Kannás Alajos: …az élőknek

HIÁBA mondod hogy Hiába
BEVÉSŐDTÜNK Korunk falába
mint kőzetbe hullt levelek
már a Szívekben élünk újra
a Gyorsuló Idő gyalulja
még Életünkben legyalulja
a reánk zúduló hegyeket

fosszilia

Reményi József: Őrhely

[MINDEN KÜLFÖLDI MAGYARNAK]

Tűzön-vízen át, kárhozatban,
a jelszók meg nem zavarhattak.
Magyar vagy? – kérdém. – Az – feleltem.
Az istenek, hej, munkát adtak.

Távol a hontól, nem is olcsón,
emberi hangon boncolgattam,
mi is a végzet, jog, öröklét,
lövészárok, s a húr, ha pattan.

Kutyaszorító ez az élet,
szabad térség is, festői szép.
Rengeteg gonddal perlekedtem,
de megmaradtam, őrhelyem ép.

szozattovabbacikkhez

Zas Lóránt: Kis ország

[Tisztelgés nemzetemnek]

Kis ország, ma lábad elé teszem
a szarvasok szeméből hulló
párát, ösvények útporából riadó
fürjek szerelmes surrogását,
viszem neked a tengereken
túli tájak méltóságát, hegyek
ködét, vízesések dübörgő öröm-
ujjongását, a maláj hajósok
fejére kötött kendőt, sziámi nők
hasán a ringó napsugárt, ott, azt
az emlékművet Asunciónban, a
fegyvert markoló kezekkel, hogy
ellenállunk, és nem adjuk meg
magunkat, hiába löknek térdre,
pacskolnak golyóval, a negyven
éve hirdetett hazugság szégyenét
rakom lábad elé, a halottak szavát,

szozattovabbacikkhez

Arany Tóth Katalin: HAZÁM

Szívemben szilánkos erek,
lábamban ősi gyökerek.
Elkopott, kifosztott vágyak
vér-örvény táncot lejtenek.

Fáradtan is téged áldlak.
A beléd vetett torz közöny
magját konokul tagadva,
Sorsom földedbe öntözöm.

Pokolból felnyúló kezek
vadásznak rám, füstös terek
fojtják még lélegző tüdőm.
Kiáltok, de ledöntenek.

Tévelygő koldusod vagyok,
átkoktól szenvedő Hazám.
Hányan elpusztítanának!
De mégsem tudnak igazán.

szozattovabbacikkhez

Bereti Gábor: A madarak röpte az angyalokig

Kék üvegveder az ég.
Benne nagy, sárga szappan a Nap.
Kivirul fénylőn egy rég feledett kép.

Míg ajkaddal játszik a kóbor mosoly,
nyakadon ékszer egy felhőcsokor –
szemembe villantja emlékedet.

S hirtelen megértem
mily egyszerűek az igazságok:
meg kell halni, a feltámadáshoz.

kerszog

Czipott György: Ha...

ha voltál –
hát voltál.
kinek volt rád gondja?
bokáztál eleget,
ha rúgtad is az eget,
mögéd hullt le nappal.
átvágott inakkal
hét tél bolondja!

ha eltűnsz –
hát eltűnsz.
kaparéknyi nincsen.
rádszenül szégyened,
hogy szeretni nem lehet
ki bekormozza eszét.
hullsz pernyülve szét
konok vak isten.

cipok

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: SZÖKDÉCSELÉS

szökdécseljünk
gyere gida
szökdécseljünk a lagziba
oda-vissza
négyszer hétszer
vagy ha úgy hát 77-szer

az őz a lagziban csoda
a menyasszony is őzgida
nézik egymást
sírnak-rínak
melyik szelíd
melyik lesz vad

menyecske

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Lágy mosoly

Még várat
magára
pedig szeretnék
lenni tört
napok fénye,
s átszelni ott
a végtelent
ahol senkinek
nincs esélye –
bár ütköznek
az érdekek
jó ha valaki
rám is fegyel,
hiszen a
bordó éjszakát
egy lágy mosolyban
küldöm el.

Gavallér János: Vízen, kenyéren

Apám könnyei, csurog arcomon,
lelke lelkemet nyomja, fáj nagyon!
Ordítanék, de nem tudok.
Nincs ki hallja, nincs haduram.
Nincs, ki átvigyen a túlsó partra,
merülök, - a világ egy szalmaszálon lóg-;
József Attila kiált: Levegőt!
Apám, letörlöm könnyeid:
Hallom századok könyörgéseit,
sírok siralmát lelkemben hordom,
szívemben őrzöm a stafétabotot,
megértem a szunnyadó magot,
a föld alatt kuporgó akaratot!

szozattovabbacikkhez

Jóna Dávid: Ahogy leng a hinta az almafán

keresem a példákat,
s bizony a példákban nincs hiány...
brokátzsinórral elkerített létem, s a valóság között vagyok,
ahogy leng a hinta az almafán...
 
kavicsok közt utat talál az élni akaró virág,
az idő félelmet és hitet old,
egy mosolyban fogant könnycsepp,
felettünk az éjszaka köldöke: a Hold.
 
hagyatékokban, hamukban, szóüledékekben
s persze a banalitások bólyái között
egy idő után érteni is akartam,
mi az évek során belém költözött
 
szozattovabbacikkhez

Kaiser László: Józanul

Kazinczy Ferenc emlékének

„Nékem egyik tárgyam a józan gondolkodás lesz.”
                                 (Kazinczy)

Józanul, folyvást józanul:
a pálya emlékezete,
vele az örök cselekvés,
a mindig-munka keresztje.

Nincs hitványabb, mint rosszat jól,
vagy rosszul jót tenni egyre,
kísérte őt árnyék módra
a jót és jól vasfegyelme.

kazinczyferenc

szozattovabbacikkhez

Kapui Ágota: Ha megkérdeznéd

Ha megkérdeznéd
Miért hagytam el hazámat
Feltörte-e talpamat a rögös szülőföld
Felhorzsolta-e tenyerem a gesztenyefa törzse
Gáncsot vetett-e lábaimnak
A szederinda kúszó kelepcéje
Felhasította-e bőrömet a csipkerózsika
Vérfakasztó tövise
Lerombolta-e házamat
A hegyek kőlavinája
Elmosta-e kelengyémet az özönvíz,
A megáradt Olt örvénylő sara?

Én azt mondanám
Nem, nem ezért.

tovis

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: KÉSHEGYNYI ÉNEK

Hallani égi
robbanását  pipacsnak
lápi madárnak

szétszórva  bennebb
szíveden  lelnek ágra
mezőre  -  fákra

lásd innen  indul
harci állásba  dallam
késhegynyi  ének

mert  az  erdők csú-
csait  nézve  vélheted
rakéták  hegyét

mely véd és temet
szellemek  tanyája  vir-
goncság  vége

leheletnyi  Nap
véd  meg – temetők hantja
emlékeztet  még.

Szabó Ferenc: Vihar

A vörös felhők villámoktól vemhesen
lomposan dagadnak vonaglanak
remegő füvek várják a vihart

a felhőállatok nyögve megszakadnak
nyihogó csikónyerítés visszhangzik
vidám villámok kergetőznek villogó fogakkal
a szilajkedvű csikósbojtár lasszót dobál
szivárványos ostora csattog a fényben
amint a viháncoló elszabadult sugarakat
visszatereli a nap kútjához

kökörcsinek hunyorognak
mindent elönt a kékség
langy nevetés a kék ég

                                          1983. július 2.

Vaday Attila: Mire...

Mire kitárom szárnyaim, elvesztem tollaim,
Mire megvirrad, az ég is felgyullad,
Mire megtalálom helyem, nem lesz senki velem,
Mire megbölcsülök, megvénülök,
Mire észrevesznek, leeresztnek,
Mire átérek az úton, elkenődöm a múlton,
Mire úszni megtanulok, magam is kiszáradok,
Mire megnézlek, már elvérzek,
Mire háromig számolok, ott lesz négy más dolog,
Mire vágyom, mirevágyom?
Vétekre?
NEM: életre!

barbartem

Varga Rudolf: VAN ITT VALAKI?

