Arany László: Hunok harca
Sietős munkája lehet a világnak,
Mindenki farag-fúr, kalapál, fut-fárad;
Sürg-forog az ember az egész föld színén,
Éhes tömegekben ide-oda árad;
Csak te, jó magyarom, te maradsz a régi,
Bomolhat a világ, oda sem nézsz néki,
Ha veszély nincs rajtad, ha tatár nem kerget,
Bizony a gyors tettvágy most sem igen sürget,
Verseny heve nem bánt, szorgalom nem sarkal,
Mit bánod, akárki akárhova nyargal;
Sőt nyugalmadban azt sem veszed észre,
Mily fenevad tör rád s tép szétezer ízre,
Hogy rohan ellened félelmes erővel
Hős Eduard Kattner, vitéz Franz von Lőher:
Hogy feni rád körmét, mily gonoszat forral,
Hogy ijesztget szörnyen berzengetett tollal
S hirdeti, fölszállván a kakasülőre:
«Haldoklik a magyar, mienk lesz a bőre.»
De nem úgy, hős urak, még nem olyan fönnyen!
Az ily irtó harc nem megy olyan könnyen.
Bár ontana tintát Lech-etek és Pree-tek,
Százszor keserűbbé sűrűlne epétek,
Bár mint stymphalidák tollainak szála,
Valahány tollatok, csupa nyíllá válna,
S vaskos csata-ménné vessző-paripátok:
Ti ugyan nyugtunkból föl se zavarnátok.