L. Ady Mariska: Ó, legyen áldott… legyen áldott…

Reám nem adott csillogó palástot,
s ó, legyen mégis milliószor áldott.

Elém nem öntötte búzáját, kincsét,
s ha úgy fordulna: csak itt élnék ismét.

Tavaszos kertje mindig másnak nyitott,
nekem maradt csak: hétpecsétes titok.

Mást pirított vidám-barnára napja,
nekem jutott csak: egének haragja.

Az országútján mikor összeestem,
az emberei elmentek mellettem.

szozattovabbacikkhez

Talbéry Géza: Hiba

Nem tapsolt nekem sohasem a nép.
Nem mindig olcsó, ami szép.

Megérezték, hogy lobbanó vagyok,
S megtagadtak gyakran gazdagok.

Se karzatnak, se páholynak soha
Nem tudtam lenni lantosa.

Kereszt nem szentebb papnak, ha papol,
Mint ahogy nekem szent a toll.

Szenteltvíz ömlött goromba
Tréfaként a kalamárisomba.

Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba: GAZDURAM – 2016. MÁRCIUS

Keleti: csomópont, de a költőknek a Keleti csomó pont, ahová nem csak a vonatok, hanem a történelmi-emberi-költészeti szálak is befutnak.

Gazduram
 
a Keletinél arabok támaszkodnak egymásra, méregetnek,
mint jóllakott kobrák lustán, unottan,
prédának néznek, saját ösztöneikkel kérkednek,
bennem pedig üresség és eltökéltség,
van, amikor jó, ha nem állnak az ember elé…
 
mégsem egy filmben szerepelünk… de ez nem is baj.
jobb a békesség.

szozattovabbacikkhez

Arany Tóth Katalin: CSILLAGTALAN

vesszokosarLengő híd vagyok
lélekszirtek között.

Mint sóvárgott halálom,
úgy vonz a mélység.
Útvesztő árkom
magam alatt ásom,
míg egy nap majd
végre betemet az Ég.

Stációkon szállva
maradtam örök árva.
Létzuhanásom olykor
megállt és kifeszült  
a szeretetlenség fölött.

szozattovabbacikkhez

Bereti Gábor: És sugározz

Fenyők tű-fodra, ringó, zöld felleg,
mohakönnyű körötted a táj,
meleg nap lebben, nincs mire várj,
a tavasz színes szirmokkal ellep.

Lobbanj és sugározz. Légy világos
szavaktól sáros. Hagyd harmattal
hinteni magad. Ha hajnallal
jönne a dér, vele legyél páros.

szozattovabbacikkhez

Büki Attila: VILÁGÍTS FENSÉGES CSILLAG

világíts fenséges csillag
betűbokraimra
fényesítsd jeleit
árva ágaimnak
fényesítsd levelét
a sírba hullónak

világíts fenséges csillag
mert színeim sötét
üveglapra hullnak
s bezárja karcait
féltett titkaimnak
az elbúcsúzó nap

szozattovabbacikkhez

Csáji László Koppány: Jégár

(csöndes üzenet József Attilának)


A fűszálak közül rám békaszemek lesnek;
Nőnek a virágok, zsugorodik a Föld.
Tekintetemmel agyamba furcsa jeleket festek,
S érzem ahogy leheletem lassan testet ölt.

Haránthallgatások faltalan dobozba,
Csengettyű csillagok tört végtelenbe zárnak.
Most egy betű, egy hang földrengést okozna;
Holnappal hátamon nekimegyek a mának.

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Peremvidék

csillagosegSemmire sül rá égi rend,
torz hálóködök feszülnek,
göbökként lámpáscsillagok
billegik szélét ez űrnek.

Minden mi van reszket, rezeg,
hálózza zárjanincs idő,
egyre megy, hajítva földre
vagy végül égbe hull a kő.

Jeges rácsokkal határol
éntudathoz szabott való,
únt lelenc – világot keres,
kereng –, zajjápudváll a szó.

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: APÁM (1940-2013)

hamar elengedted a kezemet
én még
egy darabig nyújtogattam
aztán
ahogy a gyerek
ha fél
eldudorászgattam magamban

úgy hallom
büszke voltál rá
hogy a fiad így eldudorászik
legalább
tudtál róla, hogy
van, ami eltart a halálig

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Felhőből lopom

Emlékeimben
tegnap
vág sebet

keményen
mélyen
rongy vesémbe tép.

nyitott vagyok
szembenézni
magammal

s felhőből
lopom
holnapom neszét.

Gavallér János: Akkor is

Nekem mindegy mily vírus öl meg:
Lépfene, vagy az érdekjog,
de ne bújjatok hatalom mögé
aljas, önérdek indokok!
 
Hazám fellegvára volt mindig,
az igazságnak bajnoka.
Ne bújjatok hatalom mögé
aljas, önérdek indokok!
 
Magyarázhat a nagyvilág,
hogy az embernek mi jó, mi fáj,
de ne mondja meg, mit kell érezni,
ha a törvény sunyin hátba vág!
 
szozattovabbacikkhez

Kaiser László: Itt

pestInnen ha el, mindig vissza:
lakhelyekről otthonomba,
fekhelyektől saját ágyba:
félig árva itt az árva.

Sok várostól egyetlenhez,
megtérek én mindig Pesthez,
gyerekkorhoz, sok halotthoz:
elmúlt nap itt jövőt hordoz.

Megtérek, mert itthon vagyok,
emlékeim itt szabadok,
alig rettent, hogy menni kell,
s mindig van itt, ki elvisel.

szozattovabbacikkhez

Madár János: ITT ÉLNED KELL

Itt élned kell, mert megszülettél,
legyen a csillagoknak gondja rád.
Fogadjon örökbe az élet – – –,
a fény legyen egyetlen hazád.
 
Végtelen egek alatt – bibliásan –
szívedhez gyűlt a kincs és a lom.
Vigyázz rájuk már mindhalálig,
legyen a tiéd minden irgalom.

Onody Gyula: Erdély felett

Erdély felett borús az ég,
Felvidéken fellegek,
Délvidékünk sem ünnepel...
Kárpátalja kesereg.
Trianonban úgy döntöttek,
Szétszabdalják a Hazát,

A magyarnak ősi földjén
minek is a szabadság?
Ahol egykor mi szántottunk,
S elvetettük a búzát,
Más aratja, fölözi le
Ősapáink munkáját.

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: ÍGY ÉNEKELVE

- H.L.-nek -

Mert  ha ott vagyunk
akkor énekelni kell
akár a himnuszt

akár a léted
bányamély sóját nyelve-
den is ízlelni

mert ez adatott
ebben az égből hullott
áradásban  hó

nélküli tájon
mikor a télben őszülsz
tavaszban nyár van

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: ODA, TÚLOLDALRA

Vetített,
vetített mezőn
megy,
megy a hold
az égen, vetített mezőn
megyen ő is,
gyönyörű,
gyönyörű ösvényen,
gyűrött földi
vonzás elkoszlott
ingét leveti,

szozattovabbacikkhez

tarsolylemez

Vasi Ferenc Zoltán: ALKALMI VERS OLÁH JÁNOSNAK

Könnygyöngy ruhában csönd csilingje
könnypapíron könnysorok.
Tégy, isten, életemre tétet,
ahogy Ő, Te s (tán) én akarom.
S ragyogjon Rád mondatom szépen:
    „kérd akár tőlem is
    s ajándékba kapod
    az emberi létben lelt
    csodás összhangzatot”
Göröngygyöngy-zenére hallgatok,
a szememre játszották a dallamot,
S hogy – jó az élet, de milyen jó!

szozattovabbacikkhez

Zonda Tamás: Tavaszi fáradtság

Lassan elkotródik talán
ez a próbáló hosszú tél
vele a maskarák évada is
cserbenhagyott arcunkból
készül majd nyári mosoly
félrenyelt szavak asztmája csitul
szájunkon kivirult fagyölő vegyszer
bizony jó lesz a langy-meleg eső
lomtalanítás farsangos szívünkben
készülődnek az érdes böjti szelek
egünket fényesre csiszolják
a sürgönydróton vándormadarak:

szozattovabbacikkhez

Zsille Gábor: Idő-vers

Édesapám emlékének

oraszamlapokÁtgázol rajtunk, cserbenhagy,
táncba szédít és megforgat,
rovátkát rajzol, barázdát:
tegeznéd-e vagy magáznád,
rimánkodnál vagy gúnyolnád,
várat emelnél, kápolnát,
fegyvereid ugyan merre
s ugyan mikor hajítanád,
mit írnál, tintád ha marad –

szozattovabbacikkhez

Ásgúthy Erzsébet: Hiába űz idegen tájra

Jaj, öl a fény, s keserű lesz ott számban az íz zsenge virága.
Hiába űz idegenn tájra napfény-keresés, új bor vágya,

Hiába nem volt még az ég tán soha azúrabb, soha kékebb,
A déltől visszakövetelnek északibb, zordonabb vidékek.

kopjafakhargita

szozattovabbacikkhez

Greguss Ágost: A boldogság útja

« – Mióta elhunyt édes jó atyánk,
Azóta bátyám, együtt nem valánk.
Én élni vágytam, türelmetlenül,
S frissen kiszálltam ősim fészkibül,
Keresni mind, mi csábbal integet:
Szerelmet, hírt, hatalmat, kincseket:
Futottam a küzdelmes pályasíkon,
És sikerült is ezt meg azt kivívnom;
De veszteségem mindig több vala
Mint amit ért ügyem diadala.
A díj, amelyért lelkem lángra gyúlt,
Megnyerve, semmiségnek bizonyult.
Hírek és irigyek zengték nevemet,
De szívem, ah mindinkább árva lett.

szozattovabbacikkhez

Kelembéri Sándor: Magyarok a rádió előtt

Arcuk szikkadt, csontos, tatár koponya,
a lábuk csoszogva, nehézkesen lépdel.
Baktatnak az utcán némán, komoran,
szemük parázsa a messzeségbe néz el.

Egy boltajtóból rádió hallik szét:
baktató magyarok szótlanul megállnak,
s szomjasan hallgatják a szót, a zenét. –
Egy püspök szól Pesten a mai vasárnap.

Előbb hallgatják, majd fölcsillan hittel
a zsoltár, hogy erős várunk nekünk Isten,
a rádióval együtt énekelik.

Aztán elhal a szó, véget ér az ének:
szomorú magyarok némán összenéznek,
és tovább ballagnak lassan, csöndesen …

1941

Kerényi Frigyes: Az erdei lak

Költői verseny Petőfivel és Tompával

 Erdős ormok alján, völgyi sík felett
Siető kis csermely kunyhóhoz vezet.
A kunyhó ledőlne, hogyha régi fák,
 Régi ismerői, nem támasztanák;

Kéményen a fecske bizton száll bele,
Hisz csak olykor-olykor füstöl tűzhelye.
 Ily szegény tanyához minek a sövény?
 Csak azért, hogy ágas-bogas tetején
Elmulasson egy-két jókedvű madár,
Mely a tüske közt is fütyürészve jár.

szozattovabbacikkhez

Mécs László: Civis Romanus sum

Én magyarságom soha nem tagadtam,
de soha nem is kérkedtem vele,
nem pávatoll: egy mártír-pillanatban
csak a bőrömmel együtt jönne le.

Magyarságom nem is átkoztam: könnyen
fizettem az adómat. Tizedem
kálváriajárásban, jajban, könnyben,
kacajban, dalban ma is fizetem.

De aztán pont! Nem csempészek dugárut,
se rém-gázt! Római polgár vagyok.
Okmányomon a százszor is elárult
Krisztus-Király pecsétje ég, ragyog.

Az iskolás földgömbön rég kis ujjom
földrészeken suhant át perc alatt,
– most az Isten földgömbjén járva, fújom
a tarka szappanbuborékokat.

szozattovabbacikkhez

Pósa Lajos: Itthon

Hazajöttem… odahagytam
A nagy élet harcterét,
Hol az ember könnyel eszi
Mindennapi kenyerét.
Hazajöttem megpihenni,
Oly édes a nyugalom:
Őgyelegni egymagamban
Erdőn, mezőn, ugaron!

Összejárok minden bokrot,
Zeget-zugot, dombtetőt.
Fütyörészek, dudorászok,
Szívom a friss levegőt.
Meredek part oldalában
Vadvirágot szaggatok…
Krumplit ásnak odalenn a
Mezítlábas angyalok.

szozattovabbacikkhez

Arany Tóth Katalin: ELÁGAZÓ ÖSVÉNYEK KERTJE

Az életem felén túlcsorduló bánat
rég megkövült a csipkefüggönyön.
Lemoshatnám könnyel, mint zápor a fákat,
de már a könnyekhez sincs sok közöm.

csipke fuggonyÁlmaim bújnak, miként régi ruhákat
elrejtő szekrényekben a sötét,
de úgy dalol lelkem az alvó világnak,
mint némafilmbe képzelt ”nyitnikék”.

Tudom, hogy sokáig alvajáró voltam,
s vigasztalan –  de újrakezdeném,
hogy a lélek földjét oly magokkal szórjam,
melyekből nem kél más, csak tiszta fény.

szozattovabbacikkhez

Bereti Gábor: Félénk dalocska

Még alszik a május a földben,
s hallgat a dal, a tavaszról nem szól.
Holt havak rongya roskad a vékony
üvegű fészken. Bokrok ölében

éled a tél. Rőt avar roppan.
Dér horgol, mintát csíp a sötétre.
Virágzó torokkal a föld sebe
lázít. Varjú vitázik a szóval.

Még alszik a május a szívben,
hol összefogódzva rím, s hóvirág
vívják értünk az örök csatát.

Beáll a jég, s a kérgek alatt
küzd ellene, harcol, forr a dalom;
mert ránk tört újra a középkor.

Czigány György: Szadai leander

Kis leander bokor, szegény,
testvéred Korfu szigetén
nem sejti, hogy te pince börtön
mélyén esel át éji flörtön:
hordó mered rád s kapanyél –
örök sötétség itt a tél.
De várja már a kert, a rét
szerelmes, hű leanderét,
rideg falak közt tűrni, bízni
tanít pirulva sok ribizli:
túlélted itt a lét halálát,
szomorú virágzás ad hálát
s ragyog, ki életet nyert.
Csábítsd ide a tengert!

leander

Czipott György: Őrtüzek

Reng dúlt idő, írmagja
ront, akárha cselvetés.
Szabatott napvégre-nap,
döglegyet teremni konc,
s angyal is, silány, kevés
tudású istentanonc.
*
Tán láncot kéne fűzni
csöndből. Pitypangvirágból.
Báránynak gyónni végre,
nem voltam és nem vagyok.
Romlás határa lángol,
perzselődnek csillagok.

Mozivászon az ablak,
csapkod, künn benőtte rács.
Villódznak tükörképek
nincsről, túlnancsodákról...
Kopott a szív, térdkalács,
vasak között a távol.

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: BENNEM DOBBAN

gyertyaknegnagyapám szíve most újra bennem dobban

azt üti, a mama már sokkal jobban van

azt dobbanja, ne fájjon neked ez a hideg

nem a te hideged, ez istent veszi meg

nekünk csak azért kell az isten hidege
hogy te soha ne fázz, ne te küzdjél  vele
az isten hidege az maga az isten
nem várhatod tőle, hogy megmelegítsen

a halálommal már én is  része lettem
így akarta mama, így akartuk ketten
tízen, százan, ezren és még millióan
hogy ti ne fázzatok, ne járjatok hóban

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Rém furcsa játék

Ez itt egy más világ-
az időből kitépett forró
nyár tüze mikor éget-
egy mondatfoszlány
aprópénzre vált-

hideg-meleg,
egyszerre hull fejemre-
rém furcsa játék,
amelyből rég kiszálltam
s éveim súlyán
átütő vitákban,
úgy néztek rám mint
sosem volt gyerekre-

szozattovabbacikkhez

Gavallér János: Bújócska

S ha szemedbe néz a tükör,
látod ott az évezredeket,
Márialelkeket mosott el a szenny,
s mosoly takarta rút könny
ráncai fésülködnek széppé.
Mivé lettél drága népem?
Bűnt köpköd rád a szégyen.
Hiába őrizte tiszta véred
a legtisztább mindenséget!
Hiába szülted meg ezerszer
Isten hű nemzetét, s fiát,
hátba döfnek az angyalok,
szenvedés-halálmindennapok
ölelgetnek, mind Sophia szajhái,

szozattovabbacikkhez

Kaiser László: ÜDVÖZLET A VÁNDORNAK

Embernek fia vagyok én,
arcomon annyi minden látszik,
eljutottam csapásokon
ama tölcséres hurrikánig.

Visszautak poklaitól
szájamat szigorúra zárom,
birtokom immár önmagam,
súgom ezt – és nem kiabálom.

Üdvözöllek, megtért vándor,
s végleg hazatalálva kérem,
mostantól maradj ifjúnak:
idő előtti vénülésem!

Madár János: AZ IDŐ CÉLKERESZTJE ELŐTT

Elveszíti múltját,
történelmét a lábnyom is.
Megromlanak lassan talpam alatt
a fényhez feszülő, forrásokban rejtező erek.
 
Állok az idő célkeresztje előtt,
mint akinek senkije sincsen.
Elárvult szívemen örvénylik
a Nap áldott sugara és a hulló levelek.

celkereszt 
szozattovabbacikkhez

Onody Gyula : Temesvár, Csalogány utca

Apámat kevesen látták könnyezni,
de én tudom, néha befelé, lelkében sírtak
fájón régi emlékek...
a múltból, mikor vele együtt a Bega partján
játszódtak vidám,
kis magyar gyermekek,
kik még nem gyötrődtek akkor
a múlton, jövőn,
mindegy volt, kin hogy áll
s milyen szabású a "ruha",
szászon, cigányon, székelyen,
vagy éppen kereskedőn.
Ők akkor még úgy tudták,
egyformán gurul a labda,
és játék közben
hol egyik,
hol meg másik rúgja...
Eltőtt az idő, a mennyei grundon
tán most is együtt vannak
s elfeledve felnőtt életük vétkeit, kínjait,
vidám angyalkák közt
gyermekként futnak, kacagnak...

2015. 12. 19. Siófok

Pethő László Árpád: GYILKOLTAK VELE

Ponthoise-ban öntött
ágyú lett a vége -:
Rákóczi harangjának
és gyilkoltak vele(1789)
a „szabad” forradalomban

lásd így végzi ki hisz
ama légtelen  feltámadás-
ban – hát rémüldözhetünk
mi következik még  -
Cléry-en-Vexin földjén

tán elfekvővé lesz a
föld feletti – föld alatti
végzet – míg Rákoczi
György – fia Ferencnek
magyarázat híján csak
tátoghat ha Jézus Krisztus
jövetele  suhintja felénk
Isten ostorát – mit tettetek
 hitemmel  – harangommal?

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: TÉRDRE, IMÁHOZ!

Félni? félni már
késő, surrogja kenderfonalad
szála, Veronkám.
Acéltornyok omlanak.
Honnan ennyi korom?
ellenőrzött omlás alól pénz
pusztító kábítószere füstöl?
kifosztott világ adósrabszolgáinak sülő húsa?
Porfüggöny mögött, sátáni
színjáték főpróbáján
acéldárdák vigyorognak.

tarkoloves


szozattovabbacikkhez

Vasi Ferenc Zoltán: A FEGYŐR KÉTELYE

őr, vár, vigyázz, miért, fejében –
szökni, mindig, miattuk, előle –
bilincsben! -
szökni miért akarnak előle,
ha mindig miattuk vár?

Zonda Tamás: Zsarátnok

galambtetemMegérkezünk
Ülünk a kertben
Patkányigyekezettel
szétrágott atlaszunkat
szemünkbe hinti
lassan az éjszaka
rizling-zuhanyban leázik
sosemvolt nemzetőr ruhánk
csak a keselyűvállalás lobog
csontkosarunkban tehetetlen –

szozattovabbacikkhez

Alföldi Géza: A patkányok dala

patkanyokÉljen a halál! Éljen a pusztulás!
Éljen a szenny, a mocsok, a szemét!
Piszokról, bűzről zengjen most dalunk,
Mert mi vagyunk a kiválasztott nép:
Mert mi a híres patkányok vagyunk!

Ahol rothad, erjed, gennyed, ami szép,
S a csatornákban szennyvíz possadoz, –
Vidám dalunkkal odarohanunk,
Hol dögöket az ár hulláma hoz:
Mert mi a híres patkányok vagyunk!

szozattovabbacikkhez

Tollas Tibor: Határtalanul

Zsille Zoltánnak és feleségének, Balajthy Annának

Bontsd le magadban várad hét falát,
mely lelked s mások lelke közt határt
súlyos és néma kövekből rakott!
Társak szemére nyissál ablakot,
ismerd föl végre: ők s te, egyazon
lélek vagytok e földi csillagon!

Küszöbön túl sem magányos az űr,
mert nincs halál és nem vagy egyedül,

szozattovabbacikkhez

Tűz Tamás: Egy száműzött balladája

kengyelfutóból
kivetkezett
kékszemű
felhőszelet

gongantikmélyrétegekben
nyíló faág
legyőzhetetlen
szűkszavúság

fejével játszik
de nem sikong
szól mindhalálig
egy messzi gong

szozattovabbacikkhez

Wass Albert: Prófétafa

Vörös fenyő a zöld fenyők között,
kinek már odasúgta a Halál:
„velem gyere!”
        de azért mégis áll.
Fennszóval hirdeti, hogy nincs halál,
csupán az élet színe-változása.
Vörösen áll, de azért mégis áll.
Ágai közt, éjfél felé,
az örökélet szele muzsikál.

Zas Lóránt: Nem tudom

Czike Lászlónak

Nem tudom, mióta mondom már, hogy félek,
keleten tank hörög, és véresek a vetések.
Nem hallani itt ágyúszót, a golfpálya világít,
nem megyek arra, ahol a kézre kötnek fáslit.
Megszoktam, hogy a homok füvet hajt, ha ázik,
szorgos kezek ültetik, így lesz belőle pázsit.
A katonákra gondolok, vörös csillag a vállon,
Kabul mellett haraptak fűbe, idegen tájon.

szozattovabbacikkhez

Zilahy Lajos: Epitáfium

– Uzsoki emlék –

Éjjel az ég fekete bársonyán
Ezüst betűkkel ragyogjon e vers
És nap szakán, – vándor, ha pihenőben
Kis patak partján hűsölve heversz
S az égbe nézel – messzi felhők selymén
Arany láng írja mindegyik betűt,
– Nincs hova írjam, sírjuk ismeretlen,
Kis fakeresztjük réges-rég ledűlt –
– Itt nyugszanak katonák ezrei,
Lux perpetua luceat ei –
Éltek huszonkét évet – harminckettőt,
Ki tudná végig, – volt, ki negyven évet –
Bakák, huszárok, legénysorba illók
És öreg csontok, szakállas vitézek.

szozattovabbacikkhez

Arany-Tóth Katalin: CSAK A SZERETET

Csak a szeretet hiányzik
tovatűnő életünkből,
mit a reggeli ébredés
oly várakozással fogad.
Vágyainkat úgy rejtjük el,
miképp a búcsú szavából
a „várlak” kimarad.

Csak a szeretet hiányzik
a szűkölő ölelésből.
Még a fáradt megérkezés
kézfogása is elmarad.
Egymás szavát felejtjük el,
így lesz mondandónk javából
mellőzött gondolat.

szozattovabbacikkhez

Cságoly Péterfia Béla: Külvárosban

/Óda egy nemrég otthagyott újpesti lakótelep nyomasztó légkörében/

Kis utca, lámpák,  lányok nélkül
Egy-két lépés – és vége…
Göröngyös, durva, füstös, kurta
/épp olyan, mint az élet./

Befordulunk az utcasorba
Legényesen, nagy hanggal –

Egyet botlunk…s temetnek máris
Meghasadt haranggal.

lakotelepdog

Czigány György: Szigligeti buszmegálló

Szeretteinktől elszakítva a remény
lesz vakmerő hatalmunk – anyám
hangja megvan egy álom-töredékben
s bár nem hallom, nem értem: lehetne
hinni, hogy mégis ő az (csak
föl nem ismerhetem), ő áll
szemközt a  betonfülkében –
ajtótlan és homállyal teli
a távolsági buszmegálló háza,
szürke Mária-szoborként az
asszony, külön a kosara, keskeny
arcán kis kosár-mozdulatlanság
és fakéreg-barázdák fájdalommentes
türelme, nem ismer mást, csak a
várakozások kutya-fegyelmét, várja
a holtak föltámadását – szikár
fában, száraz ágakban észrevétlen

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Létcserék közt

madárban
madár verdes
lángban fény vergődik
csak elkoppintani tudok lángot
csak megölni tudok madarat
kezeimbe
    temetem
        arcom

            *

csillag leszáll föld alá
fák égben gyökereznek
semmi elől nincs hová
végét majmolja kezdet

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: HETYKE LEGÉNY

tokalsohetyke legény közeleg
kiisszuk a kék eget
kiisszuk feketére
ha nem délre
estére

kicsavarjuk a felhőt
hetet és tizenkettőt
minek lógott a lába
a pálinkáspohárba

ennek vége sose lesz
a pálinka lefelez
a vörösbor rádupláz
már a tök alsó is ász

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang 01 meghivo karpatia Email Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf