Vértesy Gyula: Reggelvárás
Hideg szél fúj nyugat felül,
A szívünk is fázik belül.
Tele vagyunk gonddal, gyásszal,
Turulmadár földön gubbaszt,
Égbe fel tán sose szárnyal?
Lehel kürtjén, ami zokog:
Nem induló – borús gyászdal.
Kezünk, lábunk rabbilincsen,
Kötve csak a lelkünk nincsen.
Száll is, jár is feketébe’
Ott, ahol sötét gyász minden.
Ahol lobogónk letépve
S hol oláh-, cseh-bilincs szorul
Véres, beteg magyar kézre.