Beke Ödön: Szakállas farkas
Tompa ismert költeményében egy zordtermészetű pásztorról van szó, aki Isten nevét sohasem ejti ki, a keresztet messzire elkerüli, éjtszaka pedig gyakran kimegy a hegyek közé. Egyszer felesége későn hozza ki a mezőre ebédjét, s mikor már megunja a várást, eléje megy szakállas farkas képében, megrohanja, kötényét megtépdesi, megkergeti, aztán eltűnik. Az asszony remegve viszi tovább férjének az ebédet, aki étkezés után lefekszik aludni, fejét felesége ölébe hajtva. Az asszony most meglátja férje fogai közt eltépett köténye szálát, s így fölismeri benne a szakállas farkast. De nem ijed meg, hanem saját késével vágja el az alvó ember nyakát. Attól fogva nem látták a faluban a szakállas farkast, mert egy mély barlangban élt láncra kötözve, csak minden száz évben szabadul ki egy éjszakára.