Kónya Lajos: Szívemre hull a pernye

Rozstábla. Hajnal. Kenyeret
ígérő telt kalászok.
Puskák, öldöklő fegyverek
és árkok, kusza árkok.

Árkokban élünk, föld alatt,
mint az ürgék, a férgek.
Itt nem lesz aratás. A rozs
kipereg. Mint az élet.

Fegyverek torka szemben is
és nincs áldás a munkán.
Közbül a Don. Ó szép folyó,
két tűz közé szorultál!

És mennyi rozs! Ezer s ezer
kilométerre, hosszan
kígyózó, végtelen mezők!
És nincs áldás a rozsban.

Nézem a Dont s hátam mögött
sikoltozással, jajjal
ébredeznek az asszonyok.
Háromnegyed négy, hajnal.

Ki és miért kezd ily korán
sírni, micsoda gyötrő
fájdalma lehet? Mi baja?
Ó lázas emberöltő!

Hajnali négykor sírni kezd
valaki. Lihegése
idehallatszik. És a rozs
már nem kerül kenyérbe.

Szavakat ismételgetek,
minthogyha bolond lennék.
S úgy tűnik már a béke is,
mint régi, régi emlék.

Otthon ilyenkor… Ó ha még…!
A Don remeg, szememre
harmat rakódik, csíp a füst,
szívemre hull a pernye.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf