Fülöp Kálmán: Rém furcsa játék

Ez itt egy más világ-
az időből kitépett forró
nyár tüze mikor éget-
egy mondatfoszlány
aprópénzre vált-

hideg-meleg,
egyszerre hull fejemre-
rém furcsa játék,
amelyből rég kiszálltam
s éveim súlyán
átütő vitákban,
úgy néztek rám mint
sosem volt gyerekre-

szozattovabbacikkhez

Gavallér János: Bújócska

S ha szemedbe néz a tükör,
látod ott az évezredeket,
Márialelkeket mosott el a szenny,
s mosoly takarta rút könny
ráncai fésülködnek széppé.
Mivé lettél drága népem?
Bűnt köpköd rád a szégyen.
Hiába őrizte tiszta véred
a legtisztább mindenséget!
Hiába szülted meg ezerszer
Isten hű nemzetét, s fiát,
hátba döfnek az angyalok,
szenvedés-halálmindennapok
ölelgetnek, mind Sophia szajhái,

szozattovabbacikkhez

Kaiser László: ÜDVÖZLET A VÁNDORNAK

Embernek fia vagyok én,
arcomon annyi minden látszik,
eljutottam csapásokon
ama tölcséres hurrikánig.

Visszautak poklaitól
szájamat szigorúra zárom,
birtokom immár önmagam,
súgom ezt – és nem kiabálom.

Üdvözöllek, megtért vándor,
s végleg hazatalálva kérem,
mostantól maradj ifjúnak:
idő előtti vénülésem!

Madár János: AZ IDŐ CÉLKERESZTJE ELŐTT

Elveszíti múltját,
történelmét a lábnyom is.
Megromlanak lassan talpam alatt
a fényhez feszülő, forrásokban rejtező erek.
 
Állok az idő célkeresztje előtt,
mint akinek senkije sincsen.
Elárvult szívemen örvénylik
a Nap áldott sugara és a hulló levelek.

celkereszt 
szozattovabbacikkhez

Onody Gyula : Temesvár, Csalogány utca

Apámat kevesen látták könnyezni,
de én tudom, néha befelé, lelkében sírtak
fájón régi emlékek...
a múltból, mikor vele együtt a Bega partján
játszódtak vidám,
kis magyar gyermekek,
kik még nem gyötrődtek akkor
a múlton, jövőn,
mindegy volt, kin hogy áll
s milyen szabású a "ruha",
szászon, cigányon, székelyen,
vagy éppen kereskedőn.
Ők akkor még úgy tudták,
egyformán gurul a labda,
és játék közben
hol egyik,
hol meg másik rúgja...
Eltőtt az idő, a mennyei grundon
tán most is együtt vannak
s elfeledve felnőtt életük vétkeit, kínjait,
vidám angyalkák közt
gyermekként futnak, kacagnak...

2015. 12. 19. Siófok

Pethő László Árpád: GYILKOLTAK VELE

Ponthoise-ban öntött
ágyú lett a vége -:
Rákóczi harangjának
és gyilkoltak vele(1789)
a „szabad” forradalomban

lásd így végzi ki hisz
ama légtelen  feltámadás-
ban – hát rémüldözhetünk
mi következik még  -
Cléry-en-Vexin földjén

tán elfekvővé lesz a
föld feletti – föld alatti
végzet – míg Rákoczi
György – fia Ferencnek
magyarázat híján csak
tátoghat ha Jézus Krisztus
jövetele  suhintja felénk
Isten ostorát – mit tettetek
 hitemmel  – harangommal?

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: TÉRDRE, IMÁHOZ!

Félni? félni már
késő, surrogja kenderfonalad
szála, Veronkám.
Acéltornyok omlanak.
Honnan ennyi korom?
ellenőrzött omlás alól pénz
pusztító kábítószere füstöl?
kifosztott világ adósrabszolgáinak sülő húsa?
Porfüggöny mögött, sátáni
színjáték főpróbáján
acéldárdák vigyorognak.

tarkoloves


szozattovabbacikkhez

Vasi Ferenc Zoltán: A FEGYŐR KÉTELYE

őr, vár, vigyázz, miért, fejében –
szökni, mindig, miattuk, előle –
bilincsben! -
szökni miért akarnak előle,
ha mindig miattuk vár?

Zonda Tamás: Zsarátnok

galambtetemMegérkezünk
Ülünk a kertben
Patkányigyekezettel
szétrágott atlaszunkat
szemünkbe hinti
lassan az éjszaka
rizling-zuhanyban leázik
sosemvolt nemzetőr ruhánk
csak a keselyűvállalás lobog
csontkosarunkban tehetetlen –

szozattovabbacikkhez

Alföldi Géza: A patkányok dala

patkanyokÉljen a halál! Éljen a pusztulás!
Éljen a szenny, a mocsok, a szemét!
Piszokról, bűzről zengjen most dalunk,
Mert mi vagyunk a kiválasztott nép:
Mert mi a híres patkányok vagyunk!

Ahol rothad, erjed, gennyed, ami szép,
S a csatornákban szennyvíz possadoz, –
Vidám dalunkkal odarohanunk,
Hol dögöket az ár hulláma hoz:
Mert mi a híres patkányok vagyunk!

szozattovabbacikkhez

Tollas Tibor: Határtalanul

Zsille Zoltánnak és feleségének, Balajthy Annának

Bontsd le magadban várad hét falát,
mely lelked s mások lelke közt határt
súlyos és néma kövekből rakott!
Társak szemére nyissál ablakot,
ismerd föl végre: ők s te, egyazon
lélek vagytok e földi csillagon!

Küszöbön túl sem magányos az űr,
mert nincs halál és nem vagy egyedül,

szozattovabbacikkhez

Tűz Tamás: Egy száműzött balladája

kengyelfutóból
kivetkezett
kékszemű
felhőszelet

gongantikmélyrétegekben
nyíló faág
legyőzhetetlen
szűkszavúság

fejével játszik
de nem sikong
szól mindhalálig
egy messzi gong

szozattovabbacikkhez

Wass Albert: Prófétafa

Vörös fenyő a zöld fenyők között,
kinek már odasúgta a Halál:
„velem gyere!”
        de azért mégis áll.
Fennszóval hirdeti, hogy nincs halál,
csupán az élet színe-változása.
Vörösen áll, de azért mégis áll.
Ágai közt, éjfél felé,
az örökélet szele muzsikál.

Zas Lóránt: Nem tudom

Czike Lászlónak

Nem tudom, mióta mondom már, hogy félek,
keleten tank hörög, és véresek a vetések.
Nem hallani itt ágyúszót, a golfpálya világít,
nem megyek arra, ahol a kézre kötnek fáslit.
Megszoktam, hogy a homok füvet hajt, ha ázik,
szorgos kezek ültetik, így lesz belőle pázsit.
A katonákra gondolok, vörös csillag a vállon,
Kabul mellett haraptak fűbe, idegen tájon.

szozattovabbacikkhez

Zilahy Lajos: Epitáfium

– Uzsoki emlék –

Éjjel az ég fekete bársonyán
Ezüst betűkkel ragyogjon e vers
És nap szakán, – vándor, ha pihenőben
Kis patak partján hűsölve heversz
S az égbe nézel – messzi felhők selymén
Arany láng írja mindegyik betűt,
– Nincs hova írjam, sírjuk ismeretlen,
Kis fakeresztjük réges-rég ledűlt –
– Itt nyugszanak katonák ezrei,
Lux perpetua luceat ei –
Éltek huszonkét évet – harminckettőt,
Ki tudná végig, – volt, ki negyven évet –
Bakák, huszárok, legénysorba illók
És öreg csontok, szakállas vitézek.

szozattovabbacikkhez

Arany-Tóth Katalin: CSAK A SZERETET

Csak a szeretet hiányzik
tovatűnő életünkből,
mit a reggeli ébredés
oly várakozással fogad.
Vágyainkat úgy rejtjük el,
miképp a búcsú szavából
a „várlak” kimarad.

Csak a szeretet hiányzik
a szűkölő ölelésből.
Még a fáradt megérkezés
kézfogása is elmarad.
Egymás szavát felejtjük el,
így lesz mondandónk javából
mellőzött gondolat.

szozattovabbacikkhez

Cságoly Péterfia Béla: Külvárosban

/Óda egy nemrég otthagyott újpesti lakótelep nyomasztó légkörében/

Kis utca, lámpák,  lányok nélkül
Egy-két lépés – és vége…
Göröngyös, durva, füstös, kurta
/épp olyan, mint az élet./

Befordulunk az utcasorba
Legényesen, nagy hanggal –

Egyet botlunk…s temetnek máris
Meghasadt haranggal.

lakotelepdog

Czigány György: Szigligeti buszmegálló

Szeretteinktől elszakítva a remény
lesz vakmerő hatalmunk – anyám
hangja megvan egy álom-töredékben
s bár nem hallom, nem értem: lehetne
hinni, hogy mégis ő az (csak
föl nem ismerhetem), ő áll
szemközt a  betonfülkében –
ajtótlan és homállyal teli
a távolsági buszmegálló háza,
szürke Mária-szoborként az
asszony, külön a kosara, keskeny
arcán kis kosár-mozdulatlanság
és fakéreg-barázdák fájdalommentes
türelme, nem ismer mást, csak a
várakozások kutya-fegyelmét, várja
a holtak föltámadását – szikár
fában, száraz ágakban észrevétlen

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Létcserék közt

madárban
madár verdes
lángban fény vergődik
csak elkoppintani tudok lángot
csak megölni tudok madarat
kezeimbe
    temetem
        arcom

            *

csillag leszáll föld alá
fák égben gyökereznek
semmi elől nincs hová
végét majmolja kezdet

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: HETYKE LEGÉNY

tokalsohetyke legény közeleg
kiisszuk a kék eget
kiisszuk feketére
ha nem délre
estére

kicsavarjuk a felhőt
hetet és tizenkettőt
minek lógott a lába
a pálinkáspohárba

ennek vége sose lesz
a pálinka lefelez
a vörösbor rádupláz
már a tök alsó is ász

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Átmosott világ

Én megpróbálom
kiszürni
a szépet

amíg kapám
a föld
szívébe  vág

s szivárvány fényre
aggatom
a képet

hogy láthassa
az átmosott
világ.

Gavallér János: Öregisten földjén

Minden szónak, hatalmi lózungnak
fejet hajt vakon a csonka-magyar.
Kitépték szívéből, amivel lát;
évszázadok ölték, korcsosították,
minden vért bemocskoltak, vagy buján
fátylat vontak köré, mondván: Zavart.
Mert ki szívével lát, nem lesz szolga soha!
Az egész nem hull darabokra.
Nem lesz áruló talpnyaló az,
akinek az igazság a szívében,
akinek szívében lakik az Isten.
Nem lesz csalók hűséges cselédje,
gyarmatosítók kedvenc hű ebe.

szozattovabbacikkhez

Onody Gyula: Megszabnák

zaszlo copyMegszabnák, hogy mit mondhatok,
mit írhatok, mit tehetek,
hogyan, miben, meddig higgyek,...
talán azt is, kit szeressek,
milyen zászló, milyen színek,
melyik folyó, hegyek-völgyek,
féltett kincse tört szívemnek,
miről szóljanak a versek,
mit is szabad egy költőnek.

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: SÜTKÉREZŐ HAZA

Újból itt: felhők
fölött - fénysebességben
látomás nélkül -

a fenyők között
szerelmetes tájon - ég
és föld párája

von be - részegít
hisz itthon vagy otthon már
fenyővíz dallal

szóra bírhatod
a sütkérező hazát
utazó múltadat.

Rajki Miklós: Bíztató

Bíztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: BELSŐ

Jég. Jégvirág.
Ablak, ablak,
jégvirágablak, égen
napsugárjégcsapok, akkor,
akkor mostan beköltözik,
beköltözik, be,
be, oda, egészen,
ajtó zárva, ablak zárva,
ki sem néz majd a világra,
kifelé bezárja, befelé
kitárja, belső,
belső.

Vasi Ferenc Zoltán: Ébredj, ország!

Csete Örsnek szeretettel
áldozatos missziójáért

Ébredj, Ország!
Vezeklésed
a föld alá vezet.
Bilincsektől foszlik
a hús,
a csontokon rozsdamarta
hegek.
Ébreszd halottaid!
Fájdalmukban a szemgolyók
szét-
repednek;

szozattovabbacikkhez

Zonda Tamás: Nap, nap után

bohoc1Ma már megint ver a szívem
felkelt megint a nap
a dolgok belenyugszanak
hogy erősebb vagyok
még lobog a csók a szádban
még benne lehetek egy
dadogásban
de ügynök szelek
suttogják ráncaimnak:
majd elmegyek

szozattovabbacikkhez

Adonyi Nagy Mária: Schaffhauseni fúgák

1.

orgonasipokTéged ki elkallódtál
az esők árnyékában
fölkoszorúzlak a dolgok félmúltjával

2.

Állni az idegen város fölött
képzelt magaslaton
s beszívni tavaszi messzeségek
elérhetetlen illatát
átlátni se múlt se jövő
idejű igék időtlenségén
a határokon mindig
éppen egy picit túlgondolni
ami egy picit innen él

szozattovabbacikkhez

Gagyi József: Utam hazafele a Mezőségen

Szélben kifeszítetten,
dombokba merevítetten.
Gerincet bontó búzával együtt
suvad az oldal,
kiöntő patak árjába leér.
Kora nyárban ez a zöld
már halott-sárga, üveges,
vasszájú juhoknak való.
Mezőségi délutánban
ingázók állnak rá
az egyszemélyes betonösvényre.
Egy falu libasorban.
Érezhető, követhető áramlás:
ha egyikük megakad, majd továbbindul:
érezhető lüktetés.

szozattovabbacikkhez

Szász Károly: Hazámhoz

Hírt se hallok már felőled,
Erdős, völgyes szép hazám!
Most, hogy távol vagyok tőled,
Most szeretlek igazán.
Azt a völgyet, azt a bércet,
Soha nem feledhetem
S kél szívemben vágyó érzet:
Hogy zokogjak kebleden!

Semmi, semmi ki nem pótol
El nem mossa képedet.
Kérdem a sebes folyótól:
Mért hagyott el tégedet?
Kérdem a szálló madártól:
Tán kiszáradt a berek,
Hogy tőled ő is elpártol,
Mint a hűtlen emberek?

szozattovabbacikkhez

Szentimrei Jenő: Falak

Falak, falak, falak, köröskörül…

Falak szívem körül a bordák,
Falak agyam körül a csontok,
Falak a testemen a holt ruhák.
Falak szorítják, pántolják az utcát,
Falak szürkítik el munkaszobámat,
Falak szűkítik hitem templomát…
Falakat vontak emberek köré.
Falakat vontak országok köré.

Fal

szozattovabbacikkhez

Tompa László: Őszi látogatás Csipkerózsa erdejében

Szilvák meg almák, mohos, régi kertben,
Most is úgy érnek, mint húsz éve, régen.
Kaszált fű szaga száll a régi réten,
Mint amikor még könnyebb volt a kedvem.

Anyám is itt van, múltam gondos őre,
– Most is nekem süt, főz a kályha mellett –
Habár azóta gondtól öregebb lett:
Nekem csak úgy él, s mutat múlt időmre.

Itt-ott bizalmas szögletek homályán
Egy-egy vén kandúr – mint mesékben olykor –
Egy-egy titkomat őrizgetve mormol:
Titkot, mely itt várt, rég-gazdátlan-árván.

szozattovabbacikkhez

Wass Albert: Mért sír a szél?

Gróf Wass Györgynek

Mért sír a szél? jaj, mért zokognak
ezek a könnyes, régi nóták,
rügyek között a hervadást
mért dalolják?

Mért hajtja le fejét a fenyves,
s mért tép az est szívünkbe jobban
mikor a rózsaszínű némaságba dobban?

szozattovabbacikkhez

Jóna Dávid-Szentjánosi Csaba: Gazduram - 2015. december

Olvasom lírai animációd,
nem is olvasom: nézem…
az elásott csont a szó, a jel,
melyet mi kapartunk el,
jó lesz az még a télen...
 
a kiszemelt végtelenünkben
hallgatásainkra rakódik minden,
mint a hó,
kering köröttünk sok ezernyi hiábavaló,
felhőben tárolt adat,

szozattovabbacikkhez

Arany Tóth Katalin: SEMMI

semmi vagyok
és mégis szeret a végtelen
a mindenség ha átölel
belé veszik az értelem
semmiből jöttem
s a cél is semmi lesz
ami velem volt
enyém sosem volt
és mégis körül vesz
egyszer minden elpihen
érintkezések szikrái
pattannak át a léten
fény vagyok a fényben

szozattovabbacikkhez

Bereti Gábor: Nem most

paul klee birnen destillation 1921 10Nem most,
ha majd a sorsán időző óceán, súlyával
a szél sikoltó robajából kilép,
s a Nap vöröslő korongjában úszva
föllobognak hajának fehér tincsei,
és már senki sem lesz,
akit az égben keresve megtalálhat,
P. Klee a föld torkához hajol, és
hallgatja majd a mélyben szálldosó,
könnygyökérzetű felhők suttogásait.

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Oratio pauperis

Mert a hol van a ti kincsetek,
ott van a ti szívetek is.
                    Máté 6:21

ha kinek megszámlált semmije,
hogyan vendégeljen meg szívvel?
ülj billegő asztalomhoz,
mondj el áldást csöndes igékkel,
ne hulljanak éhen szóseregélyek.
tégy dússá engem e nincsben!
hallgatunk azután majd és
megteljesedik, amit sose mondunk
csillagok végeérhetlen téreiről.

szozattovabbacikkhez

Deák Mór: HÁLÓ

Körutak, sugárutak
hálójában a város.
Pókfonál a Duna is:
leereszkedik rajta
megnagyobbodott,
fekete szívedig
egy kiáltás,
s mintha az ország szívét
katéterezné,
összeköt vele.

szozattovabbacikkhez

Fülöp Kálmán: Nappalok szorítása vádol

buborekAgyam elborult,
mintha zápor
suhogna ,s
buborékhajnalok
tébolyában
kapuk nyilnak
a mából az éjszakába-
 megpihennek
a fények a zord
boltívek alatt,
levegő után
kapkod a lélek,

szozattovabbacikkhez

Gavallér János: Egy a sok közül

Álmodok éjjel, álmodok nappal
görcs-kéjben izzó vasakarattal,
hiányzik szívemből a béke,
hiányzik az élet értelme.
Felhők vonulnak, illan a pillanat,
csak egy-két könnycsepp markomban,
ami megmaradt… elsirattalak.
Lélegzetet fojtogató fájás,
ennyi az, mi megmaradt, a halál.
Egy biztos pontot szolgáltatott a hit:
Isten ivadékaként megsemmisülni!
Hát nem. Nekem nincs ilyen Istenem.
Mert én hordom az érző végtelent.

szozattovabbacikkhez

Ónodí Gyula: Nagyapa lettem

Kicsikét sírtam, kicsikét kacagtam,
gondolatban
az egész földgolyót körbe futottam...
s elmondtam mindenkinek:
Kerek erdő-nagyvilág,
füvek, fák, mezők, vizek és sziklák,
megérkezett az unokám.
Kicsinyke, csepp csak még,
de jó ember lesz, hiszem.
Egészséget, munkát,
hitet adj néki majd, Istenem!
S utánunk is marad magyar,
a nyomunkba lépve,
hogyha egyszer mi elmegyünk,
oda fel, az égbe.

Oravecz Diána: Kotta

Pislákoló kis gyertyaláng a bánattól barázdált tenyérben
Benne életünk dallama, sok ezer melódia,
az egymásba karoló sorsunk tökéletesre komponált zenéje.
Kéz a kézben a vonósok, fuvolások, a komolyra tervezett ének,
Mert harmonikusak az okkal játszott, a véletlennek hitt vétkek.

szozattovabbacikkhez

Pethő László Árpád: HARANGOK

harangA harangok hazahívnak
(haza a magasban ?) -

csak lentebbről fentre
szóródik - fogy az érdem

a ránkkövült fenekedés -
s így lassan fejedre hull

a sark(i)csillag a fákról
és lelked magasában már

a betlehemi kisded sírása
késztet hazagondolásra -

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: ÉLETEIN ÁTSODRÓDVA

Emlékezés párájából, Aldebaran
csillag képéből
madárraj csapódik túlfélről ablaka
üvegének, karmok
karcolását összeolvassa,
visszaolvassa,
bólint, tudja, ő is, ő is tudja,
ő is csillagok kútjából
zuhant, törött tükörarca
mögül sóhajt ki
halódása, életein átsodródva fenn,
fennakad,

szozattovabbacikkhez

Zonda Tamás: Töredékek

Mielőtt véget ér
a lüktetés
visszavonhatatlan
szóval míg formálható
a láva
s mielőtt kimerevít
egy mozdulatban:
             
          *    
Egy lepusztult
kelet-európai cukortasak
a kávé mellé
ez maradt mint őslelet
hogy egyszer velem voltál
bár nem voltál ott –

szozattovabbacikkhez

 

Darvas János: Kígyók a déli verőn

Mennyi napfény, mennyi napsugár
gyűlt meg barackpihéjű barna
arcának kreol-bársonyában
egészséggé, pírrá, barnasággá,
mennyi rejtett láng vár fellobbanásra
egyetlen csóknak gyújtó csóvájától
lánggá, kéjjé, láva-özönné,
gyehennás, gyilkos öleléssé.

kigyok

szozattovabbacikkhez

Győry Dezső: Számvetés

Míg szájszögünkön sírás ténfereg, nehéz gúny guggol vagy mosoly lapul,
és ceruzánkat a tükör előtt hegyezgetjük a művészet alá,
tántorgó lábbal jár az éccaka, mint hibbant agyú kormos óriás
célunkba torló istenítéletnek pihegő falvon, dermedt városon,
s ahová tipor, nem nő fű nekünk.

Hej, pajtások, nem babra megy a játék, nem szándékokról van itt a beszéd
nem is a módról, hogy ki tudja szebben kiteregetni a maga baját
a bánatucca rőt sövényein, vagy rótt sorok ruhakötelén, –

szozattovabbacikkhez

Juhász Árpád: Éjjel egyedül

A karjaim leszakadtak, mint a híd hull a folyamba,
ha pillére összeomlott. Hol vagyok? A Göncöl útját
mért nem mutatja az ég már? Éjjel a Duna fekete,
októbernek szele rémít s nincs menekvés, nincs menekvés!

Nincs menekvés, rásikoltok minden árnyra, minden fára,
házak előtt kopogtatok csúf mankómmal, elvesztettem
szemeimet, karjaimat. Valaki a hátam megett
fekete csuklyában kerget, az éjszaka rám ijeszti

szozattovabbacikkhez

Márai Sándor: Csendélet

Az asztalon egy fénykép és a lámpa
Az ágy alatt a kofferek
Üvegvödörben zöld pálmapalánta
Az ablakon legyek

Az ablak előtt egy hirdetőoszlop
Az utcán lenn polgári temetés
A kifőzdéből egy cseléd visz kosztot
A kaland száján frivol nevetés

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang Rátkai 10 11 TriaNON harangja EST attila1017 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf