Pierre de Ronsard: Hevertem április huszadikán

Hevertem április huszadikán a réten,
úgy tetszett: álmodom, s láttam egy őzbakot,
amely kedve szerint föl-alá futkosott,
s virágok közt tiport a táncos szökdelésben.

Agancsa ütközött, de csak úgy éppen-éppen,
s kis homlokán kecses, friss dölyffel duzzadott,
villogtatott szemét, két gömbölyű napot,
s vas-örvecske feszült kényes nyaka tövében.

Alig láttam meg őt, máris üldöztem én,
de ő is észrevett, bujkált a fák tövén,
csúfolódott velem, továbbugorva menten.

S nem vettem észre, nem, amíg vonzott a nyom,
hogy csapda gáncsa vér az ékes pázsiton:
Elfogtam volna mást, s íme, elfogtak engem.

Fordította Nemes Nagy Ágnes