Vértesy Gyula: Reggelvárás

Hideg szél fúj nyugat felül,
A szívünk is fázik belül.
Tele vagyunk gonddal, gyásszal,
Turulmadár földön gubbaszt,
Égbe fel tán sose szárnyal?
Lehel kürtjén, ami zokog:
Nem induló – borús gyászdal.

Kezünk, lábunk rabbilincsen,
Kötve csak a lelkünk nincsen.
Száll is, jár is feketébe’
Ott, ahol sötét gyász minden.
Ahol lobogónk letépve
S hol oláh-, cseh-bilincs szorul
Véres, beteg magyar kézre.

szozattovabbacikkhez

 

Oláh Gábor: A törvényasztaltól a kardig

I.

Ha kell: törvényasztalhoz ülünk,
Tanukul holtjaink kiszállnak
S jogot rivalgó ősi kürtünk
Zeng leomlót a gyász falának.
Ha kell megmozgatjuk a mennyet
S a poklot, ha az ég nem enged –
Igazságot Magyarországnak!

Gránitot rak a munkás karja
Lépcsőkül szent jövőnk fokáig.
Szántott barázdánk betakarja
Nyílt sírunkat a Golgotáig.
Az asszony könnyel, férfi vérrel,
Nemes hajónk révig vezérel:
Igazságot Magyarországnak!

szozattovabbacikkhez

 

Kosztolányi Dezső: A kártyás imája

Valami van:
a változás.
Valami van:
mi oly csodás.
Én veszthetek,
de nem vesz el ő,
a félszemmel síró,
félszemmel nevető.
Valami van:
öröm és iszony.
Valami van:
a földi síkon.
Valami van:
ezt érezem,
tapintja velőm
és látja kezem.
És hirdetem
búsan-vígan
és esküszöm:
Valami van.

Kosztolányi Dezső: Régi szerelmes levele

Én úgy szeretlek.
                           A cigarettához
és a szalonkabáthoz te vagy a hit.
Az én szemem most már sohase álmos –
és hallgatom a szíved zajait.
Fölrezzenek még minden kocsi-neszre,
mely tőled jő, vagy hozzád zakatol.
Párnák között, arcodhoz epedezve,
te vagy az éjjel asztalán a bor.
Ó, én tudom, hogy minden rózsa festett,
és nem igazat tesz, aki örül,
de szöges-örvül, vezeklő-övül
magam köré kötöm keserű tested.
Te légy nekem a diadalmi ének,
hogy dárda és csók a szíven talált.
Akarlak, mint egy hősi-hősi véget
s akarlak, mint az élet a halált.
Hisz szívem túlvilági jeleket les,
a lehetetlent és halált szeretné
s szemem, mint bandzsal középkori szenté,
ki őrült és az Istenbe szerelmes.

Vikár Béla: Kosztolányi Dezsőnek, a Kalevalához

Műfordítók fejedelme,
Költők nagyja, fennkölt elme,
Az a mennydörgésben zúgó,
Fő-főisten, öreg Ukkó,
Téged hítt el, hogy e drága
Kincset letedd zsámolyára.
„Tőlem semmisem telik ki,
Egymagamtól éppen semmi,
Ha nincs Alkotóm kegyelme,
Igaz Isten engedelme.”
Így Elébe aki járul:
Oltárának főpapjául
Téged fogad örömest
Mint méltót, jelest, nemest,
Óh, e tisztet – jól bevált
Méltóságod – váltig álld,
S amaz Ukkó érte áld.

1935

Radnóti Miklós: Férfinapló

Napjaim tetején ülök, onnan
lóg le a lábom, hajamon
hófelhő kalapoz és szavaim
messze, kakastollak közt
portverve menetelnek!

Mondják, hogy virrad a gödrök
alján, füvek alatt csillogva
lesnek a tücskök s napitta
pocsolyák helye lelkesedik
döngölő léptek után!

Talán vihar jön, mert
simul halasodva a borz víz,
széttette a csönd lábát
az út fölött és harcos
zajokkal készül marakodni!

1931

Radnóti Miklós: Pogány köszöntő

Nézd! dércsipte fáink megőszült
fején ül most a szél és lengő
harangú tornyok között csak
megkondúlnak a jámbor imák!

Csorgó nyálával békés borjú
lépdel még szekerünk után, de
már nem kószál szárnyas szavakkal
szájunk körül halovány ámen!

Megmosakodtunk! tornyok között,
fákon pihenő szélben és most
megőszült fák közt csókokkal tarkán
pogány szemekkel kitavaszodtunk!

A testünket nézd! együtt fakad a
rüggyel drága hús és napbadobált
csókjaink után boldog torokkal
így, istentelenül fölsikoltunk!

1930. január 11.

Radnóti Miklós: Tört elégia

– Sík Sándornak –

1
Életem írtam kis bottal a porba
ott estefelé, hol két út összefutott.
Szörnyü ábra volt; füstölt, mint záptojás
szegények ritkás asztalán
és halálig mutatta magam:

államat fölkötő kendő takarta
kiserkedt szőrözetem végül
és oszlottam ott a selyem levegőben.

S az útontúli lejtőn gyenge bokorra
szállt a madár; csapdosva tartotta
a buktató ágon a súlyát
és elsiratott vékony fütyöléssel.

szozattovabbacikkhez

 

Gérecz Attila: Kenyéren és vizen

A mocskos padlón fekszem,
hátam vetem a falnak.
– A fájdalom... lehet-e versem
hatalmad?

Próbálgatom Anyám mosolyát.
Lelkére még dalaim szórnám...
Könnyeket, mik már nem fagynak át
a formán.

Másom sincs, Uram. Beérem
azzal, hogy arcodat viszem;
csak így bírtam még el: kenyéren
és vizen.

Márianosztra, Szigorított 1955. december

Vachott Sándor levele feleségének, Csapó Máriának

A gyászos és átkos emlékű pesti börtönből, az Újépületből írta feleségének, az ifjú írónőnek – Petőfi Etelkéje húgának – szomorú leveleit és bánatos verseit. A sors ennek a boldogságnak sem kegyelmezett: Vachott a börtönben megőrült, s a Schwartzer-féle elmegyógyintézetben meghalt.

 Pest, 1855. december 11.

Neugebäude.

Kedves édes Mariskám!

szozattovabbacikkhez

 

A „Budapest” újság történetei a.d.1907. [ . A „Budapest” és a nemzeti küzdelem]

A magyar nemzet küzdelme régesrégi és állandó. A Budapest harminc esztendő óta nemcsak részese ennek a küzdelemnek, de mint sajtóorgánum egyik vezetője is. Mindig hűségesen, kitartással, önzetlen odaadással, függetlenségi politika szellemében ritka következetességgel teljesítette nagy és fönséges feladatát.

Az a küzdelem, melyet a magyar közfelfogás tulajdonképpen való nagy nemzeti küzdelemnek nevezett el, beleesik abba az időbe, amióta én

szozattovabbacikkhez

 

Darnay Kálmán: «Budapest» elnevezés eredete

Bizonyára sok embert érdekel: ki használta először hivatalosan az egymással farkasszemet néző két város, Buda és Pest elnevezésének összevonásaként a Budapest szót.

A hun eredetű Buda, amelyről Béla király névtelen jegyzője is megemlékezik, ősi múltjával mindig vezetőszerepet játszott Pesttel szemben. A két város szorosabb összeölelkezése 1836-ra vezethető vissza, amikor gróf Széchenyi István hosszas küzdelem után a Clarc-testvérekkel dűlőre vitte a két várost összekötő Lánchíd megépítését.

szozattovabbacikkhez

 

Lajos Árpád: Fonóélet Domaházán

A kender termelésére és feldolgozására ma is kiterjed a domaháziak figyelme és szorgalma. A lányok, asszonyok e téren ma is kitűnnek szorgalmas munkájukkal. A kenderanyagból ők maguk állítják elő a fehérneműt. Ez náluk régi hagyomány. Emberemlékezet óta családról-családra szállt a szövés-fonás mestersége, a lányok anyjuktól, nénjüktől s egymástól tanulták el a fehérneműkészítést. Bár utóbb, különösen a világháború óta nagyobb számmal kerülnek be városi, bolti cikkel (Ózd) különösen férfiing, zsebkendő, ezek a házi fehérneműt még nem tudják kiszorítani. Kendert, amennyi szükséges, minden család termel magának. A falu határa

szozattovabbacikkhez

 

Várregék és mesés várromok X. Dévény

A Duna és a Morva összefolyásánál, szemben az osztrák Hainburg várával, 210 méter magas sziklaszirten állnak Dévény romjai. Mint romok nem is régiek: 170 évesek. Dévény és Hainburg között szűk sziklaszoroson át folyik a Duna, a Kisalföld felől ez volt mindig a nyugatra vezető legalkalmasabb út. A dévényi szoros a Kárpátok déli kapujának tekinthető. Dévény vára helyén már a kelták és a rómaiak is építettek őrtornyot, favárat, s itt volt később egy terjedelmes favára a Nagymorva Fejedelemség urainak. Fontos urak kereszteződését kellett itt őrizni, erre vezetett a római kori borostyán-út is. A dévényi palánkvárat 864-ben említi először a Fuldai krónika.

szozattovabbacikkhez

 

33. zsoltár- UJJONGJATOK

1 Ujjongjatok az Úrban, szentjei,
   az igazakhoz illik a dicséret.

2 Az Urat magasztaljátok hárfákkal,
   tízhúrú lanton csendüljön az ének.

3 Daloljatok egy új dalt:
   s a húrok ünnepi zenéjét,
   örömkiáltosok kísérjék.

4 Az Úrnak szava egyenes,
   mindent szilárd hűségben végzett.

5 Szereti, ami igaz és helyes.
   Az Úr irgalma betölti a földet.

6 Szavával alkotta Úr az egeket,
   szája fuvallatára jöttek létre
   a csillagseregek.

szozattovabbacikkhez

 

Babits Mihály: Petőfiről

egy kis tanulmány jelent meg; szerzője Földesi Gyula, Ady Endrének ajánlja művét s többek közt velem is polemizál; mintha védelmezni akarná ellenem Petőfit – amit igazán feleslegesnek találok. Egyébiránt nem ezért írok róla, hanem azért, mert ez a roppant soviniszta, rajongó és nagy túlzásokban mozgó könyvecske tetszik nekem s minden naiv túlzása mellett is van benne néhány jó gondolat. Petőfiben voltaképp nem a költőt, hanem a prófétát mutatja be, a váteszt, vagy hogy a saját kitűnően megtalált szavával éljek: az ősköltőt. Alapjában egyetértünk. Petőfi valóban ilyen ősköltő, az ősköltő kezdetlegességével, banalitásával és gyermekességével; olyan, amilyennek egy gyermek vagy egy egyszerű nyárspolgár képzelheti a költőt; olyan, amilyennek maga

szozattovabbacikkhez

 

Gyóni Géza: Petőfi lelke

Hurrá, testvér, csak most szorítsd még,
Csak a veséjét most ne engedd!
Dögrováson a muszka rémség,
Most mi esszük meg, nem a tetvek.
Hóhérpalástját fázva rántja
Petyhüdt nyakába már a kerge cár –
Varsó fölött a gépmadár dalában
     Petőfi lelke jár.

Hurrá, testvér, csak most szorítsd még,
Nézd már, hogy kapkod fűhöz-fához.
Barmai fogytán azt remélte:
Nyakunkra majd sárga kutyát hoz.
A sárga kutyák ide nem érnek,
Fullasztja őket messzi tengerár –
Az óceánok dörgő viharában
     Petőfi lelke jár.

szozattovabbacikkhez

 

Kányádi Sándor: Ellenvers, avagy folytatás

Petőfi: A farkasok dala

      hosszú tél ne dideregtess
ne vacogtass
üvöltene de csak nyüszít
sír a farkas

       ki megfagyott ki megfutott
hol a horda
ül a farkas magányosan
le a hóra

      azt se bánná már ha vadász
vetne véget
aj mivé lett a nyári szép
farkas élet

      csonttá fagyott a szabadság
ehetetlen
társa sincs hogy belemarna
tehetetlen

Kosztolányi Dezső: Petőfi Sándor (4. rész)

 Petőfi százados évfordulója külföldön sokkal erősebb visszhangot keltett, mint ahogy remélhettük. Évtizedek alatt nem írtak annyit az egész magyarságról, mint pár nap alatt erről az egyetlen magyarról. A Corriere della Serában Ettore Janni kiemelkedő helyen igen hosszú tanulmányt közöl, a Lettura egész ívét szentel neki, s a francia lapok a Croix-tól a L’Humanitéig egyformán lelkes cikkekben ünneplik. Cerduccit, Musset-t emlegetik, és sokan föléjük helyezik. A dicséret nem túlzott. Nyilván a világ legnagyobb lírai csodájáról van szó.

Mi itt – túl azon az örömön, melyet mint magyarok érzünk – a költői világhírt bámuljuk, a föltétlent, a tökéletest, melynek nincs látható mozgatója, s önmagát alkotja, folytatja, a végtelenségig. Ő érte el a legtöbbet minden korok magyar írói közül, és méltán.

szozattovabbacikkhez

 

Krúdy Gyula: A szerelem dalnoka

A múlt században még járt-kelt Magyarországon néhány férfi, aki arcban, testben olyanforma volt, mint amilyennek Petőfi Sándort a róla maradt arcképek után elképzeljük. Úgy lehetett ez, hogy a hatvanas és hetvenes évek honleányai többet merengtek a költő forgalomba került arcképei felett, mint emez nyomtalanul maradhatott volna. A holt költőbe sokkal többen voltak szerelmesek Magyarországon, mint akár Kossuth Lajosba vagy Garibaldiba.

A rajongás kor következett a múlt századbeli szabadságharc után, a nők az ünnepelt nemzeti hősökbe fizikailag is beleszerelmesedtek. Az imádságos könyvek amuletteket rejtegettek, zászlófoszlányokat, vitézségi szalagocskákat, a világos mezőkről való faleveleket, kufsteini és olmützi kézimunkákat, amelyeket a raboskodó magyarok készítettek a fogság unalmában.

szozattovabbacikkhez

 

Pázmány Péter: Litánia

Boldogságos Szűz Mária,
Istennek szent Anyja,
Szent szüzeknek Szüze,
Krisztusnak szent Anyja,
Irgalmasságnak Anyja,
Isteni malasztnak Anyja,
Tisztaságnak Anyja,
Szeplőtelen szűz Anya,
Makula nélkül való Anya,
Minden szerelemre méltó Anya,
Csudálatos Anya,
Teremtőnknek Anyja,
Megváltónknak Anyja,
Nagy okosságú Szűz,
Dicséretes szent Szűz,
Hatalmas szent Szűz,
Kegyes és irgalmas Szűz,
Igazságnak tüköre,
Bölcsességnek királyszéki,
Mi vigasságunknak oka

szozattovabbacikkhez

 

Ady Endre: A reformáció

Ködös, borongó ősz napján, ma ünnepet ült az Istent kereső szabad emberi lélek.
Ködös ez az ősz. Mintha ránk nehezedett volna négyszáz esztendőknek minden borongása. Sötétlik, fellegzik. Az égen szomorú ború. Nehéz, kísérteti a levegő. Azt mondják, hogy az emberi lelket megkísértik ismét alvilági árnyak. Sokan a gályarabok énekét is hallják. Arbues is szitkozódik valahol mélyen – így beszélik… Én látom a ködöt, s gyenge szemmel is átszegezem. Hallani azonban még mindig csak a diadalmas himnuszt hallom. „Erős várunk nékünk az Isten!…”
És hallom azért, mert én újra bízom az emberi lélek rendeltetésében. Mert engem szívóssá, erőssé tett ez a köd.
Mondani fogják, hogy a vallás fanatikusa vagyok. Pedig engem csak véletlenül környékeztek világosult lelkek. Én a reformációban nem új vallások összeütését, hanem az emberi lélek diadalát látom!

szozattovabbacikkhez

 

Bódás János: Református reformáció

Megőriztük a Hitvallást s az Igét századokon át,
tisztán és híven.
De csak könyvekbe zárva! - mert szívűnktől nyelve,
szelleme már - már idegen.
Nem éljük, amit vallunk, (mint az ősök)
utunkban a Lélek már nem vezet.
Bár mindnyájunk közös célja a Béke,
de utána a Pénz s az Élvezet.
Üresedik a templom, nincs imádság
asztalnál, ágyban, üzemben, mezőn.
Isten népére nem ismerhet immár
bennünk a világ. Rosszul áll a pör:
vádjait szaporítja ellenünk sok
millió "Minőségi Ellenőr".
Úszunk az árral, számunkra is sorra
ezrével nőnek az uborkafák, s kapaszkodunk,
mert nagy erővel vonz a
fösvény, úrhatnám kispolgáriság.

szozattovabbacikkhez

 

Túrmezei Erzsébet: A wittenbergi oltárkép előtt

Turisták belépnek, kimennek…
Századok belépnek, kimennek…
Szép ősi templom, wittenbergi.
Új meg új gyülekezet zengi
dicséretét az Úristenek.

Messziről jött magyar zarándok,
áhítattal én is megállok.
Kőbe, színekbe dermedt zsoltárt,
gót íveket és szárnyasoltárt
csendesen, sorra megcsodálok.

Szószéken áll a reformátor,
s valamit számonkér a mától.
Gyülekezete vele szemben
szavát issza, figyeli csendben.
Tartása, arca nyugodt, bátor.

szozattovabbacikkhez

 

Áprily Lajos: Assisi, jöjj…

Vadjárta út ez, vadcsapás,
moha-szegélye zúzmarás.

Halkul a léptem. De a vad,
az őz s a szarvas megszalad.

Pedig kezem fegyvertelen.
Assisi, hívlak. Jöjj velem.

Nagyobb erőd van, több hited,
a szarvast megszelídited.

A farkashoz is volt szavad:
megállt a gubbiói vad,

mert csodát tett keresztjeled…
Az erdőn hadd járjak veled.

Assisi, szólj. Én hallgatok.
Űzött és nyugtalan vagyok.

Assisi, mellettem haladj.
Lelkemnek békességet adj.

Bari Károly: Régies vers Assisi Szent Ferenchez

Mint aki áttör sűrű erdőn, időn,
s beleakadnak az ágak, az álmok,
s a messzeség porral lepett horgai,
olyannak látlak,

e létben a bűn lesapkázott sólyom,
tudni nem lehet, kézfején ki tartja,
szél kéreget, leprások kereplői
hangosan szólnak,

kezdete, vége a múlandónak van,
Nap bátyánk dalol, Hold nénénk hárfázik,
tengerek ringnak, a szemek satuja
látomást szorít

szozattovabbacikkhez

 

Lenkei Henrik: Assisi Ferenc

1.

Éj borult Assisi főterére
Umbriának bűvös-bájos éje…
Ám az éjjelt nappallá csigázva
Zúg a zajtól Bernardone háza.
Csak serge mulat a terrasszon…
Pajkos öröm fénylik minden arcon.
Mily merészen néz körül szemük,
Hogy ragyog ruhájok, fegyverük!
De közöttük legszebb dalia
Francesco, a gazdájok fia.
Mily beszédes ajka! Mily mokány
Akarat sugárzik homlokán!
Nem csoda, hogy társi így kiáltnak:

szozattovabbacikkhez

 

Petőfi Sándor: Kun László krónikája

Fene gyerek volt az a Kun László,
Magyarország egykori királya!
Kun Lászlónak azért hívták őt, mert
A kunokkal volt cimboraságba’.

Az igaz, hogy torkára forrt az a
Kun barátság, benntörött bicskája…
De ez már a vége; kezdjük elől,
Ne hágjunk rá a szép rend nyakára.

Amit mondtam, újra csak azt mondom:
Fene gyerek volt biz őkegyelme;
az ördög se tudja, hogy mi volt több,
Emberség-e vagy kutyaság benne?

szozattovabbacikkhez

 

Gárdonyi Géza: Korvin János

Futott a csatából Mátyás király fia:
Kinizsivel nem is lehetett vívnia.
Fejét csak éjfélkor mosta ki a vértől.
S akkor keserű könny csordult a szeméből:

Óh elvakult nemzet! Kígyószívű papok!
Apám emlékére de rátapodtatok!
Legyen hát az áldás, amint imádkoztok:
idegen a király, ha idegent hoztok!
idegen! idegen! ki magának kapar!
aki sohse mondja: Nemzetem a magyar!
Panaszodra siket, vigaszodra néma,
lelkében is balog, nagy lépésre béna!
Ha édesnek mondod, érezd keserűnek,
ha apádnak mondod, mostoha-kezűnek

szozattovabbacikkhez

 

Hunyadi Mátyás fiának Corvin János anyjának története

Felolvastatott a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1941. december 19-én tartott ülésén.

Corvin Mátyás király, az ozmánok réme, a magyar csaták ünnepelt hérosza, a magyar hősi daloknak, sőt a szlovén népmondáknak is legendás hőse, a történetkutatásnak állandó tárgya mind politikai szerepe, mind pedig kulturális jelentősége miatt. Életének és uralkodásának történetét bel- és külpolitikai viszonylatokban már nagy részletességgel előadták, egy talány azonban még mind a mai napig megoldatlan maradt. Nem ismerjük származását egyetlen fiának, Jánosnak, aki egy törvénytelen viszonyából született, és akit a magyar királyi trónra – mindenesetre hiába

szozattovabbacikkhez

 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf