Vértesy Jenő: Tar Lőrinc

tari varkastely rom 2    Mintha forrna tűz a földbe’,
Mintha az ég mennydörögne,
Pártütésnek habja zajlik,
Föltámadt nép úgy morajlik.

    Zsigmond király fényes díszbe’,
Bíbor mezbe’, hermelinbe’,
Fölgyúl s sápad büszke arca,
A fogával ajkát marja.

    „Gaz-nép! Jó Tar Lőrinc, hívem,
Te kitartasz végig híven.
…Köröskörül minden bomlik,
Palotám is reám omlik!”

    Jó Tar Lőrinc ránéz zordul,
Bús-mogorván egyet mordul.
Vállat vonít, fejét rázza:
„Magadra vess, senki másra!”

    „Egy követ fújsz te is vélek?”
„Az igazat mondom én meg.
Cserben hagyott a cseh téged,
Megugrott a lengyel, német!”

    Tölgyfa-ajtó nagyot koppan;
Deszka-padló beleroppan,
Kemény lépés rajt’ dörömböl,
Sarkantyú peng, kard csörömpöl.

    Elől megy Széchényi ispán,
Ott Maróthi, Lacfi István,
Közöttük van Gara úr is,
Bebek Detre, a nagyúr is.

    „Mit akartok?” – Simon ispán,
Szép homlokát megsimítván,
Ád rá választ. Szava csendes,
Maga nyugodt, komoly, rendes:

    „Felség! Szívünk-lelkünk tiszta.
Ős-jogaink’ add mind’ vissza.
Földünk, magunk német kézen,
Legjobbjaink mészárszéken.

    Tedd meg, amíg szépen kérünk,
A míg másképp’ nem beszélünk!”
Rácsörögnek ezer kardok,
Ezer hangos torok harsog.

    Lángra lobban Zsigmond képe,
Tőr villan meg a kezébe’:
„Királyságom’, éltem’ védem,
Bosszútlan’ nem foly’ ki vérem!”

    Görbe kardok megcsendülnek,
A hüvelyből kirepülnek,
Összecseng a kardok éle,
Versenyt villog a szem véle.

    Nézi Lőrinc, nézi mélyen,
Forr valami a szívében…
Meztelenre kardját váltja:
„Hah, pártütő rossz nép, hátra!”

    „Öreg Lőrinc, hét, térj észre!”
„Detre nádor, kerülj félre!”
„Ne bomolj!” Tar felé fordul,
Nádor mellén a vért kondul.

    „Vágj egyet a veszett ebre!”
„Lőrinc pajtás!” „Ne bánts, Detre!”
Tar Lőrinc szúr-vág veszettül,
Nádor vértje újra csendül.

    No most Lőrinc, védd az élted’!
Detre nádor felel néked:
Gyöngyös dolmány összetépve,
Égszín selyme borul vérbe.

    Rezes csákány vágja vállba,
Kardcsapások döntik hátra.
Öt sebén át ömlik vére
Bukik a trón lépcsejére.

    Nincs már, ki a királyt védje,
Békót vernek a kezére.
Tajtékzik a Zsigmond ajka,
Tomboló nép örül rajta.

    Detre nádor haját tépi,
Lőrinchez szól, esdve kéri.
Simogatja, nem szól; rázza,
Lefekteti puha ágyba.

    Tiszta vizet önt a vérre,
Hószín gyolcsot a sebére.
Vére eláll. Lőrinc ébred.
Nem oly olcsó az az élet!

    „Lánchordtát, él! – örvend Detre –
A legjobbik bajtárs mentve!
…De mi sátán szállt meg téged,
Hogy a gyűlölt királyt védjed?”

    Lőrinc szakállába dörmög:
„Hordjon el a tüzes ördög!
 Jó magyar vagy, deli, bátor,
De lázadó, Detre nádor!

    Akármilyen gaz a beste,
Sérthetetlen-szent a teste,
Homlokát korona érte,
Vérem’ is kiontom érte!”

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf