Szász Gerő: Az ó és új testamentum
Rég forgatlak drága könyvem.
Nézlek, látlak, sejtlek, értlek;
S véges elmém úgy megdöbben:
Ah, mert Istent lát a lélek! –
Törekszem az igazságra;
Szemem áttört már a borun:
Im, előttem fel van tárva
Az ó és új testamentum.
Egy világ ez, bűvös, nagy, szent:
Midőn Isten járt e földön;
Az igazság előtte ment
S csipkebokor mondta, hogy jön. –
Manna szállott le a völgybe,
Hogy egy nagy nép el ne vesszen;
És hogy a szomj meg ne ölje,
Forrás támadt sziklán, hegyen.
Majd galamb szállt le a földre:
Jelentvén az Isten-embert;
S mikint meg volt jövendölve,
A rút halál porban hevert; –
Föltámadtak a halottak;
Balzsamot nyert a ki beteg;
És kik addig árvák voltak,
Az Istenben atyát nyertek.
…Megállj, megállj! Ők nem tudták…
A nép kicsiny volt és törpe:
Gyűlölte az Istent, urát,
S oltárait összetörte. –
Jeremiás siralmai,
S Jób keserve, bús panasza
Nem volt elég kiáltani:
Júda, Júda szállj magadba!
Ott próféták jövendöltek,
Apostolok szólottak itt:
S martyrságra adta őket
A nép, a mely vakságban hitt; –
Bölcsek voltak, költők éltek,
Kiknek szava méz és harmat;
Adtak minden jót a népnek:
De lánc kellett és nem a kard.
Ott mert tenni oly bűnt-vétket,
– Elhagyván az igaz utat –
Mit az Isten el nem nézhet,
S a föld özönvízbe fulladt;
Itt botorul emelt vádat,
– S hívén, hogy jó ügynek szolgált –
Isten ellen harcra lázadt,
S fölfeszíté megváltóját.
…Megállj, megállj!… Hová rohansz?
Még egy lépés s el vagy veszve!
Mely ellen törsz, az ész-jog az,
S halálod lesz a szent eszme!
Hajoljon meg büszke térded:
E kereszt a világ bűne;
A múltakért Istent kérjed,
Hogy Szentlelkét hozzád küldje.
Ott tartozás, itt meg a jog;
Ott rabszolga, itt szabad nép;
Ott korlátlan bősz királyok;
Itt igazság, mely trónra lép.
Ott sötétség, itt a tudás;
Ott a törvény, itt a szellem:
Munkálj, fáradj, szenvedj, tudj, láss,
És jutalmad akint legyen!
– Mint Józsué, ím kiáltok:
Megállj, megállj ragyogó nap!
S széttörje a régi átok:
Az ember egy nappalt óhajt;
Csak egyet, mely kettőt tegyen,
S küzdelme nem lesz elveszve:
Mert, mely meghalt a kereszten,
Ismét testet nyer az eszme!
1861