Lőrincz P. Gabriella: Üveggolyó

Néha ügyetlen vagyok
Nem tartalak eléggé és elejtelek
Mint az üveggolyót elgurulsz
Úgy hiszem az ágy alatt lehetsz vagy a szekrény mögött
De lehet hogy beszorultál
Két padlódeszka közé
Ilyenkor eltűnsz
Én hetekig kereslek
Nem tudom olyankor mit eszel vagy mit iszol

uveggolyo

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: KI MADÁRRAL BESZÉLGET (2)

Megtalált: fránya
égben – végtére madár
tollászkodott – ott

fenekedett lent
a kereszt végett várta
rogyadozásom

látva – remélte
hullásom – reggelente
füttyömet hallva

kitalálta: ki
madárral beszélget már
égbe vágyik ám

repülne szerte
a Nap alatti égbe
s zuhanásban él –

szaggatott szárnyam
tépheti és hadd bukjam
madár éteknek
                      feketén.

Szarka István: Szépen kéne

Ez lassú-lassú, lassú-lassú –
pedig sietnie kéne, hiszen
nyargal a föld is, vágtat tova az ég,
új seregek seregelnek el
a világ felől a világ felé,
itt meg csak ritkul a tér a déli
enyheségben, a pad körül, ahol
az elalvások, a temetések,
a feledések, az emlékezések
rengetegében – így, így, így – elenyészek.


gesztenye

szozattovabbacikkhez

Vaday Attila: Engem ne sajnáljon Senki…

Húsomba kampókat akasztok,
Engem ne sajnáljon Senki!

Gyertek, egyetek meg Parasztok,
Engem ne sajnáljon Senki!

Szemeim gyöngynek fűzöm fel,
Engem ne sajnáljon Senki!

Szívem ezüst karón, s láng ölel,
Engem ne sajnáljon Senki!

Koldusba jó nagyot rúgok,
Engem ne sajnáljon Senki!

Idegeim pengnek mint húrok,
Engem ne sajnáljon Senki!

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: KI ANGYAL? KI ÖRDÖG?

Fogcsikorgató.
Fogcsikorgató nyár.
Gyermekasszonyarcod
kelő hold, vállad
fölött albuminpapíron
csillannak kollódiumcsillagok,
mindenség
legszebb csillagai, Veronkám,
fénylenyomat ezüstszemcsék
porladnak halványuló fotográfián.
Endre, a kedvenc áldás
még hasadban lubickol,
gémlábú széken
másik fiúgyerek,
cipője talpa kacskán
égnek áll,
ő a keresztapám,
odébb édesanyám
néz a semmibe,

szozattovabbacikkhez

Zonda Tamás: Szeptember

Hirtelen ősz ez is
az esték zöld prímásait
eltaposta
egyetlen éjszaka
szétdúlt pacsirták
a réteken
darvak ékjétől
felvérzett láthatár
rozsdát szitkozó
garázda tombol


protuberencia

szozattovabbacikkhez

Mécs László: A rózsaszínű hold

Nem kell már autó, villanyos, vonat!
karon fogom az én barátomat:
gyalog megyünk
mélyen be a berlini éjszakába.
Német kövön döng magyar vándor lába.

A külvárosban megritkult a nép.
Egy pár előttünk karonfogva lép:
egy szobalány
talán ki elszökött pár pillanatra –
s egy jassz. Az éj két elrajzolt alakja…

Szívük virágzik csoda-gazdagon…
A nő léggömböt tart egy madzagon,
vidáman leng,
mint aki nagy tavaszok titkát hordja
s mint szerelemnek rózsaszínű holdja…

szozattovabbacikkhez

Ölvedi László: A bányász éneke

Bányász vagyok, fojt a bányalég,
Mellemre sűrű ködök ülnek,
Mécsesem rőt lidérclánggal ég.

Síri csendben mélylik a tárna.
Messze, messze zokog a visszhang,
Mintha mindig temetés járna.

Rombolt a rém, bedőlt a bánya;
Kikelünk még alatta, holtan
Pusztulhatunk, a fene bánja.

Kopogok a koporsódeszkán:
Kemény talán száz süket fülnek.
A feleletet várom eztán.

szozattovabbacikkhez

Szenes Erzsi: Mint selyemgombolyag…

A kezedbe telepedtem, mint finomszálú selyemgombolyag.
Azt hittem, hogy majd a szívedre tekersz.
De Te kíváncsi lélekkel kibontottál és széjjel teregettél,
Nem is vetted észre, hogy magadtól mily messze gombolyítasz el,
És most kibontva, kiteregetve, minden jött-ment idegenre reáfonom magam.
Tudod-e, hogy ujjaid közé soha többé vissza nem futhatok?!

selyem

Szeredai-Gruber Károly: Este

A Szomorúság bársonyos palástja
Ma oly meleg, ma olyan csodalágy,
S a lelkem csöndes, ködbe kéklő bástya,
Min viharverte lobogó a Vágy.
Tüzellő rózsa hímezve beléje,
Mely nászra nyílt s elhervadt bús toron…
Ma úgy ölel az Emlék halk zenéje
S rég elmúlt üdvök ajkát csókolom.

vangoghcsillagoseg

szozattovabbacikkhez

Sziklay Ferenc: Minek találkozunk?

Minek találkozunk
Elröppenő rövidke pillanatra
Ha vágyaimnak az öröklét
Tűnő villámsugár?

Minek találkozunk,
Ha lát ezer kíváncsi ember,
S szeretnék lenni egymagam
Egész világ, hogy mindenik szememmel
Csak Téged nézzelek?

Minek találkozunk?
Felzaklatod halott nyugalmam
S viharzó lelkem még soká
Harsog, mint a tenger verése,
Ha már el is pihent a szél!

szozattovabbacikkhez

Arany Tóth Katalin: NEM VÁGYTAM

Én nem vágytam soha márványkádra,
se arannyal burkolt budoárra.
A megalománia maradjon kívülem,
láthatom épp eleget a puccos tereken.

Nem vágyom birtokra, gazdagságra.
Az uralkodást is hagyom másra.
A bőség ne ejtsen zavarba soha engem.
Maradnék töretlen ember, igaz hitemben.

De jaj, ha engem is megfertőzne már
a bűzös mocsárból szivárgó sár.
Békétlenül, Uram, én nem akarok élni.
Segíts hinni magamban! Tisztességem kéri.

Bereti Gábor: Onnan visszanézni

Előtted. Mindenütt. Az
erdőben, a heverésző fű
és a függönyt szitáló,
olvadó, ködbe bámuló fák
előtt, azáltal, hogy
eltitkollak, fogsz visszanézni.
Gézpizsamád hattyúszín foszlányával.
Se ez. Ez lesz olyan parancsoló.

gez

Czipott György: Fúga, permutáció

Égbe fillért hajítottak
férgedtbélű nyomorékok,
semmirejó likas ólomfillért –
ránkhorpadt a mennybolt.
    Ül, maga elé mered,
        hajába pálinkák csöndje kócul.
            Mered maga elé.
Üdvösek megcsöndesültek,
titkon tudatnak közeles pokolt,
csillagugar serceg rejtjelet,
fénygyolccsal vészt integetnek
elkormult szemhatáron.
    Ül, mered maga elé.
        Hajába pálinkák csöndje kócul,
            maga elé mered.

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: SOKÁIG BÍRTAD

Rossz volt az alom.
Dolgozol, mint a barom,
mégis semmire jutsz.
Ezernyi gond úgy tör be,
már a hátad is görbe,
tenéked ez a juss,
hogy ilyen sokáig bírtad.
A pénz magáról hírt ad
az élet más felén.
Valaki vési arcod,
elrejted, odatartod,
legyél kemény.

bivaly

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Magamtól kérdezem

Kezemből kitépik
a megfoghatót,a
szépet s agyamban
elcsitulnak a gondolatok,
olykor magam sem
tudom mit akarok,
csak beszélek,élek,
írok,legtöbször
zagyvaságot,miközben
nőnek a napok és
semmi sem olyan
mint a tegnap,

szozattovabbacikkhez

Gavallér János: Demokratikus kereszténység

Nem vagyok se vörös, se fehér
besorozott közlegény.
Asszony szült, direkt, most embernek;
tükröm legyen szemetek!
Akaratom, hitem és vágyam;
mint gyermek, kiabáljak!
Ordítozzak a nagyvilágra:
Élet él, testruhámban!
Életem, mint másban, érzés;
halk, ölelő megérzés.
Érzem, ha fáj! Ha bút fú a szél,
és ha derű terül szét
- háló alatt a hal ficánkol-,
szennyárnyban haza s otthon!
Ide születtem mégis-mégis,
akarta tán az ég is.

szozattovabbacikkhez

Kaiser László: Anyanyelv

Szolgád eléggé nem lehetek –
birtokollak, így vagyok veled,
urad eléggé nem lehetek –
mindent megteszek úgyis neked.

csomo

Kapui Ágota: Kérdések

Testem templomában
Kik borultak össze
kopjafakhargitaHajam fonatában
Kik fogództak össze
Vérem melegében
Kik olvadtak össze
Szívem serlegében
Kik ömlöttek össze.
Ereim erdeje
Kiknek adott otthont
Csendes búvóhelyet
oltalmazó bokrot
Kik simultak össze
Bőröm bársonyában
Kik fonódtak össze
Ujjam hajlatában
Szájam szögletében

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: SZÍVEDEN ÉLNEK

Reggelre mindig
kiderül: Hold körüli
pályán landolt-e

fekete rigónk
vagy itt benn a cinegék
alatti bokron

szíveden élnek
legelnek – tűdön nőtt ab-
lakban magokat

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: KÜLDI UTÁNAM

Belefeledkezve, belezúgva
várakozásomba, most
végleg, végleg
itthagyom, itthagyom,
itthagyom ezt a torokkaparó
hiányt, ringó járással
nem jönnek már felém
pokolvörös csókjaikkal a pézsmaillatú
lányok,
hiába, hiába
dekkolok, hiába ácsorgok
naphosszat sápadtan percegõ utcai
órák alatt, ekcémás házfalak
krétafirkáiról mutat
szamárfület, vigyorog vissza
rám az ifjúság,

szozattovabbacikkhez

Zonda Tamás: Nem is vers ez

gesztenyeLetörli még egy ősz
mint a gesztenyékről  
tüskés álarcainkat?
                                                     
Megyek fanyar napokban
gyanakvó arcomon cápamosoly
mert simlis itt az erőszak:
jázminná lopja magát
s közben kapcává tapossa
vakító gyolcsaim…

szozattovabbacikkhez

Alföldi Géza: Ormányság

Ránk már nem ragyog
a nap,
minket már a fény is
kikerül,
mi már lehúztuk a téli
zsalukat,
s itt a téli éjben
egyedül
már csak a Bodri kutya
ugat
céltalan csaholással,
a lelkekre hasztalan harcok
fontak halotti leplet.

Sirasd meg, Uram,
mikor egy népet
ilyen könnytelen,
kutyamód temetnek.

Diószeghy Tibor: Dönteni kell

Két úrnak szolgálni nem lehet,
nem szabad felezni az Életet.
Vagy pap leszel, vagy játszó Trubadúr,
vagy szolga csak, vagy nyakasszavú úr.
Mert életedben jő a pillanat,
hogy úr leszel, vagy hű szolga maradsz.
Úr leszel a múló életen,
vagy szolga csak a hulló végzeten,
mely népeken és népeden kísért.
De döntened kell, ezért, vagy azért,
s én érzem már, a döntés úgy esett,
hogy pappá váltan hű szolga leszek.
Szolgád Hazám egy baljós életen,
s ha rövid lesz is, de Benned végtelen!

D. Eperjessy Margit: Áldott Haza! Édes Otthon!

Hol vagytok, ti tarka rétek,
vadvirágos búzaföldek,
bárányfelhők égi bája,
hűs patakok csobogása?...

Hol lebegsz, te tünde álom,
délibáb a Hortobágyon,
a legelőn ménes, gulya,
pásztor ajkán a furulya?

Hová lett az erdők dala,
gyöngyvirágnak dús illata,
gólyafészek a kéményen,
bádog Krisztus az útszélen?...

szozattovabbacikkhez

P. Dr. Fenyvessy Jeromos O. P.: A rög

Szent a földnek röge
ott, ahol születtünk!
Ott szögezzék majd be
koporsó födelünk!

Szent a földnek röge
ott, hol anyánk sírja,
s ahonnét hugocskánk
leveleit írja.

Szent a földnek röge
ott, hol ősök vére
hull már ezer éve
fűre, fára, érre.

szozattovabbacikkhez

Rácz Viktória: Szép vagy Hazám!

Szép vagy Hazám, tündérien csodás,
ékes koronában Te vagy a csillogás.
Palástod a róna, arany mezeivel,
trónusod támasza Mátra erdeivel.
Királyi díszedben ékköved a Duna,
méltóságod tükre Balaton alkonya.
A kanyargó Tisza vártád erőssége,
néped a földnek leggazdagabb népe.

Szép vagy Hazám, tündérien csodás,
az isteni műben a legszebb alkotás.
Vitézi vér adja rózsáidnak színét,
Isten dicsérete kenyerednek ízét.
Az ég csillaga mind a katonáid,
szépségedre Hazám egy fél világ áhít.
De ameddig csillag ragyog magyar égen,
Te élsz, míg ellenid elbuktak már régen!

Arany-Tóth Katalin: TAGADÁS

vétkezel-e
ha tetteid másnak fájnak
ha bérence lettél
gennyes hazugságnak
s felmenthet-e
a cinkos hallgatás
nyugtod van-e
ha másnak ártasz
s konokul hiszed
eltakargat majd a látszat
felülír-e
a testbeszéd
leplez vagy leleplez
mit magad után hagytál
szerteszét

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Saul disznaja

    Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok!
    mert megkerülitek a tengert és a földet,
    hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek;
    és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek õt,
    kétszerte inkább magatoknál.
                            Máté 23:15

disznorejti holdszínbőrét
arany lazúros ellenfényében áll
kenőcsli magát bőven
sataniel beléből árjadó sárral
sárral pomádézza magát
sátáncicomát ken
szerteszétken
fröcsköl

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: ÚTILAPU

definekLeányfalu Szigliget
köldökhelyek szívhelyek
Nagyberény és Kistarcsa
ott lóg a kutyám farka

Mór Zámoly és Fehérvár
gyermek-magam még ott jár
Siófok és Debrecen
mindegyik az én helyem

Marcali és Egerszeg
sosem maradtam veszteg
Bangkok Rio Keresztúr
megtanultam s megtanul

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Létezés

Azért sietve, némán
néha magamba nézek-
eső utáni latyak,sár,
lutykos,vad idő,

harangoznak agyamban
a gyermekarcú fények-
keménydió az élet
s olykor fejemre nő.

Az ajtók már kinyiltak
s egy mozdulat felém nyúl-
kiált a tört üresség,
visszhangja átszakít,

szozattovabbacikkhez

Gavallér János: Fűszál

Hányan jöttek, hányan tapostak nyakamra,
nem jajgattam, nem nyafogtam,
meghajoltam alázattal, ez a sorsom,
anyám mondta: Ember vagyok!
Hányan jönnek, hányan taposnak nyakamra,
nem jajgatok, nem nyafogok,
meghajolok alázattal, ez a sorsom,
igen, tudom: Ember vagyok!
Gerinc-testem, hányszor hányan összetörték,
hányszor hányan zúztak-törtek,
életemre, hányszor hányan raktak béklyót,
köztük mégis megmaradtam,
Isten türelmével tűrtem, tűrtem, tűrtem:

szozattovabbacikkhez

Kaiser László: A TÓ

I.

toKi tudja, miért, nyaranta
a tónál lett egy új világ,
s néhány napra, talán hétre
ránk szakadt a vadszabadság.

Falkamagányból ítéltek
egymásnak minket a habok:
tizen-huszonéveseknek
ígértek igaz holnapot.

Más lett ott a sörnek íze,
s más volt a lány, ha engedett,
valami cinkosság avatott
felnőtté gyorsan gyermeket.

szozattovabbacikkhez

Kapui Ágota: Transzcendens

És álmaimban másik létbe lépek
a túlon túl, hol sarjad már a fény
halandóságom más világok kulcsa
hol testet ölthet újra a remény…
a születésnek szűk előterében
egyre csak fogy a vékony levegő
s az anyaméhnek légüres terébe
kulcslyuknyi fényt ereszt be a jövő
kitépni lényünk buroknyi világból
s egy másik létbe csúszni meztelen
a ridegségnek fájdalmas csodája:

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: CSODASZARVAST VÁRVA (2)

– Apám emlékére –

Kifeszítve itt
                    „jurópa” közepén
azért vigyázz
                     istenedre
szólj hozzá
                    kérjed – tereld
tartsa föléd
                    ernyőjét
ha zivatar
                   kerget s lélek
nélküli szelek
                   üldöznek ott

szozattovabbacikkhez

Vaday Attila: Kérdés a vértanúkhoz

Nézz körül Aradnak vértanúja,
Van-e itt, miért érdemes volt halnod,
Veszted jutalma, ez erkölcsi rom,
Látnod kéne, mivé lett honod.

Kár volt elszenvedni mindazt,
Mit számodra bitó, s golyó hozott,
Semmit nem ért a gyötrelem,
Hisz, fiaidból csak önzés buzog.

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: JULIANNA

Karámból szökött
szabadcsikókedvem
nem állta az istállószagot,
éjszakánként fekete felhõk közt
kóborolt, pusztában aludt,
pocsolyákból ivott,
nem bírta a zablát, kötõféket, ostort,
inkább ázott-fázott,
éhezett, amíg egy nap
tévelyegve vágtázó létem eltévedt,
eltévedt, s akkor
a
Jupiternek szentelt, ragyogó
angyal pillantásával

szozattovabbacikkhez

Zonda Tamás: Szonett-duó

Gyanakvón figyelni minden tárgyat,
ahogy bejönnek, élnek, lobognak,
fényüket vesztik, kezedből kikopnak,
talán észre sem veszed az árnyat

szemed alatt, a szájad szegletén:
foszló idődet számlája pulzusod,
magadat más szemében olvasod,
mintha Te lennél ott, de már nem Én:

szozattovabbacikkhez

Demjén Miklós: Csikósének

csikokSzép csikóim
égi réten
– harminchárom
ékességem –

versenyt futnak
az Idővel,
hátukon a
szeretőmmel.

Patájukon
csillagpatkó,
gondjaimat
széttaposó.

Eddig űztem
délibábot,
szívemen a
Nap virágzott.

szozattovabbacikkhez

Ják Sándor: Hangulat a Verhovinán

Kéken borul az égbolt,
szerte árad a napsugár,
a patak, mint ezüst szalag
fut le a hegyoldalon;
rajta üresen áll a malom.

Az erdő szédítően illatos,
a levegő mámorosan balzsamos,
muzsikásan fűrészelik a fát,
kevés érte a bér, és
ízetlen a kukoricakenyér.

S pásztor furulyázik,
két pillangó játszik,
a madarak csiripelnek,
valahol énekelnek, és
elsorvad a sok gyermek.

Prerau Margit: Sírfelirat

Itt álmodik tovább
Prerau Mirjam, költőlány.
Szíve meleg lobogásában
az igazság és emberség küzdelme.
Huszonnégy tavaszt bontott
virágzó, májusfa-törzse:
az élet s a világ szerelmese.

 

Arató Endre: Bácskai színek

     I.
Ez vagyok én, vagy csak hasonló
nézem magam az egyre bomló
kavargó árban, hol vagyok?
Ez az én lelkem, vagy a másé?
a repülésem zuhanás-e?
Szorítja torkom egy marok.

Ki tudna erre választ adni?
Ki tudna mindig egy maradni?

    II.
Nehéz a szív, kemény a szó
fáradt a vágy,
most kell a lágy, simogató
kezed, meleg tekinteted.
Fáradt a fej,
fáradt a kar,
és nagyon szomorú a szív.

szozattovabbacikkhez

Borsodi Ferenc: Rendez-vous a Dunával

dunaSzlavóniában tegnap este hatkor
A Duna várt. Én siettem oda.
Nyugat felé volt nagy hadakozásom,
Oly jól esett, hogy vár öreg barátom,
Tán megvigasztal örök mosolya.

A vonat vitt s én egyre lázasabban
És boldogabban lestem a Dunát.
(Akármi úton is kellene járni,
Valamit mindig lázasan kell várni,
Ha vágtatunk s lét mezőin át.)

Szlavóniában tegnap este hatkor
Előbukkant a jó, öreg Duna.
A lenyugvó nap megcsillámlott benne,
Mintha ékszerrel cicomázott lenne
És oly főúri, kényelmes, tunya.

szozattovabbacikkhez

Illés Sándor: Bácskai metszet

A sírgödörbe hullattak a hantok,
szájaszéle sápadtan reszketett,
szellő kuszálta lobontos bajuszát,
pitykés mentéje panyókára vetve:
feleségét temette.
Szemében egy parányi könny sem,
de vállai hodályosak voltak,
mint egykor régen aratáskor
– húsz éves korában –
és csizmás lábaival nagy – erősen
berúgta a kocsmaajtót.
Két éjjel át
széles kezekkel,
kacagva szórta a malacok árát:
másnap elvitték a házát.
Pogány arca olyan volt, mint a szobor,
de ezeréves erő duzzadt két karjában
és szemét szitkok között vetette az égre:
– Látod Urunk?!
Mi magyarok csak mulatni és temetni tudunk!…

Diószeghy Dezső: A rabság alatt

Ember vagyok most, mikor bércek zuhannak
És vallom: ma embernek lenni oly nehéz,
Ott vagyok mindég hol mély örvények vannak,
Így éltem le életem felét.

Néhány versem, mit fáradt éjjel írtam,
Pár csengő rím, – egy életre kevés,
Sovány vigasz, hogy ennyivel is bírtam,
Mikor minden arcom a rettegés.

A költő ellankad a fásult közönyben,
Haladást hirdetni ma oly fonák.
Ellehet esni minden ki göröngyben,
Öklök diktálnak, meg a katonák.

Ember vagyok most, mikor bércek zuhannak
Fojtott torkú, halkszavú énekes.
Helyt állok, ha mások rendre elmaradnak,
Gyávának lenni úgysem érdemes.

Dsida Jenő: Arany és kék szavakkal…

dsidasirMiképpen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát,
s még félig fent lebeg
a tiszta éteren,
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli,
s a nagybetűk közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelíd mosollyal
lelkét kileheli:

szozattovabbacikkhez

Gróf Wass Albert: Erdélyi fák között…

Erdélyi fák között
egy évben kétszer hull a falevél.

Ősszel, mikor a hervadás leszáll,
s az árva fák közt zúgni kezd a szél,
és tavasszal, mikor a holt mezőre
az élet lüktetése visszatér.

Nálunk akkor is hull a falevél.
Nálunk akkor is búsak a lelkek,
mikor a rónán pacsirta dalol.
Úgy ég olyankor, úgy fáj valahol.

Tavaszi szél
még jobban megcibálja itt a fákat,
s mi megmaradt: emléke régi nyárnak,
az a kevés is mind, mind lepereg…

Erdélyi fák között,
én nem tudom miért,
de kétszer hullanak a levelek…

B. Palotai Boris: Testvéreimhez

Ma meggyújtom enmagamban mind a mécsest,
hogy remegjen és lobogjon, míg kenyerem
kettétörve, nektek nyújtom jobbik felét.
Szívem csengjen, mint a bárány bolyhos nyakán
pici csengő, mert megmondom immár bátran,
hajadonfőtt, szembenézve, hogy hiába
minden ármány, mert ti testvéreim vagytok.
Tudom köztünk híd és börtön, hegy és gyémánt
fal és tenger, ámde mégis anyánk egy volt,
bölcsődalunk dús csicsijja, s első szónknak
kis bimbója, mint a fűszál, olyan kedves.

szozattovabbacikkhez

Merényi Gyula: A halál alléja

Sóhajba múló sötét fasor.
Végtelenebb a bénaszemnél.
Fölé a szomorú ősz hajol.
S tegnapi szívem ki tudja hol.

Csak ülök halkan, elveszetten,
Sápadt vándor, messziről jövő,
Volt alkonyat még bennem sajog
S hívnak hűvös holnap-sóhajok.

Furcsa ez a hiába-séta
Magános és sötét fasorban,
De üldögélni s ámulni jó
S szép a csend, az ősz, a messzi hó.

alle

szozattovabbacikkhez

Ölvedi László: Favágónak szegődtem

Favágónak szegődtem én is,
Az élet nagy őserdejébe
Csapásom alatt hull a szálfa,
Egyre kérdem: mikor lesz vége?

Törtem, vágtam folyton előre,
Csak előre ifjú hévvel.
Döntő hitem, vak önbizalmam
Ingó lidérclángja vezérel.

Néha-néha madárdal hívott
És árnyas tölgyek terebélye.
Vad méz,eper és gyönge harmat,
Ezüst forrás lelkem sebére.

Haldokló, bíbor alkonyatkor
Megzendült minden halk fenyőtoboz.
Holdas úton az erdő lelke járt,
Kezében pengő, dús aranykoboz.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang mma plakat1 B1 FIN 2 aranykonferencia 2017. 11.19. VASÁRNAP   ArchiRegnum Könyvkiadó Napja   plakát 03 Sinka est meghívó szentlászló szentkorona OMLI Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf