Cságoly Péterfia Béla: Elmentek?!

Alig múlt egy éve, hogy rendszeres szerzőnk, barátunk Kapui Ágota költő, vétlen közlekedési baleset áldozataként, értelmetlenül és váratlanul itt hagyta a földi létet.  Mindig derűs lénye nekem, nekünk – persze versei is – nagyon hiányzik.

Érteni volna jó a bábeli zűrzavart
kattogó csettegő raccsoló sziszegő
nyelvek dühöngő kavalkádját
érezni a patikamérlegnyi ürességet
a kihörpintett méregpoharakban
újratölteni csordultig a csendet
értelmes emberi szavakkal
feléleszteni az alvó érzékeket
tapintani az érdeset látni az élet
színpalettáját ízlelni a rosszat és a jót
észlelni az árnyalatskálát igen és nem
a bogár feketéje és szemfehérje között
szimatolni a verejtékező nyár ezernyi illatát
elárasztani vágyakkal a lélek sivatagját
gondolattal az átmosott agyakat
a tekervények kilúgozott labirintusát
tisztánlátással a gyűlölettől homályos szemet
emberszeretettel a dogmákkal elvadított világot   

    [Érteni volna jó]          


Nem ő kezdte kortárs irodalmár barátaim és megbecsült szerzőtársaim közül az elválást. Immár tizennyolc éve, hogy Szervác Jóska elhagyott bennünket. Élénken emlékszem az utolsó találkozásunkra a budapesti Fregatt sörbárban. Talán Döbrentei Kornél is ott volt. Szervác nagy szakállából és hajbozontjából már csak a szeme villogott ki, az sem úgy, ahogy régebben, nagyon beteg már, de azért sok vodkát legurított a torkán. Látszott rajta, hogy valami súlyos szervi baj is rágja belűről, hiszen csak egyszer harsogta bele koccintás után, ahogy szokta, a kocsmazajba –már elég halkan –, hogy „k… anyját minden kommunistának”!
-Mi van veled kérdeztem?
-Megdöglöm nemsokára mondta, idézve önkéntelenül is verséből az Átdolgozások Sanzon-ciklusából [„Döglött poéta jó poéta”].
Elméje is elfáradt, belül felőrlődött, nemcsak a szocialista rendszer kirekesztő kultúrpolitikája, műveinek kiadatlansága nyomasztotta[keményfejű, az erkölcsi mércét magasra tevő, megalkuvást a kommunistákkal és kiszolgálóikkal nem ismerő, „nehéz” ember] évtizedek óta, de elégedetlen volt a rendszerváltás utáni, neokapitalista társadalmat kialakító állapotokkal is. Azután pár hónappal később, 2011. június 16-án itt hagyott bennünket…

Mi kell még? Élsz s szeretheted magad,
s egészen elviselhetővé
törpült minden körötted, s benned is.
Berendezkedni könnyebb kis magányban.
Ne félj, a kertitörpék csöndesek.
A szolganép pedig tapintatos.
Talán a gyermekek zavarnak? Hát,
igen. A gyermekekkel nincs mit kezdeni.

    [Levél egy XIX. századi elmegyógyintézet ismeretlen főúri lakójához]


Folytatva a szomorú listát, 2018. február 10-én Jagi[Jagos István Róbert szerkesztőtársunk is] elment. Nem értettem, máig sem értem! Első öngyilkossági kísérlete előtt októberben még hosszasan beszélgettünk, tervezgettünk vele Szegeden a Szózat jövőjéről, Jagi újabb, formálódó verseskötetéről egy sörözőben. Nem vádollak, de magunkra hagytál, kicsit el is árultál minket Jagi!

A békés halálban nem hiszek.
Ott, ahol izzad a test és riadnak szemek,
csakis küzdelem a vég.
Nem tudom, te mit akarsz.
Föláldozást, gödröt,
vagy csak szórjam szerteszét?

    [Jagos István Róbert: Akaratod szerint]


A 2018. év amúgy is szerencsétlennek bizonyult. Januárban Jagos Pista, majd júniusban, pár nappal Kapui Ágota halála előtt elhunyt a kortárs magyar- erdélyi költészet kiemelkedő alakja Kányádi Sándor. Évek óta nem találkoztam vele[egyébként sem sokszor], de élénken él bennem, hogy válogatott verseinek kiadásakor, dedikálásra kérve „kedves Mester” megszólításomra derűsen rávágta: „szívesen ajánlom, de mester a hóhér”!

megcsodáltam a nagyvilág
csodálnivalóan szép
katedrálisait
de imádkozni csak itthon
gyermekkorom öreg
templomában tudnék
ha tudnék

    [Egy zarándok naplójából]


Az ide év sem mentett mentette meg szétszórtatástól alkotói közösségünket, három hónapja elhunyt – hatalmas űrt hagyva – Gaál Áron író, műfordító barátom, a Kortárs rovatunk avatott szerzője. Kiegyensúlyozott derűs lénye, a pilisjászfalui, egykor Gaál Mózes által épített kúriában  
könyvritkaságai és mai műfordításai közti beszélgetéseink, közös tervezgetéseink póttolhatatlanok számomra.

Lehet- e az időben visszafele élni?
előre nézve csak hátrálni…
Tolakodva hosszú sorban,
zászlóval, dobbal a végére állni…
s várni?!

    [Lehet–e?]


Ők sajnos már elmentek, de ígérem, hogy a Szózat oldalain és a szívünkben mindig is tovább élnek!


Pomáz, 2018. június 30.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf