Alföldi Géza: A gyűlölet igaz

Ha egyszer
megölöm magam,
ne csodálkozzatok,
ezt meg mi lelte:
beleundorodtam
az emberi szívekbe!

Emberi szív,
utálom, – pedig nincs is, –
szeretet, várom,
pedig hagymázos álom:
a gyűlölet az egyetlen
igazi ezen a világon!

torottpohar

Angi Sándorné: Nem vagy egyedül…

Mikor már azt hiszed, hogy senki sincs veled,
fáradtan hordozod egyedül a terhed,
mikor már úgy érzed, roggyannak lábaid,
imádkozz Istenhez, és Ő majd megsegít!

Ne mondd, hogy egyedül hányódsz a világban.
Ne mondd, hogy sötét van mindég a szobádban,
ne titkold Előtte mi fáj lelked mélyén,
Őhozzá fordulj, légy gazdag, vagy szegény.

A jó útról hogyha letérnek lábaid,
intő kezét ha már elvesztik szemeid,
s ha netán az ördög kerít hatalmába,
foglald könyörgésed esdeklő imába.

szozattovabbacikkhez

Gyöngyös Imre: Fáy Ferenc költészetének ruhatára

Ősz volt a kedvenc évszakod,
árny, felhő, köd ruházza,
fáid emberként jártak ott:
fűrész mindnek halála.
 
Kés volt a kedvenc fegyvered:
félelmed egyik gyógya,
csönded, mint istentisztelet
személlyé átfonódva.
 
Mért, morzsolt múltad felnyögött,
mércéd az égig ért fel,
duzzadt felhősubák mögött
a néma Isten térdelt.
 
S hiába vártad tettleges
jelét szeretetének,
azóta is Istent keres
taglózott, hunyt reményed.

szozattovabbacikkhez

Kisjókai Erzsébet: Álmodj rólam

Az álmaidat akarom.  

Ha behunyod a szemedet,
s fantáziád, e víg kerítő
eléd képeket tereget,
engem láss becsukott szemmel,
rám gondolj forró szerelemmel,
rám gondolj nagy vágyakozással,
ne álmodj soha, soha mással.
Enyém legyen mosolyod, könnyed,
vidámságod és gyötrődésed,
beszéded, gondod, sóhajtásod,
szerelmes, édes kívánásod.
A legszebb neked én legyek,
a szemem a legfényesebb,
a csókom a legédesebb,
legmelegebb az én karom.

Az álmodat is akarom.

Mária Margit: Vágyam

Odaállnék
zengő nyoszolyának,
elringatnék
minden álmot, vágyat;
lágyan zengném
édes dajka nótám,
a szívekbe az
eget belopnám.
Őrködnék, hogy
csend legyen és béke,
dalomban az
Isten szíve égne;
dédelgetnék
minden édes álmot,
s ringatnám én
az egész világot.

Jóna Dávid- Szentjánosi Csaba: Gazduram-2017. január.

Gazduramék levelezése egy tízéves üzenetfolyam, egy nemes pengeváltás, két költő, két barát egymáshoz intézett gondolatai.


Gazduram
 
Voltam már így, igen,
mikor Nagyapám katona kabátját
rám dobta a történelem,
s fűszálpanaszaim között
halottan feküdt az értelem.
Igen vagyok így, elernyedt bika,
akinek szemében átfordul a világ,
a habzó tenger szájából
a másik part hozzánk kiállt.
Igen voltam olyan fáradt, hogy
minden lépésemmel temettem az utat,
ahogy a fájdalom fecske röptével
az elveszett fészek után kutat.

szozattovabbacikkhez

Arany Tóth Katalin: TÁV-IRAT

Fájsz. Nem csitítnak a szavak.
Mozdulatlan, testmeleg
képek mögé rejtelek,
s naponként megáldalak.

Múlt időm gyermekhangja vagy.
Elkobzott lépted a csönd,
vissza nem jön -  elköszönt.
Nyomában hiány dagad.

sarvetodes

Buda Ferenc: Botladozom…

Botladozom mint a részeg
alig látok pedig nézek
buta lábam meg-megtorpan
mint hajszolt állat a porban
szaladnom kell futni menni
s velem együtt fut a semmi
s velem együtt fut a minden
világ verdes a szívemben
kín-gondjaim omló füstje
szemem csípi forrón sütve
s arra késztet hogy köhögjek
és a könnyem sose jön meg
s röhögöm a magam kínját
s röhögöm a mások kínját
pedig úgy fáj majd szétcsattan
józan eszem vas-agyamban
Nem akarok menekülni
s nem akarok lemerülni
de ha fázom a hidegben
hadd bújjak meg szívetekben
Ne nyúljatok a haraghoz
szorítsatok magatokhoz

Czipott György: Csigerseprő

madarak lelencbe röpültek,
kéngyertyák füstöltek díszeget,
számban hatvanhat csiger seprője.

bétemül sóvármagos dögkút
vágósúlyörömű csillagokkal,
hanyattkalimpál szépen valahány,
és csak gyúlnak gyújtatlan,
csak lángolnak siratómécsek
feketeasszonyok gyűrt kezeiben.
kőszántásom száron sorosul,
mégsem erednek verőhajak éjbe,
mégse sikoltnak lelket ugrani értem
körbesöprűzött hosszúvirrasztáskor.

kuldus

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: ÜRGEHEGY

Az Ürgehegyen,
több, mint kétszáz
méterrel a tenger szintje fölött,
a pincékben hordó,
abban peniglen bor pihen,
nem tengernyi,
mert tengernyi csak abból van,
ami nem kell,
de azért tudja azt mívelni
a magamfajtával,
amit később nem nehéz
megbánni.

Élhetnék másutt.
A Balaton
szőke hullámai
bőrömet bizsergetik még most is,
s Leányfalu
barna Dunája megborzongat,
ha arra tévedek.

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Az ünneplésben

Kicsit távolabb,
ott a bodzafordulónál
vártam,hogy egyszer
megszólít az este,
amely az évek
olvadó haván
az ünneplésben
önmagát kereste.

bodza

Gavallér János: Vágta a semmibe

Hát nem. Nem működik semmi.
Csak vagyunk. Lehet ezt érezni?
Uraim, nincs múlt, s nincs jövő,
gépek begyén nő a csecsemő!

Zsold táncát járja, ki bírja.
S csak hányni tudunk, megannyian.
Erre büszkék a nagyurak:
Monoton hatalom agyukban.

Kizárt a szív és a lélek,
örülök, ha néha lélegzek.
Ez már a falanszter kora:
„Közös lónak túrós a háta”

szozattovabbacikkhez

Kapui Ágota: Látomás

madarijesztoKörötted épül hallgatásod vára
benépesül majd csenddel és avarral
s az ablakoknak szárnyas spalettája
hiába küzd a zengő zivatarral
a gyűlő évek ostromgyűrűjében
csak egyre nő a fojtó levegő
és harcainknak vérző tenyerébe
Krisztus-szöget kopácsol az idő
és csontjaidból rőzsét rak a vénség
és arcod holdja napról napra fogy
gerincet roppant sorra a kevélység
és roskadt térded küszöbökre rogy.

szozattovabbacikkhez

Móritz Mátyás: Beteg lelkek

A múzsa tulajdonképpen az első számú ember a
számtalan közül, akinek tudtára akarjuk hozni,
Amit leírunk. Egyfajta arkhimédészi sarokpont.

Antalovics Péter

Mennyi költő volt már rabja az örök és szent talánynak,
amitől annyiuk lett vak, megháborodott és süket;
és hódoltak Neked mint a reményük véd-angyalának,
akik nélküled siratni tudták csak kétes kedvüket.

De Te mégis százszor, mégis ezerszer mondtál le róluk,
mint akiben a józan ész az érzelem ellen vesztett;
nem is maradtál mellettük, nem is lettél biztatójuk,
a pokoli kínjaikat még csak meg sem fűszerezted.

szozattovabbacikkhez

Oravecz Diána: Semmi

Egy semmi vagyok, egy szilánknyi álom, mi őrülten szúrja az ujjad
Nem látod, csak piszkálod, vélt lelőhelyén a véred kibuggyan.
Elkened a szádon, sós izében az ajkaidra vándorlok, ott is sebet ejtek!

Egy semmi vagy, mondod, egy vándorló kedélygyilkos
Sorsokba fonódsz, kis parazita virág, élvezed, mi másoknak kínos.

szozattovabbacikkhez

Pete László Miklós: Fagy-diktátor

Megérkezett fagy-diktátor,
Didereg a világ-sátor.

Spórol még a fényes hóval,
Beéri a zimankóval.

Reménytelenség ás vermet,
Borúlátás jéggé dermed.

Vén, mogorva fagy-diktátor,
Körülötte híg köd-tábor.

Ránk terül, mint gyilkos lepel;
Polkorrektet nem követel.

Pethő László Árpád: CSODASZARVAST VÁRVA

- Apám emlékére -


Kifeszítve itt
              „jurópa” közepén
azért vigyázz
               istenedre
szólj hozzá
               kérjed - tereld
tartsa föléd
               ernyőjét
ha zivatar
               kerget s lélek
nélküli szelek
                üldöznek ott
hol nincsen
                kegyelem sem
áldás - hitetlen
                ott minden
és pénzre hajt
                 a pénz is

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: ÉJJELI ŐRJÁRAT

Kettes barack a belsőbe,
hét Pityu
a csikkbe,
indulás,
két, porszín csukám,
gyí te!

Trappoljunk
megnézni,
szédülnek-e még
éjféltájt az
utcai lámpák,
dűlöngélnek-e
még hajnaltájt
a talponállók
pultjai,
maguktól
röpködnek-e még a
foghozkoccanó, csorba
söröskorsók,
csuklanak-e még
a fagyállóval kevert,
kaparó felesek?

szozattovabbacikkhez

Zonda Tamás: Január

Bizony tél ez is
vagy egy másik
kegyetlen évszak
tollászkodó szürkületben
fénybolhásan
gubbaszt a város
ködlábú szél kapirgál...

kodosbudapest

szozattovabbacikkhez

B. Palotai Boris: Gyermekek

Jönnek a Homály esztelen mélyéből,
egyre jönnek, örök forrásként bugyogva,
örömnek, kínnak, - nekünk.
Még szemükben távoli titkok borzolódnak
megtört sugárral, s kis testük anyjuk melegét őrzi,
gügyögő értelmük hanggal birkózik, repes, sikoltoz,
mert jó a fény, a vakító ezüst, az óra ketyegése
és jó a tavaszi langyos fuvallat, mely elkapja
párnájuk hímzett bodrait, s a csupatoll bölcső oly puha
megbújni benne éjjel, a plafon végtelen síkját csodálva
és nem tudni a félelem intenzitását, ha künn a vihar
letépi a holdat az égről,

szozattovabbacikkhez

Darvas János: Mi gyalog indultunk

Bolond világ volt. Hóvihar szaladt,
Jégverés jajgott, vad világszelek
szanSikongtak, vívtak a síkok felett.

Ki még közülünk életben maradt,
Összeverődtünk egy födél alatt,
Ott találkoztam véletlen veled.

Mint megváltásra, én egy szánra vártam,
S a szán a hóban soká elakadt.
Késett az élet ottkünn a halálban.

Tudtam, itt többet nincs várni való,
Ez az utolsó boldogság-hajó.
S ha itt maradok, eltemet a hó,

De végre jött a babonás zene,
Mely egyszer cseng csak: a szív tavaszán.
Kacagott, csengett, csilingelt a szán.

szozattovabbacikkhez

Győry Dezső: Élő eszmék felé

Jertek! A mellem virágtól illatos;
Friss és fehér. S a bátor vérnek árja
A húson át a bőröm, mint a dal,
Távolba zúgó harsogással járja.
Jertek! Tegyétek mellemre fületek.
És megtanul együttdalolni vérünk.
Hit-paripák és szenvedés-sarkantyú,
Erély-gyeplő, s mi fellegekbe érünk.

Ez lesz a vágta: Közös cél, közös szív!
Erős, virágos, mokány vérünk-ménjén.
Szentgallent-dúló táncos diadallal,
Vagy a fehér ló táltosos ebédjén.
Ez lesz a vágta! A mellem kiszegve.
Lélegzet elfullad, Leverve a tér.
– Ugrassatok át a bukó testem fölött,
Ha nyíl találna…
    A többi már – beér!

Sebesi Ernő: Tovább!

Vaksi szemükkel csalfán ránk kacsintnak
rongy felleg fátylán veri a Napnak,
s mi dermedt lábbal lépünk botorkálva,
míg baljós árkok ikránkba harapnak.
Ám élet-utunk titkos éjfelére
hiába ijeszt száz ördög és büntet:
mert Szent Dénesek vagyunk s hónunk balján
tovább visszük bús leütött fejünket!
Kenyerünk hullajt halálszagú morzsát,
a hangunk jajszó s örömért sikoltoz,
a könnyünk harmat s kacajra nem szárad
csak hűlt ábrándunk reszket föl a Holdhoz.
Mi csillagfénynél betűzve a sorsunk
rőt árnyak vásznán titkunk felkaparjuk,
de újonc alkony éj-rohamra sürget
és úgy sajnálnak kuvikcsőrű varjúk.
Rossz szívünk unott nehéz kíntornái
zsibbadt agyunkba tompán nyekeregnek,
jaj mélyre süppedt éveink sarába
dús terhe hosszú Remény-szekereknek.

Tamás Lajos: Árnyék a falon

Fekete árnyék esett a falra,
Mely sima volt, tiszta s hófehér.
Lehet, hogy ember állt eléje,
Lehet, hogy állat vetődött erre,
Lehet, hogy festett, lomha tárgy.

Az árnyék nő, de nincsen teste,
Nincsen szava, nincsen ajka.
Csak előkúszott, mint homályból a kígyó,
Mint gerjedelemből a bűn,
Mint gyümölcsből a pondró
S ha hozzáérsz, téged is homály borít el:
Fekete leszel, fekete!
                                                1934

Jóna Dávid- Szentjánosi Csaba: Gazduram - 2016. december

Gazduramék versei, nekünk a fáradtságban is erőt adnak....reméljük a kedves olvasóknak is!
 
Gazduram,
írtam egy verset
 
A versek a mélyben élnek,
mint a csigák, a kagylók,
a sebzett léleknek
a betűk: gondolat-mankók.
 
A mondat pontjának gyöngyeit
felhozom, hal vagyok,
a lép szélén csend van:
leomlott partszakaszok.

szozattovabbacikkhez

Arany Tóth Katalin: Karácsony küszöbén

Karácsonyi fények
ragyognak az éjnek,
meghitt csöndet takar
az égi csillagkoszorú.

advgyertyakSzeretetre vágyó
szívedbe fáj a jó:
hív az ünnep hangja,
de lelked mégis szomorú.

Elmúltak az évek.
Gondjaid temérdek
súlya alatt fanyar
a mosoly - elnyomja a bú.

szozattovabbacikkhez

Buda Ferenc: Tiborc tűnődik

Fura egy fordított világ ez:
az lesz vátesz, aki lóvá tesz,
sztár a zsivány, mester a kontár,
a cinkolónak piros pont jár,

szajhákon csillámlik a flitter,
sarzsihoz jut sok kósza ritter,
s vélvén magát vezérhajónak,
vígan feszít vizen a hólyag.

Prókátorok, hamis parasztok
mérik a pórnépnek a snapszot:
„Igyatok csak, danoljatok hát!
(Fő az, hogy mi tartsuk a kottát.)”

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Nagy hideg

nagy hideg szorul
lenni igyekvő csillagok közé
ma nagyon nagy hideg

de ki érti meg
számok mint idő
porrá mállik iromba kő
és minden mámor egyre megy
hazugan tesped egyszeregy
minden dolgok fölé
végül elborul
lenn
fenn

nagy csönd pikkelyül
egymásbanyíló végek közé
ma nagyon sima csönd

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: FADARAB

fadarabaz élet csak egy fadarab
kifaraghatod magadat
szálirányban ha meghasad
az élet csak egy fadarab

befűtesz vele jön a tél
bár mindig tavaszt nemzenél
fut innen minden ami él
ha nem vigyázol lába kél

az életnek ha fadarab
faragd ki benne fiadat
legyen tölgy ne csak bodzafa
ne legyen másnak a fia

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Barátságot köt

Sulyos lépteivel
araszol a reggel
borostyánkő arccal
gondfelhőkre bök,
Nyikorog a tornác,
s a vén porszemekkel
kelletlenül,mégis
      barátságot köt.

tornac

Füzesi Magda: Harkályok esőben

... a harkályok harangoztak
miközben lassan hullt a hó
nekidőlt kábán ablakomnak
a délutáni dáridó
felkelt ágyából a vasárnap
körülnézett az udvaron
belelógtak a fenyőágak
az objektívbe és vakon
bólogatott a vízipálma

én nem gondoltam semmi másra
csak esőre és harkályokra
miközben juharágat tépünk
mert bárkát nem mindenki épít
álmainkból kévét kötünk
holnapra kipereg a mag
aranybúza aranyárpa
szelekkel szállni Afrikába
és égni tüzes nap alatt...

Gavallér János: Vágta a semmibe

Hát nem. Nem működik semmi.
Csak vagyunk. Lehet ezt érezni?
Uraim, nincs múlt, s nincs jövő,
gépek begyén nő a csecsemő!

Zsold táncát járja, ki bírja.
S csak hányni tudunk, megannyian.
Erre büszkék a nagyurak:
Monoton hatalom agyukban.

szozattovabbacikkhez

Kaiser László: Elcsöndesültem

Elcsöndesültem, Istenem,
vereség ez vagy győzelem,
bűnhődés talán vagy kegyelem?

Csönd rakott fészket mindenen,
hallom a hangját szüntelen,
s nem tudom, mit mond, Istenem!

Kapui Ágota: Ettem az Isten kenyerét

Ettem az Isten kenyerét,
ittam vizét az elmúlásnak
hajlektal1kerékbetört lélekkel hevertem
idegen országok poros útján,
s csak a honvágy hasonlított
a sivatagi szomjúsághoz.

Voltak tágabb és szűkebb pátriáim
Hegyekbe oltott kráter fájdalom,
Hegek a hold ezüst arcán
S haragfelhők a múlt emlékein.

Meglelem egyszer tán nyugalmam
Ahogy hazát is újat kaptam én,
Bár oly boldogan bukdácsolnék újra
régi utcácskák tört macskakövén.

szozattovabbacikkhez

Móritz Mátyás: Szégyenvers

Te magad légy a költemény,
melyet hatalmával a szónak
világra hozol! Légy tömény
s elvont párlata a valónak!

      Kálnoky László: Ars poetica

A szégyenversünket meg kell írni:

vad tűzvészt, vérszínű záporokat
egeket, mi csak fájdalmat hozott
fekete tájakat, és poklokat
hol kószáltunk, mint az elátkozott

de szégyenversünket meg kell írni

a sírjukban fekvő halottakat
árvaságunk embermilliókban
mocskosan tündöklő nappalokat
melyben ültünk csak bűnösen, -szótlan

szozattovabbacikkhez

Oravecz Diána: Szemfényvesztő

Recseg az illúzió, megtörik rajta a hamis fény;
templomba engedett apró szemfényvesztés.
Visszhangzott kívánságok ekhóként halt szavak,
csak saját hangján zengett az öreg márványhalmaz.

2010.10.31.

templomrajz

Pete László Miklós: Egy „demokrata” pénzdiktátor anonim kesergése anno' 2016.

    Azért vagyunk demokraták,
Hogy szót fogadjon a világ.

    De a többség mind fasiszta,
Ilyen fób, vagy olyan-ista,

    Készül a feketelista,
Rajta lesz Iván, Jack, Pista!

    Demokrata,
Demokrata,
Az vagyok,
Az vagyok én,
Vigyázzatok,
Mert veletek
Olyat teszek,
Mint Mélosszal Athén!

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: Profán vágta

Szokjál hozzá már
újrakezdés napján is
pofán vághatnak

jöhetnek lózung-
szövegek: temess és húzd
fejedre dörgő

villámait e
önmagába fúlt, már nem
létező világ

szédelgő árnya
halotti maszkja és vi-
gyorgása között

szozattovabbacikkhez

Vaday Attila: Hazám-e?

Hazám nekem e hely?
Hol már magyarnak születni is nehéz.
Hazám nekem e hely?
Hol mit sem ér, érv és tiszta ész.

Hazám nekem e hely?
Hol a hűség bűn, s a gazságért jár a bér,
Hazám nekem e hely?
Hol emberöltőnyi munka semmit ér.

Hazám nekem e hely?
Hol Arad tanúi vére hiába folyt.
Hazám nekem e hely?
Hol becséért annyi meglakol s meglakolt.

Hazám nekem e hely?
Hol dúskál a csaló, hazug és röhög,
Hazám nekem e hely?
Hol utcán temérdek nyomorult hörög.

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: EZ A IZÉ

Sehol nincs
lék, befagyott tó
az ég, lelkek bukdácsolnak
szikrázó jegén, hason
csúszva keresnek
valamit,
valamit nagyon keresnek,
orcájukon
lázrózsák izzanak,
de se fent, se lent
nincs lék, csak torkig érő
veríték, veríték,
csak a rémülés pézsmaszaga,
hahotázik a szél,
huzat húzza
őt is
valami másba,
örök farkasvakságba, kápráztató
homályba. Na jó. Akkor
legyen úszó aranysziget ez a izé.

Zonda Tamás: December

Majd a vén dalok kegyelme
lángokba csomózott szemem
a gyertya-szálon
ballag az erdő belém
tobozos álmot ígérve
romlott ajándék leszek
a porcukorba téve
vagy
riadt kis állatok
havas ágyam felett
nézik
bámulják
legelik bamba örömmel
a mellemből szökkenő
sós pipacsokat...

Ugye, szép lesz majd az Ünnep?

Feketéné Fábián Magda: Hazám

Ez a szó, hogy „Hazám”
Oly árva, de kedves nekem;
Szeretném, ha magadhoz ölelnél,
S tájaidon nyughatna szemem.

Igaz, eljöttem Tőled,
S árván hagytalak Téged ott,
De ígérem, mindig hű leszek
És lélekben Veled maradok.

Ha majd egyszer szabad leszel
És láthatlak újra én;
Megszűnsz árvának lenni,
Most kifosztott és szegény.

szozattovabbacikkhez

Főglerné Kolozs Marcella: Új magyar imádság

Egeknek fénylő és dicső csillaga,
a magyar nemzetnek égi Pártfogója;
végső kétségben kiált Hozzád népünk,
mert Te vagy csak egyedül megmaradt reményünk,
Eddig is Te voltál a mi Édesanyánk,
most se hagyd elveszni hőnszeretett Hazánk
Ne hagyd, hogy tovább is rabságban sínylődjünk,
ne hagyd elveszni szeretett nemzetünk!
Vedd a magyar sorsot drága szent Kezedbe
és zárd a magyar népet Anyai Szívedbe.

Gyöngyös Imre: Elkötelezettség

/ódon módon/

Milyen csoportot képviselhetek még?
Kiknek lehetnék még a bajnoka?
Hazámon kívül még mi mást szeretnék?
A jó magyarnak nem kell más soha!
A bennem alvó HAZA újraébred
amint magyarra ajkamat nyitom.
Hazám eszméje csak ily távol érhet
mélyen, erősen s ilyen áhítón.
S mert ártatlanul voltunk elnyomottak
oly annyiszor múlt ezredünk alatt,
szívemhez elnyomott ártatlanoknak
rabszolga sorsa bár közel marad,
teljes szívemben magyar nemzetem
sorsát sorsomként hűen viselem.

Kiss Ferencné Forgon Margit: Futó felhő

felholovakSejtelmesen zúg az erdő,
fejem felett futó felhő;
az égen hintázva halad,
színt és alakot változtat.

Megállítanám egy szóra,
megkérdezném: hová?...hova?
De se hangom, se sóhajom,
csak tengernyi sok óhajom.

Persze, hogyha meghallgatna,
üzennék véle haza.
Megüzenném: nem feledem
az én drága szülőföldem.

szozattovabbacikkhez

Mérő Ferenc: Anyanyelv

Anyanyelv – édes! Légy ezerszer áldott,
anyámtól tanultam, ott, hol házunk állott.
Magas hegyek alján, fenyők árnyékában,
boldog gyermekkorom sugaras nyarában,
           - légy ezerszer áldott!

Anyanyelv – édes! Az imádság nyelve,
benne ég még most is édesanyám lelke.
Az égre mutatva sokszor magyarázta:
anyanyelv az Isten legszebb adománya,
            - az imádság nyelve!

szozattovabbacikkhez

Jóna Dávid- Szentjánosi Csaba: Gazduram – 2016. november

Az idő nem felejt, emlékeit hozzák
az őszi szelek,
a villamosok olimpia váltófutásukba-
belekezdenek…
 
köddé tokásodik az ég is,
Édesanyám nővérét hordja kórházba,
a nyugdíjas pár gyógyszerrel,
reményét ha meg nem is-de kiváltja,
 
nálunk veréb, galamb, egér helyett,
egy fakír harkály kopácsol,
nagy fába vágta csőrét…
készül az őszi jászol,

szozattovabbacikkhez

Arany Tóth Katalin: TÜKÖR

Ha te ülnél ott az utca kövén
rongyokba csavarva, fázva,
jutna-e jóság istenhit ölén
didergő lelked falára?

Botlana-e lábad elé ember,
ki tudja, mi a szeretet,
s kérdené-e, miféle kereszttel
tűröd nyomorult életed?

Lenne-e, ki enni, s inni adna?
Az érintések bőségéből
jutna-e neked is alamizsna?

szozattovabbacikkhez

Bereti Gábor: Didergés vagyunk

A rend üres szívében
szemem riadva széttekint;
reményünk mások kezében, súgom,
s hangom fénnyel, s árnnyal int.
Csupán didergés vagyunk,
vézna, fuldokló, tört szavak,
vérző csillagunk földben ragyog és
elveszünk, ha így marad.

rontgennekeze

Buda Ferenc: Üzenettörlés

deleteMegéred még ha megéred
kormos keserű alkony száll tekintetedre
a szervek a tagok konokul ellenszegülnek
aláaknázzák terveidet
keresztülhúzzák számításaidat
kormos keserű alkony
ha megéred
a tárgyak alakok arcok körvonalai
elkenődnek
napvilágnál is homályban tapogatózva
matatsz beszűkült tered vasrácsai között
egy hang egy szín egy név át-átsuhan
de benned nem hágy nyomot

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang mma plakat1 B1 FIN 2 aranykonferencia 2017. 11.19. VASÁRNAP   ArchiRegnum Könyvkiadó Napja   plakát 03 Sinka est meghívó szentlászló szentkorona OMLI Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf