Válogatás Sajó Sándor fordításaiból: Gustav Falke, Rainer Maria Rilke

Gustav Falke: Ketten

Te ott túl, vagy fehér rózsád
Int felém a vízen által;
Én emitt, és vágyón hívlak
Vérszín piros rózsaszállal.

Széles folyam zúg közöttünk,
Benne reszket kettőnk árnya,
Két bús árnyék eggyé vágyón
És egymásra nem találva.

És csak állunk, hangunk elhal
Hullámzajba, zúgó szélbe,
Vágyunknak nincs módja másra,
Csak e néma jelbeszédre.

Két bús part közt – halk kísértet –
Gyászszín hattyú úszik egyre:
Kettőnk árnya leng a vízen
Haloványan és remegve.

Rainer Maria Rilke: Ősz

Hull a levél, hull magas messzeségbül,
Mintha a mennyek kertje hervadozna,
Halállengéssel hull reménytelen.

És hull a Föld is: sötét éjeken
Csillagvilágból bús magányba szédül.

Hullunk mi mind. E kéz íme hullva int.
Minden dolognak ez a sorsa, lásd.

S mégis van egy, ki ezt a sok bukást
Örök jósággal kézben tartja mind.