Pálóczi Horvát Ádám: Gyónás

Gyónom a Seregek Ura Istenének,
    Europának és seregem ezredinek:
    Nem hallgattam a hatalmas Isten szavát
    Sem nem az emberi nem valódi javát.
    Kimozdúla szivembűl a szent tartalék,
    Elhibáztam, amire rendelve valék,
    És Saturnust, kit az égre felvezeték,
    Számkivetém újra, s gyülölője levék.
Hogy hatalommal nagyitsam népem javát,
    Cserkoszorúimra rakaték koronát,
    S azzal kapám, nem az erkölcs szent erejét,
    Hanem az Amon kegyetlen vasvesszejét
    Mint fanatizmust lenyomám a nagy papot,
    Ugy, hogy ő tevé nekem fel a kalapot,
    De csakhamar, mind a világ, mind a hazám,
    Napvilágát feketén béárnyékozám.
Mint angyali véd-hatalom, sőt isteni,
    Szent örömöt kűldve valék eszközleni.
    S én ehelett szabadokat nyomorgatok,
    Rikatok és nemzeteket hódoltatok.
    S mintha fi nélkűl ne tehetnék semmi jót,
    Nem erkőlcsben fészkelem a successiót,
    Azt, akitül vettem előmenetelem,
    Leteszem, s a világ szépit elemelem.
Bennem a zsidó reményle várt Messiást,
    A levert Hirám sorsosi feltámadást,
    Bennem a pokol-ürítő égi kezes
    Második eljövetelit Origenes.
    S én ezekbül a világnak szem-bekötőt
    Szűttem, az emberiségnek gyászlepedőt,
    Szép szin alatt kivégezém Ábelemet,
    Nem öl-e meg, aki rám talál, engemet?
(absolutio:) Genius:
Megbocsátja Isten a te bűneidet,
    De jóval kell helyrehoznod tetteidet:
    Kinek-kinek add meg, amit elragadál,
    És szabaditsad fel, akiket megláncolál.
    Tedd egésszé a magyarnak is cimerét,
    Légy erős; de féljed a nagy Isten kezét,
    Bontsd fel a Hirám behantolt sir-vermeit,
    Hol az akác elárulá vércseppjeit.