Nádasdy Tamás – feleségének, Kanizsai Orsolyának

A levél írója II. Lajos király titkára. Az 1526. évi speyeri országgyűlésen ő képviselte az uralkodót, s amíg újabb 4000 katona állításáról tárgyalt, bekövetkezett a mohácsi katasztrófa. Felesége Kanizsai László országbíró leánya. Házasságukat – amellyel a férj hatalmas birtokhoz jutott – 1535-ben kötötték.

szozattovabbacikkhez

Benjámin László: Jacopone de Todi sírfelirata

arlequinIsten bolondja nyugszik itt,
   Jakab, a Todi-beli.
Az Ítéletig csontjait
   Todiban pihenteti.

Országos tekergő vala,
   otromba jópofa,
   piaci szó-kofa,
mégis az Úr szólt általa.

szozattovabbacikkhez

Erdélyi József: A Ság halála

Ság oldalán nagy kürtő füstölög.
Fekete füst: gyászlobogó, –
halálra ítélte a Ságot
a kőfaragó.

Rontják a messzekék sági tetőt,
s Somlyó öccsét megölik,
s közömbösen nézi halálát
a ságalji nép.

szozattovabbacikkhez

Erdélyi József: Napfordulás

Karácsony és Óév… Ilyenkor
kapja sovány bérét kezéhez,
szegődik és szerződik újra
az esztendős cseléd, a részes,
csikarva, mint a jót a rögből,
gazdakézből a bért, a részt,
aggódva: mit hoz a jövendő:
fagyot, vizet, aszályt, verést.

szozattovabbacikkhez

Erdélyi József: Szivárvány a város felett

Város felett szivárvány,
be gyönyörű szép látvány,
kivált pedig énnekem,
aki tanyán, aki pusztán
születtem.

Nézem azt a felívelt,
méltóságos égi jelt,
s valahogyan úgy érzem:
szánakozva tekint rám egy
tündérszem.

szozattovabbacikkhez

Gaál Áron: Kondor Béla

Borozó volt itt a régi temető mellett
és süppedt sírok közt tétován, fájva,
dadogva, trágár dalokat énekeltek
bukott angyalok, kiket kialáztak

az égből, mint téged, ki lepedődet
rajzoltad tele, (használtad volna másra!)
míg szárnyat növesztett benned a félelem,
hogy egy emberbe vagy végleg bezárva

szozattovabbacikkhez

Kis Ferenc: József Attila halálakor

Ömlik a víz, gőzölgő esővíz,
jozsefattila   keservesen és múlhatatlanul –
a házőrző eb nézi, mintha ő is
pusztítaná az otthont, amit őriz
   s a vackot, ahol dühödten lapul!

Dühödten, árván, tehetetlen nézek
   ablakon át a lucskos őszbe ki –
a félhomályban úgy szorong a lélek
rémülten, mintha benne születnének
   a közelgő téli farkaskölykei!

szozattovabbacikkhez

Benjámin László: Kinizsi

Kováimból szikrát a bor,
nagyobb tüzet a rum csihol,
mert lusta már az elmém;
az elporzott csaták terén
virtussá bőszült az erény,
s az elme zárt fegyelmén
keresztülgázolt indulat
mint győztes hadvezér mulat,
pokoli táncra kelvén.

szozattovabbacikkhez

Erdélyi József: Barátok a Tapolca partján

                                       Ady Endre emlékének

Barátok a Tapolca partján,
egyike ül, másika áll,
hatan-heten, mint egy csapat
kopaszfejű, nagy gyászmadár,
csuklyás, nagy, kósza keselyű,
egy más világból ideverten,
tanakodik, tollászkodik.
Tekintetem rajtuk felejtem.

szozattovabbacikkhez

Rónay György: Gyászének Réti József halálára

Ezt a hangot se halljuk, feleim, soha többé.
Legalábbis élő valóságában soha már.
A tű a forgó lemezről, és a lélek
lemezéről az emlék fölidézheti még
egy ideig. Aztán a lemezek
elkopnak, összetörnek, és a lélek is
előbb-utóbb kialszik. Itt vagyunk.

szozattovabbacikkhez

Sértő Kálmán: Kosztolányi hagyatéka

Kosztolányi Dezső
Meghívott ebédre,
Míg szép szemeivel
A világot nézte.
„Be kár, Kosztolányi,
Drága Kosztolányi,
Hogy ma már nem tudunk
Verset citálni…”

szozattovabbacikkhez

Szőcs Kálmán: Rodostó, 19 novemberis 1724

Imént írott levelemhez csatolom ezt a toldást,
kedves néném.
S csak annyi lenne, hogy hírrel jött egy ügynök,
most már bizonyos: hazamegyünk.
Üzenjeszét otthon, aki nem menet férjhez eddig,
most még ne is menjen, s aki a Fejedelmet
el nem feledte, az hát leköpheti
az első labanc katonát.

szozattovabbacikkhez

vitéz Somogyvári Gyula: Lajtai felkelők búcsúéneke

Hová mégy, pajtásom, merre visz a lépted,
mikor már a lelked darabokra tépted?
Egyik felét hagytad lajtai raboknak,
másikat hitetlen, didergő vakoknak,
szabad magyaroknak…

szozattovabbacikkhez

Viz Zoltán: Szent Imre jubileumára

Mint szende fény a múlt ködéből,
Tűnsz fel kilencszáz év után,
Ily minta kellett nemzetednek,
Hogy szent legyen a vad pogány.

Nemes törzsön, mint drága bimbó,
Hintéd szét égi illatod,
Nagy ígéretként díszlett virágod,
Midőn a zord dér rácsapott.

szozattovabbacikkhez

Vörösmarty Mihály levele – feleségének, Csajághy Laurának

A Szózat, a Csongor és Tündeköltője 43 éves korában ismerkedett meg barátja, Bajza József feleségének húgával, az akkor 17 esztendős Laurával. A szerelem fellobbanása „egy pillant műve” volt, s a némi huzavonával megkötött házasság a költő élete végéig szerető élettársat és meleg otthont jelentett. Az első levél a szerelem kezdetét, A merengőhöz korszakát jelenti, amikor a csodás költeményt nászajándékul nyújtotta át mátkájának. A második a szabadságharc bukását követő szörnyű hónapokat s a családjától távol bujdosó költő fájdalmát, kétségbeesett tépelődéseit, az életből való teljes kiábrándulását idézi, szinte a későbbi nagy versek – a Setét eszmék borítják… és az Előszó – megrázó erejével.

szozattovabbacikkhez

Sík Sándor: Forradalom

Gépfegyver kattog az ablakom alatt.
A katonatisztek sapkájáról az utcán letépik a rózsát.
Részeg folyamőrök, nagy sállal a nyakukban, rekedten kiabálnak.
Gyerekek ijedten lapulnak a falhoz.

szozattovabbacikkhez

tank56

Sinka István: Üdv néked Ifjúság

Üdv néked Ifjúság! Üdvözlégy magyar nép!
ki lángban és vérben születtél meg újra
három nagy éjszakán vad ágyúdörgésben!
Melyik nép írta fel mostanában nevét
így, hogy aranyat adott kezébe Isten ujja?
S mely nép beszélt így az önmaga nevében,
mint angyal, mikor a harsonáját fújja?
Bús igájának fájára írja hát,
s mint annyiszor a megsárgult ezer évben
vérrel és vassal tanítja zsarnokát.

  Buda, 1956. október 26.
  A Rendületlenül című röplap Püski Sándor kiadása, 1956. október 29.
  Igazság, 1956. november 1.

Oláh János: Szabadság

Saláta-tankönyvek Lapjai közt raboskodott
szeptembertől júniusig
Sztálin és Rákosi idézetekben zárva.
Mindenki róla beszélt, de nekem
fogalmam se volt, ki az,
s végképp nem tudtam, minek nevezzem,
ha egyszer – fennállt a veszélye ennek is –
valóban szólnom kell majd hozzá.

szozattovabbacikkhez

Kannás Alajos: Kiáltvány

                             Csapó Bandinak

Nagymagyarország széjjeltépve
de élnek még a magyarok.
Lásd Erdélyt, nézz a Felvidékre.
Versailles – Trianon nem volt béke,
csupán vak bosszú aratott.

szozattovabbacikkhez

Gavallér János: 1920. június 04.

Kanonizált csapdába csaltak,
eltörlik a lelkek sóhaját,
azt hiszik, lehet vezényszóra
törölni sok-sok kínhalált,
emberlélekről semmit se sejtő,
barbár, hazug szemfényvesztők.

szozattovabbacikkhez

Egyed Emese: Ébredés

Nem tudjuk nem szeretni ezt a földet,
ahol születtünk, és ahol a fű
szálai nagyapáink szívéből nőnek
napfény és kaszák elé, hű
szent László király halványodó képét
végig a régi székely templomokban,
nem tudjuk nem szeretni hazáink,
patakjain és rengetegeink,
mindent, bár limlom, s mindent,
ami érték…

szozattovabbacikkhez

Lendvai István: Átok Behemótra

Átkozott a Pestnek minden palotája,
átkos palotáknak minden cikornyája,

átkozott a fája, átkozott a kője,
minden eresztéke, mindenik tetője.

Ne is szánja Isten, ne is szánja sátán,
verjen fel a fű is elsüllyedett hátán.

szozattovabbacikkhez

Alföldi Géza: Üzenem

Egyszer mindenért felelni kell,
egyszer minden számadásra kerül,
mert él még bennünk a törhetetlen hit,
hogy nem mindég a szemét marad felül…

Bár ma még csak káromkodni hajt is
a tehetetlen, meddő akarat,
megmozgatja a nehéz hidakat is
az ár ereje, ha gátja szakad.

szozattovabbacikkhez

Ady Endre: Intés az őrzőkhöz

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák,
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmúlt nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Búcsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,

szozattovabbacikkhez

Gulyás Pál: Óda a Turulhoz

Szabadság szárnyasa, a hajdani
táltosok fennen lengő madara,
akinek nem ártott a haragos
égbolt tüzekben játszó vihara;
tűz szárnyasa, a büszke levegő
futára, akinek a délibáb
volt esti fészke s a puszták fölött
kergetted a gímszarvast, a csodát;
vezérek élő szárnyasa, aki
hajtottad az erekben bent a vért,
Vérszerződés szent madara, aki
nem egy percért szálltál, de ezerért;

szozattovabbacikkhez

Garay János: A szent korona

Rómában a keresztény világnak főura,
Sok századdal előtte nagy álmot lát vala;
Az álmot Isten küldte, mint jós sugallatot –
Szavára áhítattal a pápa hallgatott.

Előtte angyal állott, Istennek hírnöke,
S ajkáról így hallatszék az intő szent ige:
„Igaz hitnek szolgája, Istentől fölkenett,
A földön millióktól tisztelve rettegett!

szozattovabbacikkhez

Ágh István: Árpád-házi katalógus

           Árpád-házi uralkodók jelvényei és ereklyéi
           Időszaki kiállítás, 1985

Ez a családfa nem újul meg tavaszra,
szemben a Múzeum-kerti tölggyel,
annak cipőre sarasult levél a piszka,
ebbek gyümölcse méla csöpp királyfej,
alattvalói, délutáni hassal,
ezer évet görbülő sorban állva,
találkozunk kettős bizonyosságban,
honfoglalástalan csodálkozással,
megint Keletről Európába.

szozattovabbacikkhez

Takáts Sándor: Polgármesterválasztás Budán 1694-ben

A szentséges Lipót császár idejében odafönt Bécsben az urak azt tartották, hogy a magyar nem való tisztviselőnek, mivel könnyen rebellál; katonának sem alkalmatos, mert hűtlen és megbízhatatlan; városi lakónak sem jó, mert pallérozatlan, s a németekkel meg nem fér /1/. Ezért tehát a magyarnak foglalkozásul az adófizetést és a földmívelést szabták. Elég erős az ebadta, törje a földet és fizesse az adót. S hogy az adófizetésben a szegény magyar elegendő változatosság nélkül ne szűkölködjék, annyiféle adót vetettek a nyakába, hogy elmondásuk a Szent Iván énekénél is hosszabb lenne. Pallérozatlan nemzet lévén a magyar, hogy a finomabb erkölcsökkel is megismerkedjék, két évtizeden át hozzá, az ő falvaiba kvártélyozták a német hadak ezreit és ezreit. S bár ezek mindenét fölélték, mindenét elvették, de legalább művelődött az ebadta rebellis magyarja! Vagy talán nem?

szozattovabbacikkhez

Bálint Sándor: Boldogasszony vendégségében

/XV. rész/

– Radna –

mariaradnaTörténelmi hazánknak egyik leghíresebb búcsújáróhelye Mária-Radna a Maros mentén, Arad közelében. Radna nem tekinthet vissza hosszú múltra. A helység maga csak a török időkben kezd voltaképpen benépesülni, amikor Lippát a török elfoglalta. A ferences klastrom szerzetesei és a hívek a Maros túlsó partjára, Radnára telepedtek el és szerény kápolnát építettek maguknak. A hívek később balkáni katolikus bevándorlókkal: bunyevácokkal és bolgárokkal is szaporodtak.

A hagyományok szerint 1868. évben történt, hogy egy jámbor aggastyán, aki életét szüzességben töltötte, bizonyos Virchnossa György a radnai kápolna számára egy Mária-képet ajándékozott. Ezt az olcsó metszetet, amely a kármelhegyi Boldogasszonyt ábrázolja, eredetileg egy olasz vándorkereskedőtől vette magánájtatosság céljaira, a Kép hamarosan csodatevő hírbe kerül és nemsokára a katolicizmus jelképe lesz iszlám és az ortodoxia között.

szozattovabbacikkhez

Czipott György: Mindenszentek

mindenszköd az út
vissza, előre,
ezüst idő nyálad
eves levélre, hajra.
pokol könnye hull
friss verembe,
irdalt, iromba kőre,
nézik a játszók
vonulását avatott
dolmányos ítészek,

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang Körmenet Körmenet Körmenet
 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf