Szele Anna: Elköltözve

akkoriban még szerettünk élni
és szerettük egymást is
a belvárosban laktunk
néhány utcára a Duna-parttól
folydogáltak a hétköznapjaink
szombatra mindig beszivárgott az utcai járdáról
egy-egy részeg vizelete és hányása a kapualjunkba
a házmesterasszony ilyenkor
sem hipózta fel a sakktábla-mintás kőlapokat
alig bírtuk tovább a bűzt egy légvételnél
a kukatárolóban ideiglenesen egy madárka testű néni lakott
háromszor másfél méteren
és egyharmadnyi vécéülőkét is birtokolt a közös budiból
nagyobb szükség esetére
ezeken kívül egy ládányi terület is illette
hozzá föld
miket sosem birtokolt

vasárnaponként a bérházból áradó sülő hús és leves illata csapta meg
némi dohszaggal elegyítve
a százvalahány éves gipszcímer-oroszlán orrát -
vajon hány család sorsára tekintett le az a fenséges fő

és emlékszel
hetente kétszer lezárták a teret
még az úttestet is telerakták vasakkal
azokra erősítették a ponyvákat
piacot csináltak
de mekkorát
középen a kofák
tojásaikon még a szar is igazi volt

a nyitott ablakszárnyakat mindig lefejelték
az ablak alatt elhaladva a népek
vitték a bőrüket a Dunakapu téri vásárra
a partra az ebeket
a gyerekeket a templomba
emlékszem
nekünk is voltak kutyáink
gyerekeink
bőrünk is
de mi nem vertük be a fejünket a kifelé nyíló ablakszárnyainkba
mert másfelé jártunk
más irányt vett az életünk is
és templomba is alig-alig tettük a lábunkat
nem kerestük Istent
bennünk lakott
míg ki nem tagadtuk
megérdemelte

mert biz’a nekünk volt minden feleslegünk
hozzánk kopogtattak sóért
hagymáért
tojásért
zsírért
valamiért
jah
csak a szenvedésünket nem kívánta senki
azt nem is adtuk volna

az alkoholista szomszéd folyton verte
az alkoholista feleségét
nem ellenkezett szegény
jajongva sírdogált
ó hogy sajnáltuk
de sosem segítettünk
vékony asszonyka volt
s az ember erős

óh
hogy porzott
ha lecsapták a pince deszkatetejét
de a patkányok nem ijedtek meg a csattanástól
kövérek voltak
fénnyé merevedett a szőrük
a falak között feszült
a szárítókötélen átvetett tegnap
és vibrált a rettenetes holnapunk

jajongtunk mi is
óh
hogy sajnáltak minket
de senki nem segített
nem engedted
hogy kivigyék a kis testet
te cipelted ölben
- Máriaként pedig József vagy te -
halott sorsunkat

utána pár év keserv várt ránk
aztán elköltöztünk

az élet ma is ugyanúgy megy
de ahogy távolodik a múlt
szürkül
a Duna-part emez oldala
a másikon hagytuk a színeinket

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf