek kerülni fognak. Kultúrpolitika is egyben ez: közvetíteni a könyvvel erdélyi életünk igazi, művészi megnyilatkozásait.

     - Milyen érzés lesz – tesszük fel a kérdést – viszontlátni az Uz Bencét, finom, abaposztós kiadások után, egyszerű ponyvafüzetekre emlékeztető „egyszerű köntösben”?

     - A cél olyan fenséges, hogy ez az „egyszerű köntös” talán több melegséget fog árasztani felém, mint ahogy azt elgondolni is lehetséges. Szellemi és lelki közösséget teremt az első füzet magam és népem között. Boldog vagyok – fejezi be nyilatkozatát Nyírő József –, hogy a sors engem választott ki elsőnek, hogy most véglegesen létrejöjjön az igazi és őszinte kapcsolat az író és a kiszélesített olvasótábor között, melyet annyira nélkülöztünk. Mindkét fél részére a lehetőségnek nagy perspektívái nyílnak meg; örvendjünk ennek megvalósulásán.

     Azt szeretnők hozzáfűzni még, hogy az egész erdélyi magyarság boldogan vesz tudomást erről a művelődés szempontjából is nagy jelentőségű lépésről. Fércművek helyett a falvakban és városszéleken boldog örömmel fogjuk üdvözölni Nyírő műveit, s ha pár év múlva a házak asztalán könyvvé kötött „irodalmi ponyva”-füzeteket fogunk látni a legjobb erdélyi írónk tollából, örömünk határtalan lesz, akárcsak népünk hálája és Isten hatalma.

      

     Ellenzék (Kolozsvár), 1940. május 29.
     (LXI. évf. 120. szám), 5. oldal
        

Szabó Endre

szozattv


szozat a tiszta hang Rátkai 09 20 Sinka István megemlékezés sajosandorest szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf