Vértesy Jenő: Tűzpróba

Petenyei Bodnak megjöttek vendégi,
Szép Rózsa lányáért jöttek háztűznézni.
Egyik Cobor Miklós. Jött gazdag hintóval,
Négy pompás vasderes, cifrahámos lóval.
Férfi volt a kora, piros volt az arca,
Töméntelen jószág, jobbágyság uralta.
Áldott volt a szíve, nyájas a beszéde,
Mind egész vármegye csak úgy bomlott érte.
De szóhoz nem tudott, hízelegve kérni –
Férfi vala talpig, igaz, büszke férfi.

Zamojski Szaniszló volt a másik neve,
Idegen a vére, polyák a nemzete.
Szőke, halványarcú, sugár, délceg legény,
Kevély, mint a király s mint a koldus, szegény.
Selyem a köntöse, arabus a lova,
Se égen, se földön nem volt más birtoka.
Hanem széptevéshez, bókoláshoz értett –
S Petenyei Rózsa keze az övé lett.

Így esett. – Azután harc szele fújt síva,
Fegyvert fogott, aki a kardot elbírta.
Eljött Cobor Miklós vármegye javával,
Zamojski Szaniszló szint’ eljött magában.

Harcolt Cobor Miklós mind körömszakadtig,
Sátrában a lengyel kockát játszott addig.
De mikor a harcnak véget az est vetett,
Fölfújta a képét és úgy hetvenkedett.
És Cobor Miklósnak elmondották egyszer,
Nevén köszörüli a nyelvét a lengyel.
Oroszlány-sörényét a magyar megrázta:
Azt a lengyelt egyszer töri pozdorjára.

Kilovagol egy nap Miklós úr a rétre,
Hát dobaj, kiáltás rivall a fülébe…
Ott nyargal Zamojski vadul, lóhalálba’,
Két behemót német csörtet a nyomába.
Immáron az egyik egész mellé nyargal,
Segítséget amaz ordít fakó ajkkal.

Elnéz ezt Cobor: a polyáknak vége!
De fölforr hevenyén a nemesebb része.
Súlyos magyar szablyát jobbik keze renget:
„Ha! Kettő egy ellen! Gyávák, gazok, cenkek!”
Odavágtat menten s belévág emberül,
Táncolnak a szikrák csengő kardok körül…

Ott vív Cobor Miklós, csépel jobbról-balról,
Nézi a viadalt Zamojski oldalról.
Háromszor sápadtabb, mint máskor, a lengyel,
Elfutni nem képes, közévágni nem mer.
– Petenyei Rózsa! ha látnád e csatát,
Kettejük közül ma mely’ket választanád?

Ragyogó napsugár játszik a szablyákon…
Ahogy összecsapják, véres mind a három.
Az egyetlen magyar kettőnek megfelel –
Nem kell, már csak egynek, a másik lent hever.
Megriadt paripák tetemén taposnak,
Azok ketten egyre jobban marakodnak.
Csurog a magyarnak úri vére habja,
Három patakot tárt rajt’ a német szablya.
Negyedik is buggyan – hagyján! már a semmi,
Már a német nem bánt, lefeküdt pihenni…

Szétnéz Cobor Miklós győzelmes harc után,
De szava elfogyott, ajka mozog csupán.
Ám hisz’ úgy se volt a szónak a mestere,
Mit nyelve nem mondott, megtette a keze.
Meginog a nyergén. Vérbeborult szemmel
Körülnéz utolszor: hova lett a lengyel?
Vérködön át látja… Mosolyog feléje.
Egyet hörög s bukik arccal elejébe.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf