Kemecsei Gyöngyi: Csendjeink

Én meghallom.
Ahogy te is.
Egy elhangolt
tavasznak
tiszta hangjait.
Én látom
-lásd hát meg te is-
a súlyos levegő
könnyű szirmait.
Én elbírom.
Ahogy te is.
A nagyon közelt
és a túl távolit.
És meghajlok.
Ahogy te is.
Hogy hátamon
vigyek át
egy megígért nyárba
minden emberit.

Mert nyár lesz.
Más nyár.
Olyan vattacukros,
mosolygós,
egyszerű és szelíd.
Hol ízes gyümölcsöt teremnek
most érlelt csendjeink.