Egy. Egy nap. Egy
nap talán. Egy nap talán
megállsz. Egy nap
talán megállsz, egy nap talán
mélázásod
magadat megtizedelõ
vacogásában elkallódott
másik önmagadra
találsz, akkor,
akkor,
feledések ködébõl bucskázik
fel majd az a másik
arc,
az
a
nemhiábahiábavalóság, villanó
angyal lebeg szobád
közepén, susog,

szozattovabbacikkhez

Zonda Tamás: Arc poeticus

Elszivárognak észrevétlen
ficsúrkorod záportükrei
Hullongó grafitban
berendezkedik lassan a sérelem
kritikus tömeggé gyúrja szerveid
aztán hirtelen
vakablakszép házad ablaka
a csend …
bevérzik minden –

Majd az új nyár
portós szerelmei
veszélytől csitul
a táj körötted
s lebegsz az ég alatt
- nádcsontú maskara –
fajsúlyod kérdőjelén…

szozattovabbacikkhez

Darvas János: Fekete-lovag

Megnyúlt a dolgok árnya,
Nő az este homálya,
Jő az alkonyat.
Most indul el útjára
Az éjszaka királya, a
Fekete-lovag.

Az égig nyúlt az árnya,
Eget borít a szárnya,
Viszik köd-lovak.
A palástját kitárja
Az egész nagy világra a
Fekete-lovag.

szozattovabbacikkhez

Győri Dezső: Varjak postája

Tegnapról mára leégett a porta.
Az udvar üszkös, az élet megállott.
Az este vörheny, a szél dereket szór
S az élők lelke szélütött, zilált.

A porta szélén három bús fa gubbaszt.
Águk leperzselt, kormos, megmeredt.
Egy sötét varjú szálldos fáról-fára.
S lomhán hord szótlan üzeneteket.

hollo

Jankovics Marcell: Az én kis barátomnak

Barátom vagy. A lelkem tükre,
Mely hűségesebb nem lehet.
Én rád bízom egy élet kincsét,
Én rád bízom a szívemet.
Mi bennem jó, te benned jobb lesz,
Mi nékem szép volt, szép neked,
És tudom, érzem csalhatatlan.
Mit hittem én: tovább hiszed.

…És zsongó lelkem képeddel tele,
Én rózsám rózsalevele!

szozattovabbacikkhez

Mécs László: Üveglegenda

Sem sivatagban, sem őserdőben nem lakott,
emberi örömök alá máglyákat nem rakott,
ruhája rendes volt s nem csupa folt
– és mégis, mégis remete volt.

Haját megfésülte, fehérneműt váltott,
kalapjához tűzött jószagú virágot,
nem hervasztá orcáját, mint az őszi hold
– és mégis, mégis remete volt.

Járt a munkásokhoz, járt a szántókhoz,
járt menyegzőbe, temetésre, tengeri-hántókhoz,
ragyogott szeme, ha harmonika szólt
– és mégis, mégis remete volt.

szozattovabbacikkhez

Páll Miklós: Ó, élet!

Így, úgy, csak lassan élünk,
Valahogyan, akárhogyan…
Így, úgy
És egy nap észrevesszük,
Hogy nem élünk!

Így, úgy, csak elcsókoljuk
Sok csókunk, vagy kevés csókunk…
Így, úgy
És egy nap észrevesszük,
Hogy nincs csókunk!

/És semmi sincs…/

Urr Ida: Nagyapával a korzón

Roppant vidámak
tudtunk lenni,
hogyha sikerült
együtt lenni.

Ő büszke volt rám,
én meg rája!
így élt az álmok
nagyapája…

Az esti korzón
végigmentünk…
senkit nem vártunk,
nem kerestünk…

szozattovabbacikkhez

Arany Tóth Katalin: XXI. SZÁZADI TÜKÖRKÉP

A tudatlanságfa is évelő.
Sarjadó ágain új és új homály nő.
Rügyeiből pattan az indulat,
s elveszünk sorban széles árnyai alatt.

Levelek között fellebbent hírek
igazságát öklözik a harcos hívek.
Szóba jön sokszor Isten és Anya
– gyökeret tapos sok szánalmas ostoba.

agbog

szozattovabbacikkhez

Bereti Gábor: És sugározz

Fenyők tű-fodra, ringó, zöld felleg,
mohakönnyű körötted a táj,
meleg nap lebben, nincs mire várj,
a tavasz színes szirmokkal ellep.

Lobbanj és sugározz. Légy világos
szavaktól sáros. Hagyd harmattal
hinteni magad. Ha hajnallal
jönne a dér, vele legyél páros.

Ringó, zöld felleg, nőj, légy hatalmas,
légy szelíd szellőkkel diadalmas,
se Éjnek, se Délnek, ne engedj!

szozattovabbacikkhez

Cságoly Péterfia Béla: Ne félj…

/barátomnak a földi élet peremén/


Most,
amikor száműznének
e földi létből,
Amikor a Nap-Isten hajszolta
időszekér árnya áthalad majd
a Styx-folyó völgyén,
ne bánkódj:
teljes életet éltél!
Voltál apa és kedves,
voltál pákász és polgármester.
S bár gyakran túl makacs voltál
amikor a dolgod tetted,
dicső emlékét visszaadtad
elődeinknek.

szozattovabbacikkhez

Csáji László Koppány: Jégár

(csöndes üzenet József Attilának)

A fűszálak közül rám békaszemek lesnek;
Nőnek a virágok, zsugorodik a Föld.
Tekintetemmel agyamba furcsa jeleket festek,
S érzem ahogy leheletem lassan testet ölt.

Haránthallgatások faltalan dobozba,
Csengettyű csillagok tört végtelenbe zárnak.
Most egy betű, egy hang földrengést okozna;
Holnappal hátamon nekimegyek a mának.

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Szabályzat

fenntarhatoSose volt még elegendő.
Sosem telhet be vadászat,
híjas mindig elszámolás,
magadramért hatóságod
elvár fenntarthatóságot,
hétre már nyolcat üssön
pusztítva csapás.
Kurva anyját hivatalnak!
Poklosmohón egyre zabálna,
kitüntetne, szalutálna,
teljen dögkútban a kvóta.
Nem emlékszel, hogy mióta…

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Hittel hiszem

Hittel hiszem,
s bizva bizom,
lesz mi volt még,
lesz még egyszer.

jelenemből
fanyar csendben
dudolom a
jövő dalát-
s nem érem be
kevesebbel.

Gavallér János: Vízen, kenyéren

Apám könnyei, csurog arcomon,
lelke lelkemet nyomja, fáj nagyon!
Ordítanék, de nem tudok.
Nincs ki hallja, nincs haduram.
Nincs, ki átvigyen a túlsó partra,
merülök, - a világ egy szalmaszálon lóg-;
József Attila kiált: Levegőt!
Apám, letörlöm könnyeid:
Hallom századok könyörgéseit,
sírok siralmát lelkemben hordom,
szívemben őrzöm a stafétabotot,
megértem a szunnyadó magot,
a föld alatt kuporgó akaratot!

szozattovabbacikkhez

Kaiser László: XXI.

Szeretni kéne,
nem undorodni,
szépen szólni kéne,
nem káromkodni,
hajolni kéne:
mások fölé, mellé,
de búcsú nélküli elválások
nyírnak, osztanak ketté.
És lám: nyomulnak mindenfelé!
A köszönés minek,
csak luxuscikkek a tiszteletek.
Hogy szerveznek, díjaznak,
a látszatra sem vigyáznak,

szozattovabbacikkhez

Kapui Ágota: Helyzetjelenés

A Haza bizony ott lapul
a nagy szavak mögött
és nem talál már ismerőst
a szónokok között
markába pár garas gurul
arcán virít a pír
zsebében útlevél gyanánt
egy  friss hamis papír
s a füllentéshez kínosan
keres pár kurta szót
a bennfentesen szemfüles
ki füléhez hajolt
és önmagával itt e nép
már rég nem azonos

szozattovabbacikkhez

Oravecz Diána: Folyamodás

Cseppfolyós gondolat pereg szélsebesen
Felvillanó képek tükre, viziók, jelenségek,
Borzongó esések, csip-csepkedő érzések,
Viháncoló molekula incselkedik emlékkel.
                                               2010.10.21.

molekula

Pethő László Árpád: SÜKETÍTÉSBEN

Vigasztalásul -:
ezek a fák a fenyők
gyógyító vizek

erdélyi  tüne-
mény  s a kutyák félelme
az utak szélén

így vagyunk kivert
állatként a magunk  bir-
tokán – zöldben is

már kékben sárgán
mintha bérelhető föld
gyanánt sokszoros

szozattovabbacikkhez

Vaday Attila: Kőrevert jelek

Kőrevert jelekben búvik a jövő.

Képkeret kopások vonalrajzán, rajzanak legyek,
és rajokban piszkítanak létleleményfénykörökre,
örökre látszó, játszó íveket,
s szíveket pusztító haláldagasztó apró undorgyöngyöket.

Rugólelkekbe záródik az erő,
s őrök éve már, hogy vajúdnak a hegyek,
s nem ellenek, mert nem kellenek
fellegek s botor szellemek.

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: BUBORÉKOL

Pocsolyából néz vissza.
Mi ez a hirtelen zápor?
Rece, ruca, vadliba,
vadliba buborékol,
buborékol.
Buborékol az idő,

zápor

szozattovabbacikkhez

Zonda Tamás: Május

És hirtelen ez a gyehenna május.

Fülledt tenyerét az este kitárja
hólyag hold nyálazza kertemet
s a Göncöl feszes mértanába zárva
tudom most elhiszek minden szerelemet
 
Most minden elhazudható
Most jöhet a hársfák őrült támadása
sebeim szőke mézektől fénylenek
szememre húzhatom
az éjfél gyönge bársonyát
szétgurult álmaimmal
métázhatnak
fenn az angyalok…

szozattovabbacikkhez

Flórián Tibor: A kőtáblák összetörtek

kotablakA butaság gőgje
s gonosz konokság
uralkodik már századok óta
rajtunk.
Rágalom pusztít,
önzés emészt,
s kővel dob meg
az irigység.
A pénz Istennél hatalmasabb,
körmös kapzsiság
s palotában, kunyhóban
állít magának oltárt.

szozattovabbacikkhez

Kisjókai Erzsébet: Csurranó méz

Borostyánkőnél szebben csillanóan
– a nap színe még mindig benne van –
üvegtálkába rejtett tiszta tó van,
kincset kínáló, édes messzeség.

És mennyi nedv szökött az ébredt ágba,
hány szűzi bimbó lett virágcsoda,
mi kelyhét hogyha nap felé kitárta,
hány zümmögő méh lopni járt oda,

és mennyi apró szárnynak lebbenése,
az enyhe május mennyi víg szele
lett színarannyá, asztalomnak méze,
hogy meríthessek kanalat bele!

szozattovabbacikkhez

Negyedi Szabó Margit: Bíztatás

Kötözz sebet, fakassz hitet, reményt.
Szeress embert, jót, rosszat egyaránt.
Becsüld, ha gazdag, lásd meg a szegényt,
Közöttük járj égi angyal gyanánt!

Ha mást mosolyogni látsz, örülj azon.
Vigasztald meg, akinek könnye hull.
Feledd a bút, ha boldogul a hon,
De sírj, ha látod, napja alkonyul.

Amit beszélsz, értelmet önts bele,
De ott ne szólj, ahol szükségtelen.
Ne légy hiú, nagyravágy ne bántson,
Ne tévesszen meg a pompa és a fény.

szozattovabbacikkhez

Tarnóczy Szabolcs: Hangok a legelőn

Ó
A Szó
A Szovjet
A Szovjetuniót
Éltetik a Szovjetuniót
A magyarok éltetik a Szovjetuniót
Az elvakult magyarok éltetik a Szovjetuniót
Az elvakult magyarok éltetik a felfuvalkodott Szovjetuniót
A félelemtől elvakult magyarok éltetik az önhittségétől
felfuvalkodott Szovjetuniót

szozattovabbacikkhez

Tűz Tamás: A szeretet malmai

Nem engedhetem meg magamnak
hogy körülöttem forogjon a világ
de sűrűn idézgetem a prófétákat
ha semmit sem ígér a holnapi nap

tejhatalmam nem érzékelhető
életritmusom rokkant hinta
lényegileg beköszöntött már
a félmegoldások korszaka

jól megférnek az engedmények
elfecsérlődött éveimmel már-már
úgy látom hivatalos érvényű lesz
belerögződöm régi rögeszmémbe

szozattovabbacikkhez

Zas Lóránt: Felvillan

Bali Sándornak és Rácz Sándornak

Felvillan egy arc a szétroncsolt
üvegcserepek közül, fenyő-
fák hordják a havasi gyopárt,
lótetemek és kéngőz között
menekül a barátom, tankok
és csúszómászók utána,
állj meg, tárd melledet a golyó-
szórók árnyékára, öklödet
emeld az ég felé és sírjál,
alkonyatba temetlek, asszo-
nyodat férjhez adom, fiadat
felnevelem, hogy emlékezzen.

                                 /Nyugat-Ausztria/

Agócs Sándor: Áprilist ver

szivrajzTárul és bezárul a vers,
a nagy titok.
Mindenki attól retteg,
elmulok.
Vigasz a szó vagy lázító
puskapor a korra?
Mindegy mi most a hecc,
ez a dolga.
Megbűvöli a végtelent,
s az áradatot.  
Ha nincs, magának teremt
áldozatot.

szozattovabbacikkhez

Arany Tóth Katalin: KONTRASZTOK

Új hited árad:
épül a várad.
Téglarakások
védik a léted,
itt maradásod
érteni véled.

Léptek előtted,
jönnek elébed.
Rongyos az inge,
válla lehúzza,
rajta a szennye:
élete súlya.

szozattovabbacikkhez

Bereti Gábor: Ha Bartók hallgat

Nem a zenéje, csupán hiányzó
szavai a csend. A virágtalan
délutánban kifosztott bokor
az arca. Árnyak kunkorulnak
a levelek helyén. Bujdosók
dühével jő a szél és esőt
szitál vízszintesen szeme sötét
árkába.

6403 Bartok

szozattovabbacikkhez

Büki Attila: KLAUZÁL UTCA 30.

elnehezülnek önsúlyuktól
a mázas agyagedények
könyvek rajzolt címét
szürke por lepi
már rég megszökött
a cserépkályhából
hasábfa és fekete gyémánt
széttárt combokkal
nem dobog ÉGETŐ ESZTEREK szíve
nem jő hallgatni gyermeksírást
se rózsaszín mosolyt látni
Németh László és Pilinszky
Kháron ladikján Sipka Sándor
zsoltára sem hallatszik már

szozattovabbacikkhez

Csáji Lászó Koppány: Génbank – palackposta

Feszül a vitorla, a hajó fordul.
A láthatáron túl valahol a part van.
Kézből kihulló üveg. Papírtekercs táncol az üvegfalban.
Csobban a víz, bukdácsol a dugó – a rakomány nem kakaóvaj –
Fekete halál. A távolban nem sejtik a horizontot figyelők:
Valahol egy üveg feléjük úszik. Utasa: egy sóhaj.
Üvegcse, vagy csak egy emlék. Nemrég
A génbankban lefagyasztani csupán pár apró sejtet akartam,
S ehhez egy részt magamból palackba zárni kellett. Remélem,
Vagy talán csak sejtem, hogy valamelyik pöttöm sejtem

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Zarándoklat

Végül elhágy az angyal.
Járt utadra ereszt.
Kereszt jele rajtad,
menleveled fölfeszítetté
végetlen egyvilágra.
Vélt van, mi elmédbeköt,
semmivé foszlik, elillan.
Akárha zöld pendülés
ha napkeltébe villan.

angyalelhagy

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: FELHŐ

felhoborozgatok fröccsözgetek
így lehetek újra gyerek
nagy szemmel az égre nézve
fittyet hányva az egészre

hiszen a világ gyönyörű!
hajam helyén kinő a fű
kinő a fű hajam helyett
megzöldíti a lelkemet

valamelyik életemben
egyszer fűszál kell majd lennem
hangya másszon rajtam égig
ahol a szivárvány fénylik

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang mma plakat1 B1 FIN 2 aranykonferencia 2017. 11.19. VASÁRNAP   ArchiRegnum Könyvkiadó Napja   plakát 03 Sinka est meghívó szentlászló szentkorona OMLI Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf