Gavallér János: Lélekzsarnokság

Dadog a dicső nyelv, a magyar, mint kiherélt művészlegendák. Oly korban élünk, ahol nincs érték csak áru: Ára van embernek, szónak, jégesőnek és ki tudja, az elektromosságban osonó gondolatnak. Mert felturbózták az időt, ismeretlenek, akik mások versenykihívására mindennel szembe szállnak. Verseny van a gazdaságban, – Nem gyarmatosítanak, csak szabad versenyt hirdetnek a gyarmatosítás árán meghízott világkereskedelmet uraló óriás cégeknek. – verseny van a kultúrában, a szolgáltató társadalmak között, és mint mindenki tudja, nem egyenlők a feltételrendszerek. A nagy háborúk után - az emberiség elfáradt az egymás túllicitáló eszmerendszerek embertelen ölelésétől -, mint tudjuk a történelmet és bizonyos ideig a gondolatvilágot uraló kultúrát is, a győztesek írják, így a demokráciát kiáltó emberi jogokról szónokló nyugat a világra kiterjesztette árnyék-védőhálóját. Az emberélet produktum ezzel befordult egy olyan zsákutca-labirintusba, ahonnan nincs az a révkalauz, amelyik kivezetné a halálból az újjászületésbe. Igen, most ez a lélek legnagyobb feladata, hogy az embertest sejtharmóniáját visszaállítja nyugalmi állapotába. Összezavarodott az elme, mivel egy állítólagosan a jogaiért küzdő „hatalom" megsemmisíti emberi érzésvilágát. 

A nyugat, a maga által kreált „szabad világ" uralkodójaként, rabszolgaságban tarja a világgazdaságot. Egyszerű módszert fejlesztett ki ennek realizálására: Törvényalkotó parlamentarizmust azért tart fenn, hogy a megválasztott „képviselők" kivételesen magas egzisztenciájukért cserébe időről-időre olyan szabálylabirintusokat alkossanak, amelyek megtörik az életvággyal teli embereket. A tisztességtelen feltétel nem jelent kötelezettséget a fogyasztóra, de csak és kizárólag azon cégeken keresztül érhető el az élhető élet, amelyek a győztesek kiváltságkenyerén híztak meg. Sőt, az egészet még megspékelték egy olyan háttérből irányítható gazdasági szerencsejátékkal, mint a tőzsde. Innen egyetlen látszatmegoldást kínált csak, az pedig a bankrendszer, ami ugyanazoknak a kezén van, mint az emberi jogok védőhálója. A magatehetetlen forgolódásban észre sem vették az emberek a „fából vaskarika" játékot, így nincs a világon erő, amelyik a kamatos kamat, vagyis a megfizethetetlen adósság szorításából (demokrácia-labirintusból) kitalálna. 

Ha elfogadjuk a gyarmatosítás jótékony hatását a világkereskedelemre, akkor fel kell fedeznünk eme megállapítás zsarnok-élősködő egyoldalú szemléletét, hisz a kereskedelmi mérleg, amíg ember és ember között játszódik le, addig kölcsönös megelégedettségen kellene, hogy alapuljon. Bárki, történelmi tanulmányaiból tisztában kel legyen azzal a ténnyel, hogy a gyarmatosító kihasználja a megszállt területeket és egyoldalú előnyök alapján aknázza ki a lehetőségeket (a szakrális nyelvben lehet-ős-ég), de a lehetőség azt is jelenti, hogy elégedettek a felek tetteikkel.
Gondoljuk végig a bankrendszerre ráhúzva a modellt, vagyis aki hitelt biztosít, az egyoldalú garanciát követel az embertől, hogy amire magától képtelen, azt a hitel által valósítja meg, de félredobva lehetőségeit, vegye magára azt a feladatot, hogy nem csakhogy megvalósítja elérhetetlen álmait, azon felül még kamatos kamatot is fizet a „jótevőjének". Nem tudom mennyire érzékelhető a kényszer és a lehetetlenség. A tisztességtelen feltétel nem jelent kötelezettséget a fogyasztóra, de vajon tisztességes-e az olyan eljárás, amely az embereket arra készteti, hogy tovább nyújtózkodjanak, mint ameddig a takarójuk ér. Mennyire tisztességes az a világ, amelyik csak feladatokat ró a „gazdasági gyarmatára" (nincs kölcsönös elégedettség), ugyanakkor a humánökológiai lehetőséget, hogy területtől, társadalmi berendezkedéstől függetlenül egyenrangú partnerek között létrejövő egyesség születhet, a győztesek pökhendi magatartásával elutasítja. A szabad kereskedelem kényszerlehetetlenség labirintusába vezette az embert a bankrátor politikájával és megfosztotta ökológiai lehetőségeitől. A kérdések szívünket szorítják.

Hogy teremtő nyelvünk hogyan nevezi a „demokratikus szolgáltató társadalmat" az, az idő kérdése, de egyszerűen mondhatjuk rá, hogy lélekzsarnokság. . Igen, most ez a lélek legnagyobb feladata, hogy az embertest sejtharmóniáját visszaállítja nyugalmi állapotába.

2014. 05. 17.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf