Bözödi György: Lópásztorunk

Neki pitymallik legelőször az ég, ő érte jön fel a nap,
ő köti fel reggel az első disznóbőr bocskort
s virradatkor már kinn álla a faluvégén a
suppogó, nehéz porban.
– Hóhehó, emberek és állatok ébredjetek,
itt vagyok én már a faluvégén és ott vagyon immár
a nap a hegyem túl. Olyan ő,
mint a gondviselés. Egyszerű gondviselés,
falusi gondviselés, a mi gondviselésünk,
ostor a vállán és kürt a kezében.

szozattovabbacikkhez

Jakab Ödön: Ott születtem…

Ott születtem a hegyvidéken,
Oda köt minden jó emlékem;
A hegyi dalt még most is hallom
Vándorolni a hűs fuvalmon.

Van egy sír ott a hegyvidéken,
Csemete bokrok sűrűjében;
Annak a sírnak gyász engem
Elkísér egész életemben.

És leszakadtam mégis onnan,
Hogy utam árván kóboroljam,
Hogy az idegen messzi tájon
Szívem örökké visszafájjon.

szozattovabbacikkhez

Soltészné Nagy Emma: Asszonynak lenni

Asszonynak lenni – oly szép és nehéz:
lesni a párunk rebbenő szemét –

Nincsen-e bánat fellege benne,
nem rejt-é gondot szótalan csendje?…

Asszonynak lenni mégis csodaszép:
derűbe vonni a párunk szemét –

Nagy meleg jóság dagadó árján
szép meleg szóakt bontani száján…

Arccal megbújni kemény tenyeren -
asszonynak lenni több mint szerelem…

szozattovabbacikkhez

Szemlér Ferenc: Kárpáti erdő

Mint katonát, kiket megvertek,
fáradtan hajlongnak a fák,
s nyögve tűrik az ellenséges
szél kardsuhintó rohamát.

Még állanak, de már a törzsek
derekán mély, nedves sebek
és rosszul forrott széleikből
nagy mézcseppek vérzenek.

karp

szozattovabbacikkhez

Walter Gyula: Erdély, Erdély, áldott Erdély

Erdély, Erdély, féltett Erdély,
lelket belém te leheltél,
te emeltél, te neveltél,
Erdély, Erdély, féltett Erdély.

Erdély, Erdély, büszke Erdély,
földre is hányszor tepertél,
levertél és felemeltél,
Erdély, Erdély, büszke Erdély.

Erdély, Erdély, ősi Erdély,
megvertél, majd megöleltél,
nincs szentebb öl az ölednél,
Erdély, Erdély, ősi Erdély,

szozattovabbacikkhez

Zajoni Rab István: Borulni sírodra

Borulni sírodra
És sírni halálig,
Míg fénye az égnek
Lelkemre világlik;
Csak ezt tehetem most,
Te szent haza, érted,
Midőn a halálnak
Ösvényét elérted.

Hiába kiáltok
Hol erre, hol arra:
Oh, magyarok ura
Tekints a magyarra!
Mindenhol az élet
Unalma kerülget,
Mindenhol a halál
Elvérezni sürget.

szozattovabbacikkhez

Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba: Gazduram-augusztus 2015.

Róma, nem lélegzik,
szemét és por lepte ezeréves telkét,
darabolta, szétmorzsolva,
turisták hordták szét lelkét.
 
ókeresztény graffitik a spíneák alatt,
számok: L, M, D néhány X
mohos fontánákból galambok isznak,
vigyázzott ránk egy obeliszk…
 
vártam valamit, hogy súgjon,
ahogy Goethének, Adynak tette,
éjszaka volt a legszebb,
köpönyegét terítette
rá a hold

szozattovabbacikkhez

Arany-Tóth Katalin: SZAVAK NÉLKÜL IS

Más ez az ősz.
Szeretem, ahogy hozzám bújsz reggelente,
s a derengő fény veled együtt ölel.
Más az ébredés, mikor meghitt csöndedbe
feledkezve, szavak nélkül mondhatom el,
mennyire szeretlek.

Más ez a csönd.
A letört ágak is egymásra találnak
erdők avarának dús illatában.
Madarak magányát takarják az árnyak,
de ködpalástomból ha kibontod vállam,
szívemhez vezetlek.

Botz Domonkos: Befejezetlen gondolat

„hazátlanabb az én szavam a szónál”
P. J. 




rablancVan-e még helyünk a jognak
asztalánál, és van-e még jog
és törvény, és ha van, kit és
milyen urat, érdeket szolgál?

Volnál-e, maradnál-e rab,
éhbérért dolgozó, örököst
rettegő, reszkető kézzel a
semmin, a koncon osztozó?

Viselnéd e némán a jármot,
a billogot, vagy tovább
hunyorogsz hályoggal
szemeden, miközben, mint

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Talán mégis

talán mégis,
máshogy kellett volna…
szunnyadva néznék fát, eget, falat,
zsíros ebédtől telten és bután,
csöndesen, mint kötött ladik alatt
kotyogna híg vasárnap délután.samsara

talán mégis,
máshogy kellett volna…
mérgelődnék kitervelt híreken,
mert jól tudnám, ki miben ostoba,
ügyelnék, fölhabzó söröm legyen,
rangadót ne múlasszak el soha.

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Széteső mozdulat

Az átjáron egy
percre megállt
az idő
s önmagát faggatta
sétapálcám
szilárdságán a léptem
amely az
aszfalt szennyén
maradt mint
papirra
kivánkozó versek
a széteső mozdulatban.

Füzesi Magda: Hibernáció

Kiszór zsákjából az idő
valami nyirkos ingoványon,
poromból egyszer nyírfa nő,
virágmag-tavaszt ringatok,
titkosírást az őszi ég alatt:
Nagyvárad, Árkos, Egeres, Arad.

Lőrincz P. Gabriella: Éjszaka

Csecsemőpózban alszol el
Minden szokásod
Rabja vagy
Párnát nem osztassz senkivel
Ágyadban alkalmi kúrvának
csecsemopozFizetsz
Nekem hiába gyónnál
Bűnöd nem érdekel
Az Isten szabadnapos
Menj idd le magad
Köteled már régóta
Fonják

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: ÖSSZEFONÓDÁS

I.M. Kusztos Endre

Ahogy a víz csobog
mintha Isten kürtje –:
ébresztene – ébreszt ám
hogy lerajzolhasd a
láthatatlan remegést az
összetartozást és végül
az ég csillogása mellett
az összefonódást – a
lélegzetvételnyi ölelést
mely benne van az ég
és föld közötti levegőég-
ben – a lét és nemlét
mítoszában örökkön örökké
s a halál utáni létben…

Varga Rudolf: IRKAFIRKA AZ ÉGEN?

Mágneses mezőin
sarkon fordul, sarkon
fordul a lélek saját mágneses
mezőin. Irkafirka az égen?
sátán leple? valami
egészen más? Elterelt
viharok, irányított
villámok, saját mágneses
mezőin a remény fordul sarkon.
Gyere, hívjál
megint elkószált
csillagot,
Rafaelarkangyal,
égi keltetőnk másik
végén állj, tereld
a Fiastyúk szétszéledt csibéit!

Vasi Ferenc Zoltán: FELHAGYOTT KÍSÉRLET

Fogadalmi elhatározásom
egy töltényhüvely.
Hogy főbe röpítem magam.
loszerDe ha az kitudódik,
hogy nem Egy van,
három volt (ellopták)…
Így hát vagyok –
tetszhalott.
Fejben épen,
tettre készen.
Elmaradott,
csonka-országnyi „önhatalom”.

Zonda Tamás: Prospektus

Elmegyek kicsit
túl sok az őrület
elmegyek
egy volt hazát keresni
ott ahol egyik felem
századok óta élt
még láthatatlanul
ahonnan génjeim felét
elűzték
piszkos idegen
vagyok most ha arra járok

szozattovabbacikkhez

Győry Dezső: Látogató

A szomszédjárás régi jó szokás
Ma mintha tépő kötelesség lenne.
Komor arccal még be-beköszönünk
Komához, vőhöz.
De nincsen semmi köszönet se benne.

Bor még kerül, cigány is húzza néha,
Tán még mámor is van. És még több hallgatás.
A szomszédjárás régi jószokása
Mégis csak olyan,
Akár egy férfi halottat-siratás.

szozattovabbacikkhez

Kersék János: Volt, nincs

Hol a kedvem, nevetésem?
Volt. Nincs.
Próbálgatom. Nem megy még sem?
Volt, nincs.
Sok szép tervem, akaratom
Szétporzott a sorsgaraton;
Büszke vágyam, édes álmom,
Jaj nem lehet rátalálnom:
Óceánba süllyedt, holt kincs…
Volt, nincs.

szozattovabbacikkhez

Márai Sándor: Afrika

Talán oda kellene menni, barátom; betolni fiatal fejünket
a forró és édes homokba; s hinni a struccokkal, hogy elmúlt
a Számum. És fűszeres, zsúfolt levegőben arcunkat
megmosni a város páctól. Talán oda,
Afrikába, oda – összeszedni mindent sietősen, egypár üzenetet
lenyelni még és, mint bukott játékos,

szozattovabbacikkhez

Mészáros József: Én megállok

Hiába óvnak megriadt szemek,
Merre lelkem hajt, én arra megyek,
Zúghat a vihar, moshat a zápor,
Kacsinthat felém ármány és mámor;
Azon az úton, amerre járok,
Minden veszéllyel én szembe szállok.

Tarka már az út fagyos göröngye,
Ráhullott szívem sok piros gyöngye,
De messze bámul két szemem mélye,
Zajlik benne az élet örvénye.
S hiába kérnek esdőn a könnyek,
Engem a vészek már meg nem törnek.

szozattovabbacikkhez

Sárosi Árpád: Egy ibolyacsokor

ibolyaElküldelek hozzá…
Nem vagy szerelmi posta többé.
Nincs üzenet, választ se kérek,
Nem vagy te már ma hírvivője
Remények, vágynak, szenvedélynek.

Elküldelek hozzá…
Nem fürösztlek meg csóközönben,
Könnyem sem hull a leveledre,
Elmúlt a láz, tavasznak láza
Mind eltemetve, elfeledve.

szozattovabbacikkhez

Sziklay Ferenc: Öt lépés…

Öt lépés előre, öt lépés hátra. –
Zajtalan lépésem
Kíséri kiskocsi vetélő-járása.

Álmodó kis fiam és álmos apja
Szőnyeget szövünk:
Álomfonálból, láthatatlanba.

szozattovabbacikkhez

Jóna Dávid- Szentjánosi Csaba: Gazduram – 2015. július

Gazduram
 
amikor elnyújtózkodnak a percek,
majd zsugorodnak lüktető pillanatokká,
s Te a hiányaiddal az ölben remegsz.
 
a túlélés közönye nem metaforikus,
a fűszálakba kapaszkodás görcse után
ironikus a Mindenható és az Üdvözlégy.

szozattovabbacikkhez

Arany-Tóth Katalin: LÉT-REFLEXIÓK

1.
A pókhálóban vergődő
aprócska rovar
egy szoba sötét sarkában
senkit nem zavar.
Minden, ami láthatatlan,
tudaton kívüliként
porlad szét. Így lesz belőle
talp alatti söpredék.

szozattovabbacikkhez

Báger Gusztáv: Ballada

Valaki egyszer, valahol
egy tiszta forrásra lelt.
Senki nem tudta addig, hol volt.
Izmai újjászülettek,
gerince kiegyenesedett,
láthatatlan szárnyai nőttek.
Az újságok és a tévé hírt faragtak
az új patak felfedezéséből.

szozattovabbacikkhez

Botz Domonkos: Visszanézve

Megsarcoltak az évek.
Inkább csak elvettek, mint
adtak, 's tovaléptek.
Kérhettem, ... és tán kaptam
volna békét, kegyelmet,
irgalmat és jó szót, de
nem kellett. Megmaradt a
gerinc, az egyenes hát,
és persze szakadt maradt
a cipő és a kabát....

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Fölmagzott idő

burkaPoklok
lakkos karmú
kufárai jönnek.
Jönnek kútmérgezők,
kínbombacsináló
szelídített apák,
rácsosíriszű anyák,
bársonytokú kést örökítők
és aprószent tekintetű
kilencéletgyermek katonák.

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Forma és utánzat

Vannak pillanatok

amikor nem ismerek

magamra, formát keresek

s úgy öntöm szavakba

a ruhátlan éjet öltöztetve

a Göncölszekér

rúdjának dölve

szozattovabbacikkhez

Füzesi Magda: Lamenta

egyre rosszabb versek
akarják magukat megíratni
porosodnak gondolataim
mint nagymamák fekete ovális asztalán a csipkék
elszürkült álmokba takaródzom mindig
már minden bugyrát ismerem
ennek az elpiszkolódott
satnya kis világnak
úgy elhajítanám ezt az ócska életet
a turkálóban keresnék másikat

szozattovabbacikkhez

Lőrincz P. Gabriella: Csönd

Nekem az Úristen
Máma nem beszél
Ő lett néma
Vagy én vagyok süket
Éjjel lázas álom
Nappal a nincs kényszerít
Térdre
Vaksi szememet hiába
Meresztem
Végtagom még Dombászon
Megfagyott
Értem hiába kiált a
Fiú a kereszten
Rongyos lett az égbolt

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: SZÍVEDEN ÉLNEK

Reggelre mindig
kiderül:Hold körüli
pályán landolt-e

fekete rigónk
vagy itt benn a cinegék
alatti bokron

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: FEKETENEMES

Kékülnek nyomai
vámpírfogaknak, elporladnak
égi mezőiden a pipacsok,
árnyékmesterek rángatnak
madzagot, paraziták rágnak
atlantiszi szirmot, bérencek, bankárok,

szozattovabbacikkhez

Vasi Ferenc Zoltán: Felsóhajtás

Álmodra áldás
Békédre ébredés
Rést ki üt szívemre
kakukktojáson?
Színekre szín legyen:
láncon viselt álmok
Ki költ tenyeremből
májusvirágot?

Bakos Kiss Károly: Júdás monológja

Bár harminc pénzük visszadobtam
De már e harminc pénz vagyok
Hogy eszem váza összeroppan
Gyilkosaim az angyalok
A csillaghalálig bűntudat
Uram elhasznált eszközöd
Hogy a légiókat kardokat
Róma lovait elkötöd
Hittem elég a Jézus-arc
Lehettem volt zelóta bár
Ő nem egy volt a sok között
Ő Egy volt
S azóta …

Csornyij Dávid: Nyomtatásügyi problémák

Szökni vágyó gondolatok
koponyám belső falán.
Ha kinyomtathatnám őket…
ötleteket,
másnaposságot,
titkokat,
nemes eszmét…
nyomtatnák érzelmeket,
ábrándozó reményt,
karácsonyt, csalódást,
nyári szerelmet.
Mindent
magamból.
Zavarják elmémet.
 
Kifogyott a tinta.

Ráti Emese: Bújócska

Megbújtál bennem
kapaszkodtál a kilincsbe
féltél hogy el leszel feledve
 
én kiabáltam rád
te még jobban szorítottad
az ajtót nagyobb résre nyitottad
 
Azóta sem lelem
pedig keresem magam –
 
mosolytalan kilinccsé alakultam…

Füzesi Magda: Szimultán

Mint tűzhányó a hegy gyomrába,
Úgy van bezárva önmagába
Az én világtalan anyám.

Csak tapogat, mint magzat a méhben,
Egyforma napok sűrűjében
Kitartóan fohászkodik.

Magába néz csak, hosszan, mélyen,
És fényt keres a feketében:
Emberhez méltó ütközet.

csillagkod

Lőrincz P. Gabriella: Ellenállás

a sarokban egy maroknyi isten
kukoricán térdel
kiirtják a fákat
mindenki jól vizsgázott
a jegyek
szép kerek számok
ha vége lesz
majd kiderül
melyik mit jelent
számmisztikát fejtegetnek
lótuszülésben
az éhező gyermekek
bálványok vigyorognak
feszül a hurok
nem tudod ki tartja a kötelet

virágot ültetek

Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba: Gazduram - 2015. június

"a képzelet nem más, mint háborúban
egy életmentő árok."  (JD)

 
Könyvespolcaimon a könyvek:
mint egy hadsereg,
a fal története, előttem lepereg,
 
tíz ujjam, mint tíz-ágyú,
védik kezemet,
de összekulcsolva, meggörbíti
őket a szeretet,
 
olyan változatlan minden,
ezt csak a változásban látom,
hogy öröktől létezik,
ami megszólít ezen a világon,

szozattovabbacikkhez

Arany-Tóth Katalin: MAJD MEGPIHEN

maganyEbben a torz magányban
vergődve múlok el.
Sikolyom oly hangtalan,
hogy foszló csöndjével
temetkezem.

Monoton szív-ütemek
remegő bánatát
tűröm. Csak ölelnétek
fojtva, szorosan át!
Nyújtom kezem…

Tébolyult gondolatok
örvényébe vesztem.
Állatként hantoljátok
el majd hideg testem!
Én vétkezem,

szozattovabbacikkhez

Báger Gusztáv: Barázdák

még elhagyni: már kezdeni
aratni búza, vetni tengeri
a tanácstalanság: legföljebb emberi
csak föld kell és egy kis ész – ahogy az Úr rendeli
a tanácstalanság: legföljebb emberi
aratni búza, vetni tengeri
még elhagyni: már kezdeni

barazdak

Czipott György: Úrnapja

Jönnek,
csak jönnek hírek.
Már megint gyász…,
nahát!, már megint!
El is határozza.
Vasárnap... igen,
legalább vasárnap.
Tűvé tesz érte.
Éjbőrkötésű, tenyérnyi.
Szíve fölötti zsebbe.
Emelkedett, beleborzong
az olcsó tükör előtt.

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Esernyőt tart

esernyo feher

Egy

vers

simogat

vagy

éget

szozattovabbacikkhez

Oravecz Diána: Múzsa

Nem moccan a perc, mert minden percünk egy,
A végtelenség egyetlen megfagyott pillanata.
Belegravírozott jókívánság, bennem a hited
Így nincs jelenem múltam és jövőm nélküled.
De a történelem tegnapi múltja mást irt sorsomba
Egy vágyak nélküli ént, de zenét dalolt tollamba
Nem lehetsz kedvesem, csak illúzió, halovány visszhang,
Megélt vallomásaimban egy megálmodott múzsa vagy!

                                                                                                     2010.01.19.

Pethő László Árpád: CSODASZARVAST VÁRVA,

-  Apám emlékére -

Kifeszítve itt
                    „jurópa” közepén
azért vigyázz
                     istenedre
szólj hozzá
                    kérjed – tereld
tartsa föléd
                    ernyőjét
ha zivatar
                   kerget s lélek
nélküli szelek
                   üldöznek ott
hol nincsen
                    kegyelem sem

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: BARIKÁD

I.
 
Forgószél a fákat égbe rántja,
felszállnak a libák trombitálva.
Ugatva köhögnek ázott-vének,
kalimpálnak csúzlizott emlékek,
álommaradványok, madárcsontok.
Futásom fordul, visszafelé fut,
az anyaméhtől messzebbre, mélyre,
kapaszkodom sugárba, fénybe,
decemberi szél léghajójába,
csapódnék az Északi-Sark-Határba,
riannék, mindegy hova, csak innen el,
elbotorkálnék szívverésemben.
 
szozattovabbacikkhez

Vasi Ferenc Zoltán: Évfohász

Az első tavaszi pillangóban
megláttam, hogy ez a tavasz
az a Tavasz, miről csak
Édesanyám álmodhatott.
Édesanyám énekelhetett,
hogy: fia nem lesz soha
Isten elmázolt mocska,

szozattovabbacikkhez

Gaál Áron: Május közepén, a rigó

Május közepén, akár a kések
hosszú esőcseppek szabdalják szét
az élet apró dolgait
a szoba kirakatából, mint, ama város
csatornáinak partján
az ezerféleképpen is ugyanaz a nő
megélem a percet
egyiket a másik után
ahogy odakint a szélben bókol a birs
egy keskeny és hosszú városi kertben
ami szegény Modigliani szögletes arcát
vetíti furcsamód elém

szozattovabbacikkhez

Mécs László: Öregúr! Fut a nyúl!

nyulSétálok a parkban föl-le,
s fészekrabló utcakölykök
bozótban kisrigót ölve
búnak tőlem. Mind lapul,
csak egy szól, ki nyelvet öltött:
„Öregúr! Fut a nyúl!”

Mint vén Toldit víg apródok,
csúfolnak a vásott kölykök.
Én botommal forgolódok
erre-arra s konokul
zeng a négy kis faun vagy ördög:
„Öregúr! Fut a nyúl!”

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang nagylaszlo hajóút palocviltal kurultaj magyarokogyűlése
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf