Olosz Lajos: Néma kürt

lehelkurtjeA fehértajtékú és fehérfalú kürt,
melynek harsanása:
láz és férfimámor,
elragadtatás és diadal,
némán fekszik a tölgyasztalon,
gyertyanélküli ravatalon
és lecsügged a kar,
amelyik felemelje.
A mell talán még a régi volna,
a szív szent bátorsága is a régi,
de a szájban sötét epe fut össze,
ha felvonulnak a fúlt emléki.
A szem, ha fájón befelé fordul,
megcsillan boldog, csalóka lázba,
de ha a jövővel mered szembe,
megüvegesedik tetszhalálba.

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Magyarország

Nagy útra készülök most nyáron,
Fogom a bús vándorbotot,
Elkezdem porban a gyaloglást,
Sors által rám mért robotot.
Egyszer a szél majd hátbatámad,
Máskor meg mellemnek szegül, –
De én elhagyom Budapestet,
Mert jobb kószálni – egyedül…

Be sokszor mossa majd le eső
Rólam az út szürke porát,
Villámfény vezet, mint egy vakot,
Kora hajnalig éjen át.
Kísér a fenséges mennydörgés,
Mint szentmisét az orgona,
Előre érzem, ha majd sírok,
Eddig nem sírtam úgy soha…

szozattovabbacikkhez

Tollas Tibor: Tavaszi üzenet

Válasz Lezsák Sándor: Mint a madarak c. versére

Ha végtelennek tűnik is a tél,
s mint kötél, a félelem fojtogat,
szívd magadba a tavaszt és ne félj!
Fagy bölcsőjéből is felkél a Nap.

Ha kút mélyébe taszít is a gond,
s rideg betonként gyűrűz a magány,
– ha nincs kinek, – versed az éjbe mondd,
gyertyafény lesz majd társak asztalán.

Magad maradtál? Nem vagy egyedül,
míg mások terhét, jaját hordozod.
Gyújts tüzet, ha kell, reménytelenül
s hazává tágul szűkös otthonod.

szozattovabbacikkhez

Vályi Nagy Géza: Magyar tavasz

Sírhatsz, sikonghatsz, hasztalan kíséri
Jajszód sirályként habját vad vizeknek,
Jövőbe látó jósok lángigéi
Kövekre hullnak, semmiségbe vesznek!
Kihalt a hit, ledőlt a templom-oltár,
Próféciákban nincs többé varázs,
Intő, könyörgő szózat mit sem ér már,
Korbács kell itt, vagy új Isten-csapás!

Korbács, mely zsibbadt, ernyedt tagjainkon
Szeges szíjjal ver, vág végig veszettül:
Hogy felserkentsen, tenni megtanítson,
S felszisszenjünk fájó gyötrelemtül…
Isten-csapás, mely gyásszal földre sújtva
A bosszú poklát kebleinkbe oltja,
E nép csak úgy tud talpra állni újra,
Ha meggyalázva ott hevert a porba.

szozattovabbacikkhez

Zsabka Kálmán: Magyar vagyok

Bár egyszerű bölcsőm,
– Nem volt selyem rajta –
Egy öreg tót asszony
Pórkeze ringatta,
Bár az altató dal
Nem magyarul csengett
Fölöttem, ha anyám
Dajkálni elkezdett,
És bár imádkozni
Sohasem tanultam
Magyar imakönyvből,
Amíg gyermek voltam –
Mégis magyar földért
Hullatom a könnyet
S a vérem is adnám
Érte, csakhogy többet
Panasza ne szálljon
Szívemnek ne fájjon.

szozattovabbacikkhez

Herczeg Ferenc: Az utolsó vacsora: az emberiség életének egyik csúcspontja

Az egyén úgy szolgálja hatékonyan az emberi civilizáció művét, ha saját lelkében megfékezi az ősi barbár ösztönöket, amelyek, ha elhatalmasodnak és magukkal sodorják a népeket, vérbe és nyomorúságba taszítják az országokat. Erre a legnemesebb kultúrmunkára az embert csak a vallás teszi képessé.
    A Hegyi Beszéd és az Utolsó Vacsora, az Isten- és emberszeretetnek e két legmagasztosabb megnyilatkozása, megjelöli a civilizáció csúcspontjait, azt a magaslatot, ahol Káin fia ismét Isten közelébe juthat.

   azutolsovacsora

szozattovabbacikkhez

Valentyik Ferenc: MAGYAR-MAGYAR MÁTRIX

    - Mit kell még Magának tanulni? – nézett rám csodálkozva az autószerelő a kiégett izzó cseréje közben, amikor szóba jött a másnapi tanfolyamkezdés, de a fodrászom is furcsállotta a dolgot. Este pedig jó diák módjára bekészítettem az irataimat és a jegyzetfüzetet a táskába. Amire nem számítottam, hogy reggelre összezártak a felhők és megcsordultak az ég csatornái. Bosszúsan kerülgettem a kunpeszéri út vízzel telt kátyúit a folyamatosan szakadó januári esőben. Pontosan ezt a 8-10 kilométeres tengelytörő szakaszt szerettem volna elkerülni, amikor novemberben a biogazda képzés kecskeméti oktatási helyszínére jelentkeztem, de a szervezők jóvoltából most mégis Kunszentmiklósra mehetek. Az idegölő szlalom ellenére időben a városba értem, de a Kálvin-téri postánál félre kellett állnom az autóval, hogy információs segítséget kérjek: hol van az Oktatási Központ?

szozattovabbacikkhez

Gyökössy Endre: Dorgálj meg bennünket, Úristen

Lelkünk legyen reménykedőbb,
Szárnyalóbb hittel nézzünk föl egedbe,
Uram, nekünk adj több erőt,
Kik itthon ülünk, dolgozunk remegve.

A harcolók Délen és Északon
Mind, mind vitézek, – hősök, – oroszlánok,
Csak mi vagyunk gyávák nagyon,
Uram, gyújts, gyújts a mi szívünkbe lángot.

portre m27 gyokossy 1996 08

szozattovabbacikkhez

Kató A. János: Ima

Nem sokért, én uram,
csak ép a kenyérért
imádkozom hozzád.
A mindennapiért,
amit megígértél,
– hogy kettőnknek jusson…

Több se kéne semmi.
Elég nekem ennyi.
Tán neki se kéne
több a két karomnál,
meg az igaz lelkem,
meg kenyér, meg oltár,

szozattovabbacikkhez

Mécs László: Veni Sancte Spiritus

Ihlet nélkül a kis ember
s a nagy nemezt el nem éri
célját, mit az Isten rendel.
A görög nép, míg nagy Ihlet,
Szépség-eszmény ment előtte --
világhírű, hősi, víg lett.

A zsidó nép, míg tűzoszlop
vezette – nőtt óriásit,
Istenember-Messiásig.
Most, hogy hite szertefoszlott,
nem lendíti hősi Ihlet --
sorsa fertős, lapos sík lett.

A gall nemezt előtt nyargal
a Szent Jeanne D’Arc kivont karddal --
Ő a Gloire, Ő az Ihlet,

szozattovabbacikkhez

Mentes Mihály: Krisztus és a gyermek

engedjetekhozzamItt járt a földön. Könnyes volt szeme.
Keze gyógyított. Szíve haza vágyott.
Keresni jött a tékozló fiút,
S a gyermek lelkében a mennyországot.

Sok volt a könny, mert keserves az út,
Lábát a kő, Szívét a bűn sebezte,
Ment sírva az eltévedt juh után,
A gyermekek közt pihent csak meg este.

A sötét bűn félt és irigykedett –
S mikor egyszer a gyermekek keresték,
Jaj, ott találták fönn a Golgotán
A Gyermekek Barátjának keresztjét.

szozattovabbacikkhez

Puszta Sándor: Imádság

kőarcú alkony
kezdődik a csend a világon
nevezd nevén a mindent s a dolgok
neveden hívjanak téged
kövezzetek
rózsák
emlékeim
feledés

íme esteledik
lemenőben a nap fejem lehajtom

hogy szerettem volna napfényben hazaérni

Városi István: Csak gyorsan, gyorsan…

Krisztus! ha kell, hát mindened leszek.
Lovászod, foglyod, láncravert túszod.
Trombitásod, ha mozdul a sereg,
Flamingód, szikrád, jakobinusod.

Krisztus! ha kell, a vérem is tied.
Az ördög üstje párolog, rotyog.
Akard: kiöntöm. Akard: és leszek
Gonoszbástyán a faltörő kosod.

Krisztus! huszonnégy éves fürtjeim
Ma ágaskodva várják a szeled…
Most, most Uram. Siess, ha akarod,
Valami nagyon nagyot is teszek.

szozattovabbacikkhez

Alföldi Géza: Szabadság?

Szabadság? Ködös szólam! Mi már itt
Raboknak születünk, ez az igazság,
S börtön az élet: mindhalálig!

maganzarkaBörtön már az anyánk méhe,
Börtön a pólya kötözése,
Börtön az óvodák játékrendje,
Az iskoláink végtelenje,
A katonazubbony keki színe,
A szerelem vak bilincse.
A kötelesség börtön-rács csak,
Törj ki belőle, rögtön rád csap.
Börtön az ifjúságunk láza,
Az öregség megfontoltsága.

szozattovabbacikkhez

Ásgúthy Erzsébet: Halottak napja volt …

Esterházy Jánosnak

Halottak napja volt.

S a sír felett
nem gyúltak gyertyák.
Zsoltárt nem zengtenek
Siratók. – – Ó, tompa jajszó kongott
csak, mint a néma dob.

S a mélyben lenn:
– mint fonálról leszakadt orsó –
koppant a rög, koporsó-
fedelen.

szozattovabbacikkhez

Rozman József: Keresztes vitézek

Azok vagyunk; s akár a régiek.
…Pogány ellenség jő reánk birokra,
S az Isten harcát vívjuk két marokra:
Mind elszántak, kemények és hívek!

Sebet kapunk mi mindennap sokat, –
Dicsőségére mind a szent Keresztnek!
Szívünk vidám, derült és soh’se reszket;
– Sebünk begyógyul – s várunk másokat.

Keresztesek 1

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Béreslakások

Egy ajtó van a konyhába’,
Onnét kettő, két szobába,
Közös, füstös konyhán főznek,
Panaszkodnak, veszekednek…
Konyhából két ajtó nyílik,
Csupán két kis szoba illik
Két asszonynak, két embernek,
Tizenöt vagy húsz gyereknek…

Be rossz az a béreslakás,
Beázik a tető, padlás,
Salétromosak a falak,
Papírral ragasztott ablak…

szozattovabbacikkhez

Vályi Nagy Géza: Márciusi rapszódia

Vigadjatok, ha tudtok még vigadni,
Virágos, nótás bárkán részegülten
Suhanjatok a gyönyörök taván,
Kacagjatok, és nem tudok kacagni,
Míg sír hazám!
Szédüljetek bódító örvénytáncba,
Engem nem ejt meg sátáni öröm:
Egy nagyhalottat virrasztok komorlón,
És gyászruhába öltözöm.

Harsogjatok víg, győzedelmi himnuszt.
Önámító toron;
Én vert hadakkal bujdosom.
Lélekvásáron kurjongassatok,

szozattovabbacikkhez

Zsabka Kálmán: Ébredj magyar

akasztokotelÉbredj magyar, a haza veszélyben,
Csúf árulás tombol a szívében,
Vörös rém és gyilkos pártviszályok
Fojtogatják a csonka országot.
    Ébredj magyar, megkondul az óra,
    Kiált halált a honárulókra!

Hős apáink átkoznak a földben,
Mert sírjukon láncok vasa csörren –
s ha elhagyjuk veszni nemzetünket,
Fiaink is megtagadnak minket.
    Ébredj magyar, megkondul az óra,
    Kiált halált a honárulókra!

szozattovabbacikkhez

Józsa Péter Pál: Huszárik halála az Elégia tükrében

„Huszárik–Tóth Elégiája az első magyar film,
amely valóban a film nyelvében gondolkozik.”

Bódy Gábor

huszarik1Amennyiben közel hetven éves agymosásunk következtében értékítéletünk – védekezésként – szubjektív érték-előítéletté torzult volna, akkor a fenti mondat kellően alátámaszthatja a mindmáig szemérmesen elhallgatott gondolatunkat: az Elégia a magyar filmművészet csúcsa. Nem egyik vagy másik, hanem egyetlen csúcsa. E csak Bartókhoz és Kondorhoz mérhető esztétikai szintet magyar film nem tudta elérni sem előtte, sem utána, és ahogy a mai globális erővonalak rávetülnek a Kárpát-medencére, valószínűleg már nem is fogja.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang 
szozat a tiszta hang szozat a tiszta hang
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf