Varga Rudolf: ÁLMÉLKODOM

Minden reggel
azzal kezdem a napot, találgatom,
 mostanakkor élek-e
még
vajon? lustaságom
sárfehér kotorékában egy ideig
eldagonyázom, aztán a paplan
alatt sunyítva, ütõeremet
óvatosan kitapogatom, tappancsimat,
szárnyaimat takaróm
széléig nyújtóztatom,
majd
magamat megrugdosom, karambolos
 repülõfarkasroncsomat
 kihûlt révülésem
vackából kirángatom.
Aztán.
Aztán egész nap
 csak álmélkodom.
Azt nyüszítem, azt vonítom,
ennyi?
Hát, csak ennyi?
Csupáncsak ennyi?
Ennyi maradt
 csak?


 ÉN IS


Talán
csak ez a hosszú
július,
talán csak ez a hidegrázós
nyár,
talán
csak ez maradt. Akiket
szerettem, már mind a föld alatt.
Sóhajaikat
messzeborzongják a füvek,
horkantásikat
kongatják távoli ködök,
kérdeznek, s mire válaszolnék,
talán
már
én is
eltûnök.

szozattv


szozat a tiszta hang 2019 10 20 Ertektar Budapesti Székely Kör   2019. október 16. Takaró Mihály 1 elatkozottkoztarsasag nyiro plakat újpogányság szalonna alap 1 rakkonf1022 szept 9 15 ig nfz szept25 bartok 1080x636px slider jegy hu sinka plak Meghívó 2019. szeptember 20 konferencia 20190921 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf