33. zsoltár- UJJONGJATOK

1 Ujjongjatok az Úrban, szentjei,
   az igazakhoz illik a dicséret.

2 Az Urat magasztaljátok hárfákkal,
   tízhúrú lanton csendüljön az ének.

3 Daloljatok egy új dalt:
   s a húrok ünnepi zenéjét,
   örömkiáltosok kísérjék.

4 Az Úrnak szava egyenes,
   mindent szilárd hűségben végzett.

5 Szereti, ami igaz és helyes.
   Az Úr irgalma betölti a földet.

6 Szavával alkotta Úr az egeket,
   szája fuvallatára jöttek létre
   a csillagseregek.

7 Felhők felett a tengerek vizét
   korsókba önti,

   gyűjti a mélység özönét
   és tárházába tölti*.

8 Az Úrtól reszkessen a Föld,
   s ámuljon a világ minden lakója.

9 Amit kimond, az létrejön,
   és meglesz, ahogy parancsolja.

10 Pogányok terveit az Úr meghiúsítja,
     a népek szándékait mind lerontja.

11 De az Úr terve fennáll mindörökre,
     szándéka megvalósul nemzedékről nemzedékre.

12 Boldog a nemzet, melynek Istene az Úr,
     s mely övé lett örök tulajdonul.

13 Az égből az Úr letekint,
     s az embereket látja mind.

14 Örök honában ülve trónján
     szeme a föld minden lakóján.

15 Ó az, ki szívük szándékát formálja,
     és minden művük megvizsgálja.

16 Magától nem győz a király,
     bármekkora a serege.

     A harcos nem akar sikert
     attól, hogy nagy az ereje.

17 Csalódik, ha lovától vár győzelmet,
     vitézsége senkit se nem ment meg.

18 Az Úr szeme mindegyre azokon van,
     kik félik őt és bíznak irgalmában.

19 A halálból őket kiszabadítja,
     s éhínség idején életben tartja.

20 Az Úrra várunk, ő segít meg, ő a pajzsunk,
     a szívünk ujjong benne
     és szent nevében van bizalmunk.

21 Urunk, vigyázzon ránk kegyelmed,
     hiszen minden reményünk benned.

/*/ A fenti két vers a teremtés két mozzanatát, az egek vizeinek elválasztását és a csillagok teremtését írja le rendkívül szemléletesen, de szándékosan „emberszerű” (antropomorf) módon.
⃰
Dicsőítő himnusz, amely a teremtő és gondviselő Úr nagyszerű képével indul (6–8. vers), hogy aztán Isten üdvösségtervét magasztalja (10–12 vers). A 13. verstől fogva a távlat ismét egyetemes, mert Isten élőlényt figyel és megítél. A zsoltár maradék része azt a benyomást kelti, hogy a költemény király számára íródott monarchia korában. Az utolsó rész az isteni kegyelem ingyenes voltát hangsúlyozza.