Dr. Ölvedi László: Futóhomok

Mint kavicsozó balga gyermek,
Úgy építünk, tudóhomokra.
Nem gyökérzik itt a mélybe,
Sudár fává nem szökik soha
Merész ábrándok törpe bokra.

Görnyedve kúszik lent a porban,
Betemeti a barna számum.
Megdermed, ha nemere suhog.
Hazug leplével betakarja
Puha, csillogó homokburok…

szozattovabbacikkhez

Merényi Gyula: Eljövendő nótás magyarság

Fekete sorsok szirtjei között
Zúgató, rangos vér, bús, beteg
Szilajjal sodró patakok
S rajt örök nótát őrlő kínais
Imamalom: a kedvetek.

Már azóv nyarában is álltak
S buzgó nóták piros malasztját
Azótás életekben őrizik
Mind dalolóbban, a véretek mennél
Feketébb bánatok dagasztják.

szozattovabbacikkhez

Reményik Sándor: Nébó hegyén

Népem, hanyatló, hulló nemzedék,
Nébó hegyére vezet föl az Úr
És megmutatja nekünk Kánaánt;
Az ígéret és szabadság földjét,
Az ősi földet csorbítatlanul,
A visszanyert hazát.

Képet varázsol elénk, ködvilágot,
Mely egykor valósággá tömörül;

szozattovabbacikkhez

Tamás Lajos: Harcom a szavakkal

gyokerSokszor birkózom a szavakkal,
S a legtöbb harcban vesztes lelkem,
Mert hajnal-szőtte vízióim:
Testté válni másokban, szebben, –
Oly ritka mámor.

A szó erős, vagy lelkem gyenge?
Én mindenem a szónak adtam,
A vágyódásom, küszködésem
Visszhangja ott zeng a szavakban,
Visszhangra ismét választ kérve.

szozattovabbacikkhez

Túrmezei Erzsébet: Három üzenet idegenbe szakadó magyaroknak

Életed és bilincseid

Ha sorsod, hogy magyar vagy,
büntetlen el nem vetheted!
Ne gondold magadat vándormadárnak!
Fa vagy, s az Isten ide ültetett.

A fák nem kelnek útra,
ha esőtlen a nyár, vagy zord a tél.
Kiállják. Várnak esőt és tavaszt.
Életük és bilincsük a gyökér.

szozattovabbacikkhez

Herczeg Ferenc: Mozduljon meg az ország

Érthető, hogy a magyar közvélemény még mindig a Flandin-féle béketerv lesújtó hatása alatt áll. A francia külügyminiszter ijesztő ötlete, mely huszonöt esztendőre lehetetlenné kíván tenni Európában minden békés fejlődést, egy negyedszázadra meg akar állítani minden európai óramutatót: egyenesen és kizárólag Magyarország ellen irányul. Nem egyéb az, mint kísérlet a trianoni békeszerződés könyörtelen megmerevítésére és megszigorítására. Óvatossági rendszabály, nehogy a magyar nemzet valahogyan mégis kikeljen a kriptából, hova eleven testtel befalazták.

    A többi „legyőzöttek” már önhatalmúlag úgy változtatták meg a rájuk kényszerített szerződéseket, ahogyan jónak látták.

szozattovabbacikkhez

Orpeus / Felvidék/: A magyar költő hivatása

Gondviselésszerű a magyar költő hivatása!
   A tengernyi szenvedéssel, de csak kevés örömmel átszőtt, becsülettel végigküzdött, dicsőséges múltunk fényes tanúságtétel a bennünket el nem hagyó, sorsunkat szeretettel féltő gondviselés mellett. Amidőn a gyötrő megpróbáltatások vihara legjobban tombolt felettünk, amidőn sötét kárpit ereszkedett mindenre, amiért hősies kitartással annyi életet és vért áldoztunk, úgyhogy az örvényszélén támolyogva, már-már veszve láttuk legdrágább kincsünket, jövőnket is, – akkor megszánt bennünket az isteni mindenhatóság: életet támasztott vérünkből, költőt adott, hogy a vak sötétséget fölverje riadó szavával, s bizakodó hittel hintse szerteszét a remény aranyugarait.

szozattovabbacikkhez

Baka István: Gecsemáné

Már évek óta csak búcsúzkodom
S még mindig itt vagyok tréfálsz velem
Hogy annál jobban megalázz Uram
Te azt hiszed hogy végül elhiszem
Meg sem halok s megint nyugodtan alszom
És akkor de csak akkor ujjaid
Egyetlen pöccenésével a férgek
Közé parancsolsz hát nem hát nem hát nem
Nem ejtesz át ily könnyen a bőröndöm
Becsomagolva és lezárva áll az
Ajtóm előtt rég útra kész vagyok

gecsemane

szozattovabbacikkhez

Diószeghy Dezső: Szonett Júdáshoz

Holt Mester! köszöntelek megértő mosollyal,
Ma is látom tűzben a sanda szemed,
Kétezer éve élsz, s e hanyatló korral
A te hatalmad egyre növekedett.

A Messiás most is kifosztva, mint régen,
Mi hasztalan várjuk az ígért csodát,
Szemében a jövő borzalma s fehéren
Nyújtja a csókra a sápadt homlokát.

Lesik már a jelt a poroszlók régóta,
A kereszt is áll már kétezer év óta
A Messiáson midég győz az árulás.

Pilátus szavára keresztet veretnek,
Ha van kereszt, mindég kerül rá eretnek
És diadalt ül büszkén száz apró Júdás.

Kiss Menyhért: Csak néhány szót még…

Csak néhány szót még sietve, gyorsan
szólni szeretnék, aztán már jöhet
a bamba végzet, mely megbomoltan
elveszi éltünk és halomra ölet.

Csak néhány szót még, jaj, mit is mondjak
az életről vagy a nagy halálról;
üvöltve, tán bőgve daloljak,
míg dalom gyászol és sírva táncol.

Ó kegyetlen sors és mily esztelen,
nem értjük soha, míg bús estelen
merengünk, titkát fürkészve némán.

Szemünket vessük tán az egeknek;
kérjük kegyét az erős Istennek,
törött testünket vonszolva bénán.

Márai Sándor: Az Isten szól

Ne a templomban hallgassátok az Istent.
Az ezeréves gramofon elromlott.

Én hallom sokszor Istent, szól velem.
Ha nő nevet. Bor csurran. Pénz zizeg.
Ha hülye néz. Konflisló vánszorog.
Ha lábán énekel részeg torok.
Ha másét kívánom és nem hiszek.

Én bűnben élek s Isten él velem.
Isten a bűnben sokszor szól nekem.
Fejem meghajtom s vallom: Istenem.

                                               1922. március 25.

Szántó Róbert: Isten!

egosumviaMegtépett keblemnek százszavú sírása
Életemet ássa…
Bilincses jajszavak égő gyötrelmeit
A szívembe verik…
Elfutnék bomlottan úttalan-utakon,
Sóhajos nyomokon…
De te rohanásom letarolt végeken
Megállítod, Isten.

Szomorú szemekkel a múltakat szántom,
Bűneimet bánom,
Hogy utamat rontó bolygó lidérc és más
Bül-bülszavú hívás,
És már elsietnék új fertők mélyébe
Feledést remélve…
S elém torpansz feddő, bírói szemekkel
Mindentudó Isten.

szozattovabbacikkhez

Zas Lóránt: Kitörölhetetlen

Kitörölhetetlen ez a konstelláció,
az ég delelőjén az a csillag
megőrzi álmainkat,
ha kihül a világ.
Lesz még virág, ének és dió,
nem hadakozhat a zaj a csenddel,
az arkangyal véres palossal rendel
térdhajlítást, zászlólengetést, imát.
Az óceán ömölhet még miránk,
mi megmaradunk alfának a rendben,
arcvonásainkban és sejtjeinkben EMBER,
aki énekel és mond litániát.

szozattovabbacikkhez

Ady Endre: A fajtám sorsa

Mert gyáva volt és szolga volt
S életét élni sohse merte,
A Sors, a sorsa,
Hajh, be megverte, be megverte.

Most itt várhatja a Pokolt
Szórva, megtépetten, ritkulva
S a Sors, a sorsa,
A sorsa búsabb, mint a multja.

És most a multja bünteti
Fekete korbáccsal, keményen,
A Sors, a sorsa:
Hogy éljen? vagy hogy már ne éljen?

szozattovabbacikkhez

Agyagfalvi Hegyi István: Úri koldusok rendje

Alapítva: Trianonban,
anno: 1920,
s oly jólétet szerzett nyomban,
el se hinné öreg Máltusz!

Nem csoda, ha megkedvelte
jólét-barát úri népünk,
kolduslegalább is, sorba-rendbe
az új rendbe mind belépünk!

Célja: leszoktatni minket
a túlhajtott fényűzésről,
nem lehet több, csak két inged
s egy kabátot hagy a hétből!

szozattovabbacikkhez

Berda József: A cseh-tót ivadék szól így

Nem kertelek, nem hazudok:
véretekből való vagyok.
De nékem inkább hazám
immár ez a kicsiny haza,
melynek nyelvén szólalt meg
szívem-elmém minden szava!

felvideki tot viselet

Csighy Sándor: Bujdosó dala

szentkoronaUtat nyitok a tavasznak,
lépjen be
gyöngyvirággal, orgonával
fészkembe.

Eddig a gyász nyitott benne
virágot,
minden szála csak bánatot
virágzott.

Ma a hajnal rózsa-ujja
simogat:
szabad reggel zengő hangja
hívogat.

szozattovabbacikkhez

Pósa Lajos: De keserű a magyar nép kenyere!

De keserű a magyar nép kenyere!
Talán azért, mert a könnye hull bele!
Tövisből van a pihenő párnája,
Felhőből a takaródzó dunnája.

Megvirrad még, azt sírja a hegedű,
A kenyere nem lesz mindig keserű,
Rózsa lesz még a pihenő párnája,
Csillagos ég takaródzó dunnája.

Sértő Kálmán: El kell menni

nemeth laszloNémeth Lászlónak

Lehetetlen itt maradni,
Mindenkinek meg kell halni,
Hívó szóra elrepülni,
Hová, hová se kerülni…

Mankót farag ez az élet,
Semmi sem ád fedezéket,
Marcangol a dac is nagyon,
Világon csak utas vagyon…

Voltam itten külön világ,
Voltam fényes, árva virág,
Nemcsak voltam, ma is vagyok,
Addig, amíg meg nem halok…

szozattovabbacikkhez

Bangha Béla SJ: Lehetséges-e a világot Krisztusnak visszahódítani?

banghabelaA probléma emberi kilátástalansága s a megoldás természetfölötti ígéretei. – A kereszténység ötök időszerűsége s egyetemes lélekhódító ereje

    Felmerül itt a kérdés, lehetséges-e még egyáltalán egy nagyarányú keresztény visszahódító munka? Van-e a mai viszonyok közt komoly remény, hogy az elkereszténytelenedett társadalmat ismét nagy arányokban s főleg vezető és formaadó vonásaiban megint kereszténnyé: öntudatosan, örvendezően, szilárdan kereszténnyé tegyük? A történeti fejlődés után, amelyen átmentünk s a jelen sivár és ijesztő jelenségei közepett, amikor az egyház hatalmi eszközei megfogytak, népszerűsége s tekintélye sokfelé csaknem a fagypontig süllyedt alá, s amikor irtózatos erejű ellenségek egész sora dolgozik állandóan gyengítésén, még megmaradt erejének is végleges összetörésén: lehet-e egyáltalán komolyan gondolni arra, hogy a kereszténység még egyszer Európa és a világ szellemi őre és vezére legyen?

szozattovabbacikkhez

szozattv

 
 
Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf