Pethes Mária: Óda a fényhez

i

itt vagyunk fény
friss forrásodnál ahol
a végtelen nekünk nevel

onnan jövünk ahol
az utcák gödreiben tócsák
eszmélnek önnön mélységükre

arról álmodunk hogy
mellettünk alszik a szabadság
s hogy társunk egyetlen lábnyomában
egy egész várost felépíthetünk

éjszakák hordái elől menekülünk
ahol az áldozatra leső hajnal
verítékünkbe oldja sebzett
madarak árnyékát

ismeretlen időben várjuk
a benned születő szerelmet
hogy elhihessük saját
jelenlétünket

láss meg minket fény
amint kitűzzük a közöny
emelkedő vízszintjébe
merülő sorsunk szigetén
a megadás zászlaját