Balaton László: A szegek, az igazi Göcsej

Ha Teskánd irányában elhagyjuk Zalaegerszeget, majd dél felé haladunk, Dobronhegy után Göcsej legmagasabb pontjához, a Kandikóhoz érkezünk. A 304 méter magas hegyen (igen, nekünk, göcsejieknek ez már hegy) a Geodéziai és Térképészeti Vállalat mérőtornya magasodik, amelyről csodás kilátás nyílik egész Göcsejre. Illetve csak nyílna, ha látogatható lenne. Sajnos most zárva van, de reméljük, hogy hamarosan újra birtokba vehetik az idelátogató turisták. (Itt érdemes felidéznünk a Kandikó-hegy legendáját:  A népvándorlás idejében a zalai vidék réme Kandikó vezér volt, fosztogatott, pusztított és Csatár magyar vitéz feleségére pályázott, ezért vadászatra hívta. Csatár el is fogadta a meghívást, ám a megbeszélt helyen Kandikó katonái várták, és a mélybe dobták. Hogy meggyőződjön Csatár haláláról, Kandikó a hegy szélére lépett, ami ekkor füstöt és tüzet hányt, magával ragadta őt magát is a mélybe. Ezért, ha tiszta a Kandikó, az jó időt, derült égboltot ígér, ha viszont gőzölög, akkor rossz időt jósol.) Ha képzeletbeli szemeinkkel a dimbes-dombos, zöldellő tájat fürkésszük a kilátóról, számos apró települést figyelhetünk, egymáshoz viszonylag közel. Ezek a néhány száz lelkes falvak alkotják Göcsej talán legszebb részét: a szegek világát.

    Zalaegerszegtől dél-nyugatra találjuk a szegek országát, amely egyes néprajzkutatók szerint az igazi Göcsej, a valódi Göcsej. Szegek Göcsejben, szerek az Őrségben. A jellegzetes településforma Szlovéniában és Ausztriában is elterjedt volt. Szeges településről akkor beszélhetünk, amikor az adott falut alkotó házak nem utcás rendbe tagozódtak, hanem a dombhátakon, domboldalakon, ritkábban a dombtetőkön elszórtan helyezkedtek el. Az egyes portákhoz szükséges területet az erdők „szegletéből” hasították ki, talán innen eredhet az elnevezés. A szegeket az alapító családokról nevezték el: a Kustánok alapították Kustánszeget, a Milejiek Milejszeget, a Pálfi család Pálfiszeget stb.

    A szegek kialakulásának természeti-domborzati okai vannak. A szegek vidékén a legmagasabbak a zalai dombok, ez az ország legcsapadékosabb (900 mm/év) és az egyik legerdősültebb vidéke, főleg bükkösökkel, de gyakori volt a tölgy és az erdei fenyő is. Ezek a természeti adottságok „hosszú időre konzerválták az írtáskultúra és az állattartás jelentőségét. Az ellentét, amely a települők rendelkezésére álló nagy kiterjedésű föld és a belőle irtás útján állandóan használhatóvá tett csekély hányad közt fennállt, mindenütt törpefalukat… vagy az egészen szórt településrendet tette általánossá” - írja Maksay Ferenc, történész.

    Amikor a földművelés jelentősége került előtérbe az állattenyésztéssel szemben, a családok egyre távolibb írtásterületeken gazdálkodtak, egyre nőtt a távolság a termőföld és a lakóház között. Ilyenkor az adott család az írtásterületen is épített lakóházat és gazdasági épületeket, átköltözött, és új települést hozott létre.

    A szegek kialakulásának másik oka az, hogy a nemesi címet kapott várjobbágyok „igyekeztek birtokaikat megtartani, nehogy a szomszéd faluk gyakran tehetősebb birtokosai rátehessék kezüket a földjükre. A legbiztosabb megoldásnak az látszott, hogy ki-ki megmunkálja a maga területét” – írja Müller Róbert. A szegek vidéke Göcsej református „fészke” lett később, itt éltek azok a református kisnemesek, „hétszilvafás” nemesek, akik gyakran szegényebbek voltak a tájegység déli részén élő katolikus, rekatolizált jobbágyoknál. Kiváltságaikat és protestáns hitüket évszázadokon át őrizték.

    A dombokat elválasztó lápos völgyek, az árterek nem voltak alkalmasak megtelepedésre. A dombtetőkön mélyről fakadt a víz, ezért a domboldalakon, dombhátakon létesültek az első szegek. Müller Róbert régészeti kutatásai szerint a szegek először a dombok alsó harmadában, vagy a lankás, déli lejtésű domboldalakon jöttek létre. A török támadások, a természeti csapások és bizonyos gazdasági okok miatt a szegek lakossága gyakran helyet változtatott. Az 1600-as években hideg telek és bőséges csapadék jellemezte a táj időjárását. A gyakori áradások arra kényszerítették az embereket, hogy feljebb húzódjanak. Sok szeg szűnt meg ebben az időben, de arról is tudunk, hogy két szeg egyesült. Ilyenkor leginkább abba a faluba költöztek, ahol a templom állt. A kutatások szerint előfordult, hogy a kiköltözött kisnemesek elhagyott, elpusztult jobbágyfalvakba költöztek. Többek között Nagylengyel, Lickó és Szentmihályfalva nemesi megszállásáról tudunk.

    Feltehetően Milej, Becsvölgye és Petri létesült először a szegek falvai között, aztán sorra a többi: Kustánszeg, Csonkahegyhát, Barabásszeg, Rózsásszeg, Pajzsszeg, Gombosszeg stb. Jelen írás szerzőjének eltökélt szándéka, hogy ezek közül - a következő hónapokban - néhányat be is mutat részletesen a Szózat olvasóinak. Isten tartsa meg addig is Önöket!

    Irodalom: Bíró Friderika: A szegek világa. Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003.