Sajó Sándor: Dal az éjben

Galíciában, lövőárokban,
Magyar honvédek ülnek bús sorban:
Zimankós éj van, lelkük fázik
S száll, melegedni, messzire, hazáig.

S a Tiszapartról álmok ringnak:
Harangszó, napfény, szénaillat…
S a mély árokban, méla búban,
Fölzeng a nóta édes-szomorúan.

– Közelben, szemközt, muszka árok;
A hang odáig elszivárog;
Orosz legénység hallgatja, hallja
S figyelni kezd az idegen dalra.

S ahogy, bűvölten, előbbre megy egyik,
Közelebb lopódznak egytül-egyig:
Puskára könyöklőn, néma rajban
Fürösztik a kedvük a zengő dalban.

Ott állnak, fejük lehajtva mélyen,
Szláv szomorúság szobrai az éjben, –
Lelkük, magyar dal bűbáján evezne,
Tudj’ Isten, hol jár messze-messze…

szozattv


szozat a tiszta hang karitaszadventjpg 2017120492958 7 böjtecsaba mod meghivo 2017 dec 16 Kerecsen 17 Kerecseny 17 lelkisegély1 lelkisegély2 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf