Mikszáth Kálmán: Királyok vára, Visegrád

visegrádAmi most a «mandatum», az volt régenten a vár. Minden szegény ábrándozó fú álmaiban ott szerepelt végpontként a vár. A középkori karrierhez mintegy hozzátartozott, alacsony viskóból elindulni egy szál karddal s sok viszontagságok után egy várat szerezni.

    Pedig az nem volt éppen kis feladat, a királyt kivéve, kiről fel is maradt a közmondás: «Könnyű a királynak várat szerezni». A főurak, e hatalmas oligarchák, sokszor maguknak éltek, de okvetlenül a királynak haltak. A fiskus kezében sűrűn hullottak a várak, kivált hadjáratok idején, a kihalt nemzetségektől.

    Más ember fiának azonban nehezen ment a várszerzés, mert vagy építeni kellett, mint Bebek Máté uramnak, aki a XIII. században annyi pénzt talált a Krasznahorka alatti téren, hogy egyszerre hét várat épített belőle, vagy kapni kellett a királytól, vagy elvenni haddal olyantól, akinek van, vagy pedig beleházasodni valami várba.

    Ez utóbbi volt a legkönnyebb. Ezt csinálták az emberek, mióta a világ van, a legszívesebben. Még olyan hatalmas család is, mint a Habsburgok, házassággal szerezték országaikat s innen a találó mondás: «Bella gerant alii, tu felix Austria nube!» (Hadakozzanak mások, te szerencsés Ausztria házasodjál.)

    Visegrádhoz még könnyebben jutottak a magyar fejedelmek, a honfoglaláskor itt találták készen. Visegrádot, mint a neve is mutatja, a tótok építették, még pedig nem oly értelemben, ahogy ezt most Budapest felől szeretjük tréfálkozva mondogatni: nem mint napszámosok, hanem mint urak. Régenten tótból lefordítva «magas várnak», latinul «altrum castrum»-nak fordul elő az okmányokban. Semmi kétség, hogy már ezer év előtt is ott állott azon a fönséges bércen, mely a Duna tükrébe nézi magát s mely regényes hegyektől körülvéve, a szelíd természet bájával telt öbölből nyúlik fel merészen az égnek.

    A szép királyi vár egy alvárral és egy védvárral volt biztosítva, úgy hogy sok ideig bevehetetlen várnak tartották, mint később Komáromot.

    Ámbár a várak bevehetetlensége minden időben csak illúzió volt s legjobb e tekintetben a Bem filozófiája:

    - Ha bevehetetlen a vár, akkor úgy sem veszi be az ellenfél tőlünk, ha pedig beveszi, akkor nem bevehetetlen, tehát visszavehetjük tőle.

    Visegrád leginkább a vegyes házbeli királyok alatt virágzott. Az Árpádok is sokszor megfordultak ott, sőt Salamon «ült» is benne másfél esztendőt. A tornyot, ahol el volt csukva, maig «Salamon tornyának» nevezik.

    De legjobban szerette ezt a helyet Róbert Károly, aki a vár aljára pompás palotát épített s állandóan benne lakott. Egész palotasor volt akkor Visegrádon; a főuraké, kik a királyi udvar fényét vetélkedve emelték.

    Oláh Miklós érsek, ki már csak Mátyás halála után láthatta Visegrádot, mint szemtanú leragadtatva ír róla: «Bámulatra méltók voltak a függő erkélyek, a dísz- és vadaskertek, az alabástrom és márványmedencés szökőkutak, melyeket múzsák szobrai vettek körül. Négyszáz szobája volt a laknak, világraszóló fényben úszó. Az istállók márvánnyal vagynak bevonva. A vártemplom három alabástrom-oltárral és egy ezüstsípú orgonával ékeskedik.»

    Ebben a templomban nem tud imádkozni Arany János szerint a királyné. Olvasóját honn feledte.

    - Eredj fiam, Klára! megtalálod a térdeplőn, ha nem, a dívánon.

    Zách Klára elment, de az olvasó helyett ott találta az udvarlót, a királyné fivérét, Kázmér herceget, Lokieter Vladiszlav lengyel király fiát, aki gyalázatba ejtette.

    Felbőszült e gaz csínyen, melybe része volt a királynénak is, az apa Zách Felicián s berontott éles kardjával a királyi termekbe, ahol háznépével éppen ebédnél volt Károly király.

    - Életed a lányért, Erzsébet királyné! – s feléje sújtott. A királyasszony sikoltva hárítá el kezével a vágást. Négy ujja leesett.

    - Gyermekemért gyermek! – ordítá a feldühödt főúr és a királyfiaknak rohant.

    De szerencsére felugráltak a király emberei az asztaltól s felkoncolták a derék öreget, mielőtt esetleg kárt tehetett volna a kis Lajosban, akiből Nagy Lajos lett.

    1335-ben olyan pompát látott Visegrád, aminő még se azelőtt, se azóta nem volt Magyarországon. Kelet-európai értekezlet volt Károly királynál. Megjelentek: János a cseh király számos vitézével, III. Kázmér lengyel király a mesés fényű lengyel urakkal, Rudolf szász herceg, Boleslav liegnitzi és Vladislav lancritzi hercegek, bíborba öltözött csatlósokkal, úgyszintén a német lovagrend meghatalmazottjai. Hadi játékok s udvari ünnepélyeknek nem volt vége, hossza. A castelai püspök ilyen nyilatkozatra fakadt: «Aminő Visegrád, olyan csak a paradicsom lehet».

    Visegrádon tartották királyaink, ami a legféltettebb javuk volt: a koronát és a kényes rabjaikat. Ide tette fogságba I. Lajos a Nápolyi hercegeket, Mátyás király pedig a Podjebrad cseh király fiát és Vitéz János esztergomi érseket.

    Sőt úgy is esett, hogy ahol a korona volt elcsukva lakattal, oda került maga a koronás fő is, lakat alá.

    1401-ben, ápril 28-án, Budán a rendek Zsigmond király elé járultak, szemére hányván törvénytelenségeit.

    - Hát mit akartok velem tenni? – vágott közbe türelmetlenül Zsigmond, elunván a hosszadalmas panaszkitöréseket.

    - Fogollyá teszünk, – mondá a nádor.

    - Itt vagyok, fogjatok meg, de ne beszéljetek annyit.

    Így került a visegrádi fogságba Zsigmond, ahol egy félszázad előtt rútul bántak el a szegény II. Károllyal, kit a Forgách Balázs csákányütéseitől vérbe fagyva, félig holtan szállítottak Budáról Visegrádra.

    Erzsébet királyné a rabhoz küldé udvari orvosát, hogy az mindennap küldjön csatlóssal Budára üzentet a sebesült hogylétéről.

    «Sebei nem gyógyulnak. Nem él meg.» - Ez volt az első üzenet.

    A második, harmadik üzenet is ez volt, csak napok múlva fordult meg a dolog.

    «Sebei gyógyulnak. Megél.»

    A szegény doktor, aki nem értett a politikához, komolyan vette a maga gyógyítását, meg se álmodhatta, hogy most éppen azért nem él meg. Egy éjjel megfojtották börtönében.

    Mátyás halála után, mint minden, Visegrád is hanyatlani kezdett. Ulászló alatt elpusztult a négyszáz szobás palota. II. Lajos már csak annyira becsülte, hogy egyik szeszélyes percében 1518-ban odaajándékozta – a szakácsnéjának.

    Nimbuszát veszté a fenséges fellegvár is. A két következő zavaros században sokszor cserélt urat ő, a «bevehetetlen». Hol elfoglalta a török, hol ismét visszavették tőle. Épp úgy vándorolgatott, mint az apró pipogya várak, míg végre I. Leopold, mert bizony ő fenségének nem igen telhetett a magyar várakban valami nagy öröme, kiadta a rendelete, hogy «szét kell hányni Visegrádot».

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf