Darnay Kálmán: «Budapest» elnevezés eredete
Bizonyára sok embert érdekel: ki használta először hivatalosan az egymással farkasszemet néző két város, Buda és Pest elnevezésének összevonásaként a Budapest szót.
A hun eredetű Buda, amelyről Béla király névtelen jegyzője is megemlékezik, ősi múltjával mindig vezetőszerepet játszott Pesttel szemben. A két város szorosabb összeölelkezése 1836-ra vezethető vissza, amikor gróf Széchenyi István hosszas küzdelem után a Clarc-testvérekkel dűlőre vitte a két várost összekötő Lánchíd megépítését.
Hosszú, tizenkét év vergődése árán, a szabadságharc kitörése előtt, a Lánchidat át is adták a közforgalomnak. Akkor ébredt fel Kossuth Lajos lelkében az a gondolat, hogy a Lánchíd által egy testté szövődött, két város ősi neveit is összekapcsolja. Ez a gondolat teljes negyedszázadig érlelődött a nemzet szívében és csak a múlt század hetvenes éveinek elején öltött testet.
Alig fogadta el Kossuth Lajos a pénzügyminiszteri széket, nyomban hivatalos alakban is kifejezést adott tervének. Most akadt kezembe az erről tanúskodó, sajátkezűleg aláírt pénzügyminiszteri okirat, amelyet a tábori ellátás ügyében a hatóságokhoz intézett.
Rákóczy János pénzügyi miniszteri Titoknokot a szegedi tábor ellátása tárgyában innen Budapestről Szegedre, Óbecsére és a szükség úgy hozandván magával Verbászra is kiküldvén, meghagyom a Törvényhatóságoknak, s egyes Tisztségeknek, mellyekkel érintkezésbe jő, hogy a nevezett Titoknoknak hivatalos eljárásában minden törvényes segélyel legyenek.
Kelt Budapesten, Aug. 21. 1848.
(P. H.) Pénzügyminiszter:
Kossuth Lajos m. p.
*
A táblabírák a világ két csodája közé sorozták az épülő Lánchidat. Boldog volt, aki festett képmását felfüggeszthette szobája falára. A Lánchíd képét ábrázoló zsebkendők legkeresettebb portékái voltak Ramasetter uram kékfestőműhelyének. A Lánchíd oroszlánjainak arany, ezüst képmását hordták nagyasszonyaink karkötőiken, a táblabírák óraláncaikon. Boldog volt, aki a Lánchíddal kapcsolatos tréfával kedveskedhetett barátainak. Néhány ilyen tréfa ma is él a köztudatban. Sümeg táblabírái is szívesen felhasználták az alkalmat, hogy Budára csilingelhessenek a Lánchíd megtekintésére. Skotty őrnagy uram budai útjáról hazavergődve, tréfálkozó szóra fogta a tarokkozó társaságot.
- No, barátaim, adok föl egy találós kérdést! Aki megfejti, azt szívesen látom vacsorára.
A fösvényeskedő őrnagy kijelentése nagy riadalmat keltett. Különösen Nikola Ádám esküdt lelkéből ágaskodott ki a vágyakozás, hogy egyszer istenigazában belekóstolhasson az őrnagy úr termésébe, amelyből 1834 óta alig volt részük. A Kisfaludy-kaszinó táblabíró-asztalánál elhalkult a szó, mindannyian Skotty uram fejtörő mesélgetését várta:
- No, barátaim, hát mindjárt elválik, kinek hány «itcével» telik a tudományból! Budáról és Pestről két szembe jövő, a Lánchíd közepén találkozik. Az öregebb, útját állván az ifjúnak, átöleli és megszólítja: Te a fiam vagy és én nem vagyok az apád! – Ki volt az?
A fogós kérdésre megindult a találgatás. Legtöbb kacagtató ráhibázás Nikola Ádám agyából ágaskodott ki. De bizony ő is lecsúszott Skotty uram vacsorájáról! Mert vele együtt senki sem gondolt arra, hogy a gyermekének nevezett ifjút édesanyja ölelte keblére a Lánchídon.
*
A Lánchíd rovására ment, amikor 1857-ben, – az Ürményi József által kezdeményezett – a budai alagutat átadták a közforgalomnak, a csípős nyelvű Hertelendy fiskus kitalálta:
Azért építették a budai alagutat, hogy ha eső esik, a Lánchidat alája tolhassák.